Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-30 / 230. szám
4 Somogyi Néplap 1984. szeptember 30., vasárnap Véget, ért a nyári időszámítás Ma, szeptember 30-án ér véget az idei nyári időszámítás, s visszaáll a zóna szerinti idő. A hat hónappal ezelőtt előre forgatott óramutatót hajnali 3 órakor 2 órára kellett visszaállítani. A féléves nyári időszámítás ezúttal is hozzájárult az ország energiamérlegének javításához: elsősorban a világítási áramfogyasztás csökkentésével 130 millió kilowattóra villamosenergia megtakarítást eredményezett, ami 33 000 tonna fűtőolajnak felel meg. Elsőbbség a földgáznak A hivatalos óraigazítás időpontja nem okoz fennakadást a vonatok, légi járatok, hajók és autóbuszok belföldi és nemzetközi közlekedésében, mert csak néhány éjszakai járat volt úton ebben az időben. A nyári Időszámítás vége nem tette szükségessé tehát a menetrendek módosítását, de a 40 órás munkahét bevezetése nyomán a munkakezdés és -befejezés időpontjában időközben bekövetkezett válto- zásök miatt több helyen változtatni kellett a menetrendben. Ezeket az eltéréseket a MÁV pótfüzetben ösz- szegezte, amely a szeptember 30-tói érvényes változásokat tünteti fel. A Balatonon október 1-től a komphajók menetrendje a rövidülő nappalokhoz igazodik, s Tihanyrévtől az eddiginél egy órával később indul az első s ugyancsak egy órával hamarabb az utolsó járat. Hasonlóképpen közlekednek a Szántódrévről induló kompok is. A MALÉV menetrendje változatlan. Noha hivatalosan csak az éjszaka folyamán kellett visszaigazítani az órákat, a posta dolgozói Budapest utcáin és terein már pénteken megkezdték az átállítást, elsősorban a kevésbé forgalmas helyeken. Egyetlen éjszakán ugyanis nem lehetne megoldani a főváros 170 köztéri és utcai, továbbá a hivatalok, vállalatok, intézmények mintegy 3700 órájának beigazítását. A munkák nagyobb részét szombatra ütemezték, s a köztéri és utcai órák már tegnap délután a mától érvénybe lépő zónaidőt mutatják. A rádiónál pontosan igazodnak a hivatalos óraátállítás időpontjához. A Szovjetunió a közeljövőben jelentős mértékben szándékozik növelni a földgáz kitermelését. Ezt a Szovjetunió energetikai programja irányozza elő, amely hosszú távra határozza meg a fejlődés fő irányvonalait Hangsúly a gázra — ez új elem a szovjet energetikai politikában — mondta Vlagyimir Fila- novszkij, a Szovjet Állami Tervbizottság kőolaj- és gázipari osztályának vezetője. Emlékeztetett arra is, hogy a közelmúltban még a kőolajnak adtak elsőbbséget. A Szovjetunió jelentős földgázkészletekkel rendelkezik. Igaz, ezek főként Északon, Szibériában találhatók, ahol az éghajlat zord, és a lelőhelyek kitermelése óriási anyagi és emberi erőforrásokat igényel. Az elmúlt évben a Szovjetunióban a kitermelt földgáz mennyisége elérte az 536 milliárd köbmétert. Az ország fűtő- és tüzelőanyagfogyasztásában a gáz résztor. aránya már ma is megközelíti a harminc százalékot. Az energetikai program előirányozza a földgázkitermelés gyors növekedését, ami biztosítja az ország fűtő- anyagnszükségletét arra az időszakra, amíg előkészítik az atomenergia szélesebb körű elterjedését, a nap, a szél, a föld mélyében rejlő hő energiájának hasznosítását. A Szovjetunió nemcsak saját szükségleteit elégíti ki teljes mértékben földgázból, hanem exportál is. Vlagyimir Filanovszíkij véleménye szerint a gázipar távlati fejlesztésének tervezése során célszerű figyelembe venni a tudósok javaslatát arra vonatkozóan, hogy a jövőben ne bővítsék a földgáz exportját, hanem térjenek át a földgáz bázisán készülő energiaigényes, elsősorban vegyipari termékek külföldi szállításaira. Siklói Jánoi ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 24. — Ez igen! Mint emlékíró, Monty az én kedvenc szerzőm! A vadészírók közül pedig gróf Széchenyi Zsigmond, aki a Híd c. hetilapunknál is munkatársam lett, aki nemcsak igazmondó, de a dunántúli magyar nyelv remek ápolója volt. És szerettem Münchausen báró kalandjait —, ahogy a múlt századhan egy világsikerű német könyv kinevette a vadászírók hazugságait. Ennek előrebocsátása után csak levélben közlöm veled közéleti szereplésemnek három olyan fejezetét, amelyek 1942 szeptemberétől 1947 őszéig történtek, s amelyek nemcsak ezeknek az éveknek izzó politikai légkörét, és nemcsak a magyar, hanem bizonyos mértékben a világ- történelem határait is súrolja. Egy anekdotával kell kezdenem. Móricz Zsigmond leányfalui házában egy reggel ingujjban dolgozott. Az utca felőli teraszon Hajdú Henrik a készülő regényt németre, a belső kis teraszon pedig Téglás Géza franciára fordította. Zsiga mondta el nekem, hogy történt. Bejön a szomszéd, és kérdezi tőle: — Mit csinál a tekintetes úr? — Írom a regényemet. — Hát az az úr a kinti teraszon ? — Németre fordít. — És ott, a másik teraszon? — Az meg franciára. Bálint a szomszéd: — Mindig tudtam, hogy a tekintetes úr nagyon okos. Most is a legkönnyebb végét választotta a dolognak: magyarul ír. Móricz Zsigmond 1942-ben gyakran feljött hozzám a Híd szerkesztőségébe. Lezökkent egy karosszékbe, hátradobta a homlokáról nagyszélű kalapját, két kezét a térde közé vetve nagy sárga botján nyugtatta, és köszönés helyett csak annyit mondott: No, kezdjed! Tudta rólam, hogy az Áfonya utcai nagy villámban főként a németellenes diplomatákkal — elsősorban angolokkal és franciákkal — vacsorázgatom, és tőlük tudom, mi történik a nagyvilágban. Zsiga szó nélkül végighallgatta suttogásomat, azután felállt, és azt mondta: „Én az első világháború alatt tizenhat kilót fogytam. Ebbe bele fogok halni.” Szavának élt. 1942. szeptember 4-ének éjszakáján, abban a két-három percben halt meg a János Szanatóriumban, amikor két nappal később az első Magyarországra hullott óriás bomba földig rombolta Áfonya utcai villámat, a földszinti lakó két gyermekének és a francia nevelőnőnek halálát okozva. Csodálatos véletlen folytán feleségemmel és tizenegyéves fiammal én vidéken voltam. Kilenc nap múlva, szeptember 15-én jelent meg a Híd különszáma, mint önálló röpirat ezzel a címmel: „Ami a romok alatt, és ami a romok felett van.” Egyetlen egészoldalas fénykép mutatta a kétholdas parkot a József-hegy legmagasabb pontján, a tizenhárom szobás, emeletes villa szörnyű romhalmazát. Sem én, sem a feleségem nem vagyunk babonásak. De, amikor a városi rendelet azt követelte, hogy a villa főbejáratához vezető kapuhoz fel kell tennünk a tizenhármas házszámot —, amely azelőtt az Áfonya u. 11/b. számot viselte —, és az a tény, hogy amikor a villa építése 1929- ben elérte legmagasabb pontját, tizenharmadikán, ősi kőmíves szokás szerint a pallér feltűzte a pántlikás faágat, a földszinten hét és az emeleten hat szobájával — tizenhárom szobából állott — tizenhárom ablaka volt, és a villa pontosan tizenhárom évig élt. Péntek éjszaka pusztult el. A babona csak azon a ponton mondott csütörtököt, hogy nem tizenharmadikán, hanem hatodi- kán omlott össze. A Híd rendkívüli kiadását százezer példányban nyomta az Athenaeum. Egyik példá-. nyát kicsempészték Amerikába. A villa romjainak fényképét a New York Times teljes nagyságáiban közölte. A rendkívüli kiadás németellenes hangjáról is beszámolt a Moniroe-elv magyar változatával — „ Magyarország a magyaroké” — és beszámolva'' vagyon lemondásomról a New York Times akkori számában én voltam „A hét embere” (man of week). (Folytatjuk) „Pillangó” és társai A fogolyszökés főszereplői a bíróság előtt — Látta a Pillangó című filmet? — kérdeztem Bogdán Lászlót, aki első rendű vádlottként foglalt helyet a pádon — Igen! Marha jó volt! 1984. május 20-án olyan társakra talált, akikkel sikeresen végre is hajtotta a fog oly szökést. A kaposvári büntetésvégrehajtó intézetből három — előzetes letartóztatásban levő — rab megszökött. Mindhármójukat elkapták. A kaposvári városi bíróságon dr. Halász Lajos tanácsa tárgyalta az ügyet. A vádlottak padján hat férfi foglalt helyet, további négy cellatársat tanúként hallgattak meg. A vallomásokból lassan kikerekedett a történet. A zárkában a jelzett időpontban tízen tartózkodtak, valamennyien előzetes le- tantáztotásban várták a bírósági tárgyalást. Még nem tudták, hogy milyen büntetés vár rájuk, de azzal tisztában voltak, hogy cselekedeteikért éveket „kapnak”. Bogdán például 26 rendbeli vagyon elleni bűncselekmény miatt várta a tárgyalást és korábban már ötször került összeütközésbe a törvénnyel. Istvánfi József, Papp Zoltán, László József és Kovács János rab lás, Kurucz Tamás pedig csoportosan elkövetett rablás miatt várt a tárgyalásra. (Azóta megszülettek ezekben az ügyekben is az ítéletek. Bogdán és Istvánfi három, Papp négy évi, László hatévi és nyolc hónapi, Kovács 5. Kurucz pedig 4 év szabadságvesztést kapott.) Bogdán ötlete volt, hogy próbáljanak megszökni. Először az ablak rácsát igyekeztek törülköző segítségével kicsavarni, majd késsel és az egyik ágy rugójának darabjával láttak munkához. Felváltva kaparták a 70 éves épület téglái közül a maltert, és a kiemelt téglákat a szekrénybe, a törmeléket pedig a kályhába rejtették. Az egyik ágy mögött kapart lyukat törülközővel takarták el az avatatlan szemek elől. Kurucz nem dolgozott aktívan: a szökésben részt nem vevő másik négy cellatárssal játszott, és minden igyekezetével az őrök figyelmét terelte el. A munkát május 19-én, szombaton kezdték, és vasárnap délelőtt fejezték be. Utoljára még igénybe vették a börtön szolgáltatását, megebédeltek, majd — elérkezettnek látva az időt a cselekvésre — Bogdán kirúgta a vakolatot, s a lyukon át kimászotl az udvarra. Öt követte Istvánfi, Papp, László és Ko vács. Kurucz az emeletes ágyhoz szolgáló létrát nyújtotta ki. Segítségével végül is sikerült hármójuknak kereket oldani a zeneiskola udvarán keresztül. László és Kovács azonban már a falak között rekedt, mivel az őrség észrevette a szökést. „Pillangó”, azaz Bogdán nem igen ismeri a betyárbecsület fogalmát. Társai ugyanis azt várták, hogy a magas falra elsőként fölérve segít majd nekik is a fölkapaszkodásban. Ehelyett leugrott és elinalt. Meg sem állott hazáig: Kaposváron a Schönherz Zoltán utcáig. Két nap múlva egy ház padlásán kapták el a rendőrök. Istvánfi és Papp az utcára érve együtt ká’t útra. hogy cellabeli megbe^ szélésiük alapján a Négy testver forráshoz menjenek. Ott tervezték ugyanis a találkozót azokkal, akiknek sikerül a szökés. Tervük — bár a bíróságon ezt tagadni igyekeztek — az volt, hogy Babócsára mennek (Istvánfi lakóhelye ez), s a környéken megpróbálnak átjutni a határon. A szökés után ketten indultak el. Egy erdészházba Istvánfi behatolt az ablakon át, késeket és élelmiszert vettek el. Három nap múlva. Kadarkút környékén elfogta őket a rendőrség. Az ítélethozatalnál a bíróság figyelembe vette a hat fiatalember előéletét, a szökésbeli szerepüket, ténykedésüket. Befejezett fogolyszökésnek hármójuk cselekedetét minősítette, mivel a többiek csak megkísérelték a szökést, de a büntetésvégrehajtó intézet területét nem hagyták el (Kurucz még a cellát sem). Megállapították a tiltott határátlépésre irányuló előkészület vétségét, és Istvánfi valamint Papp esetében élelemszerzés céljából a lopás vétségét. Bogdán Lászlót — mint többszörös visszaesőt — 2 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélte a bíróság, és 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Istvánfi Józsefet — mint különös visz- szaesőt, aki korábban négyszer volt már büntetve — 2 év szabadságvesztésre ítélték, és 4 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A kaposvári Papp Zoltán — az egyetlen büntetlen előéletű — 1 év, 2 hónapot kapott, és 2 évre tiltották el a közügyektől. A somogyszent- páli László József — vjsz- szaeső, hatszor volt rnár büntetve — 1 év szabadság vesztést kapott és 2 évre eltiltották a közügyektől. Ugyanez a büntetése a szintén visszaeső — korábban ötször büntetett — kőröshegyi Kovács Jánosnak is. A kaposvári Kurucz Tamást 8 hónap szabadságvesztésre ítélték. A bíróság a je lenlegi büntetéseket össz- büntetésbe foglalja majd, amennyiben az ítéletek jogerőre emelkednek. Az ügyész valamennyi esetben súlyosbításért, a vádlottak és védőik a tiltott határátlépésre irányuló előkészületeket tekintve felmentésért és enyhítésért fellebbeztek. Gyarmati László Kistermelők, figyelem! A Somogy megyei Zöldért kirendeltségei (Kaposvár, Böhönye, Siófok, Fonyód és Tab) megkezdték az étkezési száraz bab és szeszipari kékszilva felvásárlását. Felvásárlási árak: fehér babok 25 Ft/kg, tarka babok 30 Ft/kg, békahátú bab 27 Ft/kg, egyszínű színes bab 25 Ft/kg. A babárak az I. osztályú, zsizsikmentes árukra vonatkoznak. A szeszipari kékszilva átvételi ára: 4,40 Ft/kg. A szilva lehet rázott, repedt, molyos is, csak rothadt nem. (72256)
