Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-12 / 214. szám

d 4 Somogyi Néplap 1984. szeptember 12., szerda ! I I Darázsfészek méhekkel Rosszindulatú feljelenté­sekről, sértegetésekről és hi­telrontásról hallani, a felvá­sárlás körüli gondokról már ne is beszéljünk. A méhé­szeknél sokkal nagyobb a féltékenység, mint a horgá­szok és a vadászok között; egyetlen apró siker elegendő ahhoz, hogy intrikák soroza­ta induljon meg . . . Mindennek persze megvan az oka. Igaz _ ugyan, hogy a magyar méz keresett cikk a külpiacon, de az elmúlt években jóformán senki sem akadt, aki segítette volna a magyar méhészeket. A Mé­hészet című folyóirat egyet­len évfolyamát átlapozva is szembeötlik, hogy mi minden hiányzik. A technikai esz­közöket nem gyártja a ma­gyar ipar, nincs érdekkép­viseleti szerv, nincs, aki se­gítene. Az exportáló válla­lat, a Hungaronektár nem törődik vele, hogyan állítják elő a neki is tisztességes jö­vedelmet hozó mézet. Bár­mekkora, haszonnal is járt a propoliszláz, senkinek sem jutott eszébe, hogy valamit kellene tenni a hazai méhé­szet érdekében. Viták vitá­kat követnék. Jól ismerik ezt a nagyatádiaik. Itt ugyanis az átlagosnál többen foglal­koznak méhekkel'. Ott van például Varga István.., — Hogy hogyan lettem méhész. Nagyapám még ka­sokat tartott, de édesapám esküdt ellensége volt. Aztán jött egy tanító a falunkba, Szentára, ő szerettette meg velem a mesterséget. Hoz­zánk járt tejért, hát vettem tőle egy rajt. Szépen gyara­podott az állomány. Amikor megszervezték a téeszt, úgy döntött a vezetőség, hogy vesznek egy egész méhésze­tet. s mert tudták, hogy is­merem a munka csínját-bín- ját. elküldték iskolára, fgy lettem méhész szakmunkás. Aztán a moziüzemi vállalat külszolgálatos műszaki ellen­őre lettem, s volt időm a méhekre. Akkor már har­minc méhcsaládom volt; há­rom éve pedig csak a méz­ből élek ... Tíz éve magam csinálom a műlépet Is. Egy öreg géppel kezdtem, saját szükségletre készítettem, majd a barátaim támogatá­sára. így lettem műlépké- szítő kisiparos. Most van egy korszerű nyugatnémet gépem, tavaly újíttattam föl. Nézze, ha az ember dolgozik, akkor tisztességesen meg le­het élni belőle! Csak a ve­szekedés ne volna .. . Hónapokkal ezelőtt Nagy­atádra hívták a megye min­den méhészét, hogy döntse­nek jövőjükről. Bár a ta­nácskozóterem megtelt, mégis kevesen voltak; nem jöttek el a felvásárlók kép­viselői, és hiányoztak a hangadók is. Varga Istvánt akkor megyei elnöknek vá­lasztották. Nagy terhet vál­lalt magára, mert végre rendet kellene tenni a mé­hészet darázsfészkében. Le­het-e? — Az egyesületnek korlá­tozott lehetőségei és jogai vannak. Tagdíjakból tartjuk fenn magunkat, s csak a befolyó összegből gazdálko­dunk. önálló kereskedelmi tevékenységet nem folytat­hatunk, viszont lehetőségünk van arra, hogy a gyárakat ösztönözzük a hiánycikkek­nek számító eszközök készí­tésére. A kereskedelemmel szemben eddig kiszolgálta­tottak voltunk; ma megte­hetjük, hogy új partnert ke­ressünk, kedvezőbb feltéte­lek között adjuk el a mé­zet, a lépet és a viaszt. Ugyanakkor tanfolyamokat szervezhetünk. Az állat­egészségügyi előírások jobb betartására is van módunk. Az kellene, hogy minden mé­hész szívügyének tekintse az egyesület munkáját. Két vo­nat is elmehet egymás mel­lett, ha a váltókat jól állít­ják be; a kereskedelem is megtalálhatja a maga szá­mítását, mi is jól járhatunk, ha az érdekeinket összehan­goljuk. Egy-két hónap ke­vés ahhoz, hogy ítéletet mondhassunk, de egy-két év múltán talán más lesz a helyzet. Nagy Jenő Siklót János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 8. — TudjáTok-e, hogyan let­tem én író? Református pa­pok és jogászok ivadékából író. Apám pedig az utódját látta bennem. És anyám, szegény, talán élete végéig sem bocsátotta meg. hogy ilyen semmirekellő ember lett belőlem. Utolérhetetlenül szép, me­sélő stílusában előadta, ho­gyan fogadták első irodalmi jelentkezését otthon, a szü­lői háznál. A gimnázium ön- képző körének elnöke volt. és versét kinyomtatták egy máramarosszigeti lapban (1906-ban); örömmel vitte haza az újságot, és megmu­tatta az anyjának. Épp ak­kor jött át a szomszédból Ilka néni, anyja barátnője, és mindjárt azzal kezdte: „Te, hallod, nagyon zubo- rog a gyomrom, kiugróm a budira”. Anyja fölvette az asztalról a frissen hozott la­pot, és azt felelt*;: „Menjél itt van ni, vidd ki magad­dal." Tíz esztendővel később első könyvét vitte haza any­jának, és lelkendezve újsá­golta, milyen nagy esemény ez. Ahyja sírva ' fakadt „Anyám, nem kell azért sírni” — vigasztalta az idős asszonyt. Mire az anyja a könnyek mögül. szipogva megszólalt: „Nem a megha­tottságtól sírok én, fiam, ha­nem azért, mert úgy látom, to sohasem szerzed meg a doktorátust.” Pedig egyetemi leckeköny­vében szépen sorjáztak az érdemjegyek és a tanári szignók, ezzel büszkélkedett anyja és a rokonsága előtt. Csak később, a feleségének árulta el, hogy a beírt je­gyek és a tanári aláírások nagy többségét saját kezű­leg hamisította az indexbe, így tett eleget a család vá­rakozásának. — Azért lett belőlem író, rnert horkolok — mondta nevetve, feketézés közben. — Azt nem tudom, hogy azért lettél-e író, de a hor­kolásodtól mindenki mene­kül — évődött vele Bogdán- fi. — Amikor a kanizsai al­kotóházban alszol, az ott dolgozó írók éjszaka fölug­Nevelőanyák a gyermekfaluba Ötször annyi gyermek - szerető, egyedülálló, gyer­mektelen, 25—35 éves ne jelentkezett az SOS Gyer­mekfalu Magyarország. Egyesületének pályázati fel­hívására, mint amennyi ne­velőanya szükséges lesz a Battonyán épülő gyermek­faluban. Még most, a pályá­zati határidő letelte után is naponta többen, jelzik: vállalkoznak arra, hogy ne­velik majd a magyar gyer­mekfalu családi házaiban az állami gondozott gyer­mekéket. A pályázók — a legkül önb özőb b f ogláik ozá- sú nők — élethivatásként választják a gyermekneve­lést. Az alföldi mezőváros há­rom hektárnyi, Fáskert ne­vű térségében már lerakták a gyermekfalu alapjait, ha­marosan megkezdik a ti­zenkét családi ház falainak építését. Az ország csak­nem minden részéből ér­keznek pénzadományok erre a célra az SOS Gyermekf alu Egyesület címére. Számos szocialista brigád, fiatal közösség ajánlja fel segít­ségét, társadalmi munkáját, amelyet igénybe vesznek, majd amikor szükségessé válik. Növényvédelmi konferencia Boglárlellén Másfél millióval tartoznak a lakók r Uj szerek a szőlőlevél kártevői ellen Szerte az országban, így a dél-balatoni szőlőskertek­ben is készülnek a szüretre. Az érett, zamatos fürtök legtöbb helyen biztató képet mutatnak, ám a szakembe­rek szerint ennél még jobb termésre is lehetne számí­tani, ha az utóbbi években, de főként ez évben, nem károsították volna a szőlő­leveleket az atkák, amelyek roncsolva a leveleket, gá­tolják az asszimilációt és így közvetve a cukorképző­dést is. A szőlőlevélatkák elterje­dése országos gond. Az el­lenük való védekezés lehe­tőségeiről tanácskoztak teg­nap a növényvédelmi szak­emberek Boglárlellén. A rendezvény házigazdája a Balatonboglári Mezőgazda- sági Kombinát, valamint Somogy megyei Növényvé­delmi