Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

1984. augusztus 12., vasárnap Somogyi Néplap 3 ZÖLDSÉGÁRAK Balatoni matrózok álom — nehéz hivatás Nem is olyan könnyű igazságot tenni. A vásárlók a piacon és különösen az üzletekben rosszkedvűen né­zik a sokféle zöldséget, gyü­mölcsöt és azt panaszolják: drága. Eközben viszont a termelőkre is ráférne egy alapos kedélyjavító kúra, mert úgy érzik: elkótyave­tyélik munkájuk gyümöl­csét, a felvásárlási árak jó­szerivel alig fedezik a ter­melés költségeit. Bár el le­hetne intézni a dolgot az­zal, hogy egyiküknek sincs igaza, hogy mindkét fél haj­lik a túlzásokra, mert nem is olyan vészesen magasak azok á fogyasztói árak és a lényeg, hogy mindig min­dent kapni lehet. A termelő — amióta világ a világ — mindig panaszkodik a fel­vásárlásra, pedig annyira azért mégsem lehetnek ala­csonyak az árak, ha nem hagyják abba a termelést... Mondom, bár csak el le­hetne intézni a dolgot ezzel! Egyszerű volna a helyzet Csakhogy a hamis szenten­ciák nem oldanak meg semmit. Mert ha július vé­gén a meggy és a cseresz­nye kilója is több mint húsz forint, ha a paradi­csom, a paprika kilójának ára még mindig közelebb van a negyven forinthoz, mint a harminchoz, akkor a fogyasztó, bizony, okkal-jog- gal panaszkodik drágaság­ra. És sajnos a termelőnek is igaza van. Mert az itt fel­sorolt fogyasztói áraknak az esetek többségében még a felét sem kapják meg a fel­vásárlóktól. S ennyi pénz — különösen ilyen hűvös ta­vasz után, amikor még az amúgy sem túl nagy átlag­tól is elmarad a termés — bizony, valóban kevés. Miért van ekkora különb­ség a fogyasztói és a fejvá­sárlási árak között? Hogyan leihet, hogy a ribiszkéért há­romszor annyit kérneK, mondjuk, a váci üzletekben, mint amennyit az Ipoly menti kistermelőnek kifizet­nek érte? Mert így van ez akkor is, ha a felvásárló ás a kiskereskedő ugyanaz a vállalat. S ez az, ami igazán meglepő. Azt különösebb kereskedelmi szakismeret nélkül is megérti az ember, hogy alaposan drágul a ter­mék, ha sok kézen megy keresztül, amíg eljut a fo­gyasztóig. Világos: minden­ki meg akarja keresni rajta azt, amiről úgy véli, hogy megilleti. De miként tehet egyetlen áíész vagy Zöldért több pénzt zsebre a forgal­mazás fejében, mint ameny- nyit a termelőnek fizet az áruért? A magyarázat tulajdon­képpen egyszerű: a zöldség­nek, a gyümölcsnek a zöme szabadáras termék, vagyis az árat a mindenkori ke­reslet-kínálat alakítja. Az áfész, a Zöldért semmi sza­bálytalant nem csinál, hi­szen annyit fizet a termelő­nek az áruért, amennyit az a piacon is megkapna érte, se többet, se kevesebbet. És a bolti árak kialakításában is a piaci árakhoz igazod­nak. Ha ott ennyi, miért adnák a boltok olcsóbban? Milyen alapon kifogásolja bárki is ezt a gyakrlatot? — kérdezik már némileg inge­rülten az érintett vállalatok vezetői. Mert azt "senki sem kifogásolja, hogy nyáron, a zöldség- és gyümölcsdöm- ping idején gyakran még a felvásárlási ár sem térül meg a fogyasztói árban. S arra sincs senkinek szava, hogy a maximált áru téli krumpli, hagyma és gyökér­zöldség forgalmazása az ál­lami támogatás csökkenésé­vel egyértelműen ráfizeté­ses. Egy kereskedelmi vál­lalat nem lehet veszteséges. A téli és a nyári ráfizetést tavasszal, nyár elején kell megkeresni, mert akkor le­het. De miért lehet? Miért le hét a primőrökön két-há- romszáz százalékot keresni? A magyarázatot többen pró­báltuk, próbáljuk megfogal­mazni. A veszprémi tévé­filmfesztiválon a közelmúlt­ban különdíjat nyert Piac című film írója, László Ben- csik Sándor például több- heti Bosnyák téri piaci tró- gerolás után arra a követ­keztetésre jutott, hogy a Bosnyákon szabályos maf­fia működik. E sorok írójá­nak bőséges tapasztalatai a legmesszebbmenőkig alá­támasztják a film alkotói­nak meggyőződését. Példák sokaságát sorolhatnám, de álljon itt most csak egy. amely nagyon jellegzetes. Tavaly nyáron a siófoki pia­con szemem láttára borítot­ták rá egy kereskedőre a pultját, miután többszöri fi­gyelmeztetés után sem volt hajlandó a többieknél negy­ven százalékkal olcsóbb pap­rikájának az árát megvál­toztatni. Mégsem lehet mindent a piacok alvilágára fogni. Ál­lami intervenciós pénzala­pokkal támogatott, árakat szabályozó, kiterjedt nagy kereskedelmi tevékenység­re volna szükség a helyzet megváltoztatásához. Pél­dául arra, hogy saját integ­rációs körzetükben a téesz­ek, az állami gazdaságok, az áfészek (netán ezek tár­sulásai) saját kockázatukra vásárolják föl a kistermelők áruját és az iparvidékek, üdülőkörzetek nagybani pia­cain ők hozzák forgalomba a kiskereskedők (és nem a viszonteladók) számára a zöldséget, a gyümölcsöt. Persze ehhez kellene még az is, hogy az ilyen tevé- Kenységet folytatóknak le­gyen kockázattűrő képessé­gük. Mert jelenleg nincs. S kellene nagybani piac is az ország számos pontján. Meri jelenleg ez sincs. Amelyek az elmúlt időszakban el­kezdték működésüket, rövid, dicstelen pályafutás után ar­ról adhatnak számot, hogy nincs rajtuk semmi forga­lom. S ezen nem is lehet cso­dálkozni. Mert piac eladók nélkül nem létezik. De ha nincs elég eladó, nem a pia­cot keil megszüntetni', ha­nem az állami és a szövet­kezeti vállalatok sorát kel­lene olyan helyzetbe juttat­ni, hogy megérje nekik nagykereskedőnek lenni. Nyár van, bár e tény megállapításához nem egy­szer a naptárra kellett néz­nünk a múlt héten, hogy kételyeinket eloszlassuk. Időjárásunk szeszélyessége ugyanis inkább idézte bo­londos hónapunkat, az áp­rilist, mint a hulló csillagok havát. Nemcsak a városlakók és az üdülők méltatlankodtak a múlt hét időjárása miatt. a mezőgazdászoknak is okozott némi fejtörést a meleg és a levegőt hűsítő, földet áztató eső. A száraz­ság a még lábon álló gabo­na betakarítását segíti, az üdítő esőre pedig a kukori­cának és az egyéb kapásnö­vényeknek volt nagy szük­ségük a további fejlődéshez. A rövidebb-hosszabb kény­szerpihenők után a hét kö­zepére megyénk 72 544 hek­táros búzaterületének 95 százalékán learatták a ter­mést. Több helyütt már az aratás utómunkálatait, a szalmalelakarítást és a ta- lajelőkészitést végzik. Az új kenyér mellé új­donságokat kínál a kapos­vári Állattenyésztési Kuta­tási Fejlesztési Termelési Egyesülés. Baromfihús fel­Félév a kaposvári áfésznál Növekedett a forgalom és a nyereség Igazgatósági ülést tartott megyénlk legnagyobb fo­gyasztási szövetkezete, a ka­posvári áfész. A legfonto­sabb téma az év első hat hónapjának mimikája volt. A számok azt tükrözik, hogy a szövetkezet igyekszik ott maradni a mozgalom élvo­nalában, s dolgozói „kiváló szövetkezet ’ ’ -hez méltóan végzik munkájúikat. Bevéte­lük 10,9 százalékkal volt magasabb, Mint az előző év hasonló időszakában, nyere­ségük pedig 1,3 millió fo­rinttal növekedett, és elérte a 23,3 millió forintot. A vendéglátás 4,2 millió forin­tos nyeresége a szerződéses üzleteknek köszönhető. A felvásárlás forgalomcsökke­nését az okozza, hogy né­hány zöldség és gyümölcs később érett be. A