Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-31 / 256. szám
1984. október 31., szerda Somogyi Néplap 5 _______TV-NÉZŐ A bőség zavara A dolgozók egészségvédelme társadalmi érdek Orvos a gyárban .......Az üzemegészségügyi ellátást az ipari üzemekben, a népgazdaság szempontjából jelentős ágazatokban, a mezőgazdasági és erdőgazdasági üzemekben kiemelten kell fejleszteni... Tovább kell folytatni a részfoglalkozású orvosi órák összevonását... Az üzemi dolgozók megbetegedési adatainak a foglalkozási körülményekkel együtt történő vizsgálatát, ellenőrzését szélesíteni kell a dolgozók munkaképességének megőrzése és foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében.” (Részletek az egészségügy VI. ötéves tervének irányelveiből.) Elmaradt siker Örök Júliák A jó üzemorvosnak éppen úgy együtt kell éreznie a gyárával, mint a körzeti orvosnak a gondjaira bízott faluval, a kórházinak a kórtermekben fekvő betegeivel. Jelenleg több mint kétezer üzemi orvos — közöttük 750 teljes elfoglaltságú, 1200 részállású és 184 üzemi-körzeti — csaknem kétmillió, többségében nagyüzemi dolgozóról gondoskodik. A hálózat 1900 üzemre terjed ki és évente kilenc millió esetben nyújt ellátást. Felismerés, megelőzés Az üzemegészségügyi szolgálat számára meghatározó, hogy az elmúlt évtizedekben számottevően csökkentek az olyan klasszikus foglalkozási megbetegedések, mint például a szilikózis, az ólommérgezés, a különböző bőrbetegségek. Viszont a gépesítés, a tömegcikkgyártás széles körű alkalmazásának árnyoldalaként előtérbe került a vibráció- és zajártalom, az idegrendszeri szervi és érzékszervi megterhelés. Felismerésük és megelőzésük, illetve kiküszöbölésük az üzemegészségügyi szolgálat egyik legfontosabb teendője. Az a munkás, aki vassal dolgozik, óhatatlanul belég- zi a vasport, ami „előszobája” lehet a bronchitisznek később a tüdőtágulásnak Sok éven át a szilikózissal is számolnunk kellett. Ma már azonban alig fordul elő. A vas rozsdátlanítását, amit korábban hormokfúvóval csináltak, ma zárt térben mechanikus módszerrel végzik. Viszont az öntvénykészítőket, akik még ma is légkalapáccsal veszik le a maradékot a munkadarabról, elvileg veszélyezteti a szilikózis. Ezért rendszeresen ellenőrizni kell őket, de hosz- szú ideje egyetlen betegséget sem észleltek. Kevéssé óvhatjuk meg azonban a dolgozókat a légkalapácsok lármájától és az üzem egyéb zajártalmaitól. Új szervezeti forma Az üzemegészségügy mint az alapellátás fontos tartozéka szerves része az integrált egészségügyi hálózat, nak. Az egyesített kórházjáróbetegellátás keretében az egyik főigazgató-helyettes a gazdája az adott területen az üzemegészségügyi szolgálatnak. Az integráció eredménye és következménye — egyebek mellett — az is hogy új szervezeti formaként olyan üzemegészségügyi szakrendelők létesültek a kórház-rendelőintézet keretében, amelyek szakszerűen végzik a munkaalkalmassági vizsgálatokat az üzemi orvossal nem rendelkező kisebb kollektíváknál, továbbá konzultációt biztosítanak az üzemi és más orvosoknak a foglalkozási betegségekkel, a munkaköri alkalmassággal a keresőképességgel és a rehabilitációval összefüggő szakmai kérdésekben. A foglalkozási betegségben szenvedők kórházi kivizsgálására és gyógykezelésére pedig speciális osztályokat létesítettek. Á nagyobb gyárakban már évek óta működnek szakorvosi rendelőintézetek az üzemegészségügyi szolgálat keretében. Az utóbbi időben különösen a nőgyógyászati, bőrgyógyászati valamint a fogászati szakrendelések óraszámát növelték és felszerelését javították. Ez nemcsak az adott üzem dolgozóinak