és Agrokémiai Állo­más és a Kertészeti Egye­tem növényvédelmi tanszé­kének szakemberei ez al­kalommal arról a közös ki sérleti és megfigyelő mun­káról is beszámoltak a mint­egy 250 résztvevőnek, amely a forgalomban levő, illetve még kísérleti szerek, össze­sen húszféle készítmény ha­tását vizsgálták. A kísérlet­be nagy területet, 23 hektárt vontak be és az új lemosó permelevek kipróbálása mellett a szakemberek olyan módszert is kidolgoztak, amely alkalmas a szerkísér­letek értékelésére és köny- nyebbé, eredményesebbé te­szik az előrejelző munkát. Az új módszerek és lemo­só permetlevek forgalma­zásáig, illetve elterjedéséig legfontosabb tennivaló, hogy a gazdaságok körültekintő­en figyeljenek arra, hogy le­hetőség szérint minél keve­sebb atka tudjon áttelelni, ezzel is csökkenjen a tava­szi szaporulat rálnak, és a Tisza-parti cser­jésben várják a virradatot. — Érzékeny idegzetűek — intézte el Zilahy —; a fele­ségem is~ az; ~ mert ~ha egy hotelben szállunk meg, és én az első emeleten foglalok szobát, akkor ő a kilencedi­ken; ott érzi magát bizton­ságban füldugó nélkül. — Nevettünk. — Egy ideig az apósom házában laktunk, és -éjszaka annyira horkoltam, hogy az egész ház fölébredt. Apó­-sem-—néhány—nap----má+tán m egsokallta, és azt mondta: „Te, Lajos, ez így nem megy tovább. Költözz Le a kisház­ba, a kert végébe, az legyen a lakásod.” Berendezték a kisházat, és én ott éltem ma­gányosan. Papírt, ceruzát kértem, és unalmamban ír­tam. Rendszerint eldobtam, mert nem tartottam jónak, és újrakezdtem. így tanul­tam meg írni. A horkolá­somnak köszönhetem, hogy író lettem. Anekdotának jó, de a va­lóság egészen máshol fész-. kel. Ennek felderítésére egy rövid kitérőt teszek. Zilahy Lajos 1891. már­cius 27-én Nagyszalontán született. A nagyszalontai, erzsébetvárosi, majd a má­ramarosszigeti gimnázi­umban tanult, azután jogi pályára ment, és a Tiszák (Tisza István és a csengő­di földbirtokos, Tisza Kál­mán — nem azonos a volt miniszterelnökkel) befolyá­sa alatt működő ügyvédi irodában dolgozott. Előző­leg életbiztosítási ügynök is volt egy rövid ideig. A háború alatt kiadott ver­seskötetét követőn néhány évvel munkái egymás után jelentek meg7 Az ökör és más komédiák, vígjátékok (1920), a Szépapám szerel­me és a Halálos tavasz re­gényé“ (1922), A hazajáró lélek, színdarab (1923), Az ezüstszárnyú szélmalom, elbeszélések, Süt a nap, színdarab (1924), Zenebo hócok, vígjáték (1925), i Két fogoly, regény, A fe­hér szarvas, színdarab (1927), Valamit visz a víz, regény (1928), s ez nem is teljes fölsorolása írói és Zilahy 1929-ben nősült, akkor harmincnyolc éves volt, feleségül vette a hu­szonkét -éves Bárczy Pi­roskát, Budapest nagyte­kintélyű főpolgármesteré­nek, Bárczy Istvánnak a lányát. Ez a házasság a későbbiekben — minden valószínűség szerint — közéleti szereplésében, új ságírói, lapszerkesztői munkájában előnyére vált. Az uralkodó körökben Bárczy István veje „Vala­ki”, különösen olyan írói kvalitásokkal, mint ami­lyenekkel Zilahy rendelke­zett. Bárczy Piroskával szemé­lyesen 1974 december végén találkoztam, Zilahy budapes­ti temetése előtt a szerkesz­tőségben. Az első mondata az volt, hogy „maga írt a férjemről, de a horkolás kapcsán tett megjegyzései té­vesek: mi sohasem laktunk apám házában”. — Bocsásson meg nekem, én ezt Lajos szájából hal­lottam. — Akkor sem felel meg a valóságnak. (Folytatjuk.) Számítógép felügyel a liftre A kaposvári Ingatlankeze­lő és -közvetítő Vállalat több mint 7200 állami bér­lakás kezeléséről és több mint 6000 fűtéséről gondos­kodik a megyeszékhelyen. Egyre nagyobb követelmé­nyek állnak az IKV előtt, ugyanis a lakók színvonala­sabb üzemeltetést várnak el a lakbéremeléssel arányo­san. Január 1-től a korláto­zott nyereségérdekeltség az egész tevékenységre kiter­jed majd és országos érvé­nyű normákat dolgoznak ki az üzemeltetésre. A na­gyobb költségérzékenység megköveteli az önelszámoló egységek létrehozását. Szerződés a házfelügyelőkkel Ember-sics Sándor, az IKV igazgatója elmondta, hogy programot dolgoztak ki a vállalati korszerűsítésre. -Két—házkezelési- -kirendeltsé­get szerveznek Kaposváron. Nagyon fontosnak tartják a házfelügyelők munkáját. A velük kötött szerződések most pontosan tartalmazzák a feladatokat. Minden ház- felügyelő kapott egy ellenőr­zési füzetet, ebbe nemcsak a házkezelők írhatják be az ellenőrzés során tapasztalta­kat, hanem a lakóbizottsá- goTT Ts’*’6éjegyezhetik a vé­leményüket. Az IKV megszervezte a hétvégi ügyeletet az esetle­ges hibák gyors kijavításó­ra. Sem a házfelügyelőnek, sem a lakóiknak nem kel l szaladgálnia — elég egy telefon baj esetén. Kísérlet­képpen munkaidő után is tartanak ügyeletet, este 8- ig. Sok a gond a liftekkel. Épp ezért pontos fölmérést készítettek. Ennek köszön­hető, hogy két liftet hama­rosan kicserélnek a sávház­ban. Diszpécserközpontot hoznak létre; ott üzemel majd a Commodore számí­tógép, amely a most készü­lő program alapján átveheti a liftek felügyeletét a sza­badnapos házfelügyelőktől. Gyorsabb lesz a hibaelhárí­tás is. hiszen a képernyőn megjelenik a cím. Aki a liftben szorul, hangjelzést kap, s ő is beszólhat a köz­pontba. Ugyanezt a számító­gépet a távfűtésben is fel­használják az egyenletes hőmérséklet tartására. Ez elősegíti a takarékosságot is. Az IKV most kapta meg a VT—20-as számítógépet. Erre viszik rá a lakásnyil- vántartást a megkezdett föl­mérés alapján. Az ÉVM ki­jelölése alapján az egész megye lakónyilvántartását ők végzik majd. Gyűlés a lakóknak A vállalat húsztagú hiba­elhárító gyorsszolgálatot hozott létre. A most alaku­ló gazdasági munkaközös­ségek növelik a teljesítőké­pességet. A bérlőkkel szoro­sabbra fűzik a vállalat kap­csolatát; például lakógyűlé­seket tartanak, hogy ne kelljen—összegyűjteni a“pa­naszokat a tanácstagi be­számolókra. Sóikat várnak attól a kezdeményezéstől, hogy ezután rendszeresen kicserélik a tapasztalatokat a lakóbizottsáynk ^elnökei­vel. Most már nem elég, hogv elvégeznek egy munkát,- az is fontos, hogy időben, gyor­san és gazdaságosan tegyék. Épp ezért új alapokra he­lyezik a hibaelhárítást. Ha valamit nem kell azonnal kijavítani, az elhárítást pon­tosan beütemezik, s erről értesítik a bérlőt is. Ezzel sok fölösleges bosszúságtól, várakozástól megkímélik őket. Növelik a tervszerű nyát is, és így a bérházak állapota nem romlik le. Kilencszáz peres ügy Fontos, hogyan alakul a vállalat bevétele. Sajnos, a kaposváriak másfél millió forint lakbérrel és fűtési díjjal tartoznak az IKV- nak. Ezért szigorították a?, ellenőrzést. Körülbelül 100 —150 notórius adós van. Akad, aki 20—30 ezer fo­rinttal tartozik. Az IKV pe­res ügyeinek száma 900, s több mint 30 olyan bírósági határozat van, amely ki­mondta a bérleti jogviszony megszüntetését. Szeptem­berben ilyen okból négy ki­helyezés várható szükségla­kásba. A nagyobb szigor egyébként kedvező fordula­tot hozott az állampolgári fegyelem erősödésében. Újdonságnak' számít, hogy a vállalat a negyedik ne­gyedévtől adásvétel közve­títésével is foglalkozik majd. Lajos Géza I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom