Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-26 / 226. szám
4 Somogyi Népiap 1984. szeptember 26., szerda Új savüzem Utolsó szakaszába érkezett Péten az új kombinált salétromsavüzem építése. Kö- zép-Európa legnagyobb kapacitású, környezetszennyezés nélkül működő savüzemének egymilliárd forintos beruházási költségét az Állami Fejlesztési Bank finanszírozza. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat mellett öt japán cég is részt vesz a szerelési munkában. A szeptemberben kezdődő próbaüzemet követően, a jövő év elején megkezdik a termelést, s ezzel párhuzamosan fokozatosan leállítják a régi savüzemeket. Ezzel eltűnik majd Pét jellegzetessége, a sárga gázfelhő is. Jó tapasztalatok a szerződéses üzletekben A csurgói áf észhez tartozó 16 községben és településen a jelenleg 5 melegkonyhás vendéglő, 7 presszó, 20 italbolt és egy borozó szolgálja a lakosságot. A vendéglátóüzletek ez évi forgalma a tervek szerint 67,5 millió forint lesz. Az utóbbi kétt évben megkezdték a vendéglátó üzletek szerződéses formában 20. Erre a nem várt ajánlatra azt feleltem, hogy két kézzel segítem az ügyet, és még egyéb kulturális termékek cseréjét is kilátásba helyeztem. Agolián nagyon köszönte az érdeklődést és a segí- tőiké&zséget, s azzailí távozott, hogy néhány napon belül majd újra jön, és akkor nyélbe ütjük a találkozót. Harmadnap Gömbös Gyula miniszterelnök hivatott. Odaérkezésemkor még bent volt nála Serédi Jusztinián, a bíboros hercegprímás, de egy percet, ha vártam, megszólalt a csengő a titkárnő asztalán. Az bement a miniszterelnökhöz, és néhány másodperc múlva megjelent az ajtóban Gömbös a hercegprímással. „Muszáj volt csöngetnem, itt van a gomb a íróasztavaló üzemeltetését. Mielőtt kiadták volna ezieket az üzleteket, úgy átalakították azokat, hogy megfelleljenek aiz osztáilybasorolás feltétteleinek. Ma már szerződéses alapon tizenhárom vendéglátó üzem működik. A szövetkezet céfllja, hogy az elő irt feltételek megteremtése után tovább szélesedjen a kör. A tapasztalatok szerint ezeknél az üzleteknél javult a készletgazdálkodás, sokkal kevesebb fogyóeszközzel bonyolítják le a forgalmat, lom fiókja alatt, mert ez a szószátyár az egész napját nálam töltené” — ezzel fogadott, azután az íróasztaláról levett etgy gépelt pápírt, és megkérdezte: — Igaz-e, hogy találkozót beszélt meg egy orosz kulturális személlyel ? Igaz-e, hogy sokoldalú könyv- és egyéb kulturális itermékek cseréjének a lehetőségét helyezted kilátásba? — Ez mind igaz — feleltem —, jde mi a probléma? — Szerencsétlen, te az oroszokkal akarsz csereberélni? — Miért? Csak neked lehet cséplőgépeket csereberélni? Gömbös nevetett, és megmondta, hogy a politikai rendőrség embere járt nálam, ez a jelentése, és azzal darabokra tépte a gépelt papírlapot. jobban figyelnek a költségek csökkentésére. Több a kezdeményezés, különböző rendezvényeket tartanak, bővítik a szórakoztatás lehetőségeit. Amíg korábban a csurgói áfésznál a vendéglátás éves szinten 2 millió forint körüli nyereséget hozott, addig 1984 első félévében már 2,1 millió farint a nyereség, és ez' több mint háromszorosa annak, amit az élöző év hasonló időszakában elértek. Nem szóltam közbe, láttam, hogy még mondani akar valamit. — A Magyarországban — folytatta — rendszeresen foglalkoztattam kimondottan baloldali felfogású újságírókat. Zsilinszky Bandit (Baj- csy-iZsiillinsZky Endrét) szerettem, egyenes jellemű, tiszta ember vélt, gyűlölte a nácizmust. Rendszeresen írattam vele vezércikkeket. Abban az időben a Magyarország főszerkesztői teendőinek ellátása mellett tagja voltam az Aithenaeum-kon- szern igazgató tanácsának is, idle tartoztak tulajdonjogilag az Est-lapok is. Ha jól emlékszem, volt ott egy szerkesztőségi titkár vagy igazgató-féle, Vadnainak hívták, aki a megírt cikkekért a honoráriumot is utalványozta. Ez ia csúnya taslafülű ember havonta tizenkétezer pengőt keresett a cégnél1. Egy alkalommal Zsilinszky vezércikkéiért öt pengőt utoaKt ki. A belég lekerült hozzám aláírásra. Nem vagyok rabbiátus természetű ember, de annyira felbosszantott ez az eset, hogy felrohantam ehhez az emberhez, és ráordítottam: „ön pengő Zsilinszkynek?” — és a pofájába vágtam a bizonylatot. Azt hiszem azonban, fontosabb a számodra az, hogy titokban Gömbös arra inspiSiklós János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI Vezetők és beosztottak Mindig érdeklődéssel hallgatom azokat a beszélgetéseket, amelyekben munká sok feketén-fehéren kijelentik: azért nem vállalják az iskolát, a továbbtanulást, mert félnek, hogy kiemelik őket, akárcsak középvezetői beosztásba is. Magyarázatként aztán ezt a mondatot követik a pontos, s kétségbe aligha vonható számsorok: mennyit keres egy szakmunkás a gép mellett, s mennyit aki mondjuk elvállalta akár csak tucatnyi dolgozó közvetlen irányítását. Ez az összehasonlítás pedig Igencsak nyugtalanító. A vezetők tekintélyének meglétét vagy éppen hiányát először is itt, az anyagi megbecsülésben kell keresnünk s ez ma már általánosan elismert alaptétele közgondolkodásunknak. Nem véletlen, hogy gazdasági előrelépésünk múlhatatlan feltételeként fogalmazódtak meg az utóbbi hónapokban újra a műszaki középvezetők gondjai — a képzésüktől a termelésben elfoglalt helyükig —, s váltak ezek a gondok a sajtópolé- miák, a közvélemény vitáinak tárgyává. Az elismerés, a megbecsülés, a tekintély hiányát jelzi az is, hogy a munkások jó része fél attól: elveszíti társai között kivívott szakmai tekintélyét, ha feljebb lép. Éppen az említett okok miatt korántsem mindig azok kerülnek vezetői beosztásokba, akik arra a szakmailag, emberi tulajdonságaik okán elhivatottak arra, hogy embereket irányítsanak. A köznyelv ezt a jelenséget így nevezi: „elfelejtette, hogy honnan indult, hogy honnan . jött” Amikor az addig szerény, s csupa jó tulajdonsággal bíró emberről egyik napról a másikra kiderül: fennhéjázó, nagyképű, s csak saját „trónját” építgető vezető lesz. Az ilyen vezető képtelen a társadalom, a közösség javára tenni, mert emberi tulajdonságai miatt egyszerűen nem bírja társai, adott esetben beosztottjai bizalmát. Így aztán éppen annak a követelménynek nem tud megfelelni, ami hivatása lenne: a nagyobb célokat nem tudja lebontani, emberközelbe hozni, s a mindennapokban végrehajtani, végrehajtatni. Esett már szó a közgazdasági érdekrendszerek felemásságáról. S az emberi tulajdonságok alakulásának rált, hogy hazai talajról (értsd: nacionalista alapállásból) németellenes éllel eresszek meg egy-egy jól irányzott cikket. Egy alkalommal azután nekem és Zsilinszkynek titoktartásra vonatkozó becsületszavunk kérése után azt mondta: „Ti csak írjátok bátran a magatokét, s ne lepődjetek meg, ha a kormánylapokban véresre fenekeltetlek benneteket. Mert ez a politika.” — Ebben nincs semmi meglepő — szóltam közbe. Észre sem vette a megjegyzésemet. — Miklós Andor, az Athe- neum nyomda és ,az Est-lapok tulajdonosa reggel hát órakor már dolgozott, elolvasta négy lapjának kefelevonatát. Nélküle egyetlen lényeges írás sem jelenhetett meg a lapjaiban. Emellett persze írta a maga vezércikkeit. — Ez is egy újságcsináló rabszolga volt? — lA fenét! Hallatlanul nagy munkabírású, okos ember, aki havonta ötvenezer pengőt vett ki a pénztárból; neki volt először Rolls Royce autója Budapesten. — Okos, gazdag kapitalista. — Én már 1932 végén tudtam, hogy Miklós Andor nemsokára meghal. — Honnan /tudtad? (Folytatjuk) véletlenjei mellett itt is van még mit javítanunk. Hiszen mit szóljon annak a nagyvállalatnak megannyi dolgozója, ahol a cég vezetői egy „levezető” álvita után körlevélben közölték minden részlegvezetővel, dolgozóval : ezután személyesen felelnek minden csavarért. s fizetésük bánja, ha eltűnik valami a raktárakból. Am ugyanez a levél homályban hagyta hogy a felelősség leépítése után, miért felelnek a vállalatok felsőbb vezetői. S homályban maradt az is: konkrétan miért is tehető felelőssé a középvezető, s hogy mit kérhet ő számon a sa ját beosztottjaitól. És nem akadt egyetlen részlegvezető sem. aki a körlevél ellen tiltakozott volna. A prémium, úgynevezett jó légkör megőrzése érdekében mindenki tudomásul vette az intézkedést. A gondok ismertek, leisorolásukkal gyanítom, nem Népgazdaságunk konvertibilis exportjából a mező- gazdasági termékek csaknem 35 százalékkal részesednek. Ezen belül is meghatározó az állati termékek részaránya. Húsexportunk az utóbbi öt évben megközelítőleg 70 százalékkal nőtt. Az elmúlt években a vágómarhák felét külföldre szállítottuk baromfiból hazánk adja a világexport több mint tíz százalékát. Megyénkben az V. ötéves tervidőszakban, valamint a VI. ötéves terv eddig eltelt időszakában dinamikusan nőtt az állatitermék-terme- lés. Az ágazat jelentősen hozzájárult a lakosság változatos, magas színvonalú nyersanyag, valamint élelmiszerrel történő ellátásához a népgazdasági exportfeladatok teljesítéséhez. Az állattenyésztés meghatározó szerepét igazolja, hogy a vállalati termelési érték több mint 40 százaléka itt képződik, megyei szinten értéke meghaladja a 3000 millió forintot. Az ágazat eredménye összességében kedvezően alakult, de különösen a sertéstenyésztésben biztató az elmozdulás. A múlt évben Somogy termelőszövetkezeteiben az 1000 liter megtermelt tejre jutó ágazati eredmény 179 forint, az egy tonna hízósertésre vetített ágazati eredmény 2440 forint volt. A juhtenyésztés viszont veszteséges ágazatként üzemelt. A szarvasmarha-tenyésztésben a közelmúltban bekövetkezett közgazdasági intézkedések hatására — az előző évekhez viszonyítva — csökkent az ágazat nyereségtermelése. Ez természetesen összefüggésben van a vágómarha-értékesítés területén a Közös Piac diszkriminációs intézkedéseivel és az árcsökkenéssel is. Míg 1973—1974. évben egy kiló vágómarha ára a világpiacon 1,2 dollár volt, az 1980- as évek elején már nem érA súlytalanság körülményei közötti sebészeti beavatkozásokat lehetővé tevő műtőasztalt fejlesztettek ki szovjet tudósok. Mint azt Igor Goncsarov, a moszkvai Orvosbiológiái Intézet munkatársa elmondta, a berendezés összecsomagolva egy nagyobb bőröndre hasonlít, amely egy puha, átlátszó anyagiból készült izoláló- kamnáit és magját a műtőasztalt tartalmazza. Ebben helyezték el a sebész munkájához szükséges műszereket és a csánátlanított levesok újat mondtunk. Ám ha figyelembe vesszük, hogy gazdaságunk fejlesztéséhez minél több felelősen önállóan gondolkodó vezetőre van szükségünk, olyanokra, akik érdemben tudják a munkát megszervezni és irányítani, akik az év minden napján egyformán bírják beosztottjaik bizalmát, akkor talán nem volt felesleges a gondokra újra ráirányítani a figyelmet. Nem véletlenül kerülnek napjainkban újra napvilágra a középvezetők problémái. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése, a váMialaitok, üzemek irányításának megújítása. ennek eredményessége múlik azon: milyen az összhang vezetők és beosztottak között. Ehhez pedig mindenekelőtt szakmailag kiválóan képzett, s emberi tulajdonságok miatt sem kifogásolható vezetőkre van szükség. te el az egy dollárt. Figyelmeztető, hogy a jövedelem- csökkenés miatt egyre több üzem csökkenti szarvasmarha-állományát. ezen belül n tehénlétszámot. Az elmúlt évek sokszor indokolatlanul magas tenyészállat értéke az elmúlt években mélypontra süllyedt, ezért csökkent azon üzemek köre is. amelyek a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséért áldoznak. A juhállományban a korábbi évekre jellemző dinamikus létszámgyarapodás lassult, az anyaállomány nagysága elmaradt a tervezettől. Az ágazat helyzetének javítására mielőbb szükség van, annál is inkább, mert a piackutatók véleménye szerint a vágójuk ára a közeli jövőben tovább javul. Az idén nyilvánosságra hozott szabályozórendszer egyértelműen bizonyítja, hogy kormányunk a kistermelői állattenyésztést változatlanul támogatja. Cél, hogy stabilizálódjon, sőt egyes részterületeken növekedjen termelésük. Ennek érdekében szükség van a nagyüzemek ez irányú tevékenységének további fejlesztésére, javítására, a kialakult kapcsolatrendszer elmélyítésére. A jelenlegi helyzet egyértelműen alátámasztja, hogy a főágazat helyzetének további stabilizálása megköveteli az üzemi jövedelem- csökkenésből adódó feszültségek feloldását. Természetesen a közgazdasági hely zet javítása mellett szükség van a komplex üzemi ágazatfejlesztő intézkedések célirányos végrehajtására is. Tovább kell javítani a termelési mutatókat. elsősorban a biológiai alapok fejlesztésével, a szaporulat növelésével és a kiesési arány mérséklésével. Varga Gábor Szekszárdi Állattenyésztő Vállalat kaposvári állomása gőt biztosító berendezést is. Az alsztalf a kívánt méretre és formáira állíthatják be, a beteg testét pedig speciális hevedereikkel rögzítik. Az izolálókamira szélei különleges anyaggal hozzáta- padmak a mütendő testtájhoz. A sebész csak steril kesztyűbe végződő ujjúkon keresztül nyúlhat be az így képződő műtőtérbe. A kötözőanyagokat és az űrbéli használatra tarveziett műszereket zsilipeken keresztiül juttathatják a kamrába. Friss Róbert Feloldást igényid feszültségek Agrártermelés és állattenyésztés Urműtő bolygóközi utazásokra
