Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

1 4 Somogyi Néplap 1984. október 31., szerda Nyugdíjra várva PONTATLANSÁGOK AZ ELŐKÉSZÍTÉSBEN NEM „JÖTT BE” A TSZ-NEK Bérbe adják a nyulakat — Nem rossz üzlet nyír­takkal foglalkozni, csak gondosan meg kell választa­ni a körülményeket és az állatok számát — mondja Szabó Károly, a lengyeltóti Somogy Népe Termelőszö­vetkezet főagronómusa. — Nekünk a közelmúltban még négy és fél ezres állomá­nyunk volt angórából, de kétharmadát már bérbe ad­tuk a környék vállalkozó gazdáinak, mert nagyüzemi körülmények között nem sikerült igazán gazdaságos­sá tenni a tartásukat. A szövetkezet két éve foglalkozik nyírónyulakkal — abban a reményben, hogy a keresett angóragyapjú se­gít a gazdálkodásit eredmé­nyessé tenni. Egy gazdasági épület padlásterét átalakítot­ták, és betelepítették nyu- lakkal, de részben munka­erőhiány, részben a magas fűtési és egyéb költségek miatt nem vált be ez a te­vékenység : — Jelenleg mintegy 10— 15 kistermelővel állunk szer­ződéses kapcsolatban, Nekik és a további jelentkezőknek is azt ajánljuk, hogy 200— 500 közötti számban vállal­janak nyulakat. Megítélé­sünk szerint ezt nyugodt és biztonságos körülmények kö­zött el lehet még látni. Az idén 3500 állatot szeretnénk bérbe adni, jövőre pedig a törzsállomány kivételével va­lamennyit. A megyében raj­tunk kívül a szennai tsz foglalkozik angóranyulak- kal, ezért — hogy érdekei­ket ne sértsük — Észak- és Közép-Somogy. illetve Zala közelebbi településeit kíván­juk bevonni a körzetünkbe. A tsz biztosítja a tartás­hoz szükséges ketrecet, tá­pot; ezt a gyapjú leadása­kor kell kifizetni. A nyírást bérmunkában végzi el a szövetkezet. De ha igény van rá, szívesen megtanít­ják rá a bérlőket is, és ked­vezményes áron adják a nyírógépet. foglalkozott a nyugdíjügyek intézésével: a Megyei Társa­dalombiztosítási Igazgató­ságnál az év első felében 7,9 százalékkal több igényt jelentettek be, mint tavaly az első félévben. Az ügyvi­teli munkában gondot jelent, hogy az igények bejelenté­se nem egyenletes, s ezért torlódás is előfordul. Ez volt az oka, hogy a nyugellátási osztály az év első felében nem mindig tudta tartani, hogy harminc nap alatt elintézze az ügye­ket. Szerencsére a második félévben már sikerült javí­tani ezen a helyzeten. Csak a munkáltatókkal közösen lehet változtatni ezen. Ma már a nyugellátási igé­nyek mintegy hetven száza­lékát a munkahelyeken ve- szik föl. A jól és pontosan előterjesztett kérelem min­dig kedvezően hat az ügy­intézési időre a társadalom- biztosítási igazgatóságon. Sajnos, ennek a fordítottja szintén gyakori. A nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt ak­kor lehet megnyugtatóan tisztázni, ha a munkáltató már egy évvel a nyugdíja­zás előtt elküldi az igény- jog-elismerési kérelmet. Saj_ nos, a jogszabály előírása ellenére ennek nem vagy csak késve tesznek eleget, sőt sokszor nem a rendel­kezéseknek megfelelően. Az első félévben érkezett 1596 igényjog-elismerési kére­lemből kilencszázötvenket- tőt már tavaly elő kellett volna terjeszteni. A munkál­tatók látszólag eleget tesz­nek az előírásoknak: meg- küdik ugyan az iratot, de nem egy évvel előbb, hanem a munkaviszony megszűné­se elptt néhány hónappal. Ez nemcsak az ügymenetet zavarja, hanem a jövendő nyugdíjasokat is, ugyanis bizonytalanságban tartja. Így csak a határozatból tud­ják meg, mennyi szolgálati évet vettek figyelembe. A vállalatok hibájából a dolgozók nyugdíjigénye gyakran nem érkezik meg az igazgatóságra a munka- viszony megszűnése előtti felmondási időben. Gondot okoz, hogy e lapok nem mindig tartalmazzák a szük­séges információkat, a mun­káltatók olykor nem továb­bítják a fontos okmányokat. Gyakori hibának számít a személyi adatok egyezteté­sének elmaradása. Az utólagos ellenőrzések szerint gyakran nem felel­nek meg a valóságnak a kereseti-béradatok. Az év első felében a nyugellátási osztály azt tapasztalta, hogy ez negyven százalékot tett ki. Talán a munkáltatók nem tulajdonítanak jelentő­séget az igazolásnak, jólle­het a tévedéseknek anyagi következményei vannak. A tisztázást hátráltatja, hogy nem mindig válaszolnak ti­zenöt napon belül az igaz­gatóságnak, pedig nemegy­szer a két aláírás, a bé­lyegző hiánya miatt is le­velezni kell a munkáltatók­kal. Sokat segíthetnek a szak- szervezeti bizottságok a munkahelyi nyugdíjelőkészi- tés rendszeres ellenőrzésé­vel. A munkáltatóktól jog­gal elvárható az előírások megtartása, a pontos adat­szolgáltatás, a jó előkészítés. Csak így teljesülhet az em­berek jogos igénye, hogy még kevesebb utánjárással, várakozással kapják meg a megérdemelt nyugdíjukat. Lajos Géza Á kiskereskedelem forgalma Az adatok bizonyítják, hogy, állandóan emelkedik a nyugdíjasok száma. A nyolcvanezer nyugdíjas ma a somogyi lakosság 22,7 szá­zalékát teszi ki, s ez két szá­zalékkal nagyobb, mint az országos arányuk. A somo­gyi népesség alakulására vonatkozó adatok szerint számuk tovább növekszik 1990-ig: 1986 és 1990 között huszonnyolcezren töltik he az öregségi korhatárt. Ez háromezer-nyolcszázzal több lesz, mint az előző öt év­ben. A megyei társadalombiz­tosítási tanács éppen ezért Bundaeipok Bonyhádról A Bonyhádi Cipőgyár gyártószalagjain már a bundacipők készülnek, amikből az üzem az ősszel 110 000 párat gyárt. (MTI-foto — Gottvald K. felv. — KS) EGY RIPORTER EMLÉKEIBŐL A Rejtő-rejtély — Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim! A le­let szerint ez egy negyven­öt év körüli anaemios egyén: előrehaladt atrophia. A kórboncnok fölemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálko­zására a halott felült, és mu­tatóujját figyelmeztetően ki­nyújtva így szólt: — Pardon! A boncolás előtti illem előírja, hogy be­mutatkozzam ... Eddig Az ellopott futár „nyitánya”. Ilyen meghök­kentő kezdés, azután bonyo­lult, izgalmas mulatságos történet, és aligha várt be­fejezés jellemzi a P. Howard néven jobban is­mert Rejtő Jenő kalandregé­nyeit. Annak idején — a har­mincas évek elején — a Ki­rály utcának a Lövölde tér felé eső részén, a Trocadero éjszakai lokál közelében fe­deztük föl az általunk Kis- késdobálónak nevezett kocs­mát, ahol uzsonnára hagy­másrostélyost lehetett kapni és felíratni. Elég hosszú időn át itt jöttünk össze barátsá­gos dumára Rejtővel, az Ecetnek nevezett Kárpáti Zoltán táncos komikussal és az ^kkor már népszerű Ka­zal László dalénekessel. A szinte óriás termetű, nagyerejű írót talán 28 éves korában ismertem meg. Ak­kor már kopaszodott... S akkor vált a humoros légiós regények királyává ... Sokat írtak róla, és sokfélét. Mond­juk el, milyen is volt va­lóban Piszkos Fred és sok más remek figura teremtő atyja! Szerintem két Rejtő— Howard volt... Az egyik: a kellemes, barátságos, szere­tetreméltó, nagyszerű cseve­gő, a szórakoztatás mestere. A másik: a nagyhangú, izgá­ga, hirtelen haragú, ellent­mondást nem tűrő, nem egy­szer igen goromba, sőt erő­szakos fickó. Szinte érthetet­len volt, hogy az első számú kedves Rejtő-pillanatok alatt — például egy ellenvetés miatt — átváltott a második­ra: a nehezen elviselhető Howardra. Persze úgy sze­rettük, amilyen volt. Sokszor, sokan és sokféle­képpen mondták el P. Howard pályafutását. Isko­láit félbehagyta. A Spartacus ismert bokszolója volt... Rákosi Szidi színészképző is­kolájában színinövendék... Üjságot alapít... amely egyetlen számot élt. Sikeres operetteket, kabarédarabokat írt... Csavargóit a világ­ban ... Reinhardtnál rende­zést kezdett tanulni... Az­tán revürendezésre gondolt. Párizsban mindenfélével fog­lalkozott. Hamburgban par­kettáncos, Svájcban házaló. Berlinben lóápoló ... Lyon­ban cirkuszszolga ... ,/^ztán Marseille... A nagy kaland : Afrika ... Itt érdemes egy pillanatra megállni. Rejtő önéletrajz­szerű írásaiban sem ír ha­tározottan arról, hogy az ide­genlégióban szolgált volna. Fivére, dr. Révay Gyula sze­rint: öccse nem lépett be az idegenlégióba ... Egy másik forrás úgy tudja, igenis ide­genlégiós lett és egy jó szán­dékú orvos segítségével sza­badult meg a szolgálatból. Lehet, hogy légiós írásait félremagyarázzák. Ebben a Forte Saint Jean híres erőd­ről ír, amelyben az újonc lé­gionistákat gyűjtik össze Európa minden tájáról... „Afrika következik, ahol a nappali forróságban, teljes felszereléssel kell menetelni, hogy aklimatizálódjanak. Az első hetek kínszenvedései a kiképzés alatt elképzelhetet­lenek ...” Csak megsokszorozza P. Howard—Rejtő humoros ka­landregényeinek értékét, ha ő maga nem szolgált az ide­genlégióban. Olyan valóság- szagúan írt. Hogy írt, hol írt? Egyik műhelye a Japán kávéház volt. Tavasszal-nyáron a te­raszon, máskor a Liszt Fe­renc utcai oldalon írta (hi­hetetlen gyorsan) . regényeit, vígjátékait. Egyik gépírónője így emlékezik: Rejtő fejében már készen volt a regény, amikor diktálni kezdett. Az viszont mese, hogy Rejtő kéziratokkal fizetett. A fő- pimcérneik tíz sort adott, a trafikosnak ötöt... Müller úr, a Nova kiadó­ja nem is bajmolódott volna azzal, hogy sorokat fizessen vagy oldalakat. Az persze megtörtént, hogy a kéziratot részletekben „szállította” a szerző; olyankor előleget ka­pott. Annak idején a kiadók 50 pengőt fizettek a szerel­mi, cowboy- vagy légiós kis­regény kéziratáért. P. Howard mintegy 2000 pengőt kaphatott egy-egy lé­giós történetéért. Ha pénzhez jutott: boldog­nak, boldogtalannak szíve­sen adott. El kell mondani, hogy a cinikus Rejtő kevés embert szeretett úgy, mint Karinthy Frigyest, aki nagy­ra értékelte a humoros ka­landregények íróját. „Frici” élete utolsó napján Siófokon még kártyázott P. Howard- dal, aki számtalanszor emle­gette legkiválóbb barátját. Fordult a történelem kere­ke ... A legkomiszabb légiós történet is — az emberte­lenség korszakában — ró­zsaszín mese lett a 40-es évek valósága mellett. S Rejtő Jenő a barna rém ál­dozata lett. Az utolsó szó cí­mű kötetében olvasható Howard saját sírverse: „Ki itt nyugtalankodik csendesen / Író volt és elköltözött az élők sorába. / Halt harminc­hat évig élt néhány napot, / Néhány lapot. S kinevet­ték: / Azt hitte, hogy kacag­tatott ...” (Folytatjuk.) Ritter Aladár A Belkereskedelmi Mi­nisztérium áruforgalmi je­lentése szerint az első há­romnegyed évben a lakosság 347,9 milliárd forint értékű árut vásárolt, folyó áron 9, összehasonlító áron pedig 0,2 százalékkal többet, miint a múlt év azonos időszakában. Folyó áron a legdinamiku­sabban — 10 százalékkal — az iparcikkek forgalma nö­vekedett, valamivel kisebb mértékben — 7,7 százalék­kal — az élelmiszereké és élvezeti cikkeké. Szeptemberben a kiskeres­kedelmi forgalom az előző hónapok dinamikus növeke­désétől eltérően csak mérsé­kelten — folyó áron számol­va 3,9 százalékkal — volt több, mint tavaly e hónap­ban. Az áruellátás összessé­gében kielégítő volt. Élel­miszerekből és élvezeti cik­kekből a kiskereskedelem kiegyensúlyozott, jó kínála­tot biztosított. Tőkehúsból és húskészítményekből úgyszól­ván minden igényt kielégí­tettek. A húskészítmények választéka diabetikus és kí­mélő töltelékárukkal bővült, s ezenkívül több új hurka- féleséggel, s más olcsó ter­mékkel gyarapodott a kíná­lat. A korábbiaknál többféle szalonna volt az üzletekben, szalámiból és szárazkolbász­ból, továbbá füistölt-főtt árukból a kereslet változat­lanul meghaladta a kínála­tot. A szabadpiacokon úgyszól­ván valamennyi zöldségből és gyümölcsből többet kínál­tak szeptemberben, mint ta­valy ilyenkor. Ennék ered­ményeként a júliusi-augusz­tusi magas árak mérséklőd­tek, bár a burgonyát, zöld­séget és gyümölcsöt a fővá­rosi piacökon még így is át­lagosan 15,3 százalékkal drá­gábban adták, mint tavaly szeptemberben. Nem csökkent a háztartási vegyi áruk korábbi magas forgalma szeptemberben sem. Mosó- mosogató-, áztató- és öblítőszerekből kiegyensúlyo­zott áruellátást biztosított a kereskedelem. Viszonylag mérsékelt ér­deklődés mutatkozott szep­temberben a ruházati cikkek iránt. A méteráruk közül a gyapjú és gyapjútípusú szö­vetfélékből a kínálat a sze­zonnak megfelelően alakult. A vegyes iparcikkek kíná­lata általában a korábbi hó­napokéhoz hasonlított. A hű­vös idő beálltával növeke­dett a kereslet a tüzelés­technikai eszközök iránt. Ezek közül a szilárd tüzelé­sű kályhák, kazánok, tűz­helyek és füstcsövek elegen­dő mennyiségben rendelke­zésre álltak, radiátorból azonban változatlanul nem fedezte a kínálat a keresle­tet. Többnyire megfelelő volt a szőlészeti és borásza­ti cikkek választéka, bár hordóból és üvegballonokból nem minden igényt tudtak kielég íltenii. A híradástechnikai eszkö­zök több asztali rádió, hi-fi- torony és magnetofon is el­kelt volna. Változatlanul hiánycikk a színes televízió, az automata mosógép, a na­gyobb villanybojler, vala­mint a hazai hűtőszekrény és a mélyhűtő. Tüzelőanyagból a Tüzép- vállalatök szeptemberben 2,7 százalékkal többet értékesí­tettek, mint a múlt év azo­nos hónapjában. Legnagyobb mértékben a brikett forgal­ma emelkedett, de többet ad­tak el szénből és lignitből is. Változatlanul gond a Tüzép-telepeken a minőségi szénellátás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom