Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
1984. szeptember 8., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA RÁDIÓSZEMLE Gyermekeknek, nem gyermetegen Á tizedik évadban Csend van a telepen, pedig tizedik évadját éli. A látogatónak úgy tetszik, hogy a nyár végén már senki sem dolgozik itt. Pedig most is vannak néhányan a nemzetközi faszobrásztelep vendégei közül Nagyatádon. Szabó Iván, Zámbó István, Pauli- kovics Iván vívódik az anyaggal, tervez, hogy életet vigyen a rönkökbe Szbó Ivánt keresem. A fészer szögletében meghúzódva vezeti kését a falapokon. Cí- merpaijzs formájú tölgybe formál alakokat. — Végeztem azzal, amire vállakoztam — szabadkozik. — Ezek csak ujjgyakorlatok, megkért rá a tanáics Szabó Iván az évad legnevesebb alkotója. — Hívtak többször is, de a munkám másfelé szólított. Számolgatunk. Legalább 70 köztéri munkája áll az országban. Szóba kerül a nagyvázsonyi vár szomszédságában levő Kinizsi-szobor. a kecskeméti Kodály intézetnél levő Éneklő lány, meg a budai önkéntes ezrednek a Vérmezőn levő emlékműve. Szabó Iván 1913-ban született Budapesten. Az idősebb korosztály képviselője. Kétszer kapta meg a Munkácsy- díjat, SZÓ,T-díjas, érdemes és kiváló művész. Nem beszél erről. Azt is csak szerényen említi, hogy tanított a Képzőművészeti Főiskolán, de lemondott tanári állásáról. Nem sértődöttségből tette, csak dolgozni akart, kötöttségek Anélkül. Mennyire sikerült ? Évek óta pártfogolja az alföldi művésztáborokat, telepeket. Dolgozott fémmel, kővel, fával, csinált kisplasztikákat és érmeket. — Mindenkinek vannak alkotói korszakai — mentegetőzik. — Szívesen jött Nagyatádra? — Érdekelt. Hív, hogy nézzem meg legújabb munkáját, amelyet itt A pedagógusok adminisztrációs terheinek csökkentése csinált, s amelyet a város főterén szeretne fölállítani. S miközben a nyitott falú műhely másik felébe ballagunk. beszél: — Szeretem a lovakat. Érdekelnek. Ha tehetem, eljárok lovagolni. Szobrai többségében főszereplő a ló. — A lovak dicséretére és emlékére a címe legújabb művemnek. Odahaza terveztem, itt gyorsan ment a munka. Cigarettával kínál. Szeret beszélgetni, örül, ha munkájáról faggatják. — Sokfelé megfordultam már, több alkotótelep munkáját ismerem. Tudja, mi hiányzik itt? A városlakó. Máshol jönnek és mennek az érdeklődők, érezni lehet, hogy a formálódó anyagot is magukénak tudják. Azt sem mondhatnám, hogy itt jó alkotóközösség alakult ki az idén. Persze mindegyikünk más utat követ, mást akar. Én a figuratív szobrászat mellett voksoltam; ettől még tisztelhetem a nonfiguratív alkotásokat... Itt van ez a japán szobor. Egyszerű, tiszta; vonalai elgondolkodtatnak. Némelyik munka láttán azonban olyan érzésem támad, mintha ... Szóval sok az anyagpazarlás. De ne ítélkezzünk! Az idő majd eldönti, kinek volt igaza. Az volna a csoda, ha minden munka mestermű lenne. Szükség van kísérletezésre is .. . Emberek, sorsok, tendenciák, szociológia — megany- nyi téma foglalkoztatja. A felszabadulás előtt tagja volt a szocialista képzőművészeti csoportnak. Veres Péter, Erdei Ferenc volt hatással rá. Érdekli az emberek életmódja: hogyan alakul a falu mai arculata. Ez a nyár egy kicsit múltidézés volt. Ha tehette, útra kelt, a környék falvaiba. Legutóbb 40 esztendeje: sárral, hideggel küszködve járt erre. Az akkori emlékeket nem lehet elfelejteni. .. összehasonlító képessége vitathatatlan. Nagy Jenő A bőség ejti zavarba a recenzensét, aki ezúttal — a tanévkezdés ürügyén is — a Gyermekrádió műsorairól szeretne keresztmetszetet készíteni. Szólnom kellene, ha az adott terjedelem nem kötelezne, Zoltán Péternek A képzelet varázslója című. Jules Verne életét bemutató hangjátéksorozatáról, amelyet a héten ismételt meg a rádió Mécs Károly remek főszereplésével, külön méltatást érdemelne a csütörtökön délután Látogatóban címmel elhangzott adás, amelyben beteg kicsinyek zenei és irodalmi kívánságait teljesítette lenyűgöző emberséggel Tarnay Márta, megérne egy kisebb jegyzetet az Ismerkedés a hangvillával című zenei ismeretterjesztő sorozat újabb adása is. A további felsorolás helyett azonban hadd összpontosítsuk figyelmünket két olyan sorozatra, amely délelőttönként jelentkezik, örömére az óvodásoknak és azoknak az iskolásoknak, akiknek az oktatásügy beruházási-fejlesztési gondjai miatt az ebéd utáni órákat kell a padban tölteniük! Nemcsak a legkisebbeknek, de az érzés és a gondolkodás őseredeti tisztaságát őrizni képes felnőtteknek is élvezetet ad a Ki kopog? című sorozat. Legutóbbi adását hétfőn halottuk. A két szerzőt, Döbrentey Ildikót és Cryllus Vilmost ezúttal sem az erőszakos ismeretközlés vágya, hanem a hangulatteremtés óhajtása irányította: kellemes kis tréfáikon, az ötletes dialógusokon, a szellemes játékokon nemcsak a stúdióba hívott óvodtások kacaghatták jóízűen, hanem a hétköznapok taposómalmában őrlődő anyak, apák is. Amiért persze nemcsak a szerzők érdemelnek elismerést, hanem az előadó. Levente Péter is. Hanghordozásán, kérdésein es válaszain, szellemes rögtönzésein — lett légyen sző akár a kopasz fejről, akár a szőrzettel borított állról — sohasem érezzük a leereszkedő álinfantilizmusnak a nyomát sem, megnyilvánu lásaiban kioktató szándék egy szemernyi sem akad; az apróságok egyenrangú part nere marad mindvégig, s nem a gyermekvilágba belopakodó, mindentudó felnőt*- Lehet, hogy ezzel a jövő oly nagyon áhított demokratikusabb pedagógiáját testesít meg... ? Amint Dimény Judit é' Sári László, a Nyitnikék hétfői adásának szerkesztője é riportere is. — Milyen az idő? — tették föl a kérdés^ a műsor címében, azzal a nem titkolt szándékkal, hog’' az évszakok sajátosságairól közöljenek ismereteket a kisiskolásoknak. Az elején arr számítottam: a szerzők tudományos definíciókkal és klasszikus versekből vett, metaforákkal zsúfolt idézetekkel bombázzák majd az apróságokat... Nem ez tör tént! A fontoskodó és tudálékoskodó „ismeretbővítés helyett egy kisgyerme - mondta el költőien szép gondolatait a szélben susogó fa levelekről, a sárga búzaszemekről, a sejtelmesen csőr gedező patakokról — oly tiszta egyszerűséggel, ami lyenre felnőtt aligha képes, egyszersmind oly szellemes poétikai képekben bizzar hasonlatért —, hogy amelyeket a hivatalos toli forgató is bámulattal figyel! Háttérként Vivaldi, Beethoven, Debussy és Kodáll szépséges programzenéi szol g'áltak. A négy évszak, 1 Pastorale szimfónia és tenger részleteinek hallgat sa közben fel-felötlött bér nem a színigaz közhely: gyermek sem csupán tanít, vány lehet. Tanár is . .. Lengyel Andr ' * PROFESSZOROK, PÁLYÁZATOK A tudós tanár nem csodabogár Művelődési minisztériumi utasítás jelenik meg a közeljövőben, s ennek alapján lényegesen csökkennek majd a pedagógusok és az általános iskolai igazgatók adminisztrációs terhei. A rendelkezés célja, hogy a nevelők még inkább az is kólái munkára fordítsák energiájukat. Az intézmények tevékenységét a jövőben is átgondolt munkaterv alapján kell megszervezni, de az iskolai munkaterv tartalmát és terjedelmét a helyi feladatok határozzák meg. A pedagógusoknak tervszerűen — a tanmenet, a foglalkozási terv, a program alapján — kell végez niük alaptevékenységüket, de ezeket saját pedagógiai koncepciójuk szerint, for. mai és terjedelmi megkötöttség nélkül készíthetik el. Felhasználhatják a központi tanmeneteket, programokat is, mégpedig azok kötejező lemásolása nélkül, és az óratervekben szereplő tan - tárgyak, osztályfőnöki órák tanmeneti, a napközis, diákotthoni, kollégiumi foglalkozási tervén és a szakköri programokon kívül semmiféle más munkaterv készítését nem lehet majd megkövetelni a pedagógusoktól. A tervezett utasítás szerint például nem kötelező vezetni osztályfőnöki följegyzéseket, illetve úgynevezett személyiségi apókat. Nem lesz kötelező áz írásos óravázlat készítése, csupán a lelkiismeretes felkészülés eszközeként ajánlják. Nem követelhetnek a pedagógusoktól saját munkájukat értékelő írásos jelentéseket, önértékeléseket. A tantervekben előírt felmérő és témazáró dolgozatokon kívül nem lesz munkaköri kötelességük egyéb felmérések íratása, javítása, értékelése. Nem kell átlageredményeket kiszámítaniuk, családlátogatást dokumentáló írásbeli munkát végezniük, s nem kötelezhetik őket a gyámügyi szervek tanulói jellemzések, környezettanulmányok írására sem. Az iskolatej-akció szervezésére, takarékbélyeg árusítására, a tanulói balesetbiztosítási díjak beszedésére, egyéb pénzbegyűjtésre és az ezekkel a tevékenységekkel járó írásbeli feladatok elvégzésére. a közművelődési intézmények jegyeinek árusítására, a folyóiratok ter jesztésére, az iskolán kívüli akciók, versenyek, ünnepségek szervezésére, valamint a társadalmi szerveknek szóló jelentések, előterjesztések készítésére sem kötelezhetők a jövőben a nevelők. A tervezett utasítás várhatóan még szeptemberben megjelenik. Az ismertetett változások természetesen a jogszabályban megjelent időponttól válnak kötelezővé. Ügy tekintünk ma már egy-egy úgynevezett tudós tanárra, mint valamely őslénymaradványra egy zoológiái gyűjteményben. Ráadásul furcsa képzeteink tapadnak a fogalomhoz. Kopott ruhát, vásott cipőt viselő to- l.yakos öregurakra gondolunk, múltbeli élmények alapján. Hóbortos agglegényekre, akik hálni is a lexikonokkal jártak, s akiknek a napsütés csupán fénytani fogalom volt, nyár csak meteorológiai, a női szépség csak anatómiai. Magam azonban, bármilyen különös, ismerek egy tudós tanárt, aki mindössze harminckét éves, neve: V. Molnár László. Munkahelye a tanítóképző főiskola, beosztása adjunktus. — Menjünk időrendben? — Igen, hiszen rövid pályafutásom ismertetése kártyavárrá válna a középiskolai élmények felidézése nélkül. Életemet ugyanis tudós tanárok határozták meg szülővárosomban. Székes- fehérváron, a József Attila Gimnáziumban. Németh László és Vajthó László írásai visszhangoznak ma is bennem, amikor Radetzky Jenőre, a madártan tudorára, Strasser Györgyre, a történelem és a francia nyelv nagy tudású tanárára gondolok vagy orosztanárnőmre, Kiss Sándornéra, aki különösen kíváncsi tanítványainak kívánságára kapásból volt képes előadást rögtönözni Hja Rjepin festészetének titkairól vagy a tizennyolcadik század jobbágyszínészeiről. Jól tudták mindannyian — elnézést a bizarr hasonlatét —, hogy a csikóból csak akkor válik szívós versenyló, ha futtatják. Enciklopédikus felkészültségükkel, nyelvtudásukkal, emberségükkel ösztönözték diákjaikat. Nekik köszönhetem, hogy az országos tanulmányi versenyeken sikereket értem el nemcsak oroszból, hanem kémiából is, és hogy simán juthattam be az ELTE bölcsészkarára. történelem— orosz szakra, s hogy ott. olyan kitűnő emberek tanítványa lehettem, mint Király Gyula, Péter Mihály, Páll Erna, Tatár Béla, Hahn István, Baleczky Emil és Unger Mátyás, akinek pártfogásával később doktori disz- szertáciQt készítettem a. török ellen vívott dél-dunántúli harcokról. Az ifjú tudósjelölt szárny- próbálgatásainak történetéhez azonban még hozzá tartozik egy egyetemi diákköri dolgozat a harmincéves háborúról, néhány neves historikus atyai segítsége a hathónapos moszkvai ösztöndíj idején. Doktori értekezései már a kaposvári tanítóképző oktatójaként írta meg, mint azt a száznegyven tudományos és ismeret- terjesztő cikket, tanulmányt is, amely jórész az orosz felvilágosodás korának gazdasági, politikai, művészeti életéről szólt. A tudós tanár humorérzéke sem hiányzik. Bizonyság rá egyik írása II. (Katalin cárnő huszonhat szeretőjéről. E pétervári pásztoróra-történeteknél nagyobb tudományos elismerést hozott két akadémiai pályázat az orosz felvilágosult abszolutizmus koráról. Mindkét terjedelmes munkának első díj volt a jutalma. Keletkezésüket kétezer cikk, tanulmány, könyv elolvasása, feldolgozása előzte meg, és tizennyolc hónapos odesszai tartózkodás. — Bizonyára belevesztem volna a Mecsnyikov egyetem kétmillió kötetes könyvtárába, ha nem lett volna két olyan kiváló kalauzom, mint Sz. X. Borovoj profesz- szor és az azóta elhunyt feledhetetlen historikus, V. Sz. Alekszejev-Popov. Nemcsak a tudományos elmélyülésre ösztönöztek, hanem arra is felhívták a figyelmemet: a tudást nem szégyen „aprópénzre váltani” az eredmények népszerűsítésé vei. Ezért írtam rendszeresen cikkeket a szovjet sajtó számára, ezért vállaltam szerepléseket az odesszai rádióban, s ezért igyekszem idehaza is megosztani szerény ismereteimet a lapok olvasóival. Hogyan tud heti tizenkét órában orosz nyelvet, országismeretet és művelődés- történetet tanítani, politikai vitaköröket vezetni az a fiatalember, aki éjjel kettői: magyar, orosz és németnyelvű forrásokban búvárkodik, kötetet készít elő, kandidátusi értekezésének megírására készül, s rendszeresen levelez külföldi egyeteme! oktatóival? Válaszul két tényt említünk. V. Molnár László 1980-ban miniszteri dicséretben részesült a fizi kai dolgozók tehetséges gyér mekeinek szellemi istápolá- sáért, két éve pedig a legnépszerűbb tanárrá választották a hallgatók. — Vannak, akik valamiféle különcnek, csodabogárnak tartják a magunkfajtát, mások sajnálkoznak, ha karikás szemmel megyünk be a munkahelyünkre. A diákok azonban tudják: a karikák nem italozások és éjszakai kártyapartik sorár. keletkeztek. Hiába, másképp nem megy . .. Ahhoz, hogy néhány sornyi értékes újdonságot hozzáadhassunk a tudomány felgyülemlett adat- és gondolattömegéhez, ahhoz harminc-negyven évi kemény munkára van szükség. Az ilyen mentalitás azonban hitelesíti a tanári a tanítványok előtt. Sőt úgy gondolom: egy felsőoktatás; intézmény tanárát csak a/ ilyen mentalitás hitelesítheti . .. Lengyel And rá.
