Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
4 Somogyi Néplap 1984. augusztus 11., szombat Érdekütközés A MEGOLDÁSRA VÁRNI KELL Sár Gyula, a kaposfüredi Vörös Október Termelőszövetkezet elnöke rosszkedvű. — Kéremszépen, megmondom, hogy hány sertés van a telepen: ezerkétszáz darab. De a büdösség nom a számok függvénye. A faluban a régiek közül maid mindenki nevel disznót, nem is egyet. Sokkal több van a házaknál, ha összeadjuk őket, mint a telepen Igaz? — fordul igazolásul a főagronómushoz. Lassú Istvánhoz, s az helyeslőén bólint. — Kéremszépen — folytatja az elnök —, azok nern büdösek? Ott nincs légy? Csak a téeszdisznó. büdös? Nos, nem hiszem, hogy a téeszdisznó büdösebb, mint a háztáji. A sertéstelep azonban, amely alig kétszáz méternyire van az új lakóteleptől, bűzlik a forró dél- előttön. Szél sem mozdul, mégis... Osztott műszakban dolgoznak, és most éppen senki sem tartózkodik a telepen, csak a disznók és a legyek. Az utóbbiak elviselhetetlenül nagy számban. Átdöngenek a lakótelepre, beszemtelenkednek a konyhákba, zöld hasukat napoz- tatják kenyéren, húson, gyermektápszeren. — Két éve lakunk itt — mondja Prait Imre, aki karján egy kisgyereket tart. — Amikor elkezdtük az építkezést, a nagy lelkesedésben nemigen foglalkoztunk a sertésteleppel. Különben is: megígérték, hogy megszűnik itt az állattartás Azóta már sokszor bosszankodtunk. Szúnyoghálóval, zárt ablakokkal védekezünk a legyek ellen, de hiába. Ha fúj a szél, elviselhetetlenül büdös van, de a trágyatelep szaga a széltől függetlenül is állandó. — Nem kezelik a trágyát — helyesel Tolnai János —; permetezni kellene vagy nem is tudom, nem értek hozzá. De senki nem törődik vele. — Kéremszépen — mondja a téeszelnök egyre mérgesebben — a Vörös Csillag téesz, ugyebár, nem nyereséggel dolgozott; ezt mindenki tudja. 1982-ben mini veszteségforrást szanálták a tehénállományunkat A sertéstelep évente nyolcmillió forint árbevételt jelent számunkra: nem tudunk lemondani róla. Épül So- mogyaszalóban az új telep, ha az beindul, átelepítjük a disznókat. Megmondtam a városi tanácson is, hogy nem tudunk mit csinálni, ezek az ólak nulla értékűek, átalakítani, másra használni őket nem lehet. Mit tartsunk itt, éticsigát? — Rendszeresen irtjuk a legyeket — mondja Lassú István. — Neo-Justuxot használunk; radikális, jó szer. De ahol disznó van, ott légy is van. A városi tanács főépítésze, Virányi István azt mondja: — Az általános rendezési terv előírja, hogy 1985-ig meg kelt szüntetni az állattartást. Az országos építési szabályzat is kimondja, hogy ilyen közel a lakótelephez nem lehet állattartást folytatni. Javul a helyzet, ha a sertéseket áttelepítik Somogyaszalóba, de az épületeket sem lehet állattartásra felhasználni. — Juhok is vannak — panaszkodnak tovább az új lakók. — Ebben az utcában engedélyezte a tanács, hogy a lakók is tarthassanak álKevesen tudják, hogy a szervezett turizmost voltaképpen az antialkoholiz- musnak (tehát az alkoholnak is) köszönhetjük. Az antialkoholisták szövetsége 1841-ben az angliai Lough- borough-ban hirdette meg, hogy küzd az alkohol kártevése, e káros szenvedély ellen s ezért abban az évben ott antialkoholista ünnepséget rendez. Mr. Cook volt a szövetség szószólója. Az ünnepséget a városkában kívánták megszervezni, de valahogyan oda is kellett jutniuk azoknak az érdeklődőknek, akik Anglia távolabbi részén laktak. Azt javasolta tehát Mr. Cook, hogy ,,béreljenek egy vonatot, így kényelmesebb lesz latot, de csirkénél nagyobb nemigen van az udvarok ban.- — És a tehén? — csipog közbe az egyik kisgyerek — Hallgass már, nincs itt tehén! — csitítják a ki.-> kotnyelest. Pedig van. Faragó Sándor a mintaiakótelep egyik szélső házában magángazdálkodó. Három tehene van. — Nincs velük sok baj A lakók is megszokták; sokan jönnek hozzánk friss tejért. Végülis aki ide költözik, számíthat rá, hogy háziállatokkal találkozik. Rendszeresen permetezem a trágyát, tisztán tartom az udvart Úgy láttuk, akik bírják a szagot, azok érdekelve vannak valamilyen módon az állattartásban. Akiket zavar a bűz, a légy, azok városiak, és Kaposvár falunak nevezett füredi városrészében élnek, de nem szívesen látják a fertőzéseket hurcoló legyeket lakásukban. Érdekek ütköznek és részigazságok. ,A tsz érdeke az, hogy végre nyereséggel zárjon, a lakók viszont egészséges környezetben szeretnének élni. úgy tetszik, erre még várniuk kell. az utazás és kisebb költséget is jelent az utazásnak ez a módja”. Kérte, hogy munkástársai bízzák meg őt az utazás megszervezésével és meghirdetésével. Ez még is történt. S akkora sikere volt az újszerű megoldásnak, hogy Mr. Cook két év múlva a londoni Fleet Streeten már megnyitotta a világ első utazási irodáját. Az iroda sikeres működésének köszönhetően sorra nyíltak meg a világ minden részén az utazási irodák. u Stílusos volna, ha a szervezett turizmus és az alkohol kedvelői egyszer-egyszer rájuk is emelnék poharukat ... R. J. Klie Agîtes Mr. Cook egészségére! Vasárnap Puscsinóban Alig egy „ugrásra" van Moszkvától ez a városka — úgy 120 kilométerre, az Oka folyó meredek partján. Azt mondják, Puscsino a tudósok városa, mert itt van a Szovjetunió Tudománycs Akadémiája biológiai kutatásainak tudományos központja ... A városka, népe fiatalosan, vidáman tölti szabad idejét. Fiatal maga a város is, hiszen alapkövét csak 1961-ben rakták le. S fiatalok a lakói: a puscsi- nóiak átlag életkora 30 év Azt mondják a puscsinói- ak, olyan ez itt, mintha fé- lig-meddig falun élnének, s ezzel nagyon elégedettek. Ami a kényelemhez kell, megvan: üzletek, iskolák, szolgáltatások, mozi, szálloda, kórház és orvosi rendelő; a lakások modernek, kényelmesek. Viszont ahhoz, hogy a város egyik végétől a másik végéig eljussanak, gyalog elég egy fél óra Ezért aztán alig van itt közlekedési eszköz, aminek a következménye a. csodálatosan tiszta levegő és a csend. A város bármelyik pontjától 15 perc alatt ki lehet menni az Oka folyóhoz, amelynek partját finom homok szegélyezi. Kicsit távolabb sűrű erdő hívogatja a kirándulókat... Nem csoda, hogy Puscsinóban gyakran vendégeskednek híres színészek, zenészek, különféle együttesek, akiknek moszkvai föllépéseire sokszor nem is lehet jegyet kapni. Itt minden vasárnap ünnepnap: a tudósok ifjú városa g hétvégén a vidám mulatságok színhelye. 7. — A városiból jöttem, a múltat keresem, és úgy látom, hogy alaposan síiikerült is megtalálnom. — Szerencsés ember. Minden ember szerencsésnek mondtatja magát, alkiinek