Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. szeptember 1., -szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK SOMOGYI KASTÉLYOK VótapusMta Kadarkútról kövesút vezel a pusztára. De nem fordul be a házak közé. elkanya­rodik az adótoronyhoz. Vo­ta és kastélya kátyúkkal készteti főbólintásra az oda autózót. A kép a megszokott. Fa­sor vezet a hatalmas ház­hoz, rendben álló dísznö­vények sejlenek ki az övig érő gazból, csalánból. A kastély tárva-nyitva ál), ab­lakai kitörve, a szép, szí­nes mükőlapok a folyosó­kon néhol még megvannak, de sok helyről fölszedték és elvitték a burkolatokat. Gelencsér Lajos erdész, akivel visszafelé akadtunk össze, s megtudta, hogy honnan jövünk, először kér­dezett : — Szörnyű állapotban van. ugye? Nem várt választ, hiszen ismeri az épületet, mint a tenyerét. Kérés nélkül is belekezdett az általa tudot­tak fölsorolásába; — A századforduló után építtette a kastélyt vadász- kastélynak a Somssich csa­lád. Gyönyörűen be volt bú­torozva. és a személyzet nagy rendben tartotta. A gazdái ritkán járlak erre. Vadászidényben Akkor még volt vad. — Most nincs'' — Itt. a mi területünkön kevés van. Ha úgy gondol­nák. hogy megint legyen itt vadászkastély, hát szerintem annak nem jó. Pedig a hely ideális; külföldi vendégek is ellaknának egy-két hétig egy ilyen kastélyban. De hát vad híján Az erdész és mások is csak figyelhették, hogyan romlott le ez a maga nemé­ben szép, még mindig „új" épület. Falai szárazak, hi­bátlanok, szerkezetileg majdhogynem tökéletesnek mondható. Csak ami moz­dítható. az tűnt el belőle. ..Fő bűne” valószínűleg az volt, hogy semmiféle műem­léki értéke sincsen, s ezért nem védték. (Bár rombol­tak le már védett épülete­ket is . . .) Először a bútorok „men­tek el". Azután a vízveze­téket vésték ki a falból mert az ólmot jó áron vet­te át a MÉH. A műkő ta­lán ma is kopik valahol, va­lakinek a talpa alatt. Kadarkút tanácsán Heten Lajos elnök és Győri Sán­dor vb-titkár derűsen fo­gad, amint lógó orral érke zünk; még mindig a lát­vány miatt kesergünk. Az elnök mondja: — Felerészt az erdészete, felerészt a tanácsé volt a kastély Azután az erdészet lemondott róla. Lakott ben­ne sok mindenki, főképpen olyanok, akikről sok jót nem mondhatunk. Pénzünk nem volt. Csak annyit tud­tunk tenni, hogy a lakáso­kat és a szabad rablást megszüntettük. De akkor már késő volt. A titkár hozzáteszi : — Az az igazság, hogy púp a hátunkon. Pénzünk sose volt rá. azaz egyszer kaptunk, de a vegén azt is elvonták. Nézettük mi szak­emberrel is. hát az ablakok például még ma is csudála­tosán egészségesek. Jó fából csinálták azokat annak ide­ien. Nemcsak a víz, hanem még a villany is ólomcsö­vekben volt. azt is kiszed­tek . Beszögeltettünk aj­tót, ablakot, de azt is föl le­hetett feszíteni Eddig csupa panasz a két ember. Akkor vajon miért derűsek',’ Az elnök moso­lyog­— Kerem. egy nappal ez­előtt eladtuk a vótapusztai kastélyt. Hatszázötvenezer forintért. Abból pedagógus­lakást építünk es megszű­nik a gondunk. A végleges szerződés még nincs meg ugyán. de az előzetes meg­állapodást megkötöttük, a megyei tanács és az egy­házügyi titkár tudtával, be­leegyezésével — Hát az meg miért kel­lett ? * — Az Evangéliumi Pün­kösdi Közösség vette meg. A közösség a kis egyházak közé tartozik, egyik vezető­je Gyónó László, aki mező- csokonyai. Öt magát nem találtuk, mert épp országos tiszte miatt szinte mindig úton van. Felesége viszont készségesen és kedvesen adott felvilágosítást: — Régóta szeretnénk egy kastélyt. Kevesen vagyunk, de szinte mindeg^^ testvé­rünk adakozott. lassan összegyűlik a pénz. öregek otthonának és elesett, alko-- holista, eltévedt fiatalok re­habilitációs otthonának fog­juk berendezni a vótai épü­letet. — Sok a munka ott. Va­jon meg tudják-e csinálni? — Eredeti állapotába állít­juk vissza a kastélyt. Hogy ezt a szót használjam: társa­dalmi munkában. Már az idén tábort szerveznénk oda. Svédországi testvéreink is segítenek anyagilag; az or­vosi fölszerelést például ők adományozzák. Orvosunk már van, személyzet is lesz. És ha valakit sikerül meg­gyógyítani, akkor elértük célunkat: újra egészséges, útjára bocsátjuk, nem vá­runk tőle cserébe semmit. Luth ár Péter Fotó: Makai Károly Barátok között A Zselic dombjai közöli megbújó kisközségek egyiké­nek, Bárdudvarnoknak sző­lősgazdái közül néhányan el­határozták, hogy aranyló fé­nyű és mély tűzű boraikat, lugas rejtette pincéiket meg­osztják régi és új barátaik­kal. Bárkivel, aki úgy érzi, hogy felüdülés számára az effajta, zajosságában is meg­hitt mulatság. — Már évekkel ezelőtt ter­veztük, hogy megalakítjuk a pinceszer-kört, de a megvalósulásra csak most, augusztusban került sor — mondja Farkas Ferenc, a kör egyik alapító tagja. — A kívülálló számára talán kissé mulatságos, de nekünk fontos, és úgy érzem feltétle­nül hasznos, hogy alakuló ülésünkön közösen kidolgoz­tuk és írásban is rögzítettük működési szabályzatunkat. Választottunk elnököt, tit­kárt, étel- és italfelelőst, megállapodtunk az összejö­vetelek rendjében. A nyári hónapokban minden héten pénteken találkozunk, és hosszú távú céljainkat is meghatároztuk. A pinceszer-kör alakuló ülésén vagy harmincán írták be nevüket a nagykönjlvbe. Köztük volt dr. Qyula Cey- Bert is, aki jelenleg a Tá­vol-Keleten szervezi a töb­bek között magyar ételeket is bemutató különböző gaszt­ronómiai heteket. — Itt születtem Bárdon, CIECHANOW 1984 AUGUSZTUSÁBAN Erősödő bizalom Nem egyszerűen gazdasági válság kezdődött Lengyelor­szágban 1980 nyarán: amint több dokumentum, köztük a LEMP legutóbbi, Lódzban rendezett plénumának anya­ga is megállapítja; akkori­ban a gazdasági bajok politi­kai-bizalmi krízissé duzzad­tak. így történt ez testvér­megyénkben is — mondja Lech Ciarkowski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt vajdasági bizottságának ideológiai titkára. — A bi­zalom azonban lassacskán ismét helyreáll — teszi hoz­zá. A Ciechanowi vajdaság pártszervezetei tagságuknak csaknem egynegyedét vesz­tették el, a folyamat azon­ban tavaly megállt, sőt a több mint húszezer párttag­hoz újabbak csatlakoztak. A másik tényező, amely a bi­zalom helyreállását igazolja: az idén június 17-én tartott tanácsi választások. A fel­nőtt lakosság 85,1 százaléka élt szavazati jogával. Ez az adat látványos cáfolata az elfogult, kommunistaellenes nyugati álhíreknek. A konszolidáció harmadik bizonyítékaként Jerzy Spo- dobalski, a Lengyel Szo­cialista Ifjúsági Szövetség vajdasági első titkára azt mondta: az ország lakossá­gának több mint a fele 35 évesnél fiatalabb. így. van ez testvérmegyénkben is. Mintegy százezer gyerek él a vajdaságban; ugyanennyien tartoznak a 15—35 év közötti korosztályhoz. Ez utóbbi nemzedékeknek 35 százaléka szervezett fiatal. A kommu­nista eszmerendszer jegyé­ben működő szövetség tag­jaivá fogadja a szövetségi politika elveit elfogadó, hí­vő fiatalokat is. Előadásai­kat, kulturális és szórakoz­tató rendezvényeiket bárki látogathatja. Jerzy Spodo- balski hozzáteszi: a mai helyzetben nem a mennyi­ség, hanem a minőség a fon-' tos. Ami persze nem jelent­heti a kevésbé kvalifikált fiatalok kirekesztését. Nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a ZSMP vajdasági vezetői a külföldi kapcsola­toknak. Figyelmük elsősor­ban Magyarországra irányul. A testvérmegye, Somogy KISZ-bizottságával kötött szerződés szellemében, a ta­valyi kezdeményezés folyta­tásaként az idén harminc lengyel középiskolás dolgo­zott két hétig a nagyatádi konzervgyárban, és ugyan­ennyi somogyi diák tevé­kenykedett a plonski Hortex élelmiszeripari kombinátban. Sok kiránduláson, kulturális és sportrendezvényen vettek részt a magyar fiatalok, s a vendéglátók határtalan ked­vességét, őszinte előzékeny­ségét látva nem látszik il­lúziónak Jerzi Spodobalski- nak az a véleménye: a lét­számot évente érdemes vol­na akár a kétszeresére emelni, s kihasználni azt a sok lehetőséget, amellyel a ciechanowi és a somogyi fiatalok barátságát erősíthet­nék. „Látja, ez is a kon­szolidáció jele” — mondta a varsói egyetem politikatudo­mányi szakán végzett, 31 éves első titkár. A konszolidáció egy újabb jeléről tájékoztatott rövid beszélgetésünk során Zdzis- law Zembszyc.ki, a LEMP vajdasági bizottságának osz­tályvezetője Elmondta, hogy az állami szektorban foglal­koztatottak 52 százaléka, az­az a munkavállalók húsz százaléka tagja az új szak- szervezetnek. A kibontako­zásról beszélt a negyven­ezer példányban megjelenő hetilap, a Tygodnik Ciecha- nowski főszerkesztője, Nies- law Szymanski, valamint Ryszard Marut felelős tit­kár is. A pártvezetés őszinte szóra ösztönzi az újságíró­kat — mondták —, s ennek következtében megnőtt a tárgyilagosan elemző publi­cisztikai írások becsülete, és a 'példányszám. Megnőtt a munkatársak felelősségérzete és valósághűbbé vált érték­ítéletük is. Lengyel András (Folytatjuk.) A bárdi esték hírvivői vízimolnár-családban. A szü­lőhely tisztelete arra kötelez, hogy a hagyományok őrzésé­vel és a még fellelhető tár­gyi emlékek megmentésével, a baráti kapcsolatok ápolá­sával olyan összetartó erőt teremtsünk, amelyre nagy szükségünk van mindennap­jaink kellemessé tételéhez. ■— Ebben a körben min­denkit szeretettel látunk — mondja Forintos László, az egyik pincésgazda. — Aki öt alkalommal részt vesz össze­jöveteleinken, az már tagnak számít. Aki csak hébe-hóba látogat hozzánk, annak al-í kalmanként 50 forinttal keli hozzájárulnia a közös vacso­rához. Van borom is jócs­kán, és a szőlőszemekből ítélve jó termést ígér az idei év. De ez csak tartozéka, nem célja az összejövetelek­nek. — Ha csak annyiból nem — veti közbe a szomszéd pince gazdája —. hogy ter­veink között az is szerepel: miként lehetne jobb fajták­ból, korszerű eljárásokkal minőségi és piacképes boro­kat termelni. Hely van hoz­zá; az ember sem hiányzik, de néhány jótanácsra még szükségünk van . . . Gőzölgő birkapaprikás il­lata tölti be a levegőt. A né­pes asztaltársaságnak — tré­fával -fűszerezett vacsorája után — még jó ideig van mit mondania kis és nagy ügyeinkről. Majd a szót fel­váltó dalok vidám-szomorú váltakozásában estét köszön­tő, búcsúzó szavak kevered­nek. Nagy Zsóka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom