Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

1984. szeptember 30., vasárnap Somogyi Néplap 5 MÚZEUMI ÉS MŰEMLÉKI HÓNAP Egy példás életút Hunya István 90 éves Nekem nem mumus a matek Beke Tibor, a nagyatádi I. számú általános iskola nyol­cadé osztályos tanulója jú­niusban megnyerte az or­szágos matematikai versenyt. Dolgozata a jók között is ki­magasló volt. Matematika tanára Rigó Ferencné. Matemat i ka tudása már ötödiik osztályban feltűnő Volt. Felkészütsége nem csak ebben a tárgyiban volt rend­kívüli: más témában, meg­hirdetett házi vetélkedőket is nyert, ötletes, jó rajzai fa­liújságunkat díszítették. Tíz­éves korától a matematika szakkörben gyarapította tu­dását, számos versenyen in­dult, és szereplése mindig si­keres volt. Tehetsége szorga­lommal párosult : kérésére számos külön feladattál lát­tam el, melyeket rövid időn belül megoldott. A hatodik osztályban színdarabot is írt, amelyet előadtunk. Osztály­társai szerették, bármikor se­gítségért fordulhattak hozzá. Iskolánknak voltak már te­hetséges diákjai, de Tibort egyik sem közelítette meg. Beke Tibor édesanyja ta­nítónő. — Az általános iskolában végig kitűnő bizonyítványa volt, és egészen kiskorától matematikusnak készül. Ele­inte nem vettük komolyan, de a rengeteg könyv, melyet ebben a témakörben olvasott, meggyőzött bennünket. Sza­badidejében otthon ül, köny­vekkel barikádozza el ma­* r gát és jegyzetel. A könyv­tárban szinte mindennapos vendég, nagyon kemény, ala­pos munka gyümölcse a si­ker. Az ifjú matematikus szep­tembertől a nagyatádi gim­názium tanulója. Kérdéseink­re meglepő határozottan, vá­lasztékosain feltel. — A gimnázium után. szeret­ném elvégezni az egyetemet. Azt még nem döntöttem el, hogy melyiket. Egy biztos ma­tematikus akarpk lenni. En­gem ez érdekel, valakit a tör­ténelem, vagy a nyelv. Azért hogy én ennyire vonzódom a matematikához, álltalános is­kolai tanáromnak tartozom köszönettel. Nagy segítség volt, hogy mindig megfelelő számú és színvonalú felada­tokat kaptam tőle. Ha több hasonlóan jól felkészült és kitűnő módszerekkel előadó tanár lenne, a matematika nem válj, volna a diákok mu­musává. — A matematika melyik ágát kedveled* leginkább? — A számelméletet és a geometriák. Talán azért, mert a legtöbbét ezekről sikerült megtudnom, a legkönnyeb­ben hozzáférhető irodalom­mal ezek rendelkeznek. — Van példaképed? — Euler és Bolyai János. Euler — annak ellenére, hogy élete utolsó két évtize­dében teljesen vakon dolgo­zott — rendkívül termékeny matematikus volt, óriási tu­dását többszáz értekezésben tette közkioccsé. Bolyait pe­dig nehéz anyagi körülmé­nyei sem gátolták abban, hogy jelentás felfedezésekkel gazdagítsa a tudományt. — Miivel töltőd a szabad­idődet? — Legnagyobb részében matematika és törté­nelmi tárgyú könyveket olvasok. A zeniében leginkáhb Bach orglonamiuzsikáját, a könnyebb műfajban pedig a Beatlest szeretem. Televíziót ritkán nézek, sajnálok időt pazarolná rá. Beszélgetésünket befejezve máris kapja köpenyét, és sza­lad a konzervgyárba, ahol a diákok őszi munkájukat vég­zik. Hegnyílt az V. dunántúli tárlat Martyn Ferenc állandó kiállítása Kaposváron Endrődön, a viharsarki földmunkásmozgalmak fel­legvárában született 1894. október elsején, egy kubi­kos első gyermekeként. Nyolcán voltak testvérek, ő a legidősebb, nagyon hamar megismerkedett a kenyérke­reső munkával, kiskondás lett, tavasztól őszig mások disznait őrizte. Négy elemit végzett, azt is — mint mondja, „felibe-harmadá- ba” — csak október végétől április végéig, amíg dolgoz­ni nem kellett menni. Huszadik születésnapján vonult be katonának. Né­hány hónapja dúlt az I. vi lágháború, a karácsony már az orosz fronton találta. Jó hetven nap múltán a cári seregek szétverték az ezre­det, amelyiknek tagja volt. őt egy távol-keleti, maid egy Moszkva környéki fo­golytáborba vitték. Ezerki- lencszáztizenhét februárja után háromszor is megszö­kött, mindenáron haza akart jönni, mindannyiszor elfogták, visszavitték. Egy év múlva vörösgárdista lett, részt vett a moszkvai ellen- forradalmi lázadás leveré­sében. Huszonnégy éves volt, amikor — az ősziró­zsás forradalom másnapján — hazaérkezett a szülőfa­lujába. November végén — többedmagával — megala­kította a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja endrődi szervezetét. December ele­jén az új párt tagjai már a Vörös Újságot forgatták, arról tájékozódtak, miként kezdhetnék meg a Körös partján a földosztást. Vöröskatona volt, s ezért 1920. áprilisában internálták néhány hónapra, de még ez év őszén az ó vezetésével ala­kult meg a Földmunkás Szövetség Endrőd—öreg­szőlői Csoportja, hatvan taggal. A Földmunkás Szö­vetség bejegyzett, engedé­lyezett szervezet volt, de a horthysta adminisztráció mindent megtett, hogy mur- káját akadályozza. A kubi­kosok szervezete egyik fő feladatának a tanítást, az oktatást tartotta, hogy tag­jaik ne csak szervezettek legyenek, hanem az elmé­leti alapképzettséget is elsa­játíthassák. Nem kellett sok idő a csendőrségnek ahhoz, hogy rájöjjön : az egyik leg­veszélyesebb kommunista agitátor az agrárproletárok között Hunya István. Há­lom éven át (1922—25 kö­zött) állandóan zaklatták, sokszor megverték,, több­ször letartóztatták, majd szigorított csendőri felügye­let alá helyeznék. Elvtársai segítségével emig­rált, s Moszkvában a Vörös Szakszervezeti Internacio- nálé munkatársa lett. Köny­vet írt a magyar földmun- kásmozgalomról, Kubiko­sok címmel. Ezt a művét nálunk csak 1947-ben adták ki ugyan, de részleteivel már jóval hamarabb mégis merkedhetett a szovjet mel­lett a francia és az ameri­kai testvérszerkezet is. Munkája mellett öt színda­rabot is írt ebben az idő­ben, ezeket szovjet és cseh­szlovák színpadokon adták elő. A háború kitörésének idején a Szakszervezeti In- tertnacionálé több nyelven megjelenő lapjának egyik szerkesztője volt. Fia — ti­zenhét évesen — azonnal jelentkezett a Vörös Hadse­regbe, hazánkba már a fel­szabadítók tisztjeként ér kezelt. Hunya István 1945 februárjában érkezett meg a Szovjetunióból Budapest­re. Főszerkesztője lett a Dózsa Népe című földmun­kás újságnak, s az volt egé­szen 1948-ig, amíg a lapot meg nem szüntették. Ké­sőbb a Mező- és Erdőgaz­dasági Dolgozók Szakszer­vezete könyvtárának igaz­gatásával bízták meg, ezt a munitát végezte 1958-ig, amikor megválasztották a szakszervezet elnökévé. A MEDOSZ elnöke ma is. Hegyes Zoltán textiltervezö (Pécs) kapta meg. Győr városának díjá‘ a Sopronban élő Sulyok Gabriella grafikusművész­nek ítélték. A Győr-Sopron megye díját az Esztergom- ban élő és alkotó Kollár György festőművész kapta Komárom megyéét a Zala­egerszegen élő Gábriel Jó­zsef grafikusművész vette át. Tolna megye díját Vár­nai Valéria szombathelyi festőművész. Vas megyéét Cziráki Lajos győri festő­művész, Veszprém megyéét Mészáros György szombat- helyi festőművész, Zala me­gye díját tíicsár Vendel pé­csi ötvös, a Kaposvári Vá­rosi Tanács díját Csiszár Elek siófoki festőművész, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Területi Szervezetének di­ját Szekeres Emil nagykani­zsai festőművész, az észak­dunántúli területi szerve­zet díját Végvári I. János esztergomi festőművész kapta. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának és a Somogy megyei KISZ- bizottság díját Gerő Kázmér kaposvári festőművész ve­le át. Horányi Barna Gerő Kázmér festőművész Sárdi Árpádtól, a megyei KISZ- bizottság első titkárától vette át a díjat. Martyn Ferenc állandó kiál­lítását Sugár Imre nyitotta meg. A múzeumi és műemléki hónap nyitányaként, a kép­zőművészeti világhét ese­ményeihez kapcsolódva nyílt meg tegnap délelőtt Kaposváron az V. dunántúli tárlat. Megyénk új múzeummal gazdagodott: az egykori vár- megyeházát birtokba vette a Somogy megyei Múzeu­mok Igazgatósága és ott nyílt állandó kiállítás Mar­tyn Ferenc Somogynak ajándékozott műveiből. A dunántúli tárlat rendezői a kiállítás egy részét is itt mutatják be. A régi megyeházán tar­tott ünnepségen Sugár Im­re, a megyei tanács elnökt a múzeumi és műemléki hónap megnyitóján So­mogy múzeumainak fontos szerepéről, a műemlékvéde­lem eredményeiről és fel­adatairól szólt. Az ünnepsé­gen jelen volt Knopp And­rás, az MSZMP Központi Bizottságának osztályveze­tő-helyettese, Meggy esi Pé­ter pénzügyminiszter-helyet­tes és Tóth János, a megye, pártbizottság titkára. Dr. Balassa Tibornak, a megyei tanács elnökhelyettesének köszöntője után a kaposvári Vikár Kórus három művet szólaltatott meg Zákányi Zsolt vezényletével. Sugár Imre, a megyei ta­nács elnöke a volt várme gyeházát a múzeumnak át­adva emlékeztetett a száz­ötvenkét éves épület múlt­jára: itt működött a megye első könyvtára. melynek gyűjteménye ma is fonto- része a közgyűjteménynek. Huszonnégy festményt és két szobrot ajándékozott a Pécsett élő Kossuth-díjas kiváló művesz, Martyn Fe­renc a megyének. Pécsett 1976-ban nyílt állandó kiál­lítása, Tatán 1980-ban. — Szülővárosához — Ka­posvárhoz — szoros szálak fűzik. Mindig figyelemmel kísérte Kaposvár kulturális életét, műveivel gazdagí­totta Somogy képzőművé­szetét. Berzsenyi-sorozata a niklai múzeum értékes lát­nivalója szobra megtalál­ható a nagyatádi művészte­lepen — mondta Martyn Ferenc állandó kaposvári ki­állításának megnyitóján Sugár Imre. A kiállítás megrendezésében a Pécsett élő művészettörténész, Hars Éva működött közre. A megújult Somogyi Kép­tárban Knopp András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető-helyet­tese nyitotta meg az V. du­nántúli tárlatot. — Évente Magyarorszá­gon kéit-háromezer Ráállítást rendeznek. Ezek közül ki­emelkedően fontos szerépük van a kollektív tárlatoknak, mint amilyen a dunántúli Knopp András tárlatmegnyi­tója a Somogyi Képtárban. tárlat is — mondta beveze­tőjében. — A dunántúli tárlaton szerencsés módon találkoz­nak a klasszikus hagyomá­nyok, a művésztelepek sajá­tos arculata, a Pécsi Műhely kísérletező kedve — állapí­totta meg. Szólt a vidéken élő művészek helyzetéről, kiemelte, hogy több elisme­rést, megbecsülést érde­melnének. Elismerően be­szélt a helyi társadalmi és közéletben elfoglalt helyük­ről, szerepükről. A dunántúli tárlatok ha­gyománya, hogy a megelő­ző kiállítások nagydíjasai kamaratárlaton mutatkoz­nak be. Ezúttal Giczy Jjinos szerepel életműválogatás­sal a Kaposvári Galériában. Kiállításának meknyitóján Kerék Imre költő méltatta a soproni festő munkássá­gát. Festészetének gyöke­rei az alföldi hagyomá­nyokhoz kapcsolódnak. Elő deinek Tornyait. Rudnayt. Medgyessyt valLhatja, mű­veire nagy hatással van a népművészet. Giczy János megőrizte az alföldi festé­szet drámaiságát, műveinek jellemzője a romantikus és groteszk hangvétel ötvözé­se, ami olykor nosztalgikus lírával páirosuL Az V. dunántúli tárlaton százhét művész kétszázti- zenkét alkotását mutatják be. A kaposvári Kilián György Ifjúsági és Üttörő- múvelődési Központ is he­lyet adott a tárlatnak, me­lyet Pogány Gábor művé­szettörténész rendezett. itt ismertették az idei kiállítás díjait. A Somogy megyei tanács díját és a Pro Árte Dunár- túl érmet a Pécsett élő Val- kó László festőművésznek Sugár Imre, a Somogy me­gyei tanács elnöke nyújtot­ta át. A Művészeti Alap dí­ját Tornay Endre András szobrászművésznek Vészits Ferenc, az alap igazgatója adta át. A Báránya megyei tanács díját Újházi Péter festőmű­vész (Székesfehérvár) ve­hette át. A Fejér megyei ta­nács díját T. Eerk Anni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom