Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
4. szeptember 19., szerda SomogyiNéplap 5 épzo- iűvészet i iskolában jtótájékoztató világhét ndezvényeiről V képzőművészeti világhét talmából sajtótájékozta- tartottak tegnap Buda- sten a Vörösmarty téren művészetek házában. A igyar Képző- és Iparműizek Szövetsége szervezésen szeptember 24. és 30. zött számos művészeti adezvény szolgálja a vi- *hét idei programadó ndolatát: képző- és ipar- ívészet az iskolában. Hazánkban első jzben 75-ben rendeztek progra- okat a világhéten, s az ezt ivető években egyre töb- n kapcsolódtak az akció- U A kultúra, a közműve- dés és a tájékoztatás mű- ;lyei egyre inkább magúinak élvezték a világhetek újait, amelyek — bár teájuk természetesen külön- jző volt — gondolatilag lindig a művészet és a tártdalom kapcsolatának va- .melyik elemével foglal- oztak. Az idei program a kép- íművészet és az iskola onyolult kapcsolatát vizs- álja. A vizuális művészeik ugyanis hazánkban épp- gy, mint a világ más tálin nehezen kapcsolhatók z oktatási tematikáikhoz, s *y minden alkalmat — kö- öttük iskolán kívüli tornákat is — fel kell hasz- álni a népszerűsítéshez, az smeretek továbbításához, a művész-közönség kap- solat erősítéséhez. Ebből a élből kiindulva a világhét tazai programja több újí- ást tartalmaz. Ez év májúéban például pályázatot úrdettek az általános, kö- ;ép- és szakmunkásképző skolák tanulóinak annak irdekében, hogy kiderül- iön, mikor és milyen mólon találkozhatnak az is- tolában, a múzeumokban, a íiállítótermekben, a művelődési házakban, az utcán zagy az otthonokban a képilő- és iparművészek mun- íájával. A kiírás szerint a legjobb tervet beküldő iskola ad otthont a képző- művészeti világhét országos megnyitójának. A beküldött pályamunkák alapján 1984- ben Kiskunhalason, a Szi- lády Aron gimnáziumban tartják az ünnepséget. Tímár Árpád, a képzőművész-szövetség alelnöke a sajtótájékoztatón többek között elmondta, hogy a Bács-Kiskun megyei városban több program, várja a közönséget. A Szilády galériában bemutatják Bar- csay Jenő Kossuth-díjas festőművész eredeti rajzsorozatát, amelyet a Művészeti anatómia című. világhírűvé lett könyvéhez készített. A város egyik óvodájában Nicolas Schöffer fény mobiljait álllátják ki, két másik bemutatóhelyen pedig száz év magyar életképeiből — a Nemzeti Galéria anyagából — és Diószegi Balázs Munkácsy-díjas festőművész alkotásaiból nyitnak tárlatot. A világhét budapesti megnyitója a Fazekas Mihály gimnáziumban lesz, ahol több előadás és képzőművészeti kirakodóvásár fogadja a vendégeket. A világhéthez kapcsolódó — már hagyományos - esemény az elméleti tanácskozás, amelyet ezúttal is az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatóságának Villányi úti épületében tartanak szeptember 25-én. Tizennégy előadás hangzik majd el, amelynek mind egyike az iskola és a képzőművészet kapcsolatát vizsgálja. Az előzetes programból kitűnik, hogy több előadó felszólalásában helyet kap az iskolai rajzoktatás helyzete, a rajztanítás és a vizuális nevelés kérdése. Az utolsó simítások Befejezés előtt az Operaház felújítása Teljes szépségében kibontakozott a Magyar Állami Operaház megfiatalított százéves épülete: a homlokzati állványok eltávolítását követően most már lebontatták az építők felvonulási területének utolsó kerítésszakaszát is a Középületépítő Vállalat dolgozói. A kocsifeljáróknál még dolgoznak, az utolsó simításokat végzik a díszes mennyezet restaurátorai és aranyozok Az épületben fő tevékenységgé lépett elő a nagytakarítás, az újjávarázsolt helyiségek, folyosók és lépcsőházak alapos portalanítása, a márványpadlók megtisztítása, fényezése. A leglátványosabb munkát az alpinisták végezték a nézőtéren: kötélen füg- geszkedve rendkívül óvatosan porszívóval távolították el az építés közben lerakodott lehelletvékony porréteget a restaurált freskókról és a felújított, aranyozott díszekről. Éjszakádként dolgoztak, hogy ne zavarják napközben az újra életre kelő dalszínház művészeit és műszaki segítőit, akik most már a szombati főpróbára készülnek. Az építők néhány helyiségben még apróbb munkákat végeznek, amelyeket a hivatalos átadáskor pótlólag kértek a műszaki átvevők, de egy-két napon beliül ezeket is befejezik. Ezzel véget ér az 1981 augusztusában, a színpadtechnikai berendezések lebontásával kezdett operaházi rekonstrukció, amelynek hároméves munkájában több mint 120 vállalat, alvállalkozó, szállító cég és egyéb vállalkozó működött közre. Az építőiket szeptember 25-én díszelőadással köszöntik a dalszínház művészei, s az épület fennállásának századik évfordulóján, szeptember 27-én hivatalosan is megnyitja kapuit az Opera- ház. Megemlékeznek a pompás neoren eszánsz épület egykori alkotójáról,1, a 170 évvel ezelőtt született Ybl Miklósról is. Az operaház rekonstrukcióját ugyanis kiegészítik az ifjúsági park és a várbazár melletti YblMik- lós-szobornak és közvetlen környezetének, a jeles építészről elnevezett térnek felújításával is. A kőfaragók lecsiszolják a szobor talapzatát, újra aranyozzák a feliratot, helyreállítják és kiegészítik a díszkerítés gránit lábazatát. Erre szerelik fel a mívesen csipkés kovácsoltvas kerítést, amelyet az operaházi csillár restaurátora, Tatár Jenő ötvösművész alkotott a régi kerítés pótlására az egykori fényképek alapján. A parképítők is kicsinosítják a teret, hogy az Operaház centenáriumán méltó környezet fogadja adóznak a magyar építőmű- majd az ünneplőket, akik vészét kimagasló alakja em- a szobor megkoszorúzásával lékének. Hatezer beteg körzetében Gyógyszertárat avattak Nagyberkiben Üjabb patikával gyarapodott tegnap a somogyi gyógyszertárhálózat: Nagyberkiben átadták azt aszáz- húsz négyzetméter alapterületű létesítményt, amelyet a helyi tanács építőbrigádja készített két és fél millió forintért. A gyógyszertár fölött kényelmes, korszerű otthon várja munka után a patikust és családját. Tegnap délelőtt már tornyosultak a receptek a patikában, s a betegeknek csu pán addig kellett várakozniuk, míg Majnik László, a Somogy megyei Gyógyszertári Központ igazgatója átadta az új létesítményt. Mernye, Zamárdi korábban kapott új patikát — ebben az évben —, így megyénkben a nagyberki új létesítménnyel együtt hetven gyógyszertár működik már s ezekben jelentős mennyiségű házi készítményt állítanak elő a patikusok. Dr. Fejes Árpádné, a nagyberki gyógyszertár vezetője tizennégy évig dolgozott a hatvan éve épült, s elöregedett épületben. — Az új gyógyszertár alapterülete kétszerese a korábbi épületnek. Havonta körülbelül hetvenezer forint értékű gyógyszert adunk el. Dombóvár és Kaposvár között ez az egyetlen gyógyszertár, így a környék háromezer lakosán kívül még ugyanennyi ember keres meg bennünket, hogy beváltsa a vényeket. — Ügyeletet is tartanak? — Éjjel is, kivéve szombaton, vasárnap és csütörtökön. A gyógyszertárban készülnek a mosdósi kórház betegeinek az egyedi gyógyszerei is. A vezetőn kívül három asszisztens látja el a munkát. Az avatáson részt vett dr. Űjsághy Erzsébet, a megyei egészségügyi osztály vezetője. dr. Borbély Éva, az Orvos, Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára. Nagyberki új büszkesége a település új, épülő lakótelepén kapott helyet. A környék rendezését, parkosítását a helyi KlSZ-esek társadalmi munkában végezték. H. B. TV-NÉZÖ Az isteni , baromfitenyésztő Odoaker naponta hármat is tojik, mint a fekete kánya. Ellenben az isteninek is nevezett római császárok egyre kevesebbet termelnek, talán emiatt nem kárálja el Bomulus a klasszikus gyermekmondókát: „Kot, kot, kot, kotkodács! Minden napra egy tojás.”. A tojáshozam alakulása kulcs Dürrenmatt A nagy Romulus című történelmietlen komédiájához; amilyen vészesen csökken a nyugatrómai pipik hozama, úgy nő Odo- akeré, akit a germán fejedelemről neveztek el. A nem éppen Színtelen, szagtalan metafora valóságba is fordul: muszklimiskákká izmosodott germánok dübörögnek legázolni a satnyult rómaiakat. A túlcivilizált dekadens római birodalom már amúgy is olyan, mint a régi tóga, foszlik, s nemigen véd már semmi ellen. Egy szó, mint száz: jönnek a germánok. Rajnai András tévé változatában refrénként tűnnek föl öt nyolc percenként, hol tucatnyi félmeztelen lovasnan látjuk őket, hol SS-tisztek re emlékeztető egyenruhajú férfiaknak, hol hatalmas seregnek. Bár nekem úgy tetszett, mintha a sereg római egyenruhát viselne, s az egykori amerikai szuper- produkcióból, a Kleopátrából kéredzkedett volna ide... Mindegy, a rendező igyekszik a végveszély közeledtét hangsúlyozni vágtatásuk- kal, vonulásukkal. (Túl gyakran!) Sőt, annak sem látom értelmét, amikor Aemilianus szövegét „megeleveníti”, paradjesomszósz- szal bőségesen megöntözött katanahullák alapos szemléltetésével. Az időt pazarolja! Mégsem elégedetlenkedem Rajnai András új munkája láttán. Végre megtalálni látszik önmagát, s feladta a nem ok nélkül kárhoztatott gyakorlatát, amikor a gombhoz varrta a kabátot, azaz az általa kedvelt technikához agyait ki sosemvolt mítoszokat vagy ferdített el valódiakat. Most, hogy arányt és mértéket tart, szinte észre sem vesz- szük a technika jelenlétét, és konstatáljuk, hogy Az angyal szállt le Babilonba után ismét született egy magyar Dürrenmatt-produk- ció. Ami miatt fő a fejem voltaképpen ugyanez a tény. Egyik szemem sír. a másik nevet. Felidézem magamban azokat a lázakat, melyeket — hány éve is már? — az első magyarul megjelent Dürrerímüft-darabok olvastán éreztem. És várom most is. De csak nem borzongat az a láz! A svájci szerzőt hajdan Shaw-hoz mérte a kritika is. Hogy tapsoltunk Az öreg hölgy látogatása vígszínházi előadásának! A Fizikusoknak. A János király tévéváltozatának. Vajon milyennek látnánk őket most? Nem tudom. Ez A nagy Romulus kissé kiábrándítór Lehet, hogy ősbemutatója idején — még oly közel volt a második világháború — olyan tartalmakat éreztek bele, amelyek akkor és ott nagy erővel hatottak a nézőre. Most, majd negyven év múltán valahogy megfakult, es „felfedezését”; hogy egyik világhódító birodalmat törvényszerűen felváltja a másik, s valamennyi világuralomra törő hatalom szétforgácsolódik. nem érzem revelácíónak. Romulus Augustusnak — időszámításunk után 476- ban játszódik a darab — csak a neve idézi Róma alapítójáét, ő inkább csak afféle Romuluska, akit a saját titánjaitól idegenkedő Odoaker érdemei elismerésével nyugdíjaz, akarom írni kegydíjaz ... Azért any- nyira nem világos Dürrenmatt művében, hogy ki is ez a Romulus: egy racionalista elme, aki tisztában van a maradék birodalom törvényszerű széthullásával és ezért nem mozdítja a kisujját sem vagy egy tyúk- eszű, degenerált hülyönc. akinek egyetlen célja a fehérjedús táplálkozás. * Akár így, akár úgy, a Ro- mulust alakító Avar István játékát nagyon élveztem. Rég nem láttam ilyen aprólékosan kidolgozojj. talár, még a hatást is kiszámító játékot; minden gesztusa, minden mimikái rezzenése hiteles. Ugyanezt nem lehel elmondani az isteni Júliát alakító Drahota Andreáról. Olyan halvány, hogy az már megkérdőjelezi alkalmasságát a szerepre; a levegőt a színésznő képtelen beosztani, s emiatt mondatai utolsó harmadát nem lehet érteni. Leskó László
