Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-22 / 223. szám
4 Somogyi Néplap 1984. szeptember 22., szombat Gyári színek árnyalatok Kopott, kissé komor lépcsőház vezet az irodákhoz Torzsokban, a nyomdai festékgyárban: a színeik között a rőtvörös és az éjfekete az uralkodó. Ezt a két színt festik a gyár propagandafüzeteire, jelvényeire, bár minden színit és árnyalatot kevernek itt, amire a nyomdaiparnak szüksége van. Maga a gyár zöldbe burkolódzott: épületeit cserje vagy gyors növésű nyárfasor választja el. A gyár igazgatója, Ny. I. Orel autóval járja az üzemeket. A csarnokokban, a raktárakban feltűnően nagy a rend. Azt mondják, az igazgató kényes arra, hogy minden a helyén legyen: a festékekhez használt anyagok egy része importból származik és drága. Más alkotóelemük pedig egészségkárosító is lehet. építették egy megkapóan szép városban, Torzsokban. Üj munkahelyeket jelentett ez itt, s mindenképpen hatással volt a városra. Az emberek jól érzik magukat Torzsokban, és ebben a gyárnak is része van. A város úgy épül, gyarapodik, hogy megtarthatja múltjából azt, ami szép. Az ipari övezettel ellentétes oldalon, a régi orosz építészet szépségeit őrző épületek mögött formálódik az új Torzsok, s panelházaiban kapnak otthont az 1200 embert foglalkoztató nyomdai festékgyár dolgozói is. Az ligazgató vegyészmérnök és a műszaki tudományok kandidátusa. A szakmai kérdésekről, a termelésről keveset beszél. Az emberekről, az értük végzett munkáról annál többet. A régi gépek mellett újak állnak: jelezve, hogy intenzív műszaki fejlesztés folyik. — A Szovjetunió nyomdaipara által felhasznált ofszetfesték kilencven százaléka a mi gyárunkban készül — tájékoztat az igazgató. — Rajtunk kívül csak egy kis moszkvai üzem működik, de ott csak speciális festékeket készítenek. Kormánydöntés született arról, hogy Omszkban építenek egy új gyárat, de az csak 1989-ben kezd termelni. Addig ránk vár a feladat, hogy kielégítsük a gyorsan növekvő igényeket. A gyár kívül vakolatlan téglafalait húsz évvel ezelőtt — Sokat költünk az egészségkárosodás megelőzésére és arra, hogy a gyárban jól érezzék magukat dolgozóink. Két óvodánk a műszakoknak megfelelően tart nyitva. Most építjük a harmadikat. Éjszakai szanatóriumunkban hetente 16 rubelért — vagy ha az orvos úgy ítéli meg, díjmentesen — teljes ellátás kap a dolgozó. Az éjszakai szanatóriumba munka után megy a dolgozó. Étrendjét, gyógymódját orvos állapítja meg, s elvégzik a szükséges kezeléseket is, anélkül, hogy kiesne a munkából. A gyár által épített lakásokból előbb lehet kapni, Siklós János ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 17. — Zárd le magadban a lexikon-ügyeket. Az élet régen túlhaladta a kompromittáló megállapításokat. És neked nem kell igazolnod magad a politika előtt, s legkevésbé a magyar .közvélemény előtt. — Ha ez olyan egyszerű volna. Tudod, én már annyi mindent megértem. (Sajnos, nem érte meg az Űj magyar lexikon 1980-ban [Akadémia Kiadó] megjelent javított kiadását, aiholl már hazatérési szándéka szerepel.) Nem hagyta abba az „igazoló” érveket. — Itt volt ez a ronda Mu- ráthy Lili. Ebből a jelentéktelen kis színésznőből én csináltam ismert nevet. A Tűzmadár című darabomban játszott, és akkor figyeltek fel a tehetségére. Fasiszta lett a második világháború idején, és azután a madridi rádió bemondójaként szórta a hazúgságait Magyarországra. — Tudom, hogy ott dolgozik. — A karrierjét én indítottam el, és mi a hála? — Hálát várni nem szabad. Azt hiszem, ezt te is tapasztaltad. — Mint a spanyol rádió bemondója, Madridban az ország nyilvánossága előtt engem bolsevik felforgató- ként aposztrofált. Bizonyára tudod, a madridi egyetemen valamennyi művemet, az amerikai egyetemen egy, és a belgrádi egyetemen négy könyvemet a kötelező olvasmányok címjegyzékén,, a klasszikusok között szerepelteti. Hogyan lehet Spanyolországban egy bolsevik felforgatónak a könyveiből kötelező olvasmány? — érvelt Murtáhy a rádióban. Később azután, 1971-ben Madridban telefonon keresett a Ritz-szállóban. Felhívott, és kérdezte : „A mesterrel beszelek?” Mire én higgadtan azt feleltem: „Az ön mint a tanácsiból. Minőségi cserére — az ügy sürgősségétől függően — ebben az esetben öt-hét évet kell várni, de az első — szerényebb igényeket kielégítő — otthont hamarabb*kap a dolgozó. Három évvel ezelőtt gazdaságot alapított a gyár: az ott dolgozók élelmiszer- ellátását kívánták javítani, olcsóbbá és változatosabbá tenni. Száznyolcvan hektár földet művelnék, s évente 200 sertést vágnak. A szántóföldön takarmánynövényt, zöldséget, krumplit termelnek. Minden munkás évente 20 kilogramm húst kap a gyártól, a többit az üzemi étkezde és az óvoda használja föl. Építettek egy melegházat is: azt mondják, februárban innen már friss uborka kerül az asztalra és kora tavasszal zöldséget is juttatnak a konyhára. Meg kell jegyezni, hogy itt, Moszkvától északira keményebb és hosszabb a tél, hűvösebb a tavasz, rövidebb a nyár. — Ki irányítja a gazdaságot? — Kevés a hajam — feleli az igazgató —, s ebben része van a gazdaságnak is. Nem könnyű szakembert szerezni egy festékgyárnak a kertészkedéshez. A mi szakmánkban gyakran van szükség „tűzoltómunkára”: ha új papírt hoznak be, állítanak elő, akkor ahhoz gyorsan kell a megfelelő festéket kikísérletezni, és a gyártásával sem várhatunk hónapokig. Van egy nyomdánk is, ahol kipróbálunk minden festéket, mielőtt kiszállítanánk. Mindezt csak állandó munkásgárdával lehet megoldani. A munkásokat pedig akkor tudjuk megtartani, ha gondoskodunk róluk. — Ha a kedvezmények helyet több pénzt kapnának? — Ezek a juttatások többet érnek, mint a pénz. Egy jó szakember megkeres nálunk 300 rubelt, s azok a juttatások, amelyeket mi nyújtunk, kitesznek még 200 rubelt. A fizetés, a pénz szinte sohasem szerepel az okok között, ha azt tudakoljuk a távozótól, hogy miért lépett ki. Tőlünk azok mennek el, akik elköltöznék a városból. Járjuk a gyárat. A nyitott festékdobozok között karon ragad az igazgató: vigyázni kell, óvatosan, biztosan lépni, mert erősen, letörölhe- tetlenül fog a festék. Nemcsak a ruhát, az embert is megfogja a gyár: lehetőségeivel, juttatásaival. Ahogy fejlődik a gyár és a többi torzsoki üzem, úgy növekszik, gyarapodik a város is. Dr. Kercza Imre számára a mester soha többé nem lesz Madridban.” Az utcán újra megpróbálkozott. Akkor meg azt mondtam neki: „Bocsánat hölgyem, valakivel összetéveszt.” Itt kénytelen vagyok közbeszólni egy megjegyzést. Gyakran emlegette írói munkásságával kapcsolatban az amerikai irodalomkritika kedvező véleményét. Ez a közlés azonban pontosításra szorul. Az amerikai kiadók reklámhadjárata Zilahy könyveinek esetében is az olvasók figyelmének fölkeltését szolgálta. Kiadott műveit „szenzációként” hirdették. Egészen más műfaj azonban aiz irodalomkritika, amely megjelent műveket méltat vagy nem méltat figyelemre; megdicsér vagy elmarasztal. Zilahy könyveinél az irodalomkritika részéről a figyelemre méltatás gyakran elmaradt Amerikában, Jugoszláviában és Spanyolországban is. Ezért némi fenntartással fogadom azt a közlést, hogy egyes könyvei a különböző egyetemeken a kötelező olvasmányok körébe kerültek, bár ezirányú kételyeimet elhallgattam előtte. Az viszont teljesen megfelel a valóságnak, hogy az egyik legolvasottabb író volt Amerikában, Jugoszláviában és Spanyolországban is, hozzáteszem, hogy a harmincas években nálunk is. Könyveinek új kiadásai a hatvanas években idehaza ismét gyorsan olvasóra találtak, mikor Zilahy munkái még újdonság számba mentek. A nyomdából érkező oldallevonatokat ellenőriztem. Odaadtam Zilahynak is. Nézegette, azután szó nélkül továbbította a várakozó tördelőszerkesztőnek, és visszatért ellenérveihez. — Egészen furcsa esetem volt Dohnányi Ernővel is, a zeneszerzővel, Egy fülkébe kerültünk a Párizs—Zürich vonaton. Ez azon a napon volt, amikor az újságok hírül adták a német fasiszta háborús bűnösök nürnbergi perének ítéletét (1946. október 1., október 2., Népszava). (Dohnányi Ernő, a magyar zeneszerző, a második világháború végén Ausztriába ment, 1947-ben Argentínába, majd 1948-ban Amerikába. Floridában telepedett le.) — Mutattam az újságot Dohnányinak, és mondom, mennyire megérdemelték ezek a gyalázatos emberi teremtmények az akasztófát. Dohnányi valamiért tiltakozott, és közben azt mondta, hogy a háború másként alakulása esetén a történelem is másként alakul. Ebből szóváltás keletkezett, majd heves vitává fajult az érvelés, és közben egyszerosak a kupé csomagtartójából lezuhant egy hatalmas hátizsák. Ügy fejbevágta Dohnányit, hogy az előrebukott. Ijedten fölugrott, és rémülten nézett rám, azt hitte, hogy én ütüt- tem le. Kiszaladt a fülkéből, és a legközelebbi megállónál leszállt a vonatról. Ez is abban a tudatban halt meg, hogy padlóra küldtem. (Folytatjuk) Uszoda felUI- és alulnézetben Bizonytalan időre bezárt a termál A kaposvári uszodát tizenhat évvel ezelőtt építették. Építészeti, gépészti megoldásai már akkor sem voltak tökéletesek, a rossz nyelvek szerint példa volt ez már akkor is arra, hogy hogyan nem szabad uszodát építeni. — Egy uszoda életében tizenhat év már „aggastyánkor” — mondja Frank József, a fürdőüzem vezetője. — Az általános rekonstrukció terveit a Közti már két évvel ezelőtt elkészítette, az üzembantartás minden napja külön izgalom volt: vajon melyik cső törik el, mi megy végleg tönkre. A fűtés évek óta csapnivaló. Marabu 8-as szeneskazánokkal fűtöttünk, négyébe a hatásfok- mérésnél 30 százalék alatti értéket állapítottak meg. Nem lehetett hát tovább halogatni a dolgot, az elavult fűtésrendszert megszüntetve az uszoda most átáll a gázfűtésre. Ezért az előzetes megállapodás szerint július 31-én bezárt a fedett uszoda, átadva a munkaterületet a Tanép szerelőinek. Augusztus 21-én (!) vonult föl a brigád, megkezdve a radiátorok cseréjét, a csövek szerelését. Elvileg szeptember 30-án kellene átadniuk a munkát. — Ebben csak reménykedünk, de ... — mondja Ádám László, a karbantartók művezetője. — Az előzetes tervek szerint szeptember 17-én bezártuk a termálfürdőt is, mivel a továbbiakban ott folytatódik a fűtés szerelése. Ha a Tanép tartani tudja a határidőt, a fedett uszodát október 1-én megnyitjuk a közönség előtt, a termálrész azonban bizonytalan ideig zárva lesz. Az uszodában áldatlan állapotok uralkodnak. Kívülről nem is látszanak a hiányosságok. A málló csempe, az elöregedett zuhanyozócsövek miatt, ha nem is túl esztétikus körülmények között, de használhatnák az uszodát az emberek. Az uszoda karbantartói — kihasználva a helyzetet — most sort kerítenek minden olyan javítás elvégzésére, amelyre eddig az üzemben- tartás miatt nem volt alkalmuk. Így felújítják a medence töltő-ürítő berendezéseket, a korrodált csöveket kicserélik. — Legyünk optimisták, remélve, hogy a fedett uszoda hamarosan ismét a nagyközönség rendelkezésére áll! De mi lesz a termállal? — Semmi biztatót nem tudunk mondani. Az átfogó rekonstrukciós terv első üteme csak a fűtésszerelés. Ezután a légtechnikai munkák következnek, de egyelőre még nyitott az a kérdés is, hogy ki vállalja a kivitelezést — mondja Frank József —, így aztán határidőt sem tudunk mondani. A terápiás kezelések bizonytalan ideig a kórházban folytatódnak, de a többi, a termálfürdőhöz kapcsolódó szolgáltatás továbbra is elmarad. Az uszoda felújítása sok pénzbe kerül. Annak idején 34 milllió forintért építették, a rekonstrukció ennek többszöröse lesz. A beruházó, azaz a tulajdonos, a DRW szeretné minél előbb átadni a korszerűsített fürdőt, annál is inkább, mert hasonló létesítmény nincs más Kaposváron. Azonban — a tapasztalatok szerint — erre a közeljövőben nem kerülhet sor. A termálfürdőre az egész városnak szüksége van. Bezárása előtt — hiszen nem váratlanul érte az az üzemeltetőt — gondolni kellett volna arra, hogy milyen munkákat kell elvégezni, s ezekre határidőkkel (!) kivitelezőt találni. A határidő azonban most is sürget. Klie Agnes Őszi fásítás Kaposváron Örökzöldek az akácos helyén Szeptember 15-én kezdődött és november 15-ig tart aiz idén Kaposváron! az őszi fásítás. Ehhez az anyagbeszerzési és felépítési munkákat — az 1. sz. Gamesz megrendelésére — a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalát végzi. A fásítás során 77 örökzöflldet, 542 gyökeres fát és 5470 cserjét ültetnek ki a megyeszékhely közterületeire, több mint 300 ezer forint költséggel. A Sá gyári parkiba — például — 130 fűzféle, ililietive igyömgyivessző, a Latinkca Sándor utcába félezer piros levelű borbolya, a cseri parkba egyebek között csersizömörce, nyári orgona kerül, s még vagy négy tucatnyi utcába, térre, parkba telepítenek az ősszel különféle fát, cserjét. Mint Hartner Rudolf városi főkertész tájékozattott : a Béke utcába, a SAÉV munkásszállása és a Béke— Füredi-lakótelep közötti sávon mintegy háromhektáros közparkot létesítenek ; a földmunkákat jövőre kezdik, d!e már ezen aiz őszön el- végizik — több száz csemete Az Ikarus és a Mogürt képviselőinek jelenlétében pénteken Ikarus oktatási központot adtak át a bulgáriai Sztanike Dimiitrovban. Bulgária 1951 óta vásárol Ikarus autóbuszokat, eddig mintegy négyezer darabot. A szervizelés jayítása érdekében létrehozott oktatási közki ültetésével — az eliőfásí- tást e területen. Fásítanak a Dotnus Áruháznál is, ahová — ugyancsak jlövő tavasszal — a Bors István által készített szobrot helyezik el. Fásítást nemcsak ott végeznek, ahol új zöldterületeket alakítanak ki, hanem ott is, ahol pótolni kell a régi növényzetet. Befejezéshez közeledik az erdői el- újítási program, s ennek ré- szekétnt kivágnák a cseri parkban és a Madár utcai iskola környékén mintegy 30—40 akácfát — azok helyére örökzöld növényeket ültetnek. Ezekből a növényekből később — Oktatási céliM — fajtagyűjteményt létesítenek : az oda látogató diákok szemléletes kiegészítést kaphatnak biológiai tanulmányaikhoz. Ugyancsak a válrosi főikertésztől hallottunk arról is, hogy a színiházparkbani — ahol az idén elkészültek az új sétáló utak, pihenők, térburkolatok — jövőre bemutatókertet alakítanák ki egynyári virágokból. pontban képezik ki a bolgár szakembereket a magyar buszok javítására. Az Ikarus gyártmányai a bolgár utakon is jól vizsgáznak, nem egy magyar gyártmány — nemzetközi összehasonlításban is jelentős — 1—1,5 millió kilométert futott nagyjavítás nélkül. Ikarus-közponf Bulgáriában
