Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-19 / 220. szám

Somogyi Néplap 1984. szeptember 19., szerda Ismét változik a kaposvári forgalmi rend Kaposváron a Kossuth té­ren és a Mártírok terén a régi útburkolati jeleket már eltüntették. A Kossuth tér tehermentesítése érdekében a városi tanács műszaki osz­tálya elkészítette az új for­galmi rendet, amely szep­tember 20-án lép érvénybe. A legfontosabb változás : a Széchenyi tér és az Ady Endre utca között egyirá­nyú forgalom lesz a Kossuth tér felé. A Május 1. utcá­ra ezentúl csali azok a jár­művek hajthatnak be,' ame­lyeknek engedélyük van. Ezt az utcát az Irányi Dániel utca felől lehetséges megkö­zelíteni. Az Irányi Dániel utcától keletre is és nyugat­ra is egyirányú lesz a Má­jus 1. utca. A keletre tartó gépkocsik a Dózsa György utcán át, a ftyugati irányban távozók a Kossuth tér és az Április 4. utcán hagyhatják el a sétálóutcát. A Latinca Sándor utca ezentúl a Ber­zsenyi utca felé lesz egyirá­nyú, a József Attila utca azonban változatlanul kétirá­nyú marad. A Mártírok te­rén a Honvéd utcai forga­lomnak lesz elsőbbsége a Pe­tőfi utcaival szemben. Megváltoznak a helyközi autóbuszok útvonalai is. Azok az autóbuszok, ame­lyek eddig a Széchenyi téren álltak meg, csütörtöktől ok­tóber 15-ig ideiglenesen a Noszlopy Gáspár, az Április 4., a Latinca Sándor és a Berzsenyi utcán közleked­nek; a Széchenyi téri meg­álló a Latinca Sándor utca 8. szám elé kerül. A helyközi járatok új for­galmi rendje csák ideiglenes. A Volán vállalatnak egy hónapra van szüksége ahhoz, hogy az eredeti terv szerint megszervezze a buszok köz­lekedését. Október 15-től a helyközi jártok a felüljárón haladnak át. Az utószezonban mérsékelik az árakat Telt ház a Fesztiválban Csendes szeptemberi dél­előtt. A sorompó után balra kanyarodva az út két olda­lán nincsen már parkoló aatósor és sétáió-siető em­berpár, mint néhány héttel ezelőtt. Nyárvég, utószezon, — ilyen címen: könyvelik el ezeket a napokat. De vajon a tavaly átadott; balaton- foldvári Expfessz-szálilodá- iban, a Fesztiválban kap­nak-e szobát éjszakára, ha épp szükségünk lenne rá? — Telt házunk van, s vár­hatóan nem változik ez a helyzet a hónap többi nap­ján. sem — világosít fél ben­nünket Andorka Sándor, az Expressz dél-lbalatand igaz­gatóságának vezetője. — Az 1983 júliusában megnyílt kétcsillagos szállodánk, a Fesztivál az idén zárja első teljes idényét. A kih asznált ­- Ságra nem panaszkodhatunk, az augusztus végéig összesí­tett adatok terven felüli be­vételt jeleznek. — A szálloda előtt alig három hete még nem talál­tunk parkolóhelyet, most vi­szont még válogathattunk is. Mégis telt házuk van? — kérdeztük Cseri Pétertől, a dél-balatoni igazgatóság for­galmi vezetőjétől. — A főszezonban főiként fiatalabb korosztály vette igénybe a szállodát, az elő- és utószezonra viszont a ,kiránduló-turizmus” a jel­lemző, amelyben inkább az idősebbék vesznek -részt. Szállodánkat a csoportos ki­rándulók keresik fel, az „ut­cáról” nemigen érkeznek vendégék. Az idén augusz­tus 31-ig 58 ezer vendég éj­szákázott 320 szobánkban. Kétszemélyes szobáink für­dőszobásak, erkélyük a Ba­latonra néz, s szükség ese­tén pótággyal háromszemé­lyesre bővíthetők. Egyszerre maximum 960 főt tudunk elhelyezni a 'két szárnyból álló épületben. Főszezonban magyar állampolgár részere 700 forintért tudjuk biztosí­tani a kétágyas szobát. Ugyanezt nyugati valutáért fizető vendégnek 20 dollá­rért, amely körülbelüli ezer forintnak felel meg. A ven­dégeink 47 százaléka az NSZK-ból érkezett ezen a nyáron, 13 százalék volt a lengyel, 11 az NDK-beli, 9 a magyar, 5 az osztrák. E számadatok is jelzik, hogy legjobb kapcsolatunk NSZK utazási irodákkal1 van, s az igény is Nyugat-iNémetor- szágban a legnagyobb. Sétálunk a földszinten:, a porta félé. Egy középkorú két idősebb házaspár a -szo- bakulcsűka-t kéri. ■ Csendes német férfi telefonra vár, az előtér, s egyedül árvál­kodik a programokat ismer­tető tábla is. Szépen rajzolt betűk hirdetik a bugaci, hortobágyi pusztaprogra- mokat, a hévízi, zalakarosi, gunarasi „termál-túrákat”, a csesznek!, sümegi, simontor- nyai, nagyvázsonyi vártúrá­kat, vitorláspartit napfény­ben és holdfényben, balato­ni kirándulást a tó körül, te­nisz- és széllovas-tanfolya­mot. .. Este érkeznek vissza a kirándulócsoportok — akkor majd megélénkül a szálloda étterme, bárja, éjszakai klubja, jelezve, hogy a „vénasszonyok nyara” is szerezhet még örömet so­kaknak. — Szeretnénk az elő- és az utószezont is mindjobban kihasználni — mondja be­fejezésül Cseri Péter — Mérsékelni kívánjuk az ára­kat, minél sokrétűbb és jobb programokat igyek­szünk szervezni, ha már a balatoni fürdést nem tudjuk garantálni. Az új jövede­lemérdekeltségi rendszer be­vezetése bennünket is ösz­tönöz, hogy minél tovább tartsunk nyitva gazdaságo­san. ügy gondoljuk, hogy az idén talán október végéig is üzemelni tudunk. Gyarmati László Sikló» Jáno» ZILAHY LAJOS UTOLSÓ ÉVEI 14. Leültem egykori aszta­lom mellé, rendezgettem gondolataimat, azután följe­gyeztem Zilahyról szerzett első benyomásaimat, és elő­szedtem „okos” kis mindent- tudómat* zsebmagnómat, hallgattam egy ideig, hogy milyen kedvesen, érdekesen mesélt, aztán elindultam, hogy még a déli harangszó előtt Pestre érjek. Amikor Jerikó falai leomlottak Hazaérkezésem után, este telefonáltam Újvidékre, a Park Szállóba. Meghívtam, hogy töltsön né'nágy napot Pesten a szerkesztőség ven­dégeként. Válaszaiból észre­vettem, jólesik neki ez a fi­gyelmesség. Szokatlan lehe­tett számára az invitálásnak ez a konkrét módja, eltért az udvariasságból eredő, sen­kit semmim nem kötelező gesztusoktól. Megsejthette, hogy ez alkalommal komo­lyan beszélnek vele. Az ő képzeletében a fő- szerkesztő valami hallatlanul komoly egzisztencia, a hata­lom befolyásos embere, va­lahogyan engem is úgy ke­zelt, és úgy tartott számon, mint a hazai közélet poten­ciális tényezőjét. Élete vé­géig nem sikerült megértet­nem vele, hogy saját korá­nak főszerkesztőit ne té­A sok apró „lépés” után megint történik egy nagyobb, amely tovább növeli a kapos­vári utcákon közlekedők bizonytalansági ér­zését és szaporítja a veszélyes csomópon­tok, útkereszteződések számát. A város for! galmi rendje eddig sem volt világos, egy­értelmű. A Kossuth téren vagy a vasúti fel- lüljárón a Kaposvárt ismerő autósok is ne­hezen igazodnak el. S hajmeresztő volt lát­ni, hogy az ide tévedt autósok — és nem­csak a külföldiek — miként bizonytalankod­nak át a városon. A Május 1. utcát sétáló­utcává nyilvánították. Eddig azonban job­bára a gépkocsik „sétáltak” ott. Ahelyett, hogy végleg kitiltanák onnan a járműveket, most megváltoztatják a behajtás rendjét és a forgalom irányát. A Kossuth tér forgalmi rendjében is öncélú a változtatás: aligha szolgál közösségi összvárosi érdekeket. A mostani változás előtt azonban néhány bejelentetlen módosításra is sor került. Megnyitották például a kétirányú forgalmat a Május 1. utcának a Dorottya-szálió és a Tóth Lajos utca közötti szakaszán. (Korábban a forgalom biztonsága érdekében egyirányú- sították ezt a részt.) Egyirányúvá tették a Tanácsház utcát a rendelőintézet előtt. (Az autósókat a tábla kihelyezése után a rend­őrök figyelmeztették.) A postai építkezés miatt lezárták a Lenin utcát, de az Ezred­év utcából már nem biztosították a buszok­nak lehetőséget a kifordulásra. A most „leköszönő” forgalmi rendet be­vezetésekor is ideiglenesnek minősítették a forgalom szervezői, és— az újságban meg­jelent nyilatkozatokban — azt ígérték, hogy minden a végleges megoldás megkereséséig marad érvényben. A végleges megoldás vi­szont még várat magára! Nem tudnak pél­dául feleletet adni arra, hogy mi lesz a sorsa a Kossuth tér már jó ideje haszná­laton kívül levő jelzőlámpáinak? Nincs válasz arra a kérdésre sem, hogy kell-e a Május 1. utca Virág utcai csomópontjához a jelzőlámparendszer. Arra sem ad feleletet a forgalmi rend változásairól szóló bejelentés, hogy mit kívánnak tenni a Mártírok tere megnövekédett és — a József Attila utca kétirányúsítása óta — rendkívül veszélyessé vált csomópontjában a biztonság növelé­séért. (Oda például nagyon is elkelne egy j elzőlámparendszer.) A mostanihoz hasonló forgalmi változások csak az ellenőrzést végző rendőröknek ad­nak több munkát és érthetetlenül sok bosz- szúságot a városban közlekedőknek. Egy me­gyeszékhely megérdemelné, hogy komolyan vegyék a közlekedés gondjait, s hozzáértés­sel mindenki számára egyértelmű és átte­kinthető módon szervezzék meg a forgal­mat. Ezt pedig csak akkor lehet, ha a for­galom szervezéséről az ahhoz értő emberek döntenek. Tanácsi pénzügyi szakemberek konferenciája Országos szójabemutató A megyei tanácsok pénz­ügyi szakembereinek kétna­pos országos tanácskozása kezdődött kedden Szekszár- don, a Babits Mihály Mű­velődési Központban. A ta­nácsi költségvetési elszámoló hivatalok vezető munkatár­sainak vándorgyűlését a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet és a Tolna megyei Tanács rendezte. Ezekben a -hivatalokban országosan 15 ezer tanácsi költségvetési intézmény mintegy félmillió dolgozójá­nak a bérét számfejtik, s feldolgozzák az intézmények könyvelési adatait. További feladatuk négymillió adózó állampolgár nyilvántartása és az adókkal kapcsolatos adatfeldolgozás is. Hét éve kezdődött meg a költségve­tési elszámoló hivatalok fel­szerelése számítógépekkel, és ma már 13 megyében használják a munkához eze­ket a korszerű eszközöket. A következő években min­den megyei tanácsnál be akarják vezetni a számító- gépes feldolgozást. Az ez­zel kapcsolatos eddigi ta­pasztalatokat és a további teendőket vitatják meg a ta­nácsi pénzügyi szakemberek szekszárdi eszmecseréjén. Országos szójatermesztési bemutatót tartottak kedden a Bólyj Mezőgazdasági Kom­binát sátorhelyi gazdaságá­ban. A bemutatón harmincnál több — felerészben új — szójafajta termelési tapasz­talatait és a legújabb agro­technikai eljárásokat ismer­tették az egybegyűllt száz­negyven szójatermesztési szakemberrel, akiknek a jö­vőben a jelenlegi termőte­rület megkettőzése lesz a feladatuk. A szója hazai termesztésével ugyanis he­lyettesíthető a, drága fehérje importja. vessze össze a mai idők fő- szerkesztőivel. Azt hitte, hogy itt a szerénység vala­miféle kötelező póz, amellyel eltakarjuk a hatalmat mert, a tábornoknak is jól áll, amikor jópofáskodva közka­tonának adja ki magát. Ma­gyarázataim eredménytele­nek maradtak, Zilahy eze­ket nem fogadta el vagy nem értette meg. Őszintén sajnálkozott, hogy momentán nem tehet eleget a meghívásnak, mert Rómába készül, filmszerző- dést köt az. olaszokkal; a Két fogoly című könyvéből filmet csinálnak. Megkérdez­te véleményemet Jancsó Miklósról, a filmrendezőről, akit személyesen ugyan nem ismertem, csak filmjeit lát­tam. Itthon az a hír járja róla, hogy külföldön is elis­mert szakember. Megszakította információi­mat, és azt mondta, hogy ő is jó referenciákat kapott Jancsóról, esetleg ő rendezné a Két foglyot, és a forgatás javarészére Magyarországon kerülne sor. Szép levelet ka­pott tőle, a „Tisztelt Mester” megszólítás után mindjárt azzal kezdi, gyerekkori álma teljesül, ha ezt a filmet ő rendezheti. Sok sikert kí­vántam a közös munkához, és Zilahy megígérte, hogy majd Rómából telefonion je­lentkezik. Hónapokkal később való­ban fölhívott Rómából. El­nézést kért a hosszú hallga­tásért, közben annyi elin­tézni valója volt, hogy meg­halni sem ért rá. A kará­csonyt New Yorkban, csa­ládi körben töltötte. Onnan januárban Madridba utazott, majd Rómába, magával vitte a készülő film megírt forga­tókönyvét, és örömmel újsá­golta, hogy elfogadták. Na­pokon belül elvégzi a dol­gát, és újra jelentkezik te­lefonon, Rómából egyenesen Budapestre jön, szüksége lenne egy olcsó szállodai szobára. Már a nyárban jártunk — 1973-ban —, amikor telefo­nált Újvidékről, ismét elné­zést kért, de katasztrofális állapotok alakultak ki a Ju­goszláviában készülő filmje, az új Halálos tavasz körül. Rómából azonnal a helyszín­re kellet mennie, de a va­sárnap esti belgrádi gyors­sal érkezik, és foglaljak ré­szére szobát. — A Palace megfelel? — kérdeztem. — Nem túlságosan drága? — Nem. Filmgyári kapcsolataim fe­lől érdeklődött, de mege­gyeztünk, hogy erről inkább személyesen beszélgetünk. Körbejártuk a ragyogó fényben tündöklő esti fővá­rost. Budán mászkáltunk, és a Mátyás templom környé­kén megálltunk. A Halász- bástyáról néztük a Dunát, a pesti oldalt. Zilahy nagyon sokáig állt ott szótlanul, már untam, de nem sürgettem. Amikor újra elindultunk, ismét előhoztam, hogy jöjjön haza. Telepedjen le a régi környéken, akár az Áfonya utcába is visszamehet. Érezte, hogy komolyan be­szélek. — Szép környék — szólt fáradtan vagy fölzaklatottan —, a telek is jó helyen van, tudod mit lehetne oda épí­teni? — Mit? — Egy nagyon szép, nagy palotát, sok lakással. — Remélem, majd megé­pítjük egyszer. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom