Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-26 / 226. szám

1984. szeptember 26., szerda Somogyi Néplap 5 Édes anya­nyelvűnk A közép- és szakközépis­kolák hagyományos anya­nyelvi vetélkedőjének me­gyei döntőjét tegnap tartot­ták Kaposváron, a Munká­csy Mihály Gimnáziumban. A megye középiskoláiból kétfős csapattok vettek részt a versenyen, melyen nyelvi fejtörőket kellett megolda­niuk a tanulóknak, helyes­írásból is vizsgáztak, vala­mint az anyanyelv szóbeli használatából. Az országos döntőn az el­ső két helyezett vesz részt: Elek Katalin, a siófoki Per- czel Mór Gimnázium tanu­lója, valamint Pécei Balázs, a nagyatádi Ady Endlre Gimnázium diákja. A szakmunkástanulók me­gyei versenyét ma rendezik meg Kaposváron. Tanácskozás a közművelődésről Tíz esztendeje hozott ha­tározatot az MSZMP Köz­ponti Bizottsága a közmű­velődés helyzetéről, s a fej­lesztés feladatairól. Két év­vel később, 1976-ban tör­vény született a közműve­lődésről, amely a reális tár­sadalmi gazdasági folyama­tokból kiindulva tárta fel a magyar közművelődés ered­ményeit és gondjait, s ál­lást fogfellt alapvető elvi és gyakorlati kérdésekben. Ok­tóber 4-én és 5-én országos tanácskozáson vitatják meg az eltelt évtized legfonto­sabb tapasztalatait, s elem­zik azokat a sok tekintet­ben új társadalmi, gazda­sági és kulturális kérdése­ket, amelyek a közművelő­déstől is a mai helyzetnek, s a jövő igényeinek megfe­lelő válaszokat. Az előké­születekről Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztályá­nak vezetője elmondta, hogy az értekezletet széles­körű szakmai eszmecsere előzte meg. Mintegy ezer szakember, s az érintett ta­nácsi, mozgalmi, társadalmi szervek, illetékes testületé véleményezte a tanácskozás vitaanyagát. A viták során különös hangsúlyt kapott az elmúlt tíz év értékelése, a megtett út eredményei­nek és ellentmondásainak vizsgálata, s a jövő elkép­zeléseinek felvázolása. Je­lentős véleménykülönbsé­gek is voltak, de abban a résztvevők majd mindegyi­ke egyetértett, hogy a párt­határozat és a törvény hosz- szabb távra szóló elképze­lései az alapelvek és a cse­lekvés fő irányai ma is ér­vényesek, s alkalmasak ar­ra, hogy megalapozzák a következő esztendők mun­káját. — Az is nyilvánvaló­vá vált — mondotta a fő­osztályvezető —, hogy a törvény végrehajtása során elért eredmények mellett néhány területen — főleg, a művelődési otthonokban és a közösségi művelődés más bázisaiban — észlelhető bi­zonyos megtorpanás. A mennyiségi mutatók csök­kenése mellett azonban itt is kimutatható a minőség; fejlődés, mert például ma a szakkörök jelentős részének jobbak a tárgyi, személyi feltételei, mint korábban, A viták csomópontjába került az a kérdés is, hogy meny­nyire tadott a közművelő­dés a társadalom számára hasznos értékeket közvetí­teni. Kirajzolódott, hogy emelkedett a lakosság poli­tikai, gazdasági ismeretei­nek színvonala, s bővült a gyakorlati ismeretek köre, ugyanakkor — elsősorban a szórakoztatás szférájában — teret hódított a kommersz. — Megfogalmazódtak a vitákban azok az elképzelé­sek is. amelyek az elkövet­kező esztendők cselekvési programját jelenthetik majd. Nyilvánvalóvá vált: a legfontosabb a minőség, a szocialista értékek terjesz­tése, s a mindennapi élet kultúrájának fejlesztése el­sősorban magatartási kul­túra az egészséges életmód területén, valamint a kör­nyezetvédelem tekinteté­ben. A jövőre vonatkozó elképzelések egyik kulcs­kérdése volt a gazdaság és a közművelődés viszonya, az emberi tényezők szerepe a gazdasági fejlődésben,, s hogy mindezekben milyen faladata van a közművelő­désnek. Az eszmecserék érintették a közművelődés gazdasági feltételeit és a népművelők élet- és mun­kakörülményeit is. A véle­ményekből kitűnt, hogy egy­részt szükség van a rendel­kezésre álló anyagiak ész­szerűbb felhasználására, másrészt egyes esetekben növelni kell az anyagi rá­fordításokat. Az októberi tanácskozás egyik feladata az lesz, hogy megjelölje azokat a területeket, ahol erre nélkülözhetetlen szük­ség van. Kormos Sándor rámuta­tott: az országos közműve­lődési tanácskozás olya” munkaértekezlet, amely hozzásegíthet közművelő­désünk időszerű tenniva­lóinak kijelöléséhez, ösz­tönzést adhat a mindenna­pi munkához, és erősítheti társadalmunk érdeklődé­sét a művelődési lehetősé­gek igénybevétele iránt. Spanyol tudományos könyvek kiállítása Budapesten Tudományos témájú spa­nyol könyvekből nyílt kiál­lítás tegnap Budapesten, a Magyar Tudományos Aka­démia székházában. Az Akadémiai Kiadó és Nyom­da, valamint a Kultúra Kül­kereskedelmi VáLMat által szervezett tárlaton a Spa­nyol Tudományos Kutatási Főtanács kilaicfói részlege mutatkozik be a magyar ér­deklődőknek. Hazai György akadémikus, az Akadémiai Kiadó és Nyomda főigazgatója a meg­nyitót megjelőző sajtótájé­koztatón elmondotta : ha­zánkban első alkalommal látható spanyol tudományos könyvekből összeállttátott tár­lat, amely viszonzása a ma­gyarországi akadémiai könyvkiadást, bemutató, ez év márciusában megrende­zett spanyolországi kiéMítás- ntalk. A mintegy 350 könyv képet ad a spanyolországi társadalom- és természetku­tatásiak eredményeiről, s be­mutatnak tudományos folyó­iratokat, évikönyveket is. José Maria Sistiaga pro­fesszor, a Spanyol- Tudomá­nyos Kutatási Főtanács ki­adói részlegének vezérigaz­gatója ,a kutatási főtanács tevékenységéről elmondot­ta, hogy az — MTA-hoz ha­se nló; n — a tudbmánj ok teljes körét felöleli, az or­szágban folyó kutatások egyhanmadát a főtanács fogja át. Az utóbbi három évtizedben mintegy 4000 mű­vet jelenítettek meg. Sistia­ga professzor a két intéz­mény közötti jövőbeni együttműködés lehetőségei között eműítétltie tudományos munkák közös kiadását is. Sarokbástya a római korból Feltárták a soproni, római kari városfal első sarokbás­tyáját az idei ásatási sze­zonban a Liszt Ferenc mú­zeum szakemberei. A mes­teri kőfaragó munkáról, ta­núskodó építmény a 4. szá­zadi, ellipszis alakú erődít­mény északkeleti sarkában helyezkedik el. Korábban több, patkó alakú bástyát találtak már a városfal ku­tatása során, emiatti tételez­ték fel a régészek, hogy a sarokbástyák is hasonló for- májúaik lehetnek. A most feltárt sarokbástya azonban rácáfolt a feltételezésekre, azt ugyanis kerekre formál­ták Scarbantia egykori la­kói. Az idei ásatás egyéb ró­mai kori emlékeket is fel­színre hozoitt. Rábukkantak egy 3. századból származó ház padlófűtéses szobájára, s benne korabeli fireskótöre- dékekre. A sarokbástyát — amely a soproni római kori emlé­kek fontos látványossága lesz — rendbe hozzák. A rekonstrukció után ugyan­csak az érdeklődők elé tár­ják a 3. századi míves fres­kót. Filmek a képernyőn Ültem néhány napot. Ha nem is darócban — elkelt volna a meleg holmi! —, mindenesetre hővösön. A ve títővászon rabjaival ; sötétéi kedvelő, megrögzött filmkri­tikusokkal. Csupa visszaeső: hetemként legalább egy film­kritikát e'Jkövétő nehézfiú, akarom írni — „nehéz em­ber”. Magabiztos fellépé­sük csak egyszer vált bizonytalanná. Amikor a képernyőn szereplő fil­mekről esett szó. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy ezekről is kellene szól­niuk a lapjaikban, hiszen a nézők legszélesebb tömege ilyenkor szembesül jelentős, vagy kommersz filmekkel. A hogyanon töprengtek. Tény, hogy ezen az orszá­gos vetítővásznon, azaz a képernyőn hetente olykor fél tucat film szerepel. Lássuk csak az utolsó időket! Csin- giz Ajtmatov, a nagyszerű kirgiz író a Stúdió 84-ben örömös szomorúsággal val­lotta meg, hogy a Magyar Televízió az első, mely fil­mes életművének szinte egé­szét sorozatban műsorra tű­zi. Csak közbevetőleg : a Vá­gyódás hiányzott a csokor­ból. Annyi bizonyos, hogy jó ügy volt. Ajtmatov művei bepillantást engedtek ne­künk egy derék nép sorsfor­dulóiba, mai életébe. Meny­nyi minden belefért már ed­dig is e remek írói ouvre- be: a forradalom mindent megváltoztató ereje, a NEP- korszak hatása, a sztálini éra embert gyűrő megpró­báltatásai, a második világ­háború hátországban is sor­sokat romboló kataklizmája, a hagyományos — mondhat­ni: ősi családmodell változá­sa, a városi éle személyiség­terrénumában mutatkozó drámái stb. Ott szikráztak vakító fénnyel Ajtmatov re­gényeinek változatai, ahol a rendező is egyenrangú az íróval. A sokszor látott A2 első tanítót például az a Szergej Mihalkov-Koncsa- lovszkij rendezte, aki forga- tókönyvírója volt Tarkov- szkij zseniális Rubljovjának. Gyujsen tanító figurájával új szereplő lépett a hatva­nas években a szovjet néző elé: a rokonszenv és ellen­szenv érzetét képes felkelte­ni bennünk, valódi ember. Vagy a karán elhunyt ki­tűnő rendezőnő, Larisza Se- pityko másodszor sugárzott kemény, tiszta Forróság cí­mű Ajtmatov-rendezése, melyben a személyi kultusz idejének munkássztárja csap össze egy másfajta — korban is kölyöknyi — hétköznapi hőssel, aki a maga szertelen­ségével együtt is embersége­sebb munkamorált, kulurál­tabb életmodellt képvisel, ugyanakkor neki is örökmé­csessé az eszme... Számom­ra nagy élmény volt a folk­lórt, illetve az etnikai mí­toszt korszerű fiimi forma nyelvvel— s nem betétiként megelevenítő — Fehér hajó, melyet Bolotbek Samsijev rendezett. Ajtmatov itt a Forróságbeli Abakir „iker­testvérét” rajzolja meg Oroz- kulban: a közéletben, családi létben egyaránt torzult, lejtő aljára csúszott személyisé­get, laki azonban még min­dig képes megkeseríteni köz­vetlen környezetének sorsát. Noha a sorozattá összeállt filmes életmű többi tagja messze ezek mögött maradt színvonalban — a szépség­be haltak —, rohantam a könyvesboltba, hogy besze­rezzem a kirgiz szerző utol­só, magyarul megjelent re­gényét, Az évszázadnál hosz- szabb ez a nap címűt. A múlt hét is szerzett örö­möt. Nagyon jó ez a sorozat, mely a „Népek kiáltják sor­sodat, szabadság!” címmel antifasiszta attlapállású műve­ket ajánl. Most A csónak megtelt című svájci—nyu­gatnémet kis remek szere­pelt, Markus Imhoof filmje. Jó, hogy a mozibemutató után ilyen gyorsan képer­nyőre került. A néző nem vonhatja ki magát hatása alól. Pedig „megénekelt” lé­ma ez; a történelem fenye­getett életűinek be nem fo­gadása más népek által. Gon­doljunk csak az Exodusra, vagy az Isten után az elsőre korábbi filmélményeink kö­zül. A svájciak nem szere­tik ezt a filmet, mert Im­hoof késői tükröt tart eléjük „semleges szerepük” igazi ar­cát mutatva. Olyan sokk ér­te őket a filmmel, mint ben­nünket a Hideg napokkal. Kellenek ezek a megrázó drámák, mert hamis nim­buszt, téves történelmi tudí3- tot rambotthatniaik, újat és igazat építve a romokon. Csak filmek szerepeltek a képernyőn mostanában? Nem, de most errefelé bil­lent e mérleg nyelve. S még nem említettük a Tolnay Klári sorozatot, a Hét mes­terlövész halvány utánzatát. A hét bátor mindig győz cí­mű westemt, a Bo Wide- berger rendezői szériát, a fé- ügmeddig érdektelenre sike­rült Pipás Pista és társait stib. Akkor hát miivel' fejez­zem be? Talán Vitray Tamás bosszantó tévedésével a Csak ülök ... -ben : sikeresen za­vart meg jónéhány millió fiatal tévénézőt moldvai csángók és bukovinai szé­kelyek „összehozásával”. Leskó László LATINOVITS Latinovits _Zoltán ajándéka Bizorfyára ritkán teljes Si­kert ígérő a vállalkozása a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak, ha a lemez ver­seket tartalmaz. Latinovits Zoltán esetében viszont az irodálombarátok figyelme előre megjósolható. Az idei Hungaroton hanglemezhe­tekre megjelent Verset mon­dok album címét a művész hasonló címmel megjelent kötetéből kölcsönözte. A szerkesztő Dorogi Zsig- mond munkája az ásató ré­gészhez hasonlatos, aki lelet­mentő buzgalmával ajándé­kozza meg az embereket. Re­ménykedhetünk abban: terv­szerű a kiadó törekvése, hogy a fellelhető valamennyi Latinovits-versmondás előbb- utóbb a lemezjátszó korong­jára kerülhessen, hiszen máris töhb darabot sorolha­tunk föl a „Színészkirály” fonotékájjából. Elég csak az Ady- vagy a József Attila- lemezre gondolnunk, de ide sorolhatjuk az öt darabból álló „Világlíra” albumot is, amely túlnyomórészt Latino­vits versmondásokat tartal­maz. A fent említett könyv katalógusa szerint azonban még nagyon sok vers el­mondását tartalmazó hang­szalag található a különböző archívumokban. A mostani album a Nyu­gat első nemzedéke legki­emelkedőbb szerzőinek alko­tásait mutatja be, szám sze­rint tizennyolcat. A lemez hallgatása után — bár érez­zük, hogy az egyes előadá­sok között időben és térben is nagyok az eltérések — Ö K mégis felismerhetjük azt a rendezési elvet, amely köré a szerkesztő csoportosította a műveket. Természetesen en­nek a szerkesztésnek meg­könnyítője az a jellemző La­tin ovits-hang, amely művé­szetét a légikisebb klubban való fellépésekor éppúgy jel­lemezte, mint a legszélesebb nyilvánosság előtt. Ennek a jelenségnek a titkát megfej­teni komoly felkészülést igénylő szakember; feladat, de nem szükséges a művész méltatása sem, hiszen annyi vita után napjainkra már egyre inkább helyet talál egyetemes művelődésünk legbecsesebb értékei között. A lemez keretéül két Ady-vers szolgál : a Májusi zápor után a kezdő, A Ha­dak Útja pedig a befejező vers. Közöttük több nagy művészi élményt nyújtó vers­mondást hallhatunk. Ha csak Juhász Gyula: Anna örök és Kosztolányi Dezső Halotti beszéd vagy Hajnali részeg­ség című verseit emeljük ki, akkor máris meg kell em­lítenünk Tóth Árpád Pros- pero szigetén című Babits- ünnepélyre írt prológusát, Babits: Jónás imáját. Emlé­kezetes előadás Tóth Árpád ugyancsak klasszikus verse, az Esti sugárkoszorú is. Ar­ról, hogy az inkább próza- íróként ismert Karinthy Fri­gyes nagy lírikus is volt, akkor bizonyosodhatunk meg igazán, ha Latinovits tolmá­csolásában hallgatjuk meg az Előszó című versét. A felsorolás pedig koránt­sem teljes. Ügy ajándék ez a lemez az irodalmat nem­csak olvasni, de átélni aka­rónak, hogy nincsen leg­jobb, legrosszabb verse. Csak a megszenvedett igazsággal elmondott mindig egyetlen vers van, ahogy átsüt a szürkülő mindennapokon : igaai ünnepként. Varga István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom