Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
1984. szeptember 22., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS V an már vagy húsz éve, hogy ez történt, de ma is kiráz a vérfagy laló hideg, ha belegondolok — kezdte Misznai, a víz- és gázszerelő, aki igazat mondó ember hírében állt a házunkban, s most, hogy nekem javítgatta a vizét eleresztő mosógépet — szokása szerint odarendelve maga meLlé, hogy a munkáját nézzem — mesélt. — Valahol Budán, fent a XII. kerületben, ahol olyan sokan szeretnének élni és ahol olyan keveseknek adatik otthonra hely, egy háromszintes házban dolgoztam a második emeleten. Ügy, úgy, a másodikon, ezt aztán nem felejtem el. Csövet kellett végigvinnem a falban, mert a háziak még egy fürdőszobát akartak, hogy a gyerekek, ha lesznek majd, külön lubockolhassanak, meg a vendégeknek is legyen. Azok sem tudták, hogy hol az úristen vége, csak kepeszked- tek felfelé. Különösen az asz- szonyka. Mert a férfi csak olyan gürcölés, tollából élő figura volt, mint maga, már megbocsásson, ellenben a nő, mint a selyembe öltöztetett rózsabokor, illatos és szúrós, de olyan bimbós is, hogy aki a tolvajlást teljes szívéből utálja, azt is viráglopásra csábítaná. Csak úgy lengedezett a könnyű, mutatós köntösében mögöttem. Még nékem is megélesedett a vésőm tőle, pedig maga tudja, én szeretem a feleségem, és méig, hogy szerettem akkor, fiatalon! De bizony a köntös árnyékában én is kapáltam a falat, mint fát a mártás kakukk, hogy lássa az a szir- mos asszony, van itt erő. Ilyen az ember, ott veri el az erejét, ahol lehet. Gyorsan haladtam a téglában, mély ágyat vetettem a csőnek, míg el nem értem a rekamiét. „Jaj, az nehéz lesz!” — susogott az én rózsabokrom, és szaladt át a férjéért a szomszéd szobába, aki ott pötyögött az írógépén, mint egy csöpögő csap. De az emberke hiába huza- kodott neki, csak az erek fészkelődtek a homlokán, a bútor meg se moccant. Most láthatta, mennyivel nehezebb az ágy alatt munkálkodni, mint felette. Igaz, én csak tettem magam, hogy mozdítok, de erővel semmit. Tudja meg az az asszony, kivel él. „Tessék csak hagyni!” — mondtam az embernek, mert a XII. kerületben nem ma- gázódom, és szépen arrébb húztam az ágyat, mint akinek semmi az efféle. A férj elkullogott pötyögni, a rózsabokor meg úgy illatozott, hogy majdnem az újamra vertem. Még csak az kell — gondoltam, nagyon drága lesz nekem ez a sza- golgatás, ha két-három hétig nem dolgozhatom. De maga is tudja, nehéz azt a nagy érzést legyűrni, mert az ember nem kap levegőt, ha egy ilyen asszony áll mögötte, aztán a vér, hol felszalad a fejbe, hol meg le a derék alá. Amint éppen a porcogóim megszelídítésével foglalatoskodtam, hát egy darab tégla nem beesik a falba! Befelé, nyilván egy üregbe. No, ezt jól kifogtam! Most aztán az egészet nekem kell betömni. Mégsem hagyhatok egy csövet csak úgy a levegőben lógni két tégla között! Benyúlok a szerszámmal, hogy mégis milyen mély az az üreg. hát valami puhára tapint a véső, jól éreztem én azt, hogy valami szövet lehet, akkor sem voltam már Lajcsika a szakmában. Gyorsan kikaparom a következő téglát, benyúlok, ott bizony egy zsák van, és abban valami kemény, gömbölyű dolog. De akkor már az asz- szonyka is melltettem sustor- gott, a pongyolája meg-meg- legyintet, mint egy angyal szárnya. „Mi az? — dudorászta. — Mi az?” Pedig láthatta, hogy lyuk és a lyukban valami. Nekem persze meg kellett kérdeznem, hogy kibontsam-e a falat, mert ugye ez egyszer többletmunka, egyszer meg az ő lakásuk. „Bontsa csak!” — sürgetett az asszony, és már hívta is a férjét. Ott álldogáltak remegősen mellettem, amíg kiszedtem a téglákat, egyiket a másik után. Tudtam én azt, hogy mire gondolnak, ismertem én már akkor az embereket. Vagyont reméltek a fal mögött: aranyat, pénzt vagy egyéb értékeket, amiket a valamikor itt lakó emberek suvasztottak ide, hogy aztán odaveszve a háborúban föld alá cipeljék a családi titkot. Nem voűit kicsinyke üreg. az biztos. Végig kellett bontani a rekamié mögött a falat, olyan fél méter magasan, hogy a csomag kiférjen. Kigurítottam, de akkor nekem már szűk volt a cipőm, mert két zsákot két oldaliról valami kegyetlenül hosszú és formás dologra húztak rá, és ez nagyon nem tetszett nekem. Mondtam is a háziaknak, hogy ki kellene hívni a rendőrséget, mert ez már nem a mi ügyünk. A férfi hajlott volna a szóra, mégiscsak írástudó ember volt, de az asszony mohós- kodot, hogy bontsuk csak ki, és én sem bánom meg. Bizony, akadnak ilyen illatozó, pongyolás szépasszonyok a mi gyönyörűségünkre, akiknek azonban csak any- nyi eszük van, hogy felpöcköljék az ember vésőjét, de az élet nagy dolgaiban nem szabad a döntést a kezükbe adni. Arra gondolhatott az elködlött agyú fehérszemély, hogy a hatóság elviszi a kincsét, és csupán morzsát hagy neki. Rajtam ne múljék — mondtam, és lehúztam az egyik zsákot, csak úgy köny- nyedén. Amit ott láttunk, az nem volt fehér embernek való. Az asszonyka rögtön ideget kapót; sikoltozva kirohant a szobából, ki a folyosóra, mint akiben megindult a gyermek. A férfi meg úgy reszketet, mint a kutyakö- lyök, ha kicsusszan az anyja basából. Nekem sem volt könnyű a lélegzet, nem mondom, de én már láttam a háborúban csúnyábbat is. A zsákban egy fekete arcú ember feküdt. Kiállt az alsó ajkszája, mint a négereknek és úgy be volt törve a feje, mint egy ablak. Az egyik zsákot a fejére húzták, a másikat a lábára. Nem sókat romlott a falban, ötven éve még tisztességgel falaztak; igen kevés levegő meg nedvesség szivároghatott be hozzá. Szaga persze volt. Az apám hordott olyan se- színű vászoniget a harmincas—negyvenes években, mint amilyet a halotton láttam. Aztán ez az ing is tele volt fehér pöttyökkel, mint az apámé; jól ismertem én a mész nyomát. Kőműves volt az öreg. Jött hamarosan a rendőrNÓGRÁDI GÁBOR KŐMŰVESEK Gelléri Andor Endre emlékezetére ség, meg velük egy orvos is, aki belenyomott az én zokogó rózsalbokromba egy injekciót, s aztán el kellett mesélni, hogy s mint történt. Aztán még két alkalommal beidéztek a rendőrségre, úgyhogy kétszer fél napom el is veszett. De a rendőrök sem találták ki, hogy ki ütötte fejbe azt a szegény melóst, és kik tették a falba. Én mondtam, hogy ezt csak kőművesek tehették, mert szépen volt az a munka megcsinálva a két fal közé su- vasztott halottal, és azok a kőművesek biztosan a társai voltaik, de ez a hatóságiakat nem nagyon érdekelte, Azt mondták, ha meg is találnák a gyilkosokat, akkor sem büntehetnék meg ennyi idő után. No, meg közben volt egy háború. Én persze csínján bánnék ezzel a gyilkosok szóval. De ezt csak magának mondom. Mert ki tudja, miért ütötték főbe azt a szegény embert. Talán az egyik társának a feleségét prütykörészte éppen és a férj rajtakapta. Ott a falazókalapács, püff neki! A hirtelen felindulás meg van engedve ilyenkor. Vagy lopott a társaitól. Szegényektől lopni mindig nagy bűn. Lehet, csak hőböngős alak volt, összekapott valakivel, annak meg kicsúszot a kezéből a kalapács. Igazuk volt a többiekkel', ha nem hagyták, hogy egy családos ember bűnhődjön a másik íe- génykedése miatt. Akinek már úgyis mindegy. N éhány nap múlva a férj hívott, hát visz- szamentem megcsinálni a falat, bár én egyébként kőművesmunkával nem foglalkozom. De hát ez más volt. Ez a dolog rám tartozott. A fürdőszobáról már nem esett szó, csak a kivésett rész nyomait kellett eltüntetni, az üreget betömni és bevakolni. Mert a háziak minél gyorsabban el akarták cserélni a lakást. Amikor odamentem, csak az ember voJit otthon. Azt mondta, hogy a felesége, mióta kibontottam a kőművest, nem ailúdt otthon. Nem bírt volna még egy éjszakát ezek között a falak között eltölteni. Ismertem én már azt a szirmos asszonyt. Nem bírta ő megemészteni, hogy éveken át ott volt a rökamié a fal mellet, és ők azon hegyeg- tek. Persze senki sem tudhatja biztosan, ha lefekszik, hogy mi van a fal túlsó oldalán ... No, kész is vagyok. Ez a mosógép többet nem folyik — mondta Misznai, és gondosan elpakolta a szerszámait. Köszöntjük Bulgáriát Csohány Kálmán és Reich Károly grafikusművész, valamint Kiss István szobrász alkotásaiból tárlat nyílt Budapesten a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. A Köszöntjük Bulgáriát kiállításon mintegy 30 művet mutatnak be. A tárlat szeptember végéig látható. Képeinken Csohány Kálmán grafikája és Kiss István két plasztikája látható. KERËK IMRE Szamarak (Bulgáriai emlék) álltak leszegett fejjel eleven szobrotokén az árokpartra kicsapva farkuk legyintve csak a bogarakra vagy fülüket rándítva kényesen bóklásztak hőben sárgálló mezőszéleken hegyi utakon kocogtak kis kocsit húzva szénával rakottat mintha egy Francis Jammes-versből elő bukkanva cipelték a nyári berkek kakukkfűszagát szellőmoccanását hazafelé az esti faluba ajkukhoz bokor nyújtogatta ágát homlokukon bogáncsvirág derengett mint Krisztuson a töviskorona Jordan Popov Tanúvallomás Szépen magyarul — szépen emberül SZOFI ,,Az erőszak káros az egészségre !“ Szepesi Attila Liliomok dicsérete „Szeretem a tárgyakat, hallgatag társakat...” J. Wolker Váza patak-kimosita hús anyag őrzöd-e a lábnyomokat sárkányok csigolyasorát hegyomlások iszonyatát Gyűrű az ékköve most nem ragyog tompa tükörfényébe nézek és gyúlnak izzó távolok szerpsugarak hellaszi-kékek Telefon nem csöng most senki nem üzen az éteren át sehova kagylójában a hang pihen a tárcsán egy pók fut tova Gesztenye az asztalon mint ősbölény áll dermedten és mozdulatlan körülötte az odvas éj árnyakkal sürgő téli barlang A következőképpen történt: a piros tréningruhás férfi sportolónak nézett ki. Egyszerre három másik férfival vitatkozott, akik körülvették és lökdösni kezdték. Ha nem védekezik, a többiek bizonyára otthagyják. El is menekülhetett volna. A tréningruhás férfi azonban hadonászni kezdett az öklével, hogy védje magát az ütésektől és hogy támadjon, de a másik három erre felbőszült; az egyik balról, a másik jobbról akaszkodott neki, o harmadik pedig hátulról támadt rá... A verekedés egyedüli tanúja én voltam. A pályaudvar peronja üres volt. Amikor a tréningruhás férfi a földre zuhant, éreztem, amint fejembe tódul a véry Eszembe jutottak öreg tanítónk, Damjanov szavai: az ember sohasem lehet közönyös. Kockázatot vállalva bár, de be kell avatkoznia .. A magukról megfeledkezett férfiakhoz rohantam, a földön fekvő ember fölé hajoltam, és visszakézből pofon vágtam. — Te ámokfutó,, nem vagy tisztában a saját erőddel, és egyszerre hárommal is verekszel! Nesze, hogy megjegyezd egész életedre ... Nem maradhattam közönyös. A másik három még azt hiheti, hogy rokonszenvet érzek az áldozat iránt... Még azt gondolhatják, hogy szem- rehányászt akarok nekik tenni a hallgatásommal... Hogy várakozó álláspontra helyezkedem, mivel nem tudom, mi lesz a küzdelem kimenetele ... Azért kevertem le egy nagy pofont a földön fetren- gö embernek, hogy megnyugtassam a másik hármat ... Valamennyi ökölnyom közül, amely ezen az estén a szerencsétlen ember arcán díszelgett, az én pofonom mégis , olyan volt, mint egy baráti simogatás. Bárhogy is a földön fetrengjen egy ember, bármennyire is agyon legyen verve, a különbséget azért érzi... Fordította: Adamecz Kálmán Bemegy a magyar a trafikba: — Egy Szopiánét kérek. Erre a trafikos: — Egy Szofiánét kér a kedves vevő. A magyar: — Nem, egy Szopiánét! A trafikos: — Igen, egy Szofiánét. A magyar föladja a küzdelmet, mert szenvedélyes dohányos, lepengeti némán a pénzt a Sopianae nevű cigarettáért. Bemegy a latin légionárius az aquincumi főparancsnokhoz: — Tisztelt parancsnok úr, el szeretnék menni Sopianae- ba három hétre, meg akarom látogatni Terentius Scaevola Justinianus barátomat, akivel a bergengóciusok ellen forgattuk a vasat. A jó öreg légionárius nem Szofiánéba, hanem Szopiáné- ba kér elbocsátást. Nem is sejti, hogy egyszer a huszadik században az ő kedves Terentius Scaevola Justini- anusának a városát magyarok fogják lakni, s hogy egyszer azok a magyarok dohányozni fognak, hogy Sopi- anaeből Pécs lesz, abból a cigarettából pedig, amit So- pianae-ről fognak elnevezni, „Szofiáné” lesz a trafikosok meg a dohányosok sokadalmának a nyelvén. Minden doboz cigaretta káros az egészségre: a Kossuth is, a Munkás is, a Marlboro is, a Gauloise is — a Sopianae is. Légcsőhurut, köhögés, krákogás, rák, de ha a trafikban Szofiánét vagy Szofit kémek a n.ikofiinosolk, a Szofiánét, Szofit adnak a boltosok, az egyáltalán nem káros az egészségre, a tüdőt, az ereket nem rombolja, a fület azonban igenis sérti, mármint azokét, akik a latin szavak kiejtésének a szabályait ismerik. A latinban a „ph”-betűkapcsolat „f”- hangot jelöl, Sopianae vagyis a mai Pécs pannon nevében viszont nem ph, hanem p+i van, tehát Szopi- ánénak kell mondanunk. A híres francia színésznő, Brigitte Bardot nevét általában Rridzsit Bordónak szokták mondani, holott a franciában nincs is dzs — olaszhatásra gyanakodhatunk, az olasz filmek révén ugyanis nagyon sokan tudják, hogy a g+i betűkap- csola kiejtése dzsi. Egy másik népszerű színészt, Búd Spencert, mivelhogy tisztára angolos a neve, Bad Szpen- szemek szokták emlegetni. Bud Spencer művésznevében a Bud a Buddha rövidítése, vagyis Búdnak kell ejteni, mint erről a Film, Színház, Muzsika egyik régi számából értesültünk. Mi a közös a három példában? A tudálékosság, a féltudást fitogtató, illetve átvevő nyelvi magatartás? A kiindulópont mindenképpen a hiányos, a töredékes ismeret. Az aquincumi légionárius nem művelt volt, amikor „Szopiáné”-ba kért eltávozást, csak épp az anyanyelvén beszélt. Dobozainkra fölírandó: „Az erőszak káros az egészségre!” Győri László
