Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-30 / 230. szám
1984. szeptember 30., vasárnap Somogyi Néplap 3 Start 1985-ben A továbblépés Sokan nagy érdeklődéssel várják a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését. A várakozásban az új iránti kíváncsiság és a változások igénye egyaránt kifejeződik. A világgazdaság külső és az intenzív gazdaságfejlesztés belső szorításában szembetűnőbbek és mindinkább tart- hataitlanok aitúlhalladött módszerek, a fonákságok, a teljesítményt fékező akadályok. Üj módszerek, új szabályok* új formák alkalmazása és lényeges szemléletváltozás szükséges. A legnagyobb kockázat Az új lépések minden következményét nehéz előre látni. Nincsenek tapasztalataink, vállalni kell bizonyos kockázatokat. A legnagyobb kockázatot persze akkor vállaljuk, ha nem lépünk, ha nem kezdeményezünk, ha kivárásra rendezkedünk be. A gazdasági helyzet, a feladatok nagysága egyértelmű újítókészséget, mondhatni politikai bátorságot feltételez. Közben azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy az orszák tartalékai korlátozottak. Ellentmondásos viszonyok közt megyünk előre, elkerülve a megtorpanás, a visszalépés, az átmeneti buktatók veszélyeit. Növekszik például a nyereségérdekeltség szerepe, hatóköre, miközben inflációellenes politikát hirdetünk meg, erősítjük az árellenőrzést, nehogy a vállalatok árdrágítással növeljék bevételeiket. A korlátozott erőforrások ellenére bővítjük a piac, a verseny szerepét. Döntően az export- tevékenység ösztönzésével, a hazai monopolhelyzetek korlátozásával, a nagy szervezetek szétbontásával, új vállalkozási formákkal. Eleve számolunk viszont azzal, hogy az importverseny lehetőségei még évekig erősen korlátozottak lesznek. „Vattaemberek” nélkül A mostani intézkedések közt — szemben az 1968-as gazdasági reformmal — nem találtunk fékeket. A munka- nélküliség veszélyét például annak idején eltúloztuk, s a létszámcsökkentést kellően honoráltuk. Mosit remélhetőleg növekszik majd a vállalati érdekeltség a meglévő munkaerő hatékony foglalkoztatásában. Várhatóan felgyorsul a felesleges létszám, a „vattaemberek” kiszorítása, megélénkül a munkaerőáram Lás, a hatékonyabb területek irányába. Az előrelépés üteme döntően attól függ, hogy milyen mértékben sikerül a jövedelmeket — és a teljesítményeket! — differenciálni. A megszokásnál, az egyenlősdi szemléletnél, a kényelemnél ezúttal határozottabb fék az áruellátás meglévő színvonalának jogos féltése. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének menetrendje ismert. A párt elvi állásfoglalása alapján a konkrét intézkedések ez év harmadik negyedévében kidolgozásra kerülnek, s a szükséges jogszabályok novemberig megjelennek. A start időpontja 1985 január. Ekkor életbe lép az intézkedések nagy csokra, de nem valamennyi. Több lépésre fokozatosan a 80-as évek végéig kerül sor. Ez a többlépcsős megoldás ugyancsak sajátosság. Aki reálisan értelmezi a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését, az mentes az egyoldalúságtól. Értékén kezeli — nem becsüli túl és nem becsüli le — az újító lépéseket. Önállóan A gazdaság fejlettsége, teherbíróképessége, a társadalmi tapasztalat, a nemzetközi viszonyok, és tovább sorolhatnánk azokat a tényezőket, amelyek mind-mind kihatnak a döntésre, és korlátozzák a mozgásteret. Nincsenek eleve adott és egzakt megoldások. Az egymástól különböző és egymást összegező hatások érzékelésére, az optimális esélyek kütapin/tásá- ra, megragadására csak a politika művészete képes. A végeredmény ismert. Elvágták a vontatókötelet, most kioldják a biztonsági öveket, s a vállalatok önállóan és megfelelően dolgozhatnak, saját javukra, az ország hasznára gazdálkodhatnak. Szabadon szárnyalhat, ismeretlen magasságokat járhat be a fantázia. Ne féljünk, hogy megszédülünk, elveszítjük egyensúlyunkat. Fontos, hogy szilárdan, két lábon álljunk, szívünkre é® eszünkre is hallgassunk. Kovács József Álmaszüret jég után Somogy legnagyobb almáskertiében, a Kutasi Állami Gazdaság földjein megszaporodtak a gondok ezekben a napokban. Mint ismeretes, a közelmúltban jég verte az almásukat, tetemes kárt szenvedtek, hiszen háromszáz vagon gyümölcsük sérült meg. Alig negyedóra alatt esztendei munkájuk lett semmivé. Pedig, mint mondják, soha ilyen szépnek nem ígérkezett még az alma Búslakodásra nem maradt idő. Menteni kell, ami menthető. Jelentkeztek a kecskemétiek, a kiskunhalasiak, a nagykanizsaiak, a szigetvári és a nagyatádi konzervgyár vezetői is fel • ajánlották, felvásárolják az almát, ami, ha nem kerül gyorsan feldolgozásra, tönkremegy. Eddig hatszázötven vagonnyi termésből kétszázötven már ládákba került, s ami fontos: a kétszázötvenből közel százharminc a jégverte alma. Meglepő képet mutatnak ma a gyümölcskertjeik. A fák egyik felén még csüng a gyümölcs, a másik felét már leszedték: először csak a sérült szemeket vették le. Két holland berendezéssel könnyedén szállíthatják a ládákat. Az utóbbi napok esőzése tovább fokozta a gondokat: a sár miatt járhatatlanok az utak. Traktor vontat ládákat vontató traktorokat. Ez azért is baj. mert szükség volna minden gépre. Négyezerötszáz szarvasmarha takarmányát kell biztosítani: 2400 vagon silót kell csinálniuk. Csak így lehet, hogy jövőre is megterme jfcK az 5,5 millió liter tejet és tízezer mázsa marhahúst. Ha valahol áll a munka, máris átcsoportosítják az erőgépeket, hogy egyetlen egy perc se vesz- szen kárba. A hagyományoknak megfelelően az idén is segítenek a diákok. Nagyon nagy szükség van rájuk, éppen ezért mondják a gazdaságban, hogy sajnos már nem két hétre jönnek, hanem csak öt napra. Ezzel sem a gazdaság, sem a diák nem jár jól. A gondok ellenére a huszonnyolc-harminc millió forintos nyereségét az idén is eléri a gazdaság. Az almájuk nem volt biztosítva, mert a díj olyan magas. hogy nem lehetett azzal is terhelni a termelési költségüket, baj mégsem lehet. A még szedésre váró almánál a minőséget tartják szem előtt, A kiskorpáéi gyümölcsöst ugyanis nem érintette a jég, így ott bőven termett exportra való. Enyhe túlzással azt mondják, hogy minden szemre úgy vigyáznák. mint a hímes tojásra Amit csak lehet, azt kül földön értékesítik. S ami nem felel meg a követelményeknek, azt a hűtőházban raktározzák, bízva abban, hogy télen jó áron értékesíthetik. Korábban az volt a divat, hogy almaszüret kezdetén felhagynak a szilva szedésével, mert nem volt elegendő emberük, s akkor már a szilva ára is olyan alacsony lett, hogy nem érte meg összegyűjte ni. most nem mondtak le róla. ötvennyolc vagon értékesítését tervezték, de mert van belőle bőven, eddig nyolcvanötöt adtak el. Miközben tart az alma- szüret, gondolni kell a holnapra is. Ha nem is nagy erővel, de már készül a szántás az őszi vetésekhez, s rajtra vár a kukorica betakarítása Ezen a vidéken most olyan zöld a kukorica, mint más években augusztus közepén. Nagy a nedvességtartalma, költséges volna a szárítás, ezért az idén először nedvesen tárolják. Nagy Jenő KRITIKUSAN, KONKRÉTAN Csupán jó példának számítanak még a személyre szóló kritikák. A különféle fórumokon elvétve használt személyes névmás az én, te ő. Valamivel gyakoribb a nehezen tetten érhető, szemérmes mi, ti, ők. Legtöbbször azonban csak általánosságokban beszélnek. „Egyesek, van aki stb ..., s ha ezt is túl „direkt”-nek találják még hozzáteszik: „helyenként”, „olykor” is... Ezzel a ködös fogalmazással pedig megnehezítik a téves nézetek okának föltárását vagy a hibásan vélekedők meggyőzését. „A dolgioa&k többsége becsületesen és fegyelmezetlen végzi a munkáját, akad- rak azonban még lazítok és nemtörődöm emberek is” — halljuk a munkaértekezleteken. Mi az oka ennek az óvatos langyoskodásnak? Miért személytelen oly gyakran a kritika? Miért meg foghatatlan a felelős? A sztaniolba csomagolt bírálat vagy az ál-szóki- mondás magyarázataként a legtöbben beérik a féligazságokkal. Ne szólj szám nem fáj fejem ... Esetet A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Holnap októberre fordul a naptár, és a munkába igyekvők egy órával tovább alhatnak, a hónapfordulóval együtt áttértünk a téli időszámításra. A tél azonban — szerencsére — várat még magára, bár a hét elején ízelítőt kaptunk már az esős, hűvös télelőből. Vége szakadt — legalábbis átmenetileg — a verőfénynek, és hűvösebb napok következtek. Aztán ismét napfényesebbre fordult az idő. Az őszt idéző napokban készült a- számvetés arról, hogy mit kell még elvégezni a hatodik ötéves terv hátralévő esztendeiben. A megyei tanács keddi ülésén — egyebek között — a vízgazdálkodás középtávú terveinek időarányos végrehajtásáról és a további feladatokról tárgyalt. A testület — összegezve az eddig végzett munkát — azt állapította meg, hogy a gazdálkodás nehezebb körülményei ellenére a vízellátással. a vízminőséggel és szennyvízelvezetéssel kapcsolatos célkitűzések valóra váltak, s jelentősebb lemaradásra a tervidőszak végéig sem kell számítani, annak ellenére, hogy egyre jobban meg kell gondolri, mire költik a pénzt. A Balaton vízminőségének védelmét is szolgáló beruházások mellett — az OVH által megelőlegezett pénzből — ismét megépül az az ötezer köbméteres víztározó, ame lyik a nyáron — éppen a balatoni főszezon előtt — szétrobbant. A vizsgálat azóta is tart, s a felelősség megállapítása hátra van. A must illatú napokban'a Balaton csendesen búcsúz’k a nyártól. Amikor ezeket a sorokat kopogja az írógép, még szelíden süt a nap, de üresek már a parti utak, s a fák leveleit a parton is és a Zselic lankáin is megszínezte az idő. Fakóbb lett a zöld és csendesebb a táj. A parti táborvárosok bezártak már. de Fonyód- Bélíatelepen még a héten is álltak a sátrak: a legkitartóbbak azonban már nem hozhalják vissza a nyarat. A vendéglátó és a kereskedő kasszát csinál a nyárról: forgalmát növelheti még a parti vendég. Megint elmúlt egy nyár, amely hűvösebb volt a többinél, mégis jelentett néhány forró^ pillanatot azoknak, akik az ellátásért felelősek. Aki csak végigélte, azt mondja: szép volt az elköszönt nyár. A szép nyarat csendes, derűs ősz követi. Kint a földeken egyszerre sürgős lett a munka, s a hét végén sem pihenlek a gépek. Folyik a nagy .őszi munka, a betakarítás. A megye gyümölcsöseiben — Bárdibükkben, Kutason és Inkén — javában tart az almaszüret: helyenként a vihar tépte meg a fákat, s jég szaggatta a gyümölcsöket, összességében azonban jó a termés. A pirosló jonatánt mosolygós arcú diákok szedik. Azt mondják a mezőgazdászok, hogy a szeptember eleji nyár ellenére három hetet késik a természet: ennyivel érik később a földeken a termés és lehet hozzáfogni a munkához. Arra azonban nem lehet számítani, hogy ennyivel később teríti majd le fehér bundáját a tél is. A héten vendégek jártak a megyében: Garaj Boris, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Bjelovári Területi Konferenciájának elnöke vezette azt a küldöttséget, amely a határ túlsó oldaláról érkezett és három napon át életünkkel, építőmunkánk eredményeivel ismerkedett. Látogatásunk során természetesen érdeklődtek a magyar gazdaság minden új jelensége iránt. A testvérmegyék között a bjelovári helyzete — földrajzi fekvésénél fogva — speciális: három óra alatt Kaposvárra ér onnan az autó. A földrajzi közelség egyúttal azt is jelenti, hogy mód van sokrétű gazdasági kapcsolatok kialakítására. A megye vezetőivel folytatott tárgyalásokon mind a két fél hangsúlyozta: a lehetőségek a jelenleginél jóval nagyobbak, s a kapcsolatok kiszélesítését jól szolgálta Bjelo- váron a tavaszi somogyi bemutatkozás. Jövőre a bjelovári terület gazdasága mutatkozik majd be Kaposváron. Dr. Kercza Imre említenek arra, amikor munkatársukat „kellemetlenségek” érték nyílt véle ményéért. Így találnak önigazolást az általánosított egyedi példában. Hallunk régről maradt rossz beidegződésekről és arról, hogy az emberek azért szoktak le a nyíltságból, mert korábban rossz tapasztalataik voltak vagy mert féllnek a retorziótól. Kézenfekvőnek látszó magyarázat ez, hiszen a megbírált vagy épp a felettes szervek előtt a nyílt, vélemény miatt magyarázkodni kénytelen vezető retorziója nem feltétlenül tetten érhető. Féligazság azonban ez is. és nem csupán azért, mert az érdekképviseleti fórumok ha kell, határozottan kiállnak a megalapozottan szókimondó dolgozó mellett. A rossz beidegződés sokáig élhet akkor is, ha inár alapját vesztette. Miért van, hogy ilyen esetben is inkább csak a munkájukkal tekintélyt szerző dolgozók vállalkoznak őszinte véleménymondásra? Mert ők kikezdhetetlenek, mert nekik van erkölcsi alapjuk bírálni? Ügy érzem, közelítünk az igazsághoz. Az áltaiánoskodó semmit- mondás oka végülis egyszerű és emberi. Aki személyre szólóan kritizál, kitesz' magát annak, hogy róla is személyre szólóan mondanak véleményt. Napjainkban mintha csökkent volna az emberek konfliktustürő képessége. A munkahelyi vezetők egy része is csupán „akinek nem inge ne vegye magára” alapon bírál. És nem is alap nélkül. Tsz-elnök ismerősöm panaszolta,, hogy megbírált ágazatvezetője föl- mendett, mert brigádvezetői értekezleten elmarasztalta egyik intézkedését. Az ag-o- nómus elfogadta ugyan a kritika megalapozottságát, nem tudta viszont lenyelni, hogy ez mások jelenlétében történt. A konkrétság nem csak az egyes embertől, hanem egy testülettől is felelőség- vállalást és kiállást kíván. Ha például egy jelentésben a hibákról .s konkrétan esik szó, előfordulhat, hogy a felettes szerv visszakérdez: „Ti miit tettetek ennek elkerüléséért?” Szomorúbb, ha a jelentésíró azért , lakkoz, mert tudja, hogy a címzettet' nem is igen érdekli, mi történt náluk, ő is csupán összegzi és továbbjelenti a jelentést lehetőleg úgy, hogy ő se kapjon kellemetlen kérdéseket. A formalizmus és a kényelmesség e ponton nagyon is közeli rokonfogalommá válik. A nyílt önértékelés valóban a gyengeség bevallását jelenti? A mernyei községi pártbizottság nemrég igen önkritikusan értékelte saját gazdaságirányító munkáját. A felettes pártszerv egyik vezetője mondta: ez a he ! yenként túlságosan is ke mény önértékelés arról győzött meg bennünket, hogy a községiek komolyan veszik a feladataikat. Nem gyengeségüket inkább erejüket példázza ez az állásfoglalás. Nincsenek rászorulva a rózsaszínceruza használatára. Az ilyen konkrét, egyértelmű állásfoglalás feltétlenül mértékadó lesz más testületek, üzemek vagy intézmények végül az egyes emberek számára is. Ehhez persze az is kell, hogy a jelentésekben legyen miről érdemben szólni, hogy a különféle fórumokon valóban megvitatásra érdemes témák szerepeljenek. Különösen visszás mikor feladattervekben pontosan szerepel a határidő és a felelős neve, csupán maga a feladat megfoghatatlan és általános. Nem kevésbé, ha például egy pártalapszer- vezeti taggyűlés olyan témát tűz napirendre, amely legkevésbé sem érinti az adott munkahely kommunistáit. Hogy ilyenkor eleve legföljebb formális vita alakulhat ki? A fő, hogy a nem kellően átgondolt munkatervi feladatot „ki lehet pipálni”. Kérdés csupán, hogy ennek mi értelme van. A változásokhoz az is szükséges, hogy a munkahelyeken, a szűkebb közösségekben belássák: a formalizmus károkat okoz. Nyílt hang jellemezte a nyár elején a megyei KISZ- küldöttértekezletet. Ezért volt elkedvetlenítő,, mikor az egyik szekcióülésen egy szakmunkástanuló fiatal papírról egy korosztályától teljesen idegen hangvételű, frázisoktól hemzsegő szöveget olvasott föl. Talán aki ezt a felszólalást írta, úgy gondolta, ilyen „magas helyen” ezt várják? A példa arra is figyelmeztet, aligha várhatunk nyíltságot, kritikus és önkritikus véleményt attól a fiataltól, aki az iskolában vagy munkahelyén nem ezt tapasztalja az idősebbektől, akibe már diákként beoltják a „ne szólj szám” áligazságát. A valamennyiünk előtt álló tennivalók nagyon is konkrétak, pontosan meghatározhatóak. Egy vitatható gondolat is többet ér, mint a képmutató hallgatás vagy jól fésült semmit- mondás. . Bíró Ferenc
