Somogyi Néplap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

1984. szeptember 15., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK- ■»«» I AZ ÚJJÁSZÜLETETT TASKENT Van, aki úgy fogalmaz, ha baleset, személyes tragédia éri egyik vagy másik - számára ellenszenves - embert, hogy „lám, gondjainkat megoldotta az élet”. E kifejezésre azonban csak akkor kaptam föl igazán a fejem, amikor az autóbusz mikrofonjában ugyanígy nyilat­kozott Taskent várostervező fő­mérnöke. Gondjainkat megol­dotta az élet - mondta más hangsúllyal, s az 1966-os ter­mészeti katasztrófa : megrázó emlékeit elevenítette föl, ami­kor a földrengés következtében 75 000 ember vált hajléktalan­ná. Az üzbég főváros-" ezután indul hatalmas fejlődésnek. Az iszonyú erejű földmozgás a belvárost törölte le a föld szí néröl, azt a települési magot, amelyet már jóval korábban szanálásra ítéltek, csak éppen nem volt elég pénz a tervek valóraváltásához. A földrengés, a megrázó ter­mészeti katasztrófa láttán ösz- szefogtak, és Taskent segítsé­gére siettek a szovjet szocialis­ta köztársaságok. A városépí­tés tervei készen voltak már; minden köztársaság vállalt egy-egy házat, középületet. Taskent újjászületett. Az ország építette föl Üzbegisztán fővá­rosát. Üzbegisztán területe csak­nem hatszor akkora, mint ha­zánké, másfélszer annyi lakója van, mint Magyarországnak, és rövidesen hatvan éve lesz an­nak - pontosan október 24-én -, hogy megalakult ai üzbég Szovjetköztársaság, a Szovjet­unió tagállama. Azt irta egyik kollégám, akivel együtt jártuk- télidőben, plusz húsz foknál!- a köztársaság nevezetes he­lyeit, városait, hogy a vetítő- vásznon és a valóságban két szín uralkodik: a sárga és a fehér. Az előbbi a szélfúvásos homoktengert idézte föl a va­lamikor volt „éhség-sztyeppén”, a másik a gyapotét, amelyet fehér aranynak hívnak ezen a tájon. Filmen és a valóságban is láttuk e táj és városainak, lakóinak megváltozott arcát. A főváros szívében emlékmű áll; pontosan ott, ahol megha­sadt a föld .A repedezett kő­tömb mintha a városlakók szí- veszakadását jelképezné. Meg­rendítő. De körülötte és fölötte nemcsak a nap, hanem az új város is izzik a fénytől; a ha­gyományokat átörökitő palo­táktól, a jellegzetes díszítőmű­vészet remekeit utókorra ha- gyatékozó lakóépületektől; a széles, fákkal, virágokkal öve­zett utóktól és terektől, a par­kok életörömet és távlatokat mutató látványától. Taskent legszebb terén áll a Barátság háza, s előtte jelké­pesen szép, gyönyörű szobor- csoport. Szamarkandi kerámia és márvány a belső burkolat; ajtajai faragott fából készül­tek, a népművészet remekei. A csillárok szölöfürtökre emlékez­tetnek. Az alig öt éve elkészült épület - és belső tartalma - évente tízezreket gyönyörköd­tet. Vagy itt van a hires Lenin- múzeum; magyar berendezé­sek, tárlók, bútorok adnak ke­retet a kiállított emlékeknek. A sajtópalota hatalmas épüle­tével, „toronyórájával” is ki­emelkedik a városképből, s a sokemeletes lakóházak, a gyö- nyörő ornamentikájú Művésze­tek Háza csodálatra késztetik az idegent. Közelképek sorozatunkban hadd mutassunk be most né­hány jellemző fotót az üzbég főváros, Taskent jellegzetessé­geiről. Kép és szöveg: Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom