Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
1984. október 24., szerda Somogyi Néplap 3 Termékváltásra kényszerültek A FELAJÁNLÁSOK NYOMÁBAN Nem lehetett nemet mondani Exportnovelo kooperáció Kooperációs megállapodások életrehivásával segíti az élelmiszerek, húsfélék piacképességének fokozását a TER1MPEX. Így olyan korszerű technológiákhoz, gépekhez, alapanyagokhoz, gyártási eljárásokhoz juttatja az üzemeket, amelyek hozzájárulnak a termelés színvonalának emeléséhez. Az együttműködésekkel — részben a külföldről behozott gépsorokon — a partner igényeinek megfelelő termékek gyártását kezdhették meg. llymódon az együttműködés valameny- nyi résztvevője megtalálja számítását: a hazai vállalat előre lép a technikai fejlesztésben, a TERIMPEX több exportáru-alaphoz jut, a külföldi cég pedig — részben gépei ellenértékéként —- garantáltan kiváló minőségű árura talál. A csomagolás színvonala is javult. Ezekben a napokban a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál szerelik azokat a berendezéseket, amelyeket svájci partner adott át másfélmillió márka értékben. A Baranya megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat és a TERIMPEX francia céggel állapodott meg a nálunk ismert fajtáknál nagyobb májat, értékesebb húst adó mulard fajhibrid tenyészál- lományának és tartástechnológiájának átvételében. A pécsi vállalat állattartó partner-üzemei az idén 250 ezer. jövőre pedig 400 ezer ilyen hibridkacsát nevelne« fel. A feldolgozott árut főleg a francia cég vásárolja meg. Hasonló jellegű a kecskeméti baromfifeldolgozó, a TERIMPEX és a Palotási Állami Gazdaság együttműködése is : a külpiacon legkapósabb, csökkent zsír- tartalmú, vörös húsú barba- ri kacsa elterjesztésére kötöttek szerződést, szintén fraftcia céggel. Előkészítés alatt áll egy újabb együttműködés; a Húsipari Tröszt, a TERIMPEX és az Egyesült Alla- mok-beli Atalanta cég közös vállalatot kíván életre hívni. A Latinca Sándor Termelőszövetkezet kertészetében olyan „még nem tudom, mi lesz” hangulat uralkodik. Harminc hektáron ugyanis káposztát termeltek az idén, és a káposztával gondok vannak. — Sok az eszkimó, kevés a fóka — mondja egy kicsit keserű mosollyal Bognár János, a kertészet vezetője. — Tavaly káposztahiány volt az egész országban, így az idén, amelyik téeszben csak egy kicsit is értettek hozzá, káposztát termesztettek. Ennek a következménye. hogy alig lehet eladni a termést... A kaposvári Zöldért Vállalattal előzetes szerződésünk volt, de mind a mai napig kétséges, vajon megvásárolják-e tőlünk. Ha nem, be kell szántanunk.... Fejes káposztából 400, vöröskáposztából 40, kelkáposztából 50 tonna „tartozásunk” van a vállalatnál. A szabadföldi munkákkal november közepéig elkészülnek. ötvenen dolgoznak ezen a területen, s ha beköszönt a tél, más lesz a foglalatosságuk. — Három éve van szerződésünk a húskombináttal: az asszonyok bérmunkában virslit csomagolnak, kocsonyahúst készítenek. A zöldségfeldolgozónk kétszáz négyzetméternyi területe alkalmas erre a tevékenységre. Most épp a köjált várjuk, ugyanis minden évben megfelelő módon elő kell készítenünk a területet. A kertészet egyhektárnyi területen fekvő üvegházá- oan szegfűt is nevelnek. Az első félévben primőr paradicsomot. paprikát termeltek itt, most azonban ilyet sehol sem látni. — Termékváltásra kényszerültünk — mondja Bognár János. — A paprika, paradicsom nagyüzemi termesztése csak ott gazdaságos, ahol olcsó fűtőanyaggal üzemel az üvegház. Nálunk földgáz van, s évente hárommillió forintot fordítunk fűtésre. Nem érte meg, ezért olyan növényt választottunk, amelynek a hőigénye az alapnövény, azaz a szegfű hőigényével azonos. Fejes salátát termesztünk ; karácsonyra ötvenezer darab kerül a Zöldért boltjaiba. Ezzel a megoldással felére csökkentettük a fűtésre fordított összeget. Hatmillió forint bevétellel számol az évi terv ezen a területen, s csak úgy tudjuk teljesíteni, ha alkalmazkodunk a piaci igényekhez ... — Nemsokára a Katalinokat, Erzsébeteket köszöntjük. Lesz-e elég szegfű a boltokban? — Százhúszezer tövet ültettünk, s folyamatosan szedjük a virágot. Hatvan, ezer szál kerül novemberben a boltokba. K. A. A fúrófej belehasít az anyagba, az eszterga birkózik a kerettel. Bábeli a hangzavar. Nehéz szót érteni itt; ha fontos a mondandó, kézzel-lábbal kell mutogatni, míg a másik el nem indul a műhelyajtó felé. Esetleg meg kell várni a műszak végét, hogy megbeszélhessék dolgaikat. Ámbár manapság a „fájront” sem biztos a Medicor iha- rosberényi üzemében. Hetente kétszer műszak után sem hallgatnak el a gépek. Megy minden tovább — ugyanúgy, mint az előző nyolc órában ... Az üzem vezetője, Pécsi László meglehetősen tömör magyarázattal szolgált: — Sok most a teendő. Korábbak már-már úgy tetszett, hogy a hagyományos röntgenkészülékeknek nincs piacuk. Ezért is volt több átszervezés a gyárban. Megszüntettek üzemet, s új termék gyártását kezdték meg; az ínséges idők ellenére is találtak munkát. Azután hirtelen megélénkült a kereslet. Kína például harmincöt készülék megvásárlására kötött szerződést. S érkeztek igények máshonnan is. A gyár vezetői, hogy ne veszítsék el a piacot, úgy döntött: minden körülmények között ki kell elégíteni az igényeket. Ezért is tettek közzé munkaverseny felhívást minden üzemiben. A párttitkár. Czár Jenő hosszan sorolta, mi mindent teljesítenek a kongresszus tiszteletére tett felajánlásokból. — Legfontosabb feladatunk a harmincöt röntgengép gyártása. Támogatnunk kell a gyorsított röntgenfejlesztési programot, s biztosítjuk, hogy a dél-jemeni íendelőintézeteket mielőbb üzembe helyezhessék, az oda gyártott berendezések időben érkezzenek meg a címzetthez. Vállaltuk, hogy a nagy szériában gyártott műtőasztalok termelési költségeit tíz százalékkal csökkentjük, az Országos Traumatológiai Intézet rekonstrukciójához pedig a módosított — előrehozott — határidő szerint készítjük el a szükséges munkaeszközöket. — Nem lehetett nemet mondani — jegyezte meg Fécsi László. — Nem azért, mert kényszerítettek bennünket, hanem azért, mert a röntgengyárnak minden üzeme részt vesz egy-egy termék elkészítésében. A fővárosi, a tapsonyi, az iha- rosberényi meg a többi üzemnek összehangoltan kell dolgoznia hiszen ha az egyik valamilyen alkatrészt gyárt, a másik festi vagy galvánozza, a harmadik szereli ... Természetesen nálunk is az a cél, hogy minden üzem gazdája ' legyen egy-egy terméknek, de ezt ma még nehéz elképzelni. Mert Budapesten például van szerelőkapacitás, de nincs alapgyártó. Nálunk épp fordítva van. Szóval ezért döntöttünk úgy, hogy nekünk is vállalni kell a többletet. A párttitkár még hozzátette : — Senki sem morgott emiatt. A mi marósaink, esztergályosaink nagyon jó közösséggé kovácsolódtak össze. Az idén tizenötezer óra pluszt kell megcsinálniuk, hogy teljesítsék vállalásaikat. Tízezer órát már ledolgoztak. Az improduktív munkát végzőket is a gépek mellé tudták állítani műszak után, s közben még arra is maradt idejük, hogy a gyárudvart és környékét csinosítsák. Ehhez hozzá tar tozik, hogy a telepet valamikor a Mezőgép birtokolta. Az akkori főnök kertészmérnök volt a virágok megszállottja. Ha valaki letépett egy szál virágot, annak jaj volt... A mostani felajánlások között szerepel, hogy a hagyományt ápolva háromezer órát szánnak további parkosításra. Nagy Jenő LOJALITÁS Meglepett az igazgató reagálása, mikor ekképp fogalmazott: „Köszönöm a lojalitását!” Utólag már csak kíváncsiságból is hagytam, hadd beszédjén belső gondjaikról, holott azokat annak ellenére ismertem, hogy először találkoztunk. Gondolatait ugyan nem rejtette véka alá, de hozzáfűzte, nem tennék jót a vállalatnak, ha részletesen elemezném, mit jelent számukra a nagyobb teljesítményű berendezésék munkába állítása, az eddig szűk kapacitást jelentő gépek cseréje. Mert óhatatlanul zavart kelthet munkásaik körében, félve attól, hogy kevesebb emberre lesz szükség. Az elsősorban lakossági szolgáltatást végző, kaposvári székhelyű vállalattól az utóbbi időbén mind többen mentek el, keresve más munkalehetőséget, lakhelyükhöz közelebb. Számítva a nagyobb anyagi megbecsülésre, szabadulva az ipari üzem kötöttségétől, a több műszakos munkarendtől. Hallgattam az igazgatót, s eközben a gépek mellett dolgozó munkásaira gondoltam, akikhez netán áttételesen jutnak el az őket érintő intézkedések, információk. A vállalat a központi rendelkezéseknek megfelelően mind több egységét kívánja kiadni szerződéses üzemeltetésre, amelyekben a több munkáért több is jut a borítékba havonta. De vajon a központi gyáregységben dolgozók tisztában vannak-e azzal, hogy azokban az üzletekben nincs blokkolóóra. Blokkolóóra és lojalitás ! Talán nehezen egyeztethe- tő-e a két gondolat, ami sok mindent takar. Feltételezi például azt, hogy a munkaidő kezdetétől, a váltásig a gép mellett dolgozónak minden feltételt biztosítsanak munkája zavartalan elvégzéséhez. Csak ebben az esetben követelhet pontos és minőségi teljesítményt a közvetlen gazdasági vezető. Csak ezzel együtt lehet megértő az esetleges emberi gondokat illetően ! A magyar gazdaságpolitika nyíltsága megkívánja, hogy középvezetőink támaszkodva munkásaik tájékozottságára, őszintén váltsanak szót a gondokról és az eredményekről egyaránt, annál is inkább, mert csak úgy válik érthetővé az 1985-től életbelépő szabályozó módosítás, a vállalati érdekeltségi rendszer, a jövedelemsza- bályozás változása. Ez is feltételezi a feltétlen lojalitást! S. Gy. Gépjárműjavító kisiparosok szakmai napja A felújítás és gyártás enyhíthet az alkatrészgondon Az elmúlt két évtized óriási változásokat hozott a hazai gépjárműállományba. A motorizációs robbanás eredményeként ma már 1,2 millió személyautó fut az ország útjain, mélynek javítása és karbantartása jelentős feladatokat ró az állami, szövetkezeti cégekre és a gépjárműjavító kisiparosokra egyaránt. Az országos statisztika szerint a gépkocsijavítás több mint negyven százalékát a magán ipar- engedéllyel rendelkezők látják el. Somogyiban ez az arány jóval magasabb, meghaladja a 70 százalékot. A megyében több mint két- százihúsz magánkisiparos végzi az autószerelést, karosszéria- és autóvillamossági-javítást. Az említettekből is kitűnik, hogy Somogybán meghatározó szerepe van a magán gépjárműjavításnak. Ezért is üdvözlendő a Kiosz Somogy megyei szervezetének kezdeményezése, amely szakmai konzultációra invitálta a megyében dolgozó kisiparosokat. Tegnap délelőtt Kaposváron, a Helyőrségi Művelődési Otthonban, a Kiosz megyéi titkársága nevében Sárái Lajos köszöntötte a továbbképzésen megjelent gépjárműjavító kisiparosokat. Elhangzott, hogy a Kiosz sajátos lehetőségeivel is segíti a kisiparosakat annak érdekében, hogy viszonylag könnyebben juthassanak hozzá a szükséges alkatrészekhez. Ezért is keresték meg a forgalmazással foglalkozókat a megyében, hogy enyhítsék az e téren jelentkező gondokat. A továbblépés lehetőségét rejti magában az is, ha mind több szakember vállalna alkatrészgyártást, illetve felújítást. Mindez annál is inkább fontos, mert a gépjárműállomány korátlaga mindinkább növekszik, amely óhatatlanul a javítási igény emelkedését vonja maga után. Erről beszéltek többek között ár. Flämisch Ottó, a Transinnov Közlekedési Műszaki Fejlesztő leányvállalat főtechnológusa is, aki részletesen elemezte a hazai gépjárműállomány helyzetét, annak javításával összefüggő gondokat, az állandósult alkatrészhiányt. A hazai gépjárműpark műszaki szintentartásához évente mintegy tízmilliárd forint értékű import alkatrészre lenne szükség. Ugyanakkor a behozatal nem éri el a 6,5 milliárd forintot. Ebből is érződik, hogy mekkora jelentősége van az alkatrészgyártásnak és -felújításnak, annál is inkább, mert az import alkatrész negyven százaléka a személyautókhoz kellene ! A gondokat csak tetézi, hogy a nem kellőképpen megszervezett hazai felújításon és gyártáson túlmenően a gép- kocsitulajdonosok ódzkodva fogadják a már korábban használt alkátrészek beépítését. Mivel az import volumenének növekedése — az elhangzottak alapján — a jövőben sem várható, mind nagyobb jelentősége lesz a továbbiakban a bontott alkatrészek szervezett begyűjtésének és felújításának. A délelőtti előadást követően szekcióüléseken vitatták meg az aktuális szakmai kérdéseiket és gondokat a résztvevők, majd délután a kaposvári Lucz Miklós karosszérialakatos műhelyében szakmai bemutatóval fejeződött be a program. S. Gy.