előnyös, hanem a környező kis- és középüzemek számára is, ahol az üzemi orvoson kívül legföljebb egy-két szakorvos dolgozik. Az integráció keretében ugyanis a szakorvosi rendelőintézeteket megnyitották a hatósugarukba tartozó kisebb üzemek előtt. Helyes rehabilitáció Változatlanul nagy gondot jelent a foglalkozási rehabilitáció. Ez elsősorban vállalati-gazdasági kategória. A lehetőségek megteremtése nem az üzemegészségügyi szolgálat, hanem a vállalati vezetés feladata, felelőssége. Kétségtelen, hogy a vállalati rehabilitációs bizottságban az üzemi orvos véleménye perdöntő abban, hogy valóban fennáll-e és milyen mértékben a munka- képesség megváltozása. Az eddig szinte kizárólagosan rehabilitációs munkahelynek tekintett portási, telefonkezelői stb. állások nagyon is korlátozottak. Viszont ha elterjed az a helyes rehabilitációs szemlélet, hogy ha valaki egészségi állapotának megfelelő munkakörbe kerül — például a magas -vérnyomásban szenvedő vagy gerincfájdalmakra panaszkodó ülőmunkát kap — ott teljes értékűen tevékenykedhet, azonnal kitűnik, milyen sok lehetőség van a megváltozott munka- képességű dolgozók foglalkoztatására, ahelyett, hogy rokkantnyugdíjba kellene küldeni őket. Társadalmunkban rangot jelent a munkások orvosának lenni. De csak akkor, ha ezt a gyár, vagy a vállalat vezetősége is átérzi és valóban szaktanácsadójának, lelkiismerete őrének tekinti az üzem orvosát. (Folytatjuk.) Székelyné Kertész Katalin Az ezerötszázas évek elejétől állandó téma a két veronai szerelmes, Rómeó és Júlia története. Elsőként az olasz Matteo Bandello vetette papírra, állítván, hogy igaz történetet beszél el Rómeó és Júlietta szerelméről. A Boccaccio utáni nemzedék tagjaként Bandello is beírta nevét az irodalomtör. ténetbe. Shakespeare-t is megragadta Rómeó és Júlia csodálatos története — igazán ismertté ő tette szerelmüket. Nemcsak az angol drámaíró használta föl azonban Matteo Bandello történeteit; Lope de Vega is. Heltai Jenő A néma leventét szintén Bandello nyomán jelenítette meg. A klasszikus balett is élt az alkalommal, hogy a tánc nyelvén közkinccsé tegye a két ifjú szerelmének történetét. És a film sem hagyhatta ki. Az operairodalomban is rangos hely illeti meg Rómeót és Júliát. cosokból álló dzsesszbalett- társulata hozta el hétfőn este Kaposvárra a Latinca Sándor Művelődési Központba a veronaiak történetének újabb változatát. Csajkovszkij. Bach, Beethoven, Mozart mellett a mai szerzők és énekesek, Olivia Newton John, John Travolta, a magyar Presser Gábor zenéje keveredett Borbély György rendező koreográfus instrukciói nyomán. A koreográfus Borbély messze elrugaszkodott Sha- kespeare-től és minden más Rómeó és Júlia-feldolgozás- tól. A mai korba hejlyezte kevésbé ötletes, de kusza történetét. A táncosok tudásuk javát kívánták nyújtani, néhá- nyuknak sikerült is ritka örömteli pillanatot teremteni. A scifi-rockbalett mégis unalomba fulladt. Tanulsága miatt azonban fontos róla beszélni. A szórakoztatásnak — tulajdonképpen ezt vállalta az Ikarosz együttes — is rangot kell szerezni, s ezáltal megbecsülést. Ez hangzott el az országos közművelődési ta - nácskozáson is. Biztosítani kell a művelődési intézményekben a hiánypótló műfajok megjelenését — ezt is szem előtt kell tartani. A Rómeó és Júlia scifi-rockbalett nem rontotta a szórakoztató rendezvények átlagos színvonalát, sőt újat kívánt nyújtani, ám kissé kevesebbet, mint amennyit joggal elvárt a közönség. Horányi Barna Tegnap ülést tartott a huszonöt éve megalakult Somogy megyei műemléki és múzeumi albizottság. A tanácskozás meglepetéssel kezdődött: nem a Somogyterv egyik termébe szóló meghívó szerint zajlott le a program, hanem a tervezővállalat épülete előtt buszra ültek az egybegyűltek és a nemrég felújított műemléki értékű gálosfai kastélyba mentek. A negyedszázados fennállását ünneplő bizottság így a megemlékezéshez méltó környezetben fogadta vendégeit. A Kunffy- és Feren- czy-festményekkel dekorált, élettel fokozatosan megtöltődő kastélyt Bárányé Károly, a Surján völgye Téesz elnöke mutatta be a résztvevőknek. A kastélynéző sétát követő ünnepi ülés programja a lehető legegyszerűbb volt. Nem hangzottak el öntömj é- nező szónoklatok, hanem dr. Szigetvári György építész- mérnök, az albizottság elnöke üdvözölte a jelen levőket, köztük külön is az alapító tagokat, s megemlékezett a közösség halottairól, majd diavetítés kíséretében fölsorolta Somogy eddig megvédett, helyreállított műemlékeit. Szót ejtett a ma is* tartó munkákról és képeket mutatott be azokról az értékes épületekről, amelyek még veszélyben vannak. Minden értékelésnél többet mond, ha a bőséges fölsorolásból néhány részletet itt is fogott el bennünket a múlt héten. Kellemes piron- kodás az ilyesmi. Majdnem minden estére jutott valami, ami odakényszerített a képernyő elé, míg a korábbi hetekben olykor-olykor csak egy-egy fajsúlyosabb produkció. S ezek közé tartoztak a budapesti művészeti hetek alkalmából bemutatott munkák, mint a Caligula helytartója, a Boldogtalanok vagy a vitát keltő A nők is- kolája-vá ltozat. A magas színvonal, az egyéni látásmód elkényeztetett bennünket, ezért vártunk olyan sokat a művészeti hetek végére tartogatott Galgóczi Er- zsébet-kisregény, a Szent Kristóf kápolnája tévéváltozatától. Ám ez nem sorolt be az említett, valóban eseménnyé lett bemutatók közé. Pedig olvasva nem látszott sokkal kevésbé igénytelennek a többi Galgóczi-re- génynél. A képernyőn majdnem érdektelenné vált a történet — tempótlanságát kárhoztatom! —, és valahogy kimódoltnak is tetszett. Túl sok szál gubancolódik egybe. Kristóf, a kincskeresők védszentjének templomában naná, hogy kincseket rejteget, az öreg esperes! Az is „természetes”, hogy éppen ebben az isten háta mögötti faluban bukkan rá restaurátor Zsófira miniszter szeretője. A véletleneket — jöttem rá a film nézése közben — Galgóczi Erzsébet szívesen gereblyézi össze, és éppen ez a gyengéje az amúgy nagyszerű új regényének, a Vidravasnak is. Páger Antal, Bodnár Erika, Temessy Hédi játékáért mégis türelemmel, szívesen néztem Nemere László tévéfilmjét. Legalább ennyire vártam a kaposvári születésű kitűnő történész, filmrendező, Bokor Péter új alkotását, a Királygyilkosságot is, noha közben csóváltam a fejem a gyors tévébemutató miatt. Ugyanis éppen aznap kezdték játszani a kaposvári Vörös Csillagban. Képzelem, említünk. A legrégebbiek: Szentjakab, Somogyvár, Sze- nyér, Somogyvámos Árpádkorabeli műemlékek, az újabbak: Nagyatád temploma és kolostora, Segesd — ásatásával további meglepetéseket ígérő — műemlék együttese, a kaposvári Arany Oroszlán patika... A még újabbak: a kaposvári Va- szary-ház, a Latinca utca 4. a Csikász Imre által készített domborművekkel, Topo- nár vízműve mint fontos ipari emlék... E kis felsorolás-részlet is milyen gazdag! S egyben jelzi: a műemlékvédelem soha sem bevégződő folyamat, a helyreállítás sokszor befejezett ugyan, de mégiscsak folytatandó; egy régebbi építményegyüttes is példázza ezt, és egy újabb ház is. A fentebb említett segesdi komplexum és a Csikász-féle épület stílusbeli távolsága ellenére hasonlatos. Seges- den a helyreállítás után is tart a további kutatás, Kaposváron pedig most csak a domborműves homlokzat kapja vissza régi pompáját, noha a hazai szecesszió egyik legszebb háza az utcai fal mögött is helyreállítandó volna. Másképp értelmezve a befej ezetlenséget: nem elég egyszer újjávarázsolni a régit, hanem egyfolytában gondozni kell, amint erre a konzervált, de napjainkban újra romló ke- reki vár példája is int. ezek után hányán voltak hajlandók pénzért nézni! Bokor ugyanazt a módszert választotta, mint a híres és fontos sorozatának egy-egy részekor: dokumentumfilmekből és megelevenített, színészekkel forgatott epizódokból építkezik, mindezekhez vezérfonalat a narrátorszöveggel kapunk. Nos, ez a metodika valóban inkább tévés szemléletet, mint filmest mutat. S a képernyőn igazán élvezhető, jó ismeretterjesztő — megelevenített részletekkel szemléletessé tett — alkotást láthattunk 1934. október 9-ének körülményeiről, amikor Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter életét golyó oltotta ki Marseil- le-ben. A forgatókönyv egyik ‘ részletét az Élet és Irodalomban és a Somogybán is olvashattuk, így kalauzt is kaptunk a jankapusztai eseményekhez. Thomas Berger regénye, a Kis Nagy Ember is megjelent magyarul. Sőt a mozikban már láttuk az Arthur Penn rendezte változatát Dustin Hoffman főszereplésével a hetvenes évek elején. Mégis szívesen néztük, mert felsejlett bennünk, hogy a világirodalom nagy alkotásaival egyezik ez a kisebb értékű mű abban, hogy megmutatja hol indián, hol fehér hősének sorsában: a kisembert ide-oda pörgeti a történelem, ki van szolgáltatva az örvényeknek. Nem lehet szó nélkül elmenni Gogol A revizor című komédiájának tévés változata mellett, amely a kaposvári előadás alapján készült, de Gothár Péter rendezésében önálló, nagyszerű tévés produkcióvá vált ebben a rövidített formában. A hét legnagyobb hatású filmjének az osztrák — milyen keveset tudunk a szomszéd nép filmgyártásáról! — Bockerer című antifasiszta, tragikomikus hangvételű alkotást tartom, és örülnék, ha megismételnék. Leskó László Dr. Szigetvári György után dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a 25 éves bizottságot, majd dr. Román András, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség nevében mondott elismerő szavakat. Végül dr. Kanyar József levéltárigazgató szólt érdekes fordulattal arról: mind több pénzt fordítunk a talajjavításra, a termőföld védelmére, s ugyanígy mind több anyagi erőt kell fordítanunk a szellemi termőtalaj, így a történelem tárgyi értékeinek védelmére is. Somogybán a műemléki albizottság sok sikert ért el huszonöt év alatt. Kudarcai is voltak, és ma is vannak vesztésre álló „sakkjátszmái”. Mindent a lehető legjobban tett-e ez a közösség? Igennel válaszolni erre a kérdésre nem lehet — még akkor sem, ha ünneprontás ezért a vád. De bizonyos: ők maguk sem várnának ilyen igent. Az albizottság tetteinek értéke nem is a tévedhetetlenségben van, hanem abban: támogatást kapva, de ellenszéllel ís küszködve dolgozott, s nélküle most sokkal szegényebbek lennénk. Ne feledjük elpusztított értékes épületeinket: a büssüi kastélyt, a kaposvári zsinagógát és a többit. S képzeljük el, mennyit sorolhatnánk még, ha e bizottság nem létezett volna. L. P. A Nemzeti Színház fkiváló (művésze már nagybetegen vállalta Bacsó Péter „Hány óra van, Vekker űr?” című filmjének főszerepét, p ez immár befejezetlen marad. Képűnkön: Öze (Lajos és (Bacsó Péter filmforgatás közben (középen az ápolónő). (MTI-foto'— Friedmann Endre felv. — KS) A budapesti Ikarosz félig hivatásos, félig amatőr tánNEGYEDSZÁZAD SZÁMVETÉSE • • Ünnepeltek a somogyi műemlékvédők
