Somogyi Néplap, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-19 / 246. szám
2 Somogyi Néplap 1984. október 19., péntek Tanácskozott az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) — Ez a jogi szabályozás is csak akkor töltheti be a rendeltetését, ha végrehajtásához megfelelő gazdasági környezetet biztosítunk, s a törvény rendelkezéseinek az érintettek következetesen érvényt szereznek. Az új jogszabályi rendelkezések önmagukban a törvényesség érvényesülését sem garantálják, ha nincs meg mindenkiben az elszántság e rendelkezések maradéktalan betartására és betarttatására. A kormányzati szervek ezért a jövőben minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak majd a törvényi szándékok megvalósulásához szükséges feltételek biztosítására — hangsúlyozta végezetül Markója Imre. Szurdi István nyugalmazott belkeresikedölmi miniszter, a törvénytervezet bizottsági előadója beszámolt a parlamenti bizottságokban végzett előkészítő munkáról. A bizottsági vitákban elhangzott felszólalásokban érződött bizonyos aggodalom a törvény érvényesítésével kapcsolatban. Napjainkban ugyanis veszített értékéből a törvénytisztelet, mint fontos állampolgári erény. Éppen ezért a képviselők szükségesnek tartották, hogy a jogszabályt, elfogadása után, az indokokkal együtt széleskörűen ismertessék, magyarázzák. Elhangzott a vitákban az is, hogy a jogalkalmazó szervek, szervezetek teherbíró és alkalmazkodó képességét is erősíteni kell. Szurdi István tolmácsolta az illetékes bizottságok tagjainak véleményét: az előterjesztett javaslatot . meggyőződéssel ajánlják elfogadásra az országgyűlésnek. A napirendi pont vitájához Havasi Béla borsodi, Németh István Hajdú-Bihar megyei, Kakus Sándor Komárom megyei, Szikszay Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Arhivata! elnöke és Bugán Mihály Szolnok megyei képviselő szólt hozzá. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a bizottságok írásban benyújtott módosító javaslatait, majd a tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezután a napirendnek megfelelően Várkonyi Péter külügyminiszter tartotta meg beszámolóját a kormány külpolitikai tevékenységéről. VÁRKONYI PÉTER KÜLÜGYMINISZTER BESZÁMOLÓJA Magyarország külpolitikai tevékenységéről Várkonyi Péter, a Magyar Népkötztársaság nemzetközi tevékenységéről és az emberiséget leginkább foglalkoztató kérdésekben elfoglalt álláspont járói — az utóbbi egy esztendő legfontosabb fejleményeire szorítkozva — egyebek között a következőket mondotta: — Sajnos a nemzetközi helyzet nem javult, a világpolitikában változatlan a feszültség. Igaz ugyan, hogy továbbra is hatnak az enyhülés elemei, a helyzet azonban összetettebb, veszélyekkel terhesebb lett. Nehezebb körülmények között kellett dolgoznunk azért, hogy minél kedvezőbb külső feltételeket biztosítsunk építőmunikánkhoz, hogy lehetőségeink szerint hozzájáruljunk a nemzetközi viszonyok további romlásának megállításához, a legsúlyosabb veszélyek elhárításához. Arra törekedtünk és törekszünk ma is, hogy ápdljuk kétoldalú kapcsolatainkat, ezzel is elősegítve az enyhülés eredményeinek megóvását, a nemzetközi együttműködés fenntartását, a kapcsotok javítását. — A nemzetközi feszültség növekedéséért, a kelet—nyugati kapcsolatokban támadt zavarokért azok az imperialista körök félelősek, amelyek affenzíváit indítottak a .szocializmus, a társadalmi haladás ellen. Ezek a körök nyíltan beavatkoznak más államok belügyeibe, gátlástalanul erőszakot is alkalmaznak a haladó társadalmi átalakulások megakadályozására. Tilalmakkal, protekcionista intézkedésekkel gátolják a nemzetközi gazdasági kapcsolatok normális fejlődését. Ez — párosulva azzal, hogy a NATO bizonyos körei megkérdőjelezik a második világháború után kialakult politikai realitásokat — növelte az államok közötti bizalmatlanságot. À szocialista közösség országai — köztünk hazánk — következetesen és kitartóan törekedtek arra, hogy ne kerüljön sor az új amerikai rakéták telepítésére. Több észszerű, valamiennyi fél jogos biztonsági érdekeit szem előtt tartó javaslatot tettek. Az amerikai rakétatelepítés megkezdésé vei azonban elkerülhetetlenné vált, hogy megtegyék a legszükségesebb válaszlépéseket. A katonai erőegyensúly fenntartását saját biztonságunk és a világ békéje iránti felelősségünk egyaránt megköveteli. Ugyanakkor a Varsói Szerződés orsizágai nem törekednek katonai fölényre; változatlanul az a célunk, hogy az erőegyensúly a fegyverzet és a fegyveres erők lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ehhez ma mindenekelőtt arra lenne szükség, hogy az amerikai rafcétatelepítés következményeinek kiküszöbölése révén lehetővé váljék a szovjet—amerikai tárgyalások folytatása. A KGST moszkvai csúcsértekezlete, illetve a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának budapesti ülése világosan kifejezésre juttatta, hogy a szocialista országok az új helyzetben is, ahhoz megfeledően alkalmazkodva, következetesen síkra- szállnak alapvető külpolitikai céljaikért és további erőfeszítéseket tesznek a béke megvédésére, a békés egymás mellett élés és együttműködés elősegítésére. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé 1983. januári prágai üléséről és a hét európai szocialista ország párt- és állami vezetőinek 1983. júniusi moszkvai találkozójáról kiadott nyilatkozatoknak megfelelően a magunk részéről is változatlanul a vitás nemzetközi kérdések tárgyállásos rendezésének szükségességét helyezzük előtérbe. Továbbra is azt valljuk, hogy az enyhülésnek nincs elfogadható alternatívája. A Varsói Szerződés tagállamai többször kinyilvánították, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján készek az előrehaladásra, a leszerelés és a fegyverkezés korlátozása terén. A Szovjetunió tárgyalásokat javasolt az Egyesült Államoknak a fegyverkezési versenyben új, veszélyes távlatokat nyitó űrfegyverkezés betiltásáról. Sajnálatos, hogy a tárgyalások mindeddig nem kezdődhettek el. Várkonyi Péter szólt a nemzetközi viszonyokat súlyosan terhelő robbanással fenyegető válsággócokról is. — A nemzetközi élet kedvezőtlen folyamatait nem tekintjük visszafordíthatatla- noknak. Az elmúlt évben pozitív vagy legalábbis bizakodásra okot adó fejlemények is történtek. A világ különböző térségeiben mind szélesebb körben jut kifejezésre, hogy meg kell védeni a nemzetközi együttműködés eddigi eredményeit. Különösen érzékelhető ez Európában. Tavaly a feszült helyzet ellenére tartalmas okmány elfogadásával fejezte be munkáját a madridi találkozó. A stockholmi konferencia új, fontos állomása a helsinki folyamatnak. Joggal üdvözölte a magyar és a nemzetközi közvélemény, hogy négy év után ismét sor került a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető politikusainak személyes találkozójára. Bíztató, hogy a találkozón alkalom nyílt a nézetek kifejtésére, és megállapodás született arról, hogy a két nagyhatalom képviselői fenntartják kontaktusaikat. Azt, hogy a Szovjetunió kész erre, és nem sza- laszt el egyetlen alkalmat sem a komoly, érdemi tárgyalásokra, bizonyítja az a nyilatkozat is, amelyet Kon- sztantyin Csemyeniko a napokban adott a Washington Post című amerikai lapnak. A NATO európai tagállamai szintén érdekeltek a békés viszonyok, a kelet-nyugati együttműködésből és az enyhülési folyamatból származó előnyök megőrzésében. Meggyőződésünk, hogy a kelet-nyugati párbeszéd hasznos az álláspontok tisztázásában, a bizalmatlanság csökkentésében. A dialógus hozzájárulhat a nemzetközi légkör javításához. Várkonyi Péter beszédében kiemelte, hogy nemzetközi tevékenységünkben megkülönböztetett figyelmet fordítunk az Európát közvetlenül érintő ügyekre. Továbbra is jelentős erőfeszítéseket teszünk a helsinki és a madridi okmányokban foglaltak megvalósításáért. Erőfeszítéseink elismeréseként értékeljük, hogy 1985-ben hazánkban kerül sor az európai kulturális fórum megrendezésére. A kormány arra törekszik, hogy külpolitikai irányelveinkkel összhangban még hatékonyabban szolgálja szocialista épí tésünk ügyét nemzetközi kapcsolataink alakításában és a külpolitikai tevékenységben. Joggal bízhatunk abban, hogy az ehhez elengedhetetlen előfeltétel: a béke megvédhető, és a világ- helyzet alakulása visszaterelhető az enyhülés útjára. A Magyar Népköztársaság a jövőben is minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy így legyen — mondotta befejezésül Várkonyi Péter. Darvasi István, az ország- gyűlés külügyi bizottságának titkára a napirendi pont bizottsági előadójaként beszámolt arról, hogy a testület megvitatta a külügyminiszteri expozé téziseit. Hangsúlyozta: a bizottság nemzetközi tevékenységében ugyanazt az álláspontot képviseli, ugyanazokért a célokért dolgozik, amelyek szolgálatában a végrehajtó hatalom, a kormány, a külügyminisztérium tevékenykedik. Ez az összhang növeli a Magyar Nép- köztársaság külpolitkiájának kiszámíthatóságát és megbízhatóságát, azt a hitelt, amelynek ez a külpolitika világszerte örvend. Határozathozatal következett: az országgyűlés a külügyminiszteri beszámolót és a választ jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően Papp Lajos állam titkár, a Min iszterta- nács Tanácsi Hivatalának elnöke számolt be a tanácsokról szóló 1971. évi 1. törvény végrehajtásáról. DR. PAPP LAJOS ÁLLAMTITKÁR BESZÁMOLÓJA A tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatai Az államtitkár bevezetőben elmondotta, hogy az országgyűlésnek az 1974. évi őszi ülésszakon számolt be első alkalommal a tanácstörvény végrehajtásáról. A kormány és a tanácsok megkülönböztetett gondot fordították, intézkedéseket hoztak az akkori vitában elhangzottak megvalósítására, a jelzett hiányosságok kijavítására, felszámolására. Ezek eredményeképpen — csak a legfontosabbakat említve —, szélesebb körű gazdasági, ellátási, igazgatási együttműködés alakult ki a városok és a környező községek között. A helyi tanácsok fenntartásába került a lakosság ellátását szolgáló intézmények döntő többsége. — A testületi képviseleti munkában meghatározó szerepük van a tanácstagoknak. Nagy többségük közéleti felelősséggel tesz eleget megtisztelő megbízatásának — mondotta Papp Lajos. Közéleti tevékenységükhöz a jövőben még több támogatást kell nyújtani. Rendszeresebben kell tájékoztatni őket a település élétét érintő kérdésekről, tervekről, elképzelésekről. Kapjanak több megbízást a tanács képviseletére, a tisztségviselők és az apparátus dolgozói jobban támaszkodjanak véleményükre. A tanácstörvény és más magas szintű jogszabályok számottevően növelték a tanácsok terület- és településfejlesztési, lakosságellátási feladatait. A tanácsok VI. ötéves tervükben ugyan névlegesen nagyobb fejlesztést irányozhattak elő, mint amennyit az előző tervidőszakban teljesítettek, azonban a tényleges felhasználás ennél kevesebb lesz a népgazdasági egyensúly megőrzését célzó kényszerű korlátozó intézkedések miatt. A tanácsok — a nagyobb önállóság lehetőségeivel élve. kezdeményezőkészségük fokozásával — általában igyekeztek alkalmazkodni a nehezebb körülményekhez. A lakosság és a munkahelyi kollektívák társadalmi munkája, anyagi hozzájárulása az elmúlt 10 évben 50 — ezen belül az utóbbi három évben 20 — milliárd forinttal segítette elő a települések fejlődését, a lakóhely szebbé tételét. A tanácsok kezdeményezően éltek az olyan lehetőségekkel is. mint a víz-, a gáz-, az útépítő és más társulások szervezése, vagy például a lakossági célt szolgáló helyi kötvény kibocsátás. Mindezek eredményeként az elmúlt három évben a kiemelt tanácsi fejlesztési feladatokat — nevezetesen a lakás-, az általános iskolai tanterem- és gyermekintézmény-építést — sikerült teljesíteni. A célok szükség- szerű sorolásával ugyanakkor együtt járt, hogy egyes, nem kiemelt ellátási területeken az eredetileg számítottnál lassúbD a fejlődés. A tanácsi ügyintézésre ma már mindinkább a törvényesség, a szakszerűség és a jogpolitikai elvek helyes alkalmazása a jellemző. A kétségtelen fejlődés nyllett a hatósági munkában hiányosságok is tapasztalhatók, nem sikerült mindenütt megszüntetni a bürokratikus, körülményeskedő munkastílust. Egyes tanácsi ügyintézők türelmetlenek, udvariatlanok a hozzájuk forduló állampolgárokkal. Ezek miatt időnként jogos bírálat éri a tanácsi ügyintézést. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy egyedi esetekből általánosító vélemények fogalmazódnak meg a nyilvánosság előtt. A tanácsi vezetők kötelessége az eddigieknél határozottabban fellépni a bürokratizmus minden megnyilvánuló formájával szemben. Jogos igény és követelmény, hogy az állampolgárok ügyeivel foglalkozó, a lakosság szolgálatában álló állam- igazgatási dolgozók következetesen tartsák meg a jogszabályokat, mindig kulturáltan, segítőkészen, udvariasan járjanak el. A bürokratizmus felszámolásában a központi szerveknek is vannak feladatai. Elsősorban az eljárások további egyszerűsítésére, a hatóságokat és az állampolgárokat egyaránt terhelő, felesleges előírások, kötöttségek megszüntetésére gondolok — mondotta Papp Lajos. — Háromnegyed év telit el azóta, hogy áttértünk a helyi párt-, állami és társadalmi szervek irányításának új rendjére. Az átszervezés lényegében rendben megtörtént. A községi lakosság ügyeinek intézéséiben átmenetileg sem következett be nagyobb fennakadás. A tapasztalatok szerint helyesnek bizonyult a 139 városkörnyék kialakítása, központjaik kiválasztása és a községek városkörnyéki beosztása. A megyei tanácsúik a megszűnt járási hivatalok személyi állományából, létszámából és béralapjából — feladataik növekedésével arányosan — a helyi tanácsokat erősítették meg. Megnyugtató, hogy a községek nagy többsége a járások nélkül is jól megáll a Iáiban, sok községben a korábbiaknál önállóbban, öntevékenyebben dolgozik a tanács. A következő években az új irányítási rendszer stabilizálását, a tanácsi apparátus biztonságérzetének erősítését és munkájának tartalmi javítását tekintjük elsődleges feladatnak — mondotta befejezésiül Papp Lajos. Gajdócsi István, az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke, a napirendi pont bizottsági előadója elmondotta: a képviselők egyöntetűen szükségesnék ítélték a tanácsok — főleg a helyi tanácsok — önállóságának to- vábhi növelését. Elsősorban a gazdasági önállóság szélesítését sürgették, szorgalmazva, hogy a tanácsok rendelkezzenek megbízható pénzügyi forrásokkal, kapják meg azok közérdekű; felhasználásának szabadságát, a központi szervek ne tereljék kényszerpályára a helyieket megillető pénzeket. Így a tanácsok gazdálkodásuk eredményeitől függően érhetnek el sikereket, vagy vallanak kudarcot. A bizottság nevében elfogadásra ajánlotta az államtitkár beszámolóját. A harmadik napirendi pont vitájában felszólalt S. Hegedűs László, a HNF Országos Tanácsának titkára, Horváth Lajos baranyai, Gulyás Emilné szabolcs-szat- mári, Bíró József győr-sop- roni, Csapó János Tolna megyei, Bóka Mihályné Békés, Tóth László Csongrád megyei képviselő. Észrevételeikre Papp Lajos államtitkár válaszolt. Az országgyűlés a beszámolót és a válaszokat elfogadta. Interpellációk következtek. Turcsek Ferenc Pest megyei képviselő a közlekedési miniszterhez, Méret Emil Baranya megyei képviselő az Országos Vízügyi Hivatal elnökéhez interpellált. A válaszokat a képviselők és az országgyűlés — egy ellenszavazattal — elfogadta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka befejezte munkáját.