nagyke­reskedelem változatlanul eredményesen működő üzemág, bár a készletek jú­nius 30-ig jobban nőttek, Mint a forgalom. Fontos eseménye ennek az üzemág­nak, hogy Kaposfüreden bir­tokba vehették ráktáraikat ; ez magasabb színvonalú munkát tesz lehetővé. A sok próbálkozás ellenére sem si­került az ipari üzemágat nyereségessé tenni. Közülük csák a seprűüzem és a szesz­főzdék dolgoztak eredménye­sen. A dolgozók anyagi elisme­résénél a teljesítményék a döntőek. Az első félévben 872 000 forint bérjellegű jut­tatást fizettek ki, és 300 ezer forintot tartalékoltak. Élel­miszerrel foglalkozó dolgo­zóik bére átlag 333 forinttal nőtt, a Minisztertanács_ ha­tározatának megfelelően, s ezt az áfész 120 forinttal egészítette ki saját alapjai­ból. Nem torpant meg a háló­zatfejlesztés sem. Kaposvá­ron, a nagyobb és 'kisebb falvakban nyolc korszerűsí­tés vált valóra. Ezek között a legjelentősebb a batéi és a bőszénfái fejlesztés. • Egy újább mozgó ABC-buszt is vásároltak. használásával készült ter­mékekkel: libaszalámival és szójás virslivel bővíti a fel­vágottak választékát, a re­mélhetően a most már egy­re több hasonló alpanyagbó! készült termékek között kedvelt csemegének számít majd a vásárlók körében Változatlanul tart az ubor­kaszezon, és megkezdődött a lecsószezon is. Míg az előbbi események lassú, komótos csörgedezésél jelenti, addig a piaci hely­zetképet összegző lecsósze­zon elnevezés bőséges áru­kínálatra és elérhető árakra utal a zöldség- és gyümölcs- standokon. Ha augusztus van, akkor nyári vásár is van. A múlt hétfőtől két hétig csalogat­ják a vásárlókat az üzletek és áruházak 30—4jS százalé­kos árengedményes akció­jukkal. A kereslet—kínálat arányát jelzi, hogy a 48 millió forint értékű vásári áru kevés kivétellel elfogy a pultokról, és a raktárakból, hogy helyet, adjon a hűvö­sebb napök ruhatárát bőví­tő, melegebb holmiknak. Ki • nek-kinek ízlése szerint. Van, aki a leértékelt áruk Nem romantikus A tizenéves fiúk között alig akad, akit ne vonzana a hajósélet. A kalandot és a változatosságot keresik azok a fiatalemberek is, akik gyakran jó keresd lehetősé­get biztosító foglalkozásukat föladva balatoni hajóra ménnek matróznak, 2800 fo­rint havi fizetésért. Azt per­sze valamennyien tudják, hogy a tavon nem repülnek majd „üvöltő negyvenesek" szárnyán, nem járnak be is­meretlen trópusi szigeteket, mégis úgy érzik, ez nem af­féle hétköznapi munka: ide vagányság kell és férfias helytállás. Tavaszonként száznál is több fiatal jelent­kezik a Mahart balatoni Leényváílalaltánál hajószolgá­latra. Alig akad azonban kö­zöttük, aki akár csak egy év­vel később is a tavat járná. Hol vesznek el a romantikus illúziók, milyen a balatoni hajósélét valójában? Balázs Gábor mindössze 19 éves. Egyévi matrózszolgálat után föimondási idejét tölti a Lelte motoroson. — Nem tagadom, bennem is a tengerészregények éb­resztettek vágyat a hajózás iránt. Azt ugyan tudtam, hogy az egyik kikötőtől a másikig az út itt legföljebb sorából talált az idén még néhány hétig hordható szan­dált, ruhának örvendezik. Mások inkább annak a ré­gészeti szenzációnak örül­nek, amelyre Segesden buk­kant dr. Magyar Kálmán. Az éven óta tartó ásatás so­rán megtalálták az első so­mogyi gótikus templom ma­radványait, s a teljes feltá­rás után a virágzó középko­ri települést idéző látvá­nyossággal gazdagodik a so­mogyi nevezetességeket be­mutató paletta. A nyári hétvégeken egyébként kihalt kaposvári utcák benépesültek. Az idő most inkább a sétának, a kirándulásnak vagy a kis­kertek gondozásának ked­vez. Hasznosan tölthetik a hétvégét a kiállítások kedvelői is. A kellemes lélekfrissítő falusi mulatságokat kedve­lőknek tán még időben ajánljuk, menjenek el Bu- zsákra, ahol az idén is meg­rendezik a hagyományos búcsút. A napjainkban már szinte unikumnak számító látványosságot az esti bál és a búcsúfia bizonyára ’min­denki számára emlékezetes­sé teszi. Nagy Zsóka 50 percig tart, mégis: parti nézelpdőkénit vagy utasként érdekesnek láttam ezt a munikát. A romantikus máz azonban egy-két hét után el- oLvad és marad a gyakran 14—15 órás kemény munka. Komái kelés, hajótaikarítás, súrolás ... Amit azonban en­nél is nehezebben viseltem el, az a szárazföldi ember számára elképzelhetetlen rangkórság. Itt mindenki túl komolyan veszi a rangját, és szigorúan tartja a három lé­pés távolságot. Növényter­mesztő gépész az eredeti szakmám, de most gépkocsi­vezetőnek szeretnék menni. — Talán mert az változa­tosabb ? — Most már óvatosabb va­gyok a reményeimben. Any- nyi bizonyos, hogy a matróz­hoz képest a gépkocsivezető a maga ura. — Egyévi hajózás során nem volt egyetlen kalandja sem? — Az első utamat vihar­ban kezdtem, s ezt akkor ka­landnak éreztem. A századik kikötés után azonban rá kel­lett jönnöm, hogy voltakép­pen egyszerű segédmunkás vagyok a tömegközlekedés­ben. Kovács Zoltán nem futa- modott meg az első nehéz­ségek láttán. A debreceni fiú közlekedésgépészeti szakkö­zépiskolát végzett, dolgozott az NDK-ban. volt olajbá­nyász, s ötödik éve hajózik. Mindössze 25 éves. — Amit a parti ember lát a hajózásból, az a jéghegy csúcsa. Az első csalódás, ami engem ért, az volt, hogy ki­derült: bent, a telepen is kell dolgozni. Például a ki­emelt hajók alját vakargat- ni... — Mégis maradt... — Ha valaki túljut az első nehézségeken, ha tovább csi­nálja, megtalálhatja ebben a munkában is a szépséget. Igaz, más ez, mint amiről a regények szólnak, én azon­ban megszerettem a Bala­tont, s ezt a romantika nél­kül is vonzó hivatást. Eddig legjobban a Badacsony kata­maránon éreztem magam. — Gondolhat-e csáládala- pításra? — Természetesen. Már van menyasszonyom, s nem a munkám, inkább a lakás­gond késlelteti az esküvőt. Nyáron jóformán nincs sza­bad időink, hiszen az egész évi munkaidő-keretünket a szezonban dolgozzuk le. Ez azonban nem gátja a teljes életnek, az otthonteremtés­nek. Felbúg a hajókürt, s a „Lelte” Balatonfüredre indul, utat ad azonban előbb az Alsóörsről befutó Hévíz mo­torosnak. Ennek a tatján is­merkedtem meg Kovács La­jossal, a hajó legtapasztal­tabb matrózával. — Nyolc éve végzem ezt a munkát, s ez a nyolcadik hajóm. Köbben elvégeztem több tanfolyamot, szakmun­kás vagyok. — Mi az oka, hogy olyan kevés fialta! jut el idáig? — A többség talán nem is tudja pontosan, mit akar. Ügy gondolják, napközben majd hajózgatnak, este meg kihasználják a Balaton-part kínálta szórakozási lehetősé­gekét. Nem a munkával van tehát baj, hanem a várako­zásokkal. Meggyökerezni csak az tud, áki nem ábrándokat kerget, hanem a hajóséletben keresi meg a szépséget. Van olyan hétünk, hogy 17 óra 20 perc a napi szolgálat. Reggel ötkor csörög a hajófülkében a vekker, s este fél kilenc­kor még kifutunk diszkóha­jóként ... Nekem kalandok és romantika nélkül is tet­szik a hajózás. Kovács Lajos a következő nyáron már mint kormányos áll valamelyik balatoni hajó parancsnoki hídjára. Bíró Ferenc Gádor Iván Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom