Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-08 / 185. szám
is >£/ _ Somogyi Néplap *>■ 1984. augusztus 8., szerda Válogathatnak az építkezők GÉPEK KÖLCSÖNBE Boglárlellén nyitott boltot az ÉGV Baglárlellén nyitotta meg tizennyolcadik építőgépkölcsönző boltját a budapesti Építőipari Gépesítőválila- lat. Somogy az egyetlen megye, ahol ez már a második, Barcson működik még ilyen. Az ÉGV jelképe a daru, ugyanis a vállalat fő tevékenysége a beemelés. Darui minden nagy építkezésen megtalálhatók, például) a paksi atomerőmű beruházásán is. Ezenkívül építőgép-kereskedelemmel is foglalkoznak. A gazdasági körülmények változásának hatására két évvel ezelőtt kezdték el az építőgépeket kölcsönző boltok hálózatának kiépítését. Az elsők a fővárosban, Egerben és Debrecenben nyíltak. — Elsősorban azoknak akarunk segíteni, akik a maguk erejéből építkeznek — mondta ölvedy Jenöné, az ÉGV kiskereskedelmi gépkölcsönző és értékesítő üzletág vezetőhelyettese. — Az alapozástól a ház befejezéséig szükséges gépek teljes skáláját kínáljuk; kölcsönözhetnek tőlünk kotrót, szállítószalagot, kisdömpert, betonkeverőt, markológépet, aztán a szakipari munkákhoz csőmenetvágót, falho- ronymarót, kő- és parkettcsiszolót, meg még sorolhatnám tovább. Százhétféle gép tartozik a rendszerbe. Ez igen nagy dolog. A nagyközség bogiári részén levő kölcsönző azelőtt az ófész zöldségboltja volt. A szövetkezet felismerte a gépkölcsönzés jelentőségét, s az ÉGV-tvel közösen alakította ki ezt a nagyon szép üzletet, kétszázezer forintos költséggel. — Másfélmillió forint értékű gép van jelenleg a boltban — mondta ölvedy Jenőné. — Az igénytől függően ezt hatmillió forint értékűre tudjuk fölfejleszteni. Reméljük, hogy ,a kölcsönzés itt is valóra váltja a hozzá fűzött reményeket. Az igényektől függően tartjuk nyitva. Aki ebbe a boltba belép, mintha patikába nyitott volna be. S a legjobb márkák neve olvasható a polcokon sorakozó dobozokon: Hond'a, Bosch, Baier. A gépek nyolcvan százaléka nyugati. — Milyen az érdeklődés? — Nagy, most azonban még csak a „mozizok” jönnek, akik szétnéznek, tájékozódnak, hogy mi van. A boltvezető — mint máshol is a hálózatunkban — minden gép működését pontosan elmagyarázza, azt is elmondja, mire kell ügyelni használat közben. Ez elsőrendű követelmény nálunk. Egyébként mi vállalatokat, szövetkezeteket is kiszolgálunk. A gépeket tartós bérletre is kiadjuk, akár három-négy évre is, utána pedig meg lehet vásárolni. Az itteni költség- vetési üzem például cement- silót, szerelőállványt kért tőlünk. A kölcsönzőboltot tovább csinosítják, hogy az ide betérők jól érezzék magukat. Ez is a kiszolgálás színvonalához tartozik. L. G. Udülökorszerűsítés, társulással Köztudott, hogy a hosszú távú balatoni fejlesztési program szerint a tópart mellett már nem növelhető a szálláshelyek száma. A legfontosabb cél a vízminőség javítása, a környezeti ártalmak és a zsúfoltság csökkentésével. Emiatt rendelte el a kormány az üdülőépítési tilalmat, s ezt az idén kiterjesztette — az 5 éve hely- benlakók vagy dolgozók kivételével — a lakásépítésre is. A SZOT is befejezte a balatoni üdülőfejlesztést a ba- latonszéplaki ezüstparti üdülő ötödik épületének júniusi üzembehelyezésével, valamint a jövőre megnyíló bog- lárlellei Postás családos üdülő fölépítésével. Ahogy mondják, minden rosszban van, valami jó is. A kényszer szülte balatoni építési tilalom előtérbe helyezi a felújítást. A balatoni pihenőházak többsége még az államosítás után — már 35 esztendeje — került szakszervezeti kezelésbe. Az igényeket jó ideig kielégítették a komfort nélküli, szintenként csak egy- egy közös fürdőszobával, mellékhelyiséggel rendelkező üdülők is. Ma már a vendégek többsége szívesen fizetne néhány forinttal többet a beutalóért, ha az nem komfort nélküli, hanem első kategóriájú üdülőbe szólna. Tehát ezért is egyre sürgetőbb a harmadik kategóriába sorolt balatoni üdülők korszerűsítése. A SZOT pénzügyi lehetőségei évről évre csak igen mérsékelt ütemű felújítást tettek lehetővé. A megoldást a balatoni üdülők korszerűsítésének meggyorsítását ma már a felújítási társulás jelenti. A kooperációs üdülőépítések húszéves kedvező tapasztalatai alapján 1981-ben kezdődött el a felújítási társulás előkészítése. Tavaly és idén öt-öt siófoki és bala- tonföldvári kisebb pihenőházat sikerült korszerűsíteni. Ezekben a konyha és étterem nélküli épületekben ma mór minden szobához zu- hanyfüLke és mellékhelyiség tartozik. Az üdülőkben teljes berendezéscsere is történt, és a társalgók hűvös időben temperálhatok. A SZOT gondoskodott a tervezésről, kivitelezésről, a berendezéscseréről és vállalta a folyamatos üzemeltetés költségeit. A társulásban részt vevő vállalatok fejlesztési alapból és szakszervezeti tagdíjakból fedezték az átalakítási költségeket. Ezek egyszeri befizetéssel, vagy részletekben is kifizethetők. A kevésbé tehetősebb alapszervezetek néhány szoba felújítási költségeit is vállalhatják. De lehet egyetlen szobára is szerződni! Az idén egy-egy „helykorszerűsítés” 320 ezer forintba került. A SZOT 15 évig kedvezményes beutalóval fizet a felújítási társulás résztvevőinek. Az alapszervezetek számára előnyös, hogy a gyermek pótágyért nem kell térítési díjat fizetni, s a jegyeket természetesen ezekrç is kedvezményesen kapják. Az is vonzó, hogy az épületekbe számozott szobára érvényesek az üdülőjegyek. A következő években a SZOT a kooperációs felújítást folytatni szeretné. Siófokon és Balatonföldváron is még több kisebb épület vár korszerűsítésre. Ha e két helyen befejeződik a felújítás, a következő állomás Boglár- lelle, majd Ralatonfüred térsége lehet. A felújításban részt venni akarók számára rendkívül előnyös, hogy a kedvezményes beutalókat nem az' üdülő korszerűsítésének befejezése után, hanem már a megállapodás megkötésekor is biztosítja a SZOT. Jelentkezni a SZOT üdülési fő- igazgatóságán vagy annál az ágazati szakszervezeti központnál lehet, ahová az alapszervezet tartozik. „Odalett az emberek vetése" A határt járva borzongás fut végig az ember testén, még akkor is, ha érdektelen szemlélő, és nem szakember. Szeme előtt növekedett, fejlődött egy-egy növényi kultúra, tavasszal szárba szökkent, nyáron beérett, s aratás után a mag, az élet a magtárba került — ha kerülhetett ... Ezernyi veszedelem leselkedik rá a természetes növényi és állati kártevőkön kívül. Ezek között van a Villamos-távvezetéképítő Vállalat, és nem utolsósorban a Kőolajfúró Vállalat. Az utóbbi cég tevékenysége késztetett arra, hogy tollat ragadjak, mert felkorbácsolta bennem az indulatokat. Fájó szívvel látja az ember, hogy a szárba szökkent búzában, a kétméteres kukoricában törnek utat maguknak. Ezt még valahogy elviseljük. De azt, hogy a — bejelentés nélkül érkező — Kőolajfúró Vállalat abba a búzába tör utat a gépkocsijával, amelyikben 1984. augusztus 1-én a mesz- tegnyői tsz kombájnjai már arattak — felháborító. Ezek az emberek józan ésszel, úgy látszik, nem tudják fölmérni, hogy hány ember kenyerét tették tönkre. Az, aki a szálló pelyvába és a perzselő napon alkonyaiig görnyedt a'zsákok alatt, akinek a tenyere fényesre csiszolta a szerszámok _nyelét, az tudta, zsige- reiben érezte, hogy miért élet a kenyér. Tudta az is, akinek éhes gyermekeit látva azon kellett töprengenie: leszeljen-e, leszelhet-e még egy karéjt a gondosan betakart kenyérből. Azok viszont, akik gépkocsijukkal 100—200 hektáros táblákat gázolnak össze lelkiismerei- furdalás nélkül, azok több hektár termést tesznek tönkre. Kocsijaik nyomában évekig fű sem nő, nemhogy életet adó búza ... Jó lenne végre a mi kis országunkban — ahol nem is olyan régen még az ország kenyere sem termett meg s ma exportáló állammá léptünk elő — megte- • remteni a kutatás és a termelés összhangját. Az országgyűlés megállapítása szerint „a föld nemzeti kincs". Ha ez így van, akkor vigyázzon rá mindenki, akinejc kapcsolata van vele. S ha továbbra is meg akarjuk termelni az ország kenyerét, akkor meg kel! őrizni, illetve meg kell teremteni az alkotó munka, az együttműködés rangját Vasvári János tsz-elnök, Mesztegnyő Vandál hársfanyűvők 4. Nárcisz biztatóan nézett Ézsiásra, majd kövérkés testét bepréselte az ágak közé. Elnyelte az örökzöld hullámzás. Ézsiás toporgott. Hirtelen nem is tudta, hol tűnt el a barát, oly egyforma volt a bokor. — Nos? — hallatszott bentről. — Meggondoltad? — Isten neki — sóhajtotta Ézsiás, és bevetette magát az ágak közé. Ahogy kinyitotta a szemét, virágzó ágakkal, üde zöld levelekkel borított alagútban állt. Békésen mosolygott az előtte álló Nárcisz' és fejével intett, hogy kövesse. A levegő fűszeres volt, a sok különböző színű virág körül apró, színes madarak repkedtek, mit sem törődve velük. Lábuk alatt selymes fű és apró száraz gályák ropogtak; a távolban kakukk szólt. Ézsiás nem győzött csodálkozni. Megállt, virágzó galagonyák egy torzót fogtak körül. A csupasz alak töredezett márványtestéből nyilak álltak ki. A vele szembeni oldalon álló másik szobor — márványként is ingerlő női test — mellei között egy tőr. — Íme, a kétszobor, amik valamikor a kapu szárai voltak! Szent Sebestyén és Lukrécia — mondta Nárcisz. S valóban, Ézsiás meglátta a folytatást, a letöredezett, elgörbült lándzsákat, amelyek valamikor a kerítés részei lehettek. Szemben velük állt az épület. Elhagyatott és romos volt, mint a szobrok. Párkányai leto- redezíek, rézcsatornája zöldre oxidálódva, viharverten, leszakadva lógott az eresz alatt. A csúcsíves, színes ablak szemei kitöredeztek, és előtte hintáztak a verébfészkekből kilógó, elszáradt fűszálak. Az épület kera- mitkockás fala zöld mohával benőve, hideget árasztott. Nagy, félig nyitott, kovácsoltvas ajtaját repkény borította. Ézsiás megborzongott, összegombolta ingét és fölvette lemberdzsekjét. Kezét zsebébe süllyesztette, ezüstszalagos sörényét hátravetve nézett föl a tető fölött magasodó végtelen kékségbe. — Csak nem fázol, fiam? — kérdezte Nárcisz. — Nem atyám, csak bor- zongok. Megcsapott az elmúlás szele. — A múltat jöttél keresni, nemde? — Igen, a múltat. — Magunkban hordjuk, sejtjeinkben. S továbbadjuk génjeinkkel együtt. Akinek van hallása a belső hangra, elég ha csak magába mélyed. és látja dédapáit, szép- anyáiit. Miért keresed hát te a múltat? — Mert gyenge a hallásom. Kié ez a kripta? — kérdezte Ézsiás. — Adj egy cigarettát, fiam! Ézsiás megkínálta a barátot; maga nem gyújtott ra. Nárcisz, miután maga elé engedte az első füstkarikákat, válaszolt. — A környék volt birtokos családjáé. Már akkor sem éltek itt, úgy hírlik, amikor még élhettek volna. — Nem gondozza senki? — A gondviselés. Ézsiás belépett. Kis kápolnában találta magát. Szemben vele az oltár volt, elszürkültén, hímzett takarója foszladozott. A taber- nákulum ajtaja kitárva, belül üresség. A málló vakolat sejtette, hogy valamikor falifestmények díszítették az oldalakat, amelyek mellett két összetört pad hevert. Lépcső vezetett le a kriptába. Ézsiás elindult rajta, a barát követte. Lent homály derengett. Kevés világosság szűrődött be fentről, de ahogy a szem megszokta, jól ki lehetett venni, hogy itt is minden össze-vissza van forgatva. A zárókövek összetörve hevertek a száraz avarral borított földön, s pókhálók lógtak mindenfelé. Két rozsdás, talpas gyertyatartó, amelyek végeit elfolyt viasz borította. egy álló feszületet fogott közre. Az éixkoporsók végei kilátszottak helyükről, s fedelük sem volt rendesen helyükre téve. (Folytatjuk.) A korábbi években is akadtak olyan hársfavirággyűjtők, akik úgy okoskodtak: könnyebb a virágot leszedni az ágakról a földön. Letördelték hát az ágakat. E vandálkodás súlyosabb formája, ha nemcsak az ágat törik le, hanem a fát is kivágják — hogy ne kelljen fölmászni rá ... Az idén aztán minden előzetes elképzelést felülmúlt a vandálok ténykedése. A Kaposvár környéki erdőkben — a töröcskei és a gyertyánosi részen — u közelmúltban összesen 12 hársfát vágtak ki..... Nemcsak az anyagi kár nagy. hanem az erkölcsi is, hiszen ezek a fák az úgynevezet! ezüsthársak voltak, melyek védettek és igen ritkák. A „fanyűvő” vandálok közül néhány rendőrkézre került. A társadalmi erde, szolgálat jelzése alapján egy csoport hársfavirág-gyűjtőt „begyűjtötték”, s gyorsítod eljárással már az ítéletet is meghozta a Kaposvári Városi Bíróság. Mind az öt vádlott kaposvári. Az 53 éves Arnold Ferenc 17. alkalommal állt a bíróság előtt, élettársa a 43 éves Zdfci Lajosné is tizedszer. Az 51 éves Rádai István szintén több mint tízszer volt már büntetve, a 29 éves Rostás Gyula pedig harmadszor ült a vádlottak padján. A 20 éves Nyári Gyula mindeddig büntetlen előéletű volt. A vádlottak a töröcskei erdőben épp kidöntött fáról gyűjtötték a virágot, amikor a rendőrség tetten érte őket. Bár próbálták menteni a menthetőt, s tagadták, hogy több fát is kivágtak vplna, a bíróságot nem hatotta meg e védekezés, s előéletüket Is figyelembe véve születtek meg a testre szabott büntetések. Arnold és Zákiné 1— 1 évi, Rádai 8 hónapi, Rostás pedig 6 hónapi szabadságvesztést kapott. A leg- fiatalabbat, Nyárit próbára bocsátották annak reményében, hogy egy életre elment a kedve a lopástól és rongálástól. A vádlottak ugyanis nemcsak kivágták a fákat, hanem engedély nélkül akarták leszedni az erdészet tulajdonában levő fákról is a virágot. A példás büntetés ellenére. úgy érezzük, még sincs rendben minden. Talán a Herbária — amely a gyűjtési igazolványokat kiadja és átveszi az árut — jövőre jobban megnézhetné (ellenőrizhetné), hogy kinek ad engedélyt és kitől veszi meg a virágot. Emellett további óvintézkedésekre is szükség volna, hogy a barbárok ne tehessék tönkre a természetet — környezetünket. Gy. L.
