Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-12 / 189. szám
4 Somogyi Népiap 1984. augusztus 12., vasárnap Nagyszabású árvízvédelmi gyakorlatot tartottak Győr körzetében az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság műszaki biztonsági szolgálatának szakemberei. A gyakorlaton számos olyan újdonságot mutattak be, amelyet a védekezés során kívánnak felhasználni. A vízügyi szakemberek itt látták először a Graboplast Pamutszövő- és Műbőrgyár vízzel meg tölthető gátmagasító tömlőjét, valamint azt az elmés; könnyen kezelhető buzgárfelfogót, amely kiküszöböli a homokzsákok használatát. Ismét nőtt a balesetek száma KSH-felmérés a közúti szerencsétlenségekről KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK Royák mester hegedűje Az úthálózat fejlesztése, a fongalomszenvezés és a baleset megélőzési m/unlka eredményeiként 1971—1982. között évről évre csőikként a személyi sérüléssel járó közúti balesetek száma, tavaly azonban megtört ez a csökkenő tendencia: a lakott területeken 2,3, a településeken kívüli útszakaszokon 5,2 százalékkal több baleset történt, mint egy évvel' korábban — állapítható meg a KSH most megjelent kiadványából. Az okok közt a leggyakoribb a járművek összetüközése, borulása, s ezt legtöbbször — akárcsak a korábbi években — a járművezetők szabálytalan, gondatlan magatartása idézi elő. Elgondolkodtató, hogy a figyelmetlenségből balesetet ökozó járművezetőknek mintegy 30 százaléka 24 éven aluli. 8. Ézsiás megborzongott. — Csak nem félek? — kérdezte önmagától. Üjra hallotta a kacagást s továbbment. Amint egy terebélyes ciprus mögül kilépett, megpillantotta a lányokat. Egy kis tó partján hempergőz- í.ek a nedves fűben. Amikor fölálltak, fehér köntösük testükre tapadt, sejtetve szép idomaikat. A tavon lótuszok úsztak, s középen egy magányos hattyú. Szinte világított a hold fényében. Ézsiás lélegzet visszafojtva figyelt, tenyere izzadt, gyomra összerándult az izgalomtól és szíve oly hevesen vert, majd kiugrott a helyéről. A fekete lány megfogta társa köntösének alját, lassan felemelte, majd kibújtatta belőle, aztán ő is kilépett ruhájából. Ott ragyogott a kis tó partján a két is tártéi szépségű test. össze- jlelkeztek, karjukkal kígyózva simogatták egymást Az éjszaka átforrósodott, i levegőből szikrák pattanjak. Ézsiásnak már káprá- :ott a szeme, torka kiszáradt. A két lány kézenfogva A gyalogosok — a korábbi évekhez képest — valamelyest fegyelmezettebben közlekednek: bár tavaly még mindig az összes baleset 16 százalékában ők voltok a hibásak, s csaknem 3 ezer balesetet idéztek elő. A balesetet okozó gyalogosok legtöbbször vigyázatlanul, hirtelen lépnek le az úttestre, illetve tilos jelzésnél kelnek át a járművek között. Évről évre nagyobb szerepet játszik a balesetek létrejöttében az alkohol. A múlt évben 3716 baleset okozója volt ittas, 8,2 százalékkal több, mint az előző évben. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik balesetnél „társtettes” volt az alkohol. A fogatolt járművek hajtói közül minden második, a kerékpárosók és a segéd-motorkerékpárosok közüL minden harmadik, a motorkerékpárosok megindult a vízbe. Hajukban fények vilióztak, és Ézsiás hallani vélte, mint sistereg a víz. Már csak a két egymás mellett úszó felet és a felvillanó fehér vál- lakat látta. A hattyú méltc- ságosan a lányok felé úszott. Ézsiás döntött. Villámgyorsan leszórta magáról ruháit és belevetette magát a vízbe. Fejese kartácslövésként csattant a tücsökhangú éjszakában. A konteszek riadtan látták a hatalmas karcsapásokkal feléjük úszó alakot. A tó közepén voltak, menekülésre nem volt érdemes gondolni. A hattyú méltatlankodva, szárnyait bontva kiemelkedett a vízből, rikácsoló hangot hallatott, és pápaszemes fejével Ézsiás felé vágott. Kígyószerű nya ka meggörbült, aztán sziszegve a tó sötétbe vesző része felé elúszott. Ézsiás prüszkölve, bugyborékolva taposta a vizet a megrémült lányok előtt. — Jó estét, hölgyeim! Igazán nem gondoltam, amikor vízbe vetettem magam., hogy ilyen kellemes társaságra lelek. Csak ez a madár, úgy látszik, ez nem szívlel engem. — Hogy kerül ön ide? — kérdezte a fekete lány. közü! pedig minden negyedik ittasan vezette járművét a baleset időpontjában. A statisztikai adatok tanúsága szerint az országban jól elhatárolhatók azok a területek, ahol az italozás miatt az átlagosnál jóval több baleset történik. Nógrád és Szabolcs- Szatmár megyében például minden harmadik, Budapesten minden tizedik balesetnek oka volt a járművezető ittassága. A közúti ellenőrzések során évente csaknem négyszázezer alkoholszonda- vizsgálatot végeznek, s minden évben nagyobb arányban mutat ki a szonda alkoholos befolyásoltságot, tavaly például több mint 52 ezer esetben. A szondázás során ittasnak talált gépjárművezetők mintegy 30 százalékának gépjárművezetői engedélyét vonták vissza hosszabb rövi- debb időre. — Egyszerűen. Nem tudtam aludni, s gondoltam sétálok egyet. Az éjszaka meleg, megláttam a tavat, gondoltam, fürdijk egyet. — ön leskelődött! — mondta indulatosan a fekete lány. — Istenemre azt is meg kellene nekem bocsátaniuk. Ki fordítaná vajon félre a fejét ilyen látvány elől. — Paula, fázom — mondta a szőke lány. — Megyünk, Evelin — íe ■ lelte rá az. — Látta önt valaki? — kérdezte szigorúan Ézsiást. — A jó öreg holdon kívül senki. *— Tudja-e, hogy nagy szemérmetlenséget követett el, Ézsiás úr? — kérdezte Paula. — Ugyan, kisasszonykám, hányszor fürödtem én már pucéran baráti társaságban éjszaka. Rendes nyaralás nincs is anélkül. — Önöknél ez szokás? — kérdezte tágra nyílt szemekkel Evelin. — Mondhatnám. — Ha minket így meglátnának, egész életünkben ujjal mutogatnának ránk. — És a két testvér petrezselymet árulna a következő megyebálon? — kérdezte Ézsiás. Olvastam, hogy különös szerkezeteket, meglepő találmányokat gyakran s hosszú évekre elítélt rabok készítenek. Az ilyen embereknek bőven van idejük e munkák elvégzésére. Előfordult, hogy valaki — egyetlen bicskával — tíz évig is elfaracsgált egy sakk-készleten vagy egy tökéletesen működő óraszerkezeten. Élt egy ilyen ügyes ember Kaposváron is. Igaz ugyan, hogy nem a börtönben, hanem jól felszerelt műhelyében készítette el mestermunkáját. Mindene megvolt hozzá, a szorítok. gyalulj, vésők, fúrók, a nagy mű elkészítéséhez mégsem volt elég az élete. A történet 1911-ben kezdődött, amikor nagy címekben hirdették az újságok, hogy Budapestről Kaposvárra költöznek a Royák tesi- vérek, s az Irányi Dániel utcában nyitják meg asztalosműhelyüket és tisztelettel kérik a kaposvári közönség támogatását. Sokáig együtt dolgozott a két testvér, és rövid idő alatt nagy tekintélyre tettek szert kiváló munkájukkal. Műhelyükben nemcsak asztalosmunkák, hanem meghökkentő szerkezetek is készültek. Fából készült kerékpárok, „örökmgzgók’’, teknőepán- célból készült mandolinok, remekmívű, intarziás bútorok, ládikák bűvös zárószerkezetekkel. Nyugatra menni ragyogó dolog. Azonkívül nem is olcsó dolog. Mi, magyarországi turisták általában erősen meggondoljuk, hogy külföldi tartózkodásunk idején mire költsük pénzünket. Mert kell ugye, a szállásra, — Nem egészen — mondta Paula, miközben elérték a partot. Ézsiás fölállt, a víz csak fél combjáig ért. AJJétikus testén vízcseppek sziporkáztak, haja vállára simult. A lányok félrefordították fejüket. — Ugyan, nézzenek jó! meg; csak a rút testet kell takargatni! S mint láttam, önöknek sincs mit — mondta Ézsiás, karját melle előtt összefonva. A lányok felálltak. Szoborszép testükön eljátszott a holtísugár. Ézsiáshoz Iá baltak, megálltak előtte: leplezetlen mohósággal nézték. Aztán kinyúlt karjuk; langykönnyűen végigsimították domborodó izmait. Ézsiás hátra hajtotta a fejét, édes bódulatot érzett. Kezei kitárultak és magához ölelte a két nedves, remegő lestet, beszívta hajuk illatát. « — Ily gyönyörűek voltatok dédanyáim, szépanyaim, ily csodálatosak?! — szakadt fel melléből a sóhajtás. Először Paula bújt ki öleléséből. Gyorsan magukra vették köntösüket. Ézsiás csak állt. és bámulta őket. — Öltözz, idegen; még meglát valaki, és bajt hozol ránk! — mondta Paula. Ézsiás lassan öltözni kezdett. — Melyikőtök a pővére a másiknak ? — kérdezte. A két lány összenézett, aztán Evelin szólalt meg. — Nem vagyunk testvérek — mondta. — Nem? — nézett nagyot Ézsiás. — Hisz a gróf ... (Folytatjuk.) Az idősebb testvér halála után történetünk hőse, Royák József dolgozott tovább a tisztes műhelyben, de ekkor már a Fő utca 9. szám alatt. Ott aztán különös dolgok történtek. Sokféle hangszeren játszott, de különösen a hegedűt kedvelte. „A hegedűnek lelke van” — mpndogatta, és nagy szorgalommal hozzálátott egy úgynevezett „rc- formhegedú” készítéséhez. Ez a hegedű nem volt közönséges hangszer. Valamivel nagyobbnak tervezte, mint az igazi hegedűt, hangja valahol a brácsák és a hegedűk hangszíne között mozgott, „hangja pedig 15— 20 méter távolságról sem halkult el’. Az ilyen hangú hegedűnek — ahogy ő mondta — „szilárd képviselő hangszerét eddig senki sem készítette el”. Ilyen lett volna tehát a „reform mesterhegedű”, melyet többévi munika után 1937-ben Winter Sándor budapesti hegedűművész társaságában be is mutattak Kaposvár közönségének. A közönség a Koronában várta a csodahangszer megszólalását. Amikor aztán a mester nagy gonddal kicsomagolta bűvös hangszeréi, az érdeklődő tekintetedet mosoly váltotta fel. A tokból ugyanis egy félig kész hegedű került elő. Nem volt bepácolva, a hangja is olyan volt, mint ggy közönséges étkezésre, s ha autóval megyünk, akkor benzinre is ... A siófoki Joó házaspár azonban másként gondolkodott, s épp emiatt állt a bíróság előtt. A 36 éves Joó Gábort a Kaposvári Városi Bíróság első fokon egyévi szabadságvesztésre és 10 ezer forint büntetésre, feleségét pedig 8400 forintos pénzbüntetésre ítélte. Az ügyet a közelmúltban tárgyalta újra — már a megyei bíróságon — dr. Mózes Gábor tanácsa, mivel a vádlottak enyhítésért és elkobzás mellőzéséért fellebbeztek. A másodfokú ítélet jórészt helyben hagyta a korábbi ítéletet, csupán Joó Gábor esetében módosított annyit, hogy a férfi szabadságvesztését kétévi próbaidőre felfüggesztette, viszont a 10 ezer forintot 30 ezer forintos büntetésre emelte fel. A magánkereskedő J jó család (a szülők és a két gyermek) Barkas gépkocsin kelt útra 1983. szeptember 24-én, egy NSZK-beli ismeréséhez. A maximális valutát beváltották, sőt a személyenként megengedhető 100—100 márkát — amit magyar állampolgár magánál tarthat — is kivitték. Két hétig tartózkodtak külföldön, közben átruccantak Franciaországba. Az egész nem került egy fillérjükbe sem — saját állításuk szerint ugyanis ismerősük minden költségüket fedezte, sőt még különféle műszaki cikkeket is ajándékozott nekik, így a Joó házaspár valamennyi pénzét elkölthette. Nagyobb mennyiségű piperecikken kívül többek között videofelvevőt és lejátszót, kazettákat, nagyleme- ket, hiíi-tornyot, zsebszámológépeket, Polaroid filmeket és egyéb műszak] árukat, hoztak haza. A vámnál, visszaérkezésükkor, kitöltöttek ugyan egy vánjárunyi- latkozatot, de arra csupán tíz tételnyi árut írták, s mélyhegedűé, csak valamivel erősebb. A kudarcot a mester a pácolás hiányának tulajdonította, de mint mondta: a „lélek vize” elkészítésének titkára sehogyan sem jött rá. Összefőzött gyökereket, füveket, gyantákat olvasztott, mindenféle kotvvalékot készített teknősbékapéncél- ból, szarvasbogár szarvából, mindhiába. Csak nem jött rá a titokra. A szomszéd iparosok — csupa heccből — át-átmentek hozzá, hogy megzavarják munkáját. Különféle ürügyekkel felemelgették a fazék tetejét, amely alatt a pác főtt. Mivel azonban hogy belenéztek a fazekába, kiöntötte az egészet, mert szentül hitte, hogy ezzel megszűnt a „titok mágiája”, és újból kezdte a keserves- munkát élőről. Mindig újabb és újabb dolgokkal kísérletezett, de a hegedű pácolásának titkát sohasem találta meg. Meghagyta, hogy a maga által készített koporsóban temessék el. Ez a koporsó valamivel szélesebb volt a szokványosnál, és kevésbé volt díszes. Vastag tölgyfából készült, kívül lakkozott, belül kárpitozott. Belső oldaton egy kis rekeszben ott lapult a mesterhegedű. Royák mester talán meg a túlvilágon is a pácolás titkáról álmodik ... mindenből jóval kevesebbet, mint amennyit valójában hoztak. Joó Gábor — bevallása szerint — kinttartózkodásuk idején műszaki vizsgára felkészítette vendéglátójának két személykgépkocsiját, s ennek fejében kapták ingyen a szállást és az ennivalót, valamint a házigazda számos — korántsem kis értékű — ajándékkal is elhalmozta őket. A külföldi munkavállalásra azonban a vádlottnak nem volt engedélye Joó Gábor korábban is elfogadott már például videomagnót ajándékba itthon, külföldi állampolgártól, úgy, hogy semmiféle ajándékozási papírral nem rendelkezett. Ráadásul devizahatósági engedélye sem volt. Nyugati utazásuk előtt a siófoki piacon lengyelektől is vásároltak olyan árukat, amelyek sértik a devizajogszabályokat. A vádlottak cselekményüket résziben beismerték. Védekezésüket a bíróság nem fogadta el. Távoli ismerőseik csak úgy nem ajándékozhattak nekik ingyen eny- nyi mindent, nem állhatták kinttartózkodásuk költségeit, postán csak úgy, szeretetböi, nem küldenek nekik 735 nyugatnémet márkát. Ráadásul egyik „ismerősük” neve a siófoki és a kaposvári bíróságon is ismerősen cseng, mivel hasonló ügyekben már szintén szerepelt „nagylelkű ajándékozóként ... A bíróság megállapította: ennyi áruhoz csupán a devizajogszabályok megsértésével juthatott a Joó házaspár, s megsértették az 1974. évi 1. sz. törvényerejű rendelet jó néhány bekezdésében leírókat. Az elkobzott tárgyak listája mintegy két oldalt tesz ki. A másodfokú ítélet jogerős. Gy. L. Lévai József Túl sok volt az „ajándék” Megpróbálták kijátszani a devizajogszabályokat
