Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-05 / 234. szám

2 Somogyi Néplap 1984. október 5-, péntek Nagygyűlés az NDK megalakulásának 35. évfordulója alkalmából (Folytatás az l. oldalról) A megjelenteket S. Hege­dűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára üdvözöl­te. Ezután Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, az Országos Tervhiva­tal elnöke emelkedett szó­lásra. Bevezetőben emlékez­tetett: 35 éve annak, hogy munkás-paraszt hatalom jött létre német földön, amely a nemzetközi proletariátus hal­hatatlanjait, Marxot és En- gelst adta a világnak. A- három és fél évtizedre visszatekintve a miniszter­elnök-helyettes kiemelte: — Az új állam nagyon nehéz helyzetből indult, nemcsak a háború okozta pusztulás miatt, hanem azért is, mert az egykori Német­ország iparilag kevésbé fej­lett részén alakult meg. A talpraáliláshoz, az újjá­építésihez, a szocialista .társa­dalom alapjainak lerakásá­hoz és a fejlett szocializmus felé vezető úton való elindu­láshoz sokszoros erőfeszíté­sekre volt szükség. A Német Szocialista Egységpárt által a jnarxista—leninista esz­mék szellemében vezetett nép erős akarattal és céltu­datosan vágott neki az új életet teremtő és új re­ménységeket ígérő munká­nak. Törekvéseit siker koro­názta. A szónok a továbbiakban elismeréssel szólt azokról az eredményekről, amelyeket az NDK az országépítő munká­ban elért, majd így folytat­ta: — Az igényesebb és ígére­tesebb célok valóra váltásá­hoz az NDK-ban és nálunk is mindenekelőtt béke kell. Földrészünkön az utóbbi években veszélyes irányza­tok bontakoztak ki — nem a mi hibánkból, hanem szán­dókáink, a szocialista kö­zösség törekvései ellenére. A Varsói Szerződés tagállamai közösen kialakított irányvo­naluknak megfelelően küzde­nek és a jövőben is küzdeni fognak azért, hogy a jelen­legi helyzet jobbra fordul­jon, s a2 enyhülés újra fe­lülkerekedjék Európában és az egész világon. — Az NDK politikájának felelősségteljes voltát mutat­ják azok a kezdeményezé­sek, amelyek a két német állam közötti párbeszéd fenntartására és viszonyuk a jobbítására irányultak az­után is, hogy megkezdődött az új amerikai nukleáris eszközöknek Nyugat-Európá- ba való telepítése. Mi azt reméljük, hogy a párbeszéd folytatását ma nehezítő kö­rülmények mielőbb meg­szűnnek, s a két német ál­lam közötti viszonyok ala­kulása jótékonyan hat majd a kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztésére. Kétoldalú kapcsolatainkról’ szólva Faluvégi Lajos hang­súlyozta: — Hazánk és a Német De­mokratikus Köztársaság együttműködése a szocialista eszmék, az érdekek és a cé­lok közössége alapján fejlő­dik. Kapcsolataink széles kö­rűek és sokrétűek, a politi­kai, a gazdasági, a kulturá­lis és a tudományos életre egyaránt kiterjednek. Együtt­működésünkben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egység­párt testvéri összeforrottsá- gának, s Kádár János és Erich Honecker elvtárs rendszeres találkozóinak meghatározó szerepük van. Párt-, állami és társadalmi szervezeteink mindannyiunk számára értékes és hasznos kapcsolatokat tartanak egy­mással. A testvérmegyék, a testvérvárosok és az üzemek, gyárak közvetlen érintkezései emberközelbe hozzák és így érzékelhetővé teszik a két ország állampolgárai számá­ra a jó viszony kölcsönös előnyeit. — Kétoldalú árucserefor­galmunk értéke jelenleg mintegy 45 milliárd forint évente. Az NDK második legnagyobb szocialista keres­kedelmi partnerünk, míg Magyarország a harmadik helyen áll az NDK-nak a szocialista országokkal foly­tatott külkereskedelmében. — Most azon munkálko­dunk, hogy a KGST orszá­gok felsőszintű gazdasági ér­tekezletének szellemében to­vábbfejlesszük az 1986—1990 között folytatandó gazdasági együttműködésünket — foly­tatta a miniszterelnök-he­lyettes. Faluvégi Lajos végezetül tolmácsolta az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa jókívánságait az NDK népnek, az NSZEP Központi Bizottságának és vezetőinek az évforduló al­kalmából. Ezután Karl-Heinz Lu- genheim, a Német Demok­ratikus Köztársaság buda­pesti nagykövete az NDK kormánya és népe nevében kösznetet mondott azért., hogy hazánk is megemléke­zik nagy nemzeti ünnepük­ről. majd szólt arról, hogy 1949. október 7-vel új élet kezdődött az NDK népe szá­mára. A nagykövet a to­vábbiakban méltatta azokat az erdemétiyeket. amelyeket a társadalmi élet, a gazda­ság, a tudomány és a kultú­ra területén elértek. Nagy jelentőségűnek ítélte a Né­met Szocialista Egységpárt és a lakosság között kiala­kult bizalmat, amelynek alapján a baráti szocialista országban megszilárdult a nép erkölcsi-politikai egysé­ge. Mindezekhez az eredmé­nyekhez jelentősen hozzá­járult a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kötött megbonthatatlan szö­vetség, szilárd barátság — hangoztatta. A beszédek elhangzása után a résztvevők megte­kintették a KISZ Központi Művészegyüttesének ünne­pi műsorát. VIHARFELHŐK HISPÁNIÁBAN A bonyolult és nehéz spa­nyol gazdasági és politikai helyzet megjavításának le­hetőségét remélte minden­ki, politikus csakúgy, mint az egyszerű polgár egyaránt attól az úgynevezett társa­dalmi szerződéstől, amelyet a nyár dereka óta próbált kidolgozni a kormány, a szakszervezetek és a mun­káltatók hármasa. Egy ilyen egyezményre kétségkívül igen nagy szüksége lett vol­na Hispániának, hiszen a gazdaság gondjai nyomasz- tóak, tíz százalékosnál jóval magasabb a munkanél­küliség (a hivatalos és a szakszervezeti adatok per­sze jócskán eltérnek), 12 százalék körüli lesz az idei infláció, komoly bajok van­nak a spanyol áruk ver­senyképességével külföldön. Tehát hatalmas problémá­kat kellene leküzdenie az országnak, s az vitán felül leginkább a társadalmi bé­kesség légkörében kecseg­tetne sikerrel. Ezt szolgálta volna a szerződés, amely voltaképpen kompromisz- szum a dolgozó tömegeket képviselő szakszervezetek és a vállalkozói szempontokat képviselő munkáltatók, va­lamint az ország általános gazdasági érdekeit szem előtt tartó kormány között. A várt kompromisszum azonban nem született meg. Szerdán ugyanis a legna­gyobb szakszervezet, a mun­kásbizottságok szövetsége bejelentette, hogy nem ír­hatja alá a szerződést, mert az a kormány által kialakí­tott formában nem felel meg a dolgozók érdekeinek. A szakszervezet álláspontja szerint a szocialista kabinet „elégedett a munkáltatók zsarolásának’’. A vállalko­zók ugyanis a gazdaság össznemzeti érdekének ne­vezték, hogy a költségei; csökkentésére a spanyol áruk versenyképességének javítása végett erőteljesen mérsékeljék a béremelése­ket. Ezáltal azonban a szer­ződés jövőre csak 5,—7,5 százalékos átlagos béreme­lést helyez kilátásba. mi­közben a pénzromlás leg­alább 11—12 százalékos. Te- hát — vélekedik a munkás­bizottságok — ismét a bér­ből és fizetésből élőkre há rul a gazdaság talpraállíta- sának terhéből a túlnyomó rész. Ráadásul a kormány és a munkáltatók szinte semmit nem ajánlanak a munkanél­küliség csökkentésére. Ért­hető, hogy a legnagyobb szakszervezet éles harcot hirdetett ez ellen a politika ellen. Mivel a szerződést csak a szocialista párt által befolyásolt, nagyságra má­sodik szakszervezet, az UGT fogadta el, s a mun­kásbizottságok mellett az összes kisebb szakszervezet is elutasította, várható, hogy Spanyolországban a közeljö­vőben heves társadalmi vi­harok robbannak ki, sztráj­kokkal, munkástüntetések­kel. Márpedig ez súlyos poli­tikai fenyegetés, amikor az országban a baszk problé­mák miatt amúgy is igen feszült a helyzet. A. K. Oleg Atykov, Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov űrha­jósok élményeiket beszélik el társaiknak a bajkonuri űr- repülőtéren Értesítjük a lakosságot, hogy a DÈDASZ kaposvári üzemigazgatósága a Kapós völgyi Vízgazdálkodási Társulat Kanizsai úti telephelyén 20 kv-os vezetéket, transzformátorállomást épített. A berendezést 1984. október 8-án feszültség alá helyezi. A feszültség alá helyezett berendezés vezetőinek és tartozékainak érintése TILOS ÉS ÉLET­VESZÉLYES! Vízgazdálkodási Társulat, Kaposvár (264848) Á Somogy Kereskedelmi Vállalat ÉV-mérésre jogosult villanyszerelőt és karbantartórészleghez segédmunkást vesz föl. Jelentkezés a beruházási osztályvezetőnél: Kaposvár, Ady Endre u. 7. (72297) Biztos bizonytalanság Izraelben A Közel-Kelet a világpo­litika gyorsan változó, várat­lan eseményekkel teli szín­padán is külön kategóriát jelent. A megfigyelőik hozzá­szoktak a gyakori fordulatok­hoz, az akár máról holnapra módosuló helyzethez. Az az időszak azonban, amely a július végén rendezett általá­nos választást követte Iz­raelben, a legedzettebb hír- magyarázókat is próbára tet­te. Tel-Avivból és Jeruzsá­lemből ugyanis hosszú he­teken keresztül szinte nap­ról napra egymásnak ellent­mondó jelentések érkeztek. megegyezés, hogy Peresz 25 hónap múlva — ugyanennyi időre — átadja a miniszter- elnöki posztot Samirnak, át­véve tőle az addig viselt külügyminiszteri és minisz­terelnök-helyettesi megbíza­tást, szinte példa nélküli. A nagyobb gond azonban a politikai véleményeltéré­sekből fakad. A jelek szerint az elhúzódó programegyezte­tő megbeszélések ellenére sem sikerült minden téren közös nevezőre jutni, s ez a két pártnak a különböző problémákról vallott elveit ismerve nem is csoda. A kérdés ezek után az — s ez Furcsa pár A szakértők bizonytalansá­ga érthető is volt. Az izraeli választási rendszer sajátos felépítése (vagyis hogy nincs megadva a pártok ré­szére egy megadot, minimá­lis szavazati arány, tehát, hogy e „küszöb” híján vi­szonylag kevés szavazat is elég egy képviselői hely megszerzéséhez,) minden ed­diginél megosztottabbá tette a parlamentet. Megszaporod­tak a mindössze 2—3 man­dátummal rendelkező cso­portok, sőt előfordul most már egy fős „pártképvise­let” is. A Knesszet e párat­lan megosztottsága pedig az­zal jár, hogy az amúgy is koalíciós partnerekre tá­maszkodó kormányzás to­vább nehezült, s furcsa mó­don a nagy pártok váltak bizonyos szempontból kiszol- gáltatottaivá a kicsiknek. Ez utóbbiak ugyanis a hatalmon maradáshoz nélkülözhetetlen politikai támogatásuk fejé­ben mindig saját érdekeik messzemenő érvényesítését követelték. Végül is ez az ellentmon­dás vezetett az előzőleg szinte elképzelhetetlennek tűnő megoldás, a nagykoalí­ció létrejöttéhez. Miután az ország két vezető politikai ereje, az eddig ellentétben levő, Simon Peresz vezette Munkapárt, valamint a Jichak Samir irányítása alatt álló Likud-tömb egyike sem jutott abszolút többséghez, sőt még lehetséges szövetsé­geseik segítségével sem re­ménykedhettek a zavartalan kormányzásban, mindössze két lehetőség maradt. Az egyik az új választások kiírása lett volna, a kiala­kult holtpont feloldása remé­nyében. Ezt azonban jófor­mán mindenki el akarta ke­rülni, hiszen az izraeli gaz­daság nehézségekkel teli helyzetében, az adott, megle­hetősen nyomott közhangulat mellett kiszámíthatatlan eredményeket hozhatott vol­na. Maradt hát a „nemzeti egységkormány” megalakí­tása, vagyis a két nagy ösz- szefogás, amelyet pedig nem sóikkal régebben maga Pe­resz is élesen elutasított. Mondani is felesleges, hogy e megoldás kemény koalíciós tárgyalások, heves program­viták hetei után kristályoso­dott ki, s olyan ellentétek húzódnak meg mögötte, amelyek joggal kérdőjelezik meg a kormányzási forma tartós fennmaradását. A szintén fáradtságosán kiko­vácsolt kompromisszum, az a marad a közeljövőben az iz­raeli kül- és belpolitika leg­fontosabb tényezője —: ho­gyan érvényesül a koalíciós partnerek kötélhúzása a na­pi döntéshozatalban. Vagyis a konkrét politikai lépések terén a Peresz—Somir féle „furcsa pár” melyik tagja tudja jobban keresztülvinni akaratát. Nos, ez egyelőre kevéssé látható tisztán. Jellemző volt például szeptember végén a jeruzsálemi reagálás Reagan ENSZ-beli beszédének Kö­zel-Keletre vonatkozó részé­re. Az amerikai elnök nevé­hez fűződő (részleges, s Jor­dániához kötődő palesztin önkormányzatot tartalmazó) tervnek újbóli kinyilvánítá­sa után ugyanis rövidesen két nyilatkozat is napvilá­got látott. Amíg Samár azon­nal „Izrael elutasító vála­szát” erősítette meg, addig Peresz szerint a tervvel kap­csolatban még nincs kiala­kult politikai irányvonal. „Az az igazság, hogy kétfé­le álláspont érvényesül a kormányon belül” — foglal­ta össze, nem nagy meglepe­tést okozva értékelésével, a miniszterelnök egy rádióin­terjúban. Némileg kevesebb az üt­közés a gazdaság terén. A 400 százalék felé közeledő infláció, az állaimadósság ve­szélyesen növekvő szintje nemegyszer olyan szükség­intézkedéseket kényszerít ki (mint példáiul a sorozatos pénzleértékelés), amely ék­kel szemben egyik koalíciós partner sem képes hathatós alternatívát nyújtani. fi tágabb térség szempont­jából azonban pillanatnyi­lag valószínűleg a Libanon­nal kapcsolatos döntések a legnagyobb horderejűek. Sa- mirék eredetileg tartós je­lenlétét, Pereszék viszont gyors kivonulást hirdettek. A mostani legfrissebb beje­lentések szerint Izrael nem kötné csapatai távozását a sziriai egységek egyidejű ki­vonásához, hanem csak észa­ki határai — közelebbről nem részletezett — biztonsá­gát szabja fő feltételül. Kérdés, hogy egy ilyeij korlátozott véleményváltáí elég-e bármilyen politikai kibontakozáshoz. Konstruk­tívabb, az átfogó rendezésre inkább hajlandó magatartás nélkül mindenesetre gyanít­ható, hogy Izraellel kapcso­latban továbbra is csupán a bizonytalanság marad biz­tos ... Szegő Gábor Nagygyűlés volt Budapesten az NDK megalakulásának 35 évfordulója alkalmából

Next

/
Oldalképek
Tartalom