Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

1984. augusztus 11., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Azért mondom, hogy ismét, mert Somogy- szentpálon az 1960-as évek elején állt a Herman Ottó falumúzeum. Kovácsevics Márk tanító vezetésével gazdag és szép anyag gyűlt össze. Útkorszerűsítés miatt azonban a házat lebontották. Vajon mi lett a ma már eligha föllellhető anyag sorsa? Herman Ottó 1890-ben a szentpáli berek szélén figyelte Balaton-Nagyberek állat- és növényvilágát, szállása a somogyszentpáli plébánián volt. Innen az egykori falumú­zeum elnevezése. A két falu népe mindig becsülettel, szor­galmasan dolgozott, mégás szegény volt. Bi­zonyítják ezt a régi iratok is: az 1714. évii úrbéri összeírás szerint a földesúrnak joga volt megkövetelni, hogy Szentpálról évente egy sertést szolgáltassanak ki, de a nagy szegénység miatt ezt is elengedi.. . A régi iratokból az is kiderül, hogy lá­zadtak a földesúri túlkapások, a jegyzői ön­kény ellen. 1696 szeptemberében Varjaskér jobbágyai — megunva a földesúr követelte robotolást — fölkerekedtek és a szomszédos Eszterházy-tolrtokon, Szent Pál faluban te­lepedtek le. 1866 januárjában a varjaskérlek Váry Ferenc jegyző elmozdítására töreked­tek kérvényükben — eredménnyel. Életük azonban később sem fordult jóra; az 1910-es években sokan fölkerekedtek, és kivándorol­ták Amerikába. Anyagiakban nem, de ta­pasztalatokban gazdagodva egy-fcét éven be­lüli csaknem valamennyien visszatértek szü­lőfalujukba. Az 5 emléküket őrzi a temp­lomtéren 1912-ben felállított szobor. Három­szög alakú talapzatán 42 szentpáli, varjas­kéri neve olvasható. A falu lakóinak többsége római katolikus volt. 1776-iban a két falu népe közös erővel építette a ma is álló szép, hegyes sisakos templomát. A föoltárkép id. Dorffmaister István munkája. A falu monográfiáját dr. Hoss József prelátus, volt püspöki helynök írta meg, aki lelkes kutatója volt a falu­nak. A múlt századiban nem volt olyan háza a falunak, ahöl az asszonynépnek ne lett vol­na rokkája, szövőszéke; feldolgozták a ken­dert, a lent, később a gyapjút is. A szemt- póll hímzések, szőttesek, vanrotbasok azonos értékűek a buzsáfci hímzésekkel, hiszen mo- tívumforrásalik megegyeznek. iHol vannak már a szövőszékek? Hol a nők festői vïselete, a bő szoknyák, a ká- nyás konty? Rég volt az az idő is, amikor Közel a Balatonhoz Tíz kilométerre a Balatontól délre, a Nagyberek szélére települt Varjaskér és Tótszentpál. A török hódoltság után egy­máshoz 'közelii, azóta összeépült két falut 1929-ben egyesítették, azóta a Somogyszent­pál nevet viseli. Valószínű, hogy már a ró­mai korban is lakott település volt. Somogy- szentpálről ismerünk itáliai edényeket az I. századiból. A leletek gazdagságáról számol be Andorfi (Andro&ics) Márton szentpáli születésű tanár emlékező levele: „Tényleg úgy van, hogy 1906 és 1913 kö­zött, a nagylbereki-övcsatorna építése alkal­mából rengeteg és sokféle eszközt találtunk: szépen e» o—t.Ujrosan kífiaragott, átlyukasz­tott kődarabokat, amelyeket a halászhálóik aljára nehezéknek '‘“TT*'*?1; -Számos, réz- b'l bron/w'f es vasbol keszuTT szlgoriT-, Dt>aölr 1X1 1®z> vas és bronzkorbeli kesék, fírcak:, fejsZék, főzőedények, dísztárgyak, meglkövasülit, egy darab fából kiácsolt tár­gyaik kerülték elő. Miivel a leleteikkel seníki sem törődött, legnagyobb részük a kiásott földdel együtt a partra került.” Egyre ritkábban, bár még napjainkban is található edény- és cseréptörmelék. Kiis- bronzak főként a szántás alkalmával buk­kantak félszínre. A hét magyar törzs egyikének nevét vise­lő Varjiaskér, az ősi Kér első írásos emléke Károly Róbert uralkodása idejéből való; az 1332—37. évi pápai tjizedjegyzésben fordul elő Kér, majd később K e er alakban. A fa­lu törzsnevéből kiderül, hogy telepítése sok­kal régebbi, valószínűleg X. vagy XI. szá­zadi!. Somogybán a Kérek közül V arjas1 kér­nek lehetett nagyobb jelentősége. Ezt bizo­nyítja, hogy már a XIII. századiban volt -téglából épített temploma; romjai a régi Kér központjában találhatók, a szádéi sző­lők mellett. Jelenleg a templom-rom orom­zata áld csak, olyan hat méter magasságiban, Vára is volt a falunak: földbe temetett alapfiailai a varjaskér,i határban, az övcsa­torna jobb partján ma is láthatók. A szájhagyomány szerint az ősi Kér köz­pontját cölöpökre vert vastag hajópadlós fahídrendszer kötötte össze a várral, egyéb­ként a berki lápon- szinte megközelíthetet­len volt. Az emlékezet szerint a templom és a vár a török hódoltság alatt pusztult el, a Tóti-dombról ágyúzták, s lerombolták a fed- perzselődött településsel együtt. A másik falu, Tótszentpál szinten közép­kori település. A pápai tizedszedők jegyzé­kében „Ecclesia a Santo Paulo” néven sze­repelt. A falu elnevezését valószínűleg temploma védőszentjéről, Szent Páltól kap­ta. A törökpusztítást a környező kisebb te­lepülések sem élték túl, így a szomszédos Gyulvez és Nyír falu már csak dűlőnév­ként él; teljesen eltűnt a Varjaskér mellet­ti Teh-ekeskér, Zobafatva, Németi falu. De az újjátelepült Varjaskér és Tótszentpál is „elhagyta” régi helyét: egymáshoz közelebb települt, mintegy megerősítve egymást. Mi­vel a lakosság nagy része elpusztult (1715- ben csak 15 magyar háztartást írtak össze, de ezek nagy része is elköltözött), helyükbe délszláv telepeseket hoztak mindkét faluba. A főként horvát anyanyelvű telepeseket a berek eliszaposodott déli részének lecsap o- lásá-ra, a terület művelésére hozták. Az új honfoglalóik valószínűleg településük előtt is vízi ermberök lehettek, halászó', nádazó vízi bujárok, akiknek nem volt ismeretlen a fe­kete berak lápvtiiága. A szájhagyomány is a Dráva környékéről. Verőce vármegyéből származtatja őket. Ennek az az 1695-iben ké­szült országos összeírás sem mond ellent, amelyik Tótszentpál, Varjaskér, Buzsák, Táslka nevével kapcsolatban az i-lly-ro-croata mellett tót, rác, szerb, dálmát megjelölést használ. Tény, hogy a szentpá-liaik, varjaské- riek megértették és szerették a berket. Fa­lujukat a berek koronájának tartották. Bár nyomorúságosán tengődtek, a berek az éle­tet, néha a védelmet jelentette számúikra. A falu környéki tavákban (Kuta, Bfeztrtavo- da, Fehérvíz, Prevoz) szinte naponta ha­lászták. Nagy halásznemzetiségek alakultak ki, akiket a halászgazida irányított. A föl- desurak a tulajdonúikban levő berki részt bérbe adták a falusiaknak. Somogy várme­gye 1776. évii megyegyűlésén így nyilatkoz­tak: „A szentpáiiak emberemlékezetet meg­haladó idő óta egészen mostanáig mindig élvezték a Balaton előnyeit, a halászatot...” A szentpáli eimlber töb|b mint 200 éves hagyomány után nem tudott és ma sem tud lemondani a halászatról. Ha nem halászha­tott vejszével, halászott eresztő- vagy tur- bükhéilóval. Ha azzal sem tehette, legalább azifionyozott. A berek masai* ajrorran .. ^ „olt. Épü­letek tetőfedésére, kerítések összeállítására, de tüzelésre is használták a nádat. Nem­csak a nádlaratáshoz, hanem feldolgozásához is értettek. Helyiben és vidéken végeztek nádazómunkát, s ez jó jövedelemforrásnak bizonyult. 1900-bain a két falu 254 házából 231-nek nád vagy zsúpteteje volt. Ez idő­ben csak 19 ház épült kőből vagy tégláiból, a többi hosszan elnyújtott pitaros — tomá- cos — ház falai vályogból készültek. Érdemes volna a helyi tanácsnak egy szentpáli pitaros házat ismét felújítani és a falu értékeit benne megmutatni, megőrizni. 1770-ben ezt jelentették Tótszentpálró! és Vargyaskérről : „Mivel az oskola szokásban nem volt, hanem pásztonságra és szántásra hajtják az gyermeket, semmi iskolaépület nincs, kilenc könyv van összesen ...” Azóta sok víz lefolyt a szentpáli Bísztra vodán, s a fiatalok tanulták. Tehetségüket bizonyítja, hogy négy orvos, négy állatorvos, több tanár és mérnök, illetve a közigazgatásban és az iparban számos szakember nevelődött a fa­lu szülöttéiből. A továbbtanulásira természe­tesen a felszabadulás után nyílt igazi lehe­tőség. Híres emberei is vannak a falunak: Polgár László operaénekes, dr. Kovács Fe­renc akadémikus, professzor (akiről szó volt e sorozatban), Kovács Dénes Csíkszeredái múzeumiigazgató, néprajzos. A falu büszke rájuk. A mai Somogyszentpál nagy erőpróbája, szomorúsága a második világháború volt. 1944. december 8-itól 1945. április 1-ig mlint frontközség háromszor cserélt gazdát; lakó­házainak, gazdasági épületeinek nagy része tönkrement. Sok szovjet katona halt meg az itteni harcokban, s az Itt felejtett lövedé­kek később is követeltek áldozatot. Csak lassan, nincstetemségben kezdődött meg az újjáépítés. 1957-ben azonban kitá- rulkozott a Világra Somogyszentpál : akkor gyulladt ki a fény, megszólalunk az első rá­diók, megindult az autóbuszközlekedés Mar­caliba és a kisvasúti összeköttetés Balaton- fenyvesre. 1960-ban megérkezett az első körorvos, dr. Dorner Antal. 1968-ban törpe vízmű látta el jó ivóvízzel a falut. Űj kul­túrotthon épült. Az 1959-ben alakult tertme- lőszövefkezet dolgozói fokozatosan erősödve 1975-ben egyesültek Kéthely, Balatönikeresz- túr, Balatonújlliak népével. Azóta igazi me­zőgazdasági nagyüzemmé nőtte ki magát a gazdaság, s egyre szebb eredményeket ér el. E szép történelmi múlttal, nagy hagyomá­nyokkal rendelkező falu mégis sorvad. La­kóinak száma álig több, mint ezer. Az okok általánosak és részben sajátosaik. A falu ré­gi bűne az „egyke”, mindig is kevés gyer­mek született itt. A továbbtanuló fiatalok elszármaztak a faluból; érződik Marcali és Bailatomfenyves elszívó hatása. Vezetők nél­kül maradt a falu ... A fejlesztés első lépései megtörténtek. 1984 januárjától varrodát üzemeltet a tsz, a régi gépjavító állomás helyén jó munka­körülményekkel, egyelőre kis létszámmal. Az ilyen és ehhez hasonló munkahelye* létrehozásával a fiatalság is megtalálja szá­mításait és nem kíván elköltözni. Kevés még a környékről, a berek majorjailbóll be­költöző új lakosok száma, s a városból visz- szaáramlásról még nem lehet beszéln . Bár a szentpáli zártikertekben egyre több a szé­pen felújított, gondozott pince (Breziki- hegy, Suliimány, Pipa-hegy) s némelyiknek városi tulajdonosa van. Lehetőség kínálko­zik arra is, hogy Somogyszentpál bekapcso­lódjon a balatoni idegenforgalom vérikerin­gésébe. Az üdülőfaluért azonban a helybe­lieknek is áldozniuk kell. A Balatomfenyvesről induló kisvonat za­katol azon a romantikus berken át, amely 1977 óta Nagyberetei-Fehérvíz néven orszá­gos értékű természetvédelmi terület. Ennek része a varjaslkéri berek, az úgynevezett Nekota is. A kisvoeattal fölkereshető a csisztapusztai termálfürdő és Táslka. Termé­szetesen nagyobb idegenforgalmi érdeklődés­re is számíthatnánk egy Somogyszentpál népművészetét, múltját bemutató állandó kiállítás révén, amely a volt tanácsház szép épületébani vagy az új művelődési házban kaphatna helyet. A falu középkori emlékei­nek feltárása idegepforgalomnövelő tényező lenn«. Sök reményt fűznék a szentpáiiak a be­kötőút jobb oldalán, a falu határában nem­rég átadott marcali víztározó jövőjéhez. Egyre szaporodó halállománya, madárvilága, a Balatonhoz való közelsége sok lehetőséget rejt magában. Mindezeknek megvalósulásá­val s ha a szentpáli fiatalok ráébrednek ar­ra, hogy otthonukban is jól meg tudnak él­ni, remélhető: megszűnik az elvándorlás, és Somogyszentpál virágzó, fejlődő falu lehet a berekszéli, Balaton környéki idegenforga­lomban. Dr. Bogdán Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom