Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
4 Somogyi Néplap 1984. október 24., szerda Régi helyett Kevés kérődző, sok abrakfogyasztó r • f .. 1 uj epul Kaposfő egykor tizenhat portából állt. ma ezernyolcszáz lélek lakja. Betelepülő svábok adták a falu gerincét, jómódú emberek, akik mindig sokat dolgoztak. A falu három részből áll. öt kilométer hosszan kanyarog az út, az „új utcai” részt a temető és a földek választják el a „falutól”, a kisasszondi elágazó után pedig az úgynevezett „magyar falu” következik. Nem hivalkodó a település, rendezett udvarokban célszerűen megépített, vaskos házak és hatalmas, zárt kertek, ahol ma is állatot tartanak, növényt termesztenek a lakosok. — Sokan „ingáznak” a faluban, ötszázan a városban találnak megélhetési lehetőséget, de házat itt építenek. Kaposfőnek van megtartó ereje — mondja Bene Ibolya vb-titkár. — Nyolc éve osztottunk először tartós használatú telkeket, akkor harmincat, most pedig húszat. A fiatalok épülnek itt. A lakosság társadalmi munkával szépíti, építi a falut, bővítették az óvodát, elkészült a póstele- ki út is, nem süllyednek az ingoványba az autók. Következő nagy feladatunk a gáz bevezetése a faluba: tizenöt millió forintos beruházás lesz! Jüngling Antal tősgyökeres kaposfői. Régen zsuppos ház volt az, amelyben most lakik, sok munkával lett „ilyen polgári”, ahogyan Tóni bácsi mondja. Hetvenöt éves, a »téeszben dolgozott mindig, ma kismotorral jár a szőlőbe, mert van ott még mit tenni. — Nem volt errefelé sosem jó föld — mondja —, tizenkét aranykoronásnak számított. Ez bizony nem sok. Futóhomok mindenütt, más növény nem él meg ezen, csak a kalászos. De azért mindig megvolt a betevőre való. Ma már egyedül élek, senkim sincs. A testvérem — veszi elő a kacskaringós betűkkel írt diplomát, melyet még dr. Mauritz Béla, a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora írt alá — filozófus volt, meghalt. Pedig, de tudott! Aratás idején megtanulta a görög nyelvet, aztán meg a kínait szerette volna megismerni, tudja, azt, amelyben a betűk olyanok, mint a virágok! Tóniibáesi örül a látogiató- nak, a ritkán kattanó kilincs örömteli beszélgetéseket igér. Mutatna mindent, csak hogy tartsa a szót. — Kántoriskolát is végeztem, ma is játszom a harmóniumon, csak úgy, magamnak — lép a régi, megfeketedett intsrumen- tumihoz, erőteljesen, pumpálja a hangszert, s nehézkesen felhangzik egy Liszt-ke- ringő. Énekel is hozzá, meg- megbicsakló hangon: „Más volt az élet, más volt az álom. tevéled szállt el szép ifjúságom...” A falu főutcáján, elhagyva az óvodát, postát, templomot, a régi és új házakat, füves, szépen gondozott kerthez érünk. Valaha vízimalom állt itt, tetején be- csorgott az eső, falait az imádság tartotta. Egy éve a Kossuth téesz korszerű üzemet varázsolt a régi épületből, itt kapott helyet a varroda, és a lakatosüzem. A falubeli lányok, asszonyok bérmunkában dolgoznak. a forgácsolóban pedig a „megtértek”, ahogy a fiatal szakmunkásokat becézik. — Kaposváron a Mezőmg afafc. gépnél voltam, februárban jötem vissza a faluba — mondja Serschinger József. — A csoportvezető szólt, lenne itt helyem, munka van, a fizetés is jó, minek utazgassak hát? Hoffer József az FMV-t hagyta ott. s nem hiányzik túlságosan a pezsgőbb életet kínáló város sem. — Mostanában kezd felébredni ez a falu, s itt vannak a barátaim. Nem szívesen mennék máshová — mondja. Lassú a gyarapodása a falunak, látványosnak igazán nem mondható. Van óvoda, iskola, orvosi redelő, megépült az új posta, s lesz művelődési ház is. A falu egyik legrégibb háza a mestergerendába vésett évszám tanúsága szerint 1892-be épült. Mellette- körülötte már az új. Funcs Erzsébet, hatvanéves, ma már egyedül lakja. Éppen apróhagymát tesz el, meg savanyúnak valót. Megterem a nagy kertben minden évben, nem szabad veszni hagyni. A régi nagy szobában sorakoznak az üvegek, jó lesz majd. ha másként nem, elajándékozni. — Gyönyörű ez a régi ház — dicsérem a szépen rendben tartott otthont, az emlékeket régi szokásokat őrző bútorokat. — Ugyan — legyint rá Funcs Erzsébet —, gyűjteni kell, és újat építeni. Klie Ágnes Az állattenyésztők inkább csak panaszkodnak. Szerintük munkaigényes és drága a termelés, alacsony ia jövedelmezősége. A panasznak ellentmond, hogy az állatállomány számottevően nem csökken, sőt egyes ágazatokban növekszik is. Miért van így? Az állattenyésztésről nem könnyű lemondani. Korábban támogatást kaptak a gazdaságok a telepek építéséhez, )s ezeket most hasznosítaniuk kell. Kényszer is tehát az állattenyésztés fenntartása. Persze nem csak emiatt döntenek a tenyésztés mellett a szakemberek. Hogy nem keresik a visszafejlesztés útjait, annak gazdasági okai is vannak. Áz állat ugyanis gyorsan, forgatja a pénzt, folyamatos bevételhez juttatja a gazdaságot, tehát segít egyensúlyban tartani a pénzügyeket. Az állattenyésztés fenntartásához népgazdasági érdek is fűződik. Jelenleg a mezőgazdasági termelésnek fele az állattenyésztésből származik, s ez az arány növekedett, hiszen 1972-ben még csak 43 százalékos volt a részesedés. Hasonló változások tapasztalhatók az exportban is, hiszen a mezőgazdaság külpiaci értékesítésének ugyancsak felét adja az állattenyésztés. Tehát sem a mezőgazdasági nagyüzem, sem a népgazdaság nem mondhat le az állattenyésztésről, aminek inkább a fejlesztése a soron következő feladat. Az intenzív állattenyésztés mellett szólnak a tradíciók is. Ez abból következik, hogy a magyar mindig ál- ,lattenyésztő nép volt, s ezt a hagyományt napjainkban igyekeznek megőrizni. Ezért az ágazat szerény jövedelmezőségét a termelési eredmények javításával akarták növelni a gazdaságokban. A tények mindenesetre erre engednek következtetni. Az egy kocára jutó hústermelés tizenhárom esztendő alatt csaknem 500 kilogrammal növekedett, s tavaly elérte az 1804 kilogrammot. Ugyanebben az időben az egy tehénre jutó tejtermelés 2420 literről 4145 literre emelkedett. A világon mindössze négy ország van, amelyik ezer literrel volt képes a tejtermelést javítani. Kényszer és érdek Az sem vitatható, hogy az üzemi hajlandóság találkozott a támogatással is. Központi segítség nélkül nem kerülhettek volna az országba a nagy tejtermelő-képes- sagű hotlstein-firíz teheneik, nem épülhettek volna gyors ütemben új istállók. Mindezek segítették az állattenyésztést, de a jövedelmezőség elmaradt a várakozástól és a panasz nélkül elviselhető mértéktől. Kiváltképpen iákkor, ha a növény- termelés nyereségéhez hasonlítjuk. A tapasztalatok szerint iszáz forint befektetéssel a növénytermelésiben 20 forint nyereséget lehet elérni átlagosan, az állattenyésztési ágazatokban viszont ezt nem lehet produkálni. Ezért mondják a szakemberek: a növénytermelés jövedelmét „feletetik” az állatokkal. Persze nem egyformán, s így különbözőképpen fejlesztették a? ágazatokat is. A szarvasmarha- és a juhlét- szám voltaképpen változatlan maradt az elmúlt tizenhárom évben, ugyanakkor a sertés- és a baromfiállomány jelentősen gyarapodott. Ez volt a gazdaságok érdeke. A juhtartás ugyanis a nagyüzemek többségében tartósan veszteséges, a tejtermelés veszteségét vagy szerény jövedelmét csak a marhahíz- lalás tudja csökkenteni, a sertés- és baromfitartáson viszont tisztes haszon maradt. Ezek az arányok azonban nem igazodtak az ország adottságaihoz. Hazánkban nagy kiterjedésű Jegelők, rétek vannak, de ezek termését csak a tömegtakarmányt fogyasztó állatok — a szarvasmarha és a juh — hasznosíthatják. Számuk azonban kevés a legelők nagyságához képest. Másfelől a legelőket is elhanyagolják a gazdaságok, alacsonyak a hozamok. Változás csak befektetés révén remélhető, de ez nem érdeke a gazdaságoknak. Ezért fejlődött gyorsabban a sertés- és a baromfitartás a gazdaságokban. Ebből a helyzetiből csak úgy lehet kimozdulni, hogy megváltozik az állatállomány összetétele. A tervek szerint növelni kellene a kérődzők arányát, s csökkenteni az abrakfogyasztókét. V. Farkas József Noteszlapok az NDK-ból A takarékosság közügy KGST- tanácskozás a növényvédőszerekről KGST szakértői tanácskozás kezdődött kedden Balatonalmádiban a környezetkímélő növényvédőszerekről. Az Interhim elnevezésű KGST-szervezet szakértőinek háromnapos értekezletén elsősorban a biológiai szűrővizsgálatok módszereinek összehangolását vitatják meg. Ez az alapfeltétele ugyanis annak, hogy a környezetkímélő növényvédő- szerek kutatásában és fejlesztésében az eddiginél hatékonyabb együttműködést alakítsanak ki. Azokról a vizsgálatokról van szó. amelyek során a szakemberek megállapítják az előállított vegyületnek a különböző növényekre gyakorolt hatását, esetleges felhalmozódását és leíbomlásának gyorsaságát. A tanácskozás házigazdája a veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet, a hazai gyógyszer, növényvédőszer, intermedier központi fejlesztési program egyik tudományos bázisa ahol korszerű eszközökkel és módszerekkel folynak a biológiai szűrővizsgálatok. A KGST-szakértők Veszprémben a helyszínen is tanulmányozzák az intézet vizsgálati módszereit. Birkhan Dieter buszvezető már harmadszor pillantott idegesen az órájára. — Aliiról volt szó, hogy fél hatig tart a program. Most pedig már legalább öt perc |késésben vagyunk. — Mit számít öt perc? — Nagyon is sokat, hiszen nekem 35-re már ki kell álfl - nom járatba. Hajnalban, mielőtt indultunk, már lebonyolítottam két menetrendi járatot. Kevés a kocsi és kevés az ember. Minden buszt maximálisan ki kell használni, ez pedig csak úgy lehetséges, ha mindenki pontos. — Hogy bírják ezt a tempót az emberek és a motorok? — Ikarusz-buszaimk többsége 8—10 éves. ßok a meghibásodás és kevés az alkatrész. A szerelők sokszor csak a leleményességükben bízhatnak. Mi sofőrök gyakran 380—400 órát dolgozunk havonta. Megszoktuk, s az igazat megvallva a túlóra bére is jól jön. Több mint. 20 éve vagyok buszvezető, az alapbérem 500 márka. A tökéletes járműkihaszná- lásira való törekvés példáit láthatjuk mindenfelé az utakon ds. Az Ifa-tehergépkecsik gyakran két pótkocsit is vontatnak. Hogy egy elöregedett géppark fönntartása mennyire gazdaságos, az talán vitatható, hiszen például a 30 éve gyártott Barkasok javítási és üzemanyag többletköltsége nyilván tetemes. Vitathatatlanul rokonszenves azonban az értékek ímegóvására és hasznosítására törekvő takarékos szemlélet. A magánautók között is sok a irégi típusú — ám láthatóan nagy becsben tartott — Wartburg, Trabant sőt P 70-es. Az öreg kocsik óvásának az egyik kényszerű oka, hogy egy új autóra átlagosan 10—12 év a várakozási idő. Ezt hallva egyik tinédzser úti társunk megjegyezte, hogy az NDK-ban a szülőknek ezek szerint már csecsemőkorban be kell fizetni gyermeküknek iaz autót, hogy mire jogosítványt kap, bele is ülhessen. A takarékos szemléletre nemcsak a közlekedés kínál példát. Az utcákon sokfelé láttunk műanyagflakonokkal teli konténereket. Az emberek belátják, hogy ezeknek az anyagoknak az újrahasznosítása» közös érdekük. Természetes számukra, hogy a műanyaghulladékot külön gyűjtik, s nem dobják el a háztartási szeméttel együtt. Eszembe jutottak a nem betétes üvegek összegyűjtésével kapcsolatos itthoni próbálkozások. Az üveges konténerekbe ugyanannyi szemét kerül, mint amennyi üveget a szemetes kukákba dobnak. Kényelmesebbek vagyunk ? Inkább fegyelemből van mit tanulnunk. Szót érdemel az is, hogy a kukák környékén mégcsak elvétve sem láttam kenyérdarabokat. Pedig hát az NDK- ban nem jelkép a kenyér, ünnepe sincs az új kenyérnek, mégis jobban megbecsülik. A városi kenyérgyárak általában hetente kétszer sütnek, így teljesen ismeretlen a nálunk elvárt puha, meleg kenyér. Az egyik boltban megfigyeltem, hogy a mi fogalmaink szerint szikkadt, barna kenyériből voltak akik csupán néhány szeletnyit vettek, annyit, amennyit el is fogyasztanak. Estére japán szuperkrimit ígért a Zebniczi (mozi plakátja. Meglepő volt, hogy — jóllehet a legjobb hely sem került többe egy márkánál — alig húszán ültünk a nyolcszáz személyes nézőtéren. A nagyfáim előtt híradó helyett a mi közlekedésbiztonsági reklámjainkhoz hasonló kisfilmeket vetítettek. Az egyikben részegen tántorgó autós készült la volán mellé ülni, ám egy járókelő elhúzta a kocsitól. A képen ekkor megjelent egy itelefon- szárn és a felirat: „Hasonló esetben értesítse a rendőrséget!” A magyar néző szemével mindez különösnek látszott. Német ismerősöm állította, hogy ez így helyes és természetes. Mint mondta, ez is |része az állampolgári fegyelemnek. Nem voltak meggyőző ellenérveim. Bíró Ferenc (Folytatjuk.)
