Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

1 J­6 Somogyi Néplap 1984. sxeptember 22., szombat GYERMEKEKNEK Kereső­játékok A teljesült kívánság Eljutnak-e Afrikába az ősszel kelt fecskék? Ági egy nagy városi lakó­telepen élt egy hatalmas ház hatodik emeletén. A magas erkélyről messzire látott, és mert nagyon szerette a ma­darakat, sokszor elgyönyör­ködött az acélkék hátú, fe­hér hasú molnárfecskékben, amelyek százával keringtek az épületek körül, ök voltak Garay-idézet L 0 H 0 T H L L T 0 M 1 N E B N Y Z 0 N i ~ 7 ' M K A L A G E M E N 0 D M M N T M H A 0 Rakjátok helyes sorrendbe egymás mellé a fölcserélt be­tűoszlopokat — úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Garay János Az obsitos cí­mű verses elbeszélésből ad­janak idézetet! Hogy szól az idézet? (Ellenőrizzétek a 11. olda­lon.) az első madárvendégek mindjárt a házak felépülte után, az erkélyek szögletei­ben fészkeltek, és Ági sok­szor kívánta, bárcsak hozzá­juk is betelepedne egy ilyen kedvesen csicsergő fecskepár. Ez a kívánsága egy szép ta­vaszi napon váratlanul tel­jesült. A fecskepár a nyár vége felé másodszor is költéshez látott, és a fiókák egy idő múlva megjelentek a fészek bejáratánál. Onnét lestek ki kíváncsian a nagyvilágba. De közben múlt az idő, és a négy kis fecske még a me­leg fészekben szorongott, amikor szeptember vége fe­lé már ugyancsak hidegre fordultak az éjszakák. Agi nagyon aggódott a fiókák miatt, vajon hogyan tudja a fecskepár fölnevelni őket, és el tudnak-e még repülni Af­rikába. Sokat törte a fejét, azután gondolt egy merészet, és be­csengetett az alattuk levő la­kásba, ahol egy szemüveges bácsi lakott. Ági tudta ró­la, hogy nagyon szereti a Csak tévéztek, vagy néha ellátogattok a rokonokhoz (amihez nem nagyon fűlik a fogatok), azután szinte sem­mi esemény a hétvégeken. Tudom, szerettek aludni, de- hát két napig azt sem lehet állandóan. De mit tegyünk? — hangzik a kérdés. Példá­ul rendezzetek egy családi „Ki mit tud?"-ot a szom­szédság, a ház bevonásával. Jó időben ezt egy kirándu­lás pihenőjében, vagy a ház körül is megrendezhetitek. Természetesen a legelső feladat, hogy megbeszéljétek, kiket hfvtok meg, kik azok, akik szereplésére számíthat­tok. Egy jól elhelyezett pla­kát a ház kapuján (az épü­let folyosóján) csak segíthe­ti terveitek megvalósulását. Meghívhatjátok a ház lakóit, kicsiket-nagyokat, de az ut­cában lakó őrs tagjainak szülei, nagyszülei is eljöhet­nek. Érdemes előre tisztázni, hogy a meghívottak közül ki az, aki hajlandó fellépni is. De mivel? — következik_az újabb kérdés. Szinte biztos, hogy mindenkinek van vala­mi kedvtelése. Ezt kell ki­puhatolni. S azután már madarakat, a kabátja hajtó­káján levő jelvény azt is el­árulta, hogy tagja a Magyar Madártani Egyesületnek. — Ne aggódj a fecskék miatt — mondta neki ked­vesen a bácsi —, semmi ba­juk nem lesz! A molnár- fecskék gyakran nevelnek fiókákat szeptemberben, és ezek még mind eljutnak a távoli Afrikába. Ügyes ma­darak, tudják jól, hol keres­sék a legyeket és szúnyogo­kat. Ági megköszönte a bácsi szavait, és néhány nap múl­va örömmel látta, hogy a fiókák valóban kirepültek a fészekből és már repülő- gyakorlatokat végeznek a há­zak között. Később egyre ritkábban látta őket, azután október elején egy hűvösre fordult őszi reggelen valamennyi fecske eltűnt a lakótelep kör­nyékéről. De Agi, most már nem bánkódott. Tudta, hogy a gyors röptű madárkák az­óta már úton vannak, és va­lahol a tenger fölött suhan­nak Afrika felé. könnyen megy a dolog. Van ki hangszeres muzsikát ad elő, van, aki próza- és vers- mondásban jeleskedik. De szerintem az is érdekes le­het, ha valaki megtanítja a többit valamilyen érdekes újdonságra (egy jó és gyor­san elkészíthető étel recept­jére, valamilyen egyszerű tárgy elkészítésére, lehet bű­vészkedni vagy elmondani kedvtelésének érdekességeit, örömeit.) A lényeg: nem sza­bad senkinék attól félnie, hogy amit ő mutat be, az unalmas lesz. Persze ehhez az is kelL hogy valamelyiktek legyen a műsor vezetője és a számok ismeretében isiinél vátozatosabban állítsa össze a műsort. A műsor előtt, közben, után lehet játékokat is szer­vezni, találós kérdéseket fel­adni. és zene is szólhat, akár zenei feladványként is. Ha van egy magnó, akkor érdemes megörökíteni a sze­replők szövegéből az érdeke­sebb részeket! (Ezt egy-egy téli délelőttöh, estén, mulat­ságos, érdekes kedves dolog lesz visszahallgatni.) Rajzlapból oklevelek, dí­A nagyobb gyerekek álta­lában nem fogadják kitörő lelkesedéssel azt a megbí­zást, hogy játsszanak kistest­vérükkel vagy azok pajtá­saival. Pedig van egy-két olyan izgalmas játék, amely­hez kevés kellék kell, és pil­lanatok alatt előkészíthető. SZALAGKERESÖ A környéken lévő fákra elérhető magasságban kösse­tek fel különböző színű sza­lagokat. (Krepp papírcsíko­kat.) Minden színből annyit, ahányan a kisgyerekek — a versenyzők vannak. Még az is megmondható nekik, hogy például a lila szín 50 pontot, a fehér esetleg 10 pontot ér, és így tovább. Ezután futás, ki mennyi szalagot talál meg és mennyi pontot tud össze­gyűjteni! Szabály: mindenki egy színből csak egy csíkot téphet le és hozza oda az értékelésre. Az a győztes, aki több pontot gyűjt! NYOMKERESÖ Könyvekből másoljátok ki egy-két állatnak a lábnyo­mát (medve, nyúl, kutya, jak (pl. „A ház legnagyobb mesélője”) készíthetők. Egyetlen szereplő se marad­jon elismerés nélkül. A Ki mit tud? előtt, köz­ben, de főleg utána, minden­kit vonjatok be a játékba. Közös szellemi fejtörőktől kezdve — a sor- és körjá­tékokon át — egészen a sportjátékokig mindenki ta­lálja meg számára a legérde­kesebbet, amelyben részt vesz. (Itt is legyenek díjak, elismerő oklevelek.) Egyszerű ételekről, italok­ról is gondoskodjatok! Külö­nösen a szabadban fog jól­eső ' ; a meglepetés. (A rá­cson si .! pirítóshoz vagy egy kis -i «szendvics készítésé­hez ..em kell sok idő.) Természetesen a résztve­vők tapsai alapján osszátok ki a díjakai : ekkor zsűrire, se egyéb vitára, nincs szük­ség. Nem kell nagy jósnak lennem ahhoz, hogy egy ilyen családi, baráti, utcai házi összejövetelre azután már többször is sor fog ke­rülni. Hiszen ez jó alkalom arra is, hogy a lakók, isme­rősök jobban összebarátkoz­zanak. csirke, liba stb.) ebből vág­jatok ki annyit, ahány ver­senyző van. Előtte mutassá­tok meg nekik, hogy melyik nyom melyik állaté! Vagy akár mintát is adhattok a kezükbe. Rejtsétek el föld- re-fára egy kijelölt helyen és ezeket kell megtalálni. (Ezt lehet időre jászani, 10 vagy 20 perc alatt ki hányat fedez fel.) RÓKAVADÁSZAT Ezt az 5—10 évesek fog­ják igazán szívesen játszani. Rajzoljatok 50—100 rókafejet (indigóval egyszerre 6—8-at is lehet), esetleg színezzétek ki és rejtsétek el egy kije­lölt fás, bokros területen. Feladat: mindenki annyit szedjen össze, amennyit csak tud. Az a győztes, aki a leg­több rókafej tulajdonosa lesz. A keresőjátékok végén ne feledkezzetek meg a jutal­makról sem, mert a kiseb­bek az elismerésetekre is számítanak. No nem gondo­lok itt drága holmikra, de egy naptár, egy használt kis­autó, egy-két szép szalvéta, bélyeg a gyűjteményetekből is, megteszi a magáét. De egy almának, egy jelvénynek is örül az, aki valamilyen teljesítménnyel érdemelte ki. Peti legkedvesebb időtöltése az olvasás. Ha nincs tanulni- valója, elbújik egy sarokba és olvas. Még álmában is elő­jönnek az ismert mesefigurák — amint itt a rajzon is lát­ható. Csak éppen egy kis össze-visszaság kerekedett. Csináljatok rendet, párosítsátok össze a szereplőket: ki­nek, melyik az elmaradhatatlan és jellegzetes párja a me­sében! Mi a mese címe? (A megfejtést a 11. oldalon találjátok.) Szirmay Endre Pocokóvoda Remeg, vacog szegény pocok, kisebb fia szipog, zokog, nem mehet még iskolába rövid még a füle, lába, meg kell várni az új évet, akkor lesz majd egész érett, éles lesz a kamasz foga, orra nem lesz oly ostoba, hogy a tejbe beleüsse, vagy a bajszát tűzön süsse; futkos, cincog ahogy lehet, s megéri a jövő telet. Mindenkinek van kedvtelése CSALÁDI HÉTVÉGE Terefere az iskola előtt A póruljárt farkas Egyszer- az erdőben levő vízimalom kerítésére szállt egy postagalamb. Izgatottan mesélte Nyuszi Nyisztornak, a molnárnak, hogy a szom­széd erdőben a gonosz Far­kas Farkas hozzájuk készül nyúlpecsenyére. Nyisztor tudta, ennek fele sem tréfa, hiszen édesapját is ez a gonosz duplafarkas pusztította el. A tájékozta­tásért nagy zacskó ocsut adott a galambnak cserébe, majd Nellivel és Hugóval, a testvéreivel megtárgyalták a haditervet: a farkasölő puská­val lögyakorlatokat tartottak. Mikor már pontosan találtak lövéseik, a puska a bejárat melletti szögre került, hogy mindig kéznél legyen. Belül­ről erős gerendával erősí­tették az ajtót. Pity Palaty, Nelli kis ba­rátnője a nyuszik készülő­dését látva megígérte, be­szervezi a madarakat, fi­gyeljék a Farkas Farkast, így nem érheti Nyisztorékat meglepetés. Három napig nem történt semmi, de a negyedik na­pon izgatottan repült a ma­lomba Pity Palaty: — Nyuszik vigyázzatok, jön a farkas! Vagy fertály órányira lehet... Nyisztor mindenkit betes­sékelt a házba, keresztbe fektették a biztosító geren­dát és vártak. A nagy csend­ben csak nyúlszivük dobo­gását lehetett hallani. Hugó önmagát bátorította, ahogy a puskát nézte, ami elöl még nem menekült meg egy farkas sem. Farkas Farkas mézes-má- zos hangon köszönt be: — Jó napot nyuszik! En­gedjetek be, mert lisztet aka­rok vinni. — Nem mondasz igazat, mert te nem eszel lisztet, hanem minket akarsz meg­enni — kiáltott ki Nelli. A farkas látta, hogy csel­lel nem jut be, ezért neki­rontott az ajtónak egyszer, kétszer, háromszor is, de hi­ába. A gerenda biztosan tar­totta. Közben Nyisztor pus­kával kezében felszaladt az emeletre és kikiáltott: — Ne háborgass minket! Takarodj innen, míg jó dol­god van! — Farkas Farkas pipa lett a méregtől: — Te hitvány nyúl, hogy mersz velem így beszélni? Téged téplek először széjjel — sziszegte dühében. A következő pillanatban hatalmas durranás... A far­kas felordított, és rokkaként forgott maga körül... Nyisz­tor lövése a tomporán talál­ta el. Kínjában ki akarta ha­rapni a golyót a farából, de nem bírta. Ezért forgott olyan eszeveszetten. A farkasüvöltéstől először megrettentek az erdő álla­tai, azt hitték, széttépte a farkas Nyisztorékat, csak ké­sőbb tudták meg a valósá­got. Mindenki Nyisztort él­tette, aki lelőtte a gonosz Farkas Farkast, az egész er­dő rémét. Nyisztor kiszólt az ordas­nak: — Ezt a leckét megérde­melted, te gonosz. Többet nem akarunk itt látni! Ha még egyszer ide merész­kedsz, már nem a feneked­be, hanem a fejedbe fogunk lőni, jól jegyezd meg! A farkas lógó fejjel, las­san elindult hazafelé. Orrát lógatva, farkát a hasa alá húzva bicegett. A madarak meg körüldongták, akár a darazsak, csipkedték, csúfol­ták, egész az erdő széléig kí­sérve a legyőzött ordast. többé nem is mutatkozott a Nagy Kerek Erdő környé­kén, mert rájött: Nyisztor ravaszabb és erősebb is ná­la. Csernavölgyi Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom