Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
4 Somogyi Néplap 1984. szeptember 8., szombat BULGÁRIAI BESZÉLGETÉSEK A csitalisték Fénykép — kontúrok nélkül Gesztnek hívják a fa legnemesebb, legértékesebb középső részét, amiből a szerszám készül. Erdőség volt annak idején a falu körül, kitűnő fákkal, szerszámnak valóval a szegény ember számára. Hamuzsírt is égettek itt, őrzi is emlékét a Hamuházi dűlő. így lett Geszti a falu. A Somogy később került elébe, talá.n hogy megkülönböztesse a másiktól, ahonnan az a „bolond szél” fújt, ahogyan Ady írta. Sosem volt gazdag ez a falu, ma sem az. Akinek pénze van, másutt épül. Valóban, úgy tetszik, sohasem tudott meggazdagodni. Régi házak őrzik a kacs- karingós utakat, fa verandák korhadó csendje. A házakból hang hallatszik, zene, ének. A porban gyerekek kakaskodnak, s a most még árnyat adó nagy fák alatt, a kocsmából szesz párolog. Munkát bíró-vállaló embernek nincs keresnivalója nappal a faluban. Hogyan is lenne? Sokan a termelő- szövetkezetben dolgoznak — körülöleli a föld Mer- nyét. Gesztit —, sokan meg Kaposvárra járnak munkába. A faluban a gyeses kismamák a házak mélyére húzódtak, mi meg a poros utat megülő csöndben csak a férfikorba jutott vagy onnan kifelé ballagó emberek kora délelőtti kocsmai idő- múlatását figyelhetjük meg. 5. Egy lábjegyzet arról tájékoztatja az olvasót, hogy ez a kis tárca a Két fogoly című regény közeli kiadása alkalmából jelent meg, s a szerző eredetileg a Tel Aviv-i Új Kelet című lapnak írta, de megküldte a kiadó szerkesztőségének is. Én meg arról tájékoztatom az olvasót, h'ogy Cicesz- bájszer ide vagy oda, a K. nevű szovjet diplomata valódi neve: G. C. Barulin, most már 80 éven felüli ember, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetőségi tagja Moszkvában — 1975- ben ismerkedtem meg vele Budapesten —, aki 1988 nyarán üzent, és számonkér- te: „Mi van már a Zilahy- ról szóló megemlékezéssel? Zilahy viszont sajnálhatja, de azt hiszem mi is, hogy nem írt erről a nagy műveltségű, széles látókörű szovjet diplomatáról, aki a maga korában Vorosilov A lépcsőn kaska és krumpliszsák, bizonyítva az akaratot: gazdája menne a földre, de hát... Árvái Anna rossz fogak kerítése mögül pálinkaszagúan panaszkodik életre, gyerekre, és társat is talál ehhez. Huszár Jánosné postás legyint egyet, kifejezően. Kísérjük útján, kérdezgetve, hány lélek van a faluban. — Hétszáz, ha megvan — jön a felelet egy szembe ballagó idős embertől. Búcsúk György harminckét évig volt postás, csak tudja Kétgrófos falu volt. A Petőfi utca — ahogy Csizmeg Kati néni meséli, 78 év minden tudásával — azért került cselédek kezére, mert a grófot szorította a csizma a forradalom után. Tizenhét háznyit engedett a kényszernek. Kati néni amúgy „szögrül-végrül" tud mindent. Rábízták annak idején a mérnökemberek, hogy' a háza előtti .„nagy kűröl” mondja el az érdeklődőknek. írás van annak az alján, fontos dolog, el ne fe- lejtődjön. — A faluszélen a mernyei Új Barázda Tsz lóistállói állnak. Sportlovak, ugratópálya van itt. Nagy József huszonöt éves, belovagló Térdét, lábát kétszer műtötték, mégis ez a munka az élete. — Még tíz évig tudom csinálni. Aztán? Talán a fogathajtással próbálkozom. marsall és később Puskin nagykövet mellett a magyar szellemi élet megújhodásában működött közre. 4. Egy hűvös novemberi estén az újvidéki Park-szállóban Bogdánfi Sándor kalauzolásával találkoztam Zi- lahyval. Vegyes érzelmekkel mentem oda. Ez az .ember világméretekben tájékozódik, negyven esztendeje forog európai közegben, a hazai történelmet ismeri, mint a tenyerét, a Horthy-korsza- kot úgy élte meg, hogy abban tényezőként szerepelt, s én még akkor jóformán alig néztem széjjel a világban, valószínű, a történelemről is vékonyabb ismeretekkel rendelkeztem, a harmincas években még gyerek voltam. Ezek az érzékelhető különbségek némiképpen idegesítettek, viszont hajtott a megismerkedés vágya. A bejárattal szemben levő hallban egy mély fotelben ült Zilahy. Meglátta Ráérek még, jól keresek. Megesik, hogy négyezer-ötszáz forintot is kapok — mondja, és nyílt arcán irigylésre méltó az öröm. Amott iskolát építenek. A Jankovich-kastélyt, ahol azelőtt volt. megvette a Mezőgép, üdülő lesz belőle. Művelődési ház is van. ahoi nincsenek programok, de pénz se lenne rá A Sonjs- sich-kastélynak már nyoma sincs, a halastavat benőtte a fűz. Bogdánfit, kicsit körülményesen talpra állt, lassú járással elénk jött, és kezet nyújtott. — Te vagy a Népszava fő- szerkesztője? — Igen. —■ Ismertem az elődödet. Jó barátságban voltam Sza- kasits Árpáddal. — Álljunk meg egy pillanatra! Szakasits nem egyszerűen az elődöm, a magyar közélet jélenlős alakja volt, én inká_bb afféle közkatona vagyok. — Jó, hát akkor legyél közkatona. Kezdeti bizonytalanságom enyhült e közvetlenség nyomán. Előttem állt egy alacsony termetű, fehér hajú ember szemüvegben, barázdás homlokkal, mély are- redőkkel, sötét ruhában, barna ingben, fölismerhet tetlen színű nyakkendőben. Ez hát a legendás Zilahy — néztem rá szótlanul. — Hogy vannak az írók? Dolgoznak a szerkesztőségben? — kérdezte. — Dolgoznak, bár jobbára az Irodalmi Alapnál érdekeltek. — És jókat írnak? — Vegyesijn. Hol jókat, hói nem jókat. — Ez mindig így volt. De hogy mi a jó és mi a rossz azt a közönség bírálja el. — Meg a kritika. — A kritikát nem szabad komolyan venni, egyéni vagy valamilyen érdekszövetségi vélemény, semmi több, de a publikum, az olvasó az már valódi ítélőbíró. De ha író vagy, magadra és ne a közvéleményre, meg a kritikára figyelj. Én Erdők nyugalmát árasztó temetőt látunk a tizen- kilences hősök emlékére ültetett hatalmas fákkal. Ka- táng, vadmimóza, lila bogáncs és áthatolhatatlan sűrű iszalag között bújnak meg a sírkövek. Felejtés ez a temető, az emberek védekezése. Nincsenek hivalkodó, új -házak. Megnyerőén és szívszorítóan egyszerű a múlt és a jelen. komolyan vettem Herczeg Ferenc véleményét, amelyet a fiatal írók konferenciáján mondott: „Ha az író a közönséget keresi, elveszti önmagát, ha önmagát keresi, megtalálja a közönséget.” Magamban azt gondoltam, én ugyan nem vagyok irodalomtörténész, de Zilahy megtalálta önmagát és a közönséget is. Azt nem tudom, hogy először melyikre bukkant, de mindig keresett, népszerű író volt. — Herczeg Ferenc is tudott írni — szóltam, hogy mondjak valamit. — Persze, hogy tudott írni, csak rossz magyarsággal, mindig stilizálásra, szorultak a kéziratai. Az Athe- naeumnál én voltam a kiadói kefélője. (:A leadott szövegeket kefelenyomatokon javította, magyarosította:) — Az már régen volt. — Mi az ,a régen? Tudod-e, hogy a történelemre nem alkalmazható a régen Egybefolynak évtizedek, évszázadok és évezredek. Leültünk a hallban. Zilahy az idő érzékelhetősé- gét magyarázta. Beöthy Zsoltot említette, a magyar irodalomtörténet ismert alakját, aki az első világháború idején két háborúellenes költőt fedezett fel: Gyóni Gézát és Zilahy Lajost. A harctérén' Zilahy megsebesült, akkor írta Katonatemetés című háborúellenes versét, amellyel feltűnést keltett. Később, 1916- ban megjelent első könyvéhez, a Versekhez Beöthy előszót írt. (Folytatjuk.) Abban, hogy ma független, szocialista Bulgáriáról, bolgár nemzetről beszélhetünk, múlhatatlan érdemei vannak a csitalistéknak. Ezek olvasókörök, amelyek a bolgár nép kezdeménye zésére, még a török uralom alatt jöttek létre és a bolgár nemzeti tudat élesztői, a nemzeti függetlenség gondolatának terjesztői, a forradalmi eszmék és érzés meghonosítói lettek. Gocso Gocsev, a kulturális és művelődési bizottság művelődési házak főosztályának vezetője avatott be bennünket a kulturális munka irányításának sajátos bolgár rendszerébe is Történelmi múlt Bulgáriában ugyanis nem művelődési minisztérium, hanem egy társadalmi-állami szerv, a minisztériumi rangú kulturális és művelődési bizottság irányítja ezt a munkát. Az oktatási intézmények nem tartoznak a hatáskörébe, azok minisztériumi irányítás alatt dol- goznaik. A csitalisték, amelyek nagy szerepet játszottak a bolgár forradalmi munkás- mozgalom létrejöttében is, később, a bolgár monarcho- fasizmus ideje alatt legális keretet adtak a kommunista párt munkájának. 1941 júliusában Raslogban megalakult első antifasiszta partizáncsoport tagjai csakúgy, mint — példájuk nyomán — az ország minden részében megalakult harci csoportok tagjai az olvasókörökben kapták a szellemi indíttatást. Abban az időben már majdnem minden faluban működött olvasókör, azaz művelődési ház Méltóan a hagyományokhoz — Az elmúlt negyven év alatt számuk 4256-ra nőtt. Többségüket — ami a tárgyi feltételeket illeti — össze sem lehet hasonlítani a régiekkel. De a bennük uralkodó szellem és a körülöltük élő közösségre gyakorolt hatásuk méltó a régiekhez — állította beszélgető partnerünk. A legnagyobb, legimpozánsabb művelődési központ Szófiában van. A hatalmas épület* amely a modern építészet valamennyi eszközének felhasználásával mintegy megörökíti a csitalisték történelmi jelentőségét, a bolgár állam fennállásának 1300. évfordulójára készült el. Pazarul A lecsópaprikával Dunát lehetett volna rekeszteni tegnap a kaposvári hetipiacon. Félreértés ne essék: ez csupán a minőségre és nem az árra vonatkozott! A legsatnyább paprika kilója is 20 forintnál kezdődött... Elviselhetőbb volt a paradicsom 6 forintos ára. Szemrevaló töltenivaló paprikát 36-ért, cseresznyepaprikát 30-ért kínáltak. Aki eddig nem tette el a kovászos uborkát, az hovatovább aligha engedheti meg magának. Savanyú képpel vettük tudomásul, hogy 10-ről 18 forintra szökött az apró uborka kilójának ára. A karfiol javáért is 30-at kérnek; igaz, akadt 20-ért is. A kiskereskedőknél ötért láttunk fejes káposztát, 20- ért fogyott a zöldbab. Elképesztő viszont, hogy 28 forintot sem átallották kérni a fejtett bab literéért. A kevés jó hír közé tartozik, hogy 1 forinttal ismét apadt a burgonya ára, most csak 6-ot kértek érte. Makaberendezett színház- és mozitermek, könyvtárak, olvasószobák, különféle próbatermek, üzletek, eszpresz- szó kaptak benne helyet, de előtte, a futballpályányi térségen működő játékos szö- kőkútrendszer is lenyűgözi a szemlélőt. Itt, a hatalmas téren állították föl a bolgár államalapítás szürke márványból faragott hatalmas emlékművét is. Új törvény készül A bolgár művelődési házak körülbelül ugyanazokkal a gondokkal foglalkoznak, mint a magyar intézmények. Ha Bulgáriában nem is csökkent az állami támogatás összege, de nem is növekedett úgy, ahogy az árak nőttek. S ez itt is a saját bevételek növelésére ösztönzi a vezetést. Az 1300 éves Bulgária emlékmű — Most készül a közművelődési törvénytervezet, amely a jövő évben kerül az országos népi gyűlés elé. A törvényben szeretnénk biztosabb alapokra helyezni a művelődési központok anyagi ellátását. Az az elképzelésünk, hogy a tanácsok költségvetésének 3—5 százaléka a művelődési házak fenntartását szolgálja, a gazdálkodó szerveket pedig a törvény kötelezze a dolgozóikat ellátó művelődési házak anyagi támogatására. Ha ezt a törvénytervezetet keresztül tudjuk vinni, akkor elégedetten megyek nyugdíjba — mosolygott Gocso Gocsev. csul tartotta viszont árát (5 forint) a csomós vegyeszöldség. Gyorsan híztak a szatyrok a gyümölcspiacon. 15-ért már muzsikált a körte, a barack viszont csak 30-ért beszélt hét nyelven ... Elszürkült a gombapiac. A galambica kilójáért sokalltuk a 60 forintot. Tíz forint volt a tuskó- gomba csokra. Dúskálhattunk a szebbnél szebb, nagy szemű szőlőkben, amelyeknek kilóját 20— 22 forintért mérték. Meghazudtolja a naptárt a diny- nye, amelyet 6-ért görgettek. A szerényebb csemegék közé tartozik a kacsintós alma 12-ért és a szeder 14- ért. A tojás 2,40-es ára már olyan régóta változatlan, hogy félünk, megzápul. 120-ért sem volt könnyű túladni egy-egy kakason. 55 forint a pecsenyecsirke kilója. Ugyanennyiért kaptunk egy kiló élő pontyot. B F. Klie Agnes Siklóé János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI Hári Sándor PIACI KÖRKÉP Kecsegtető gyümölcsválaszték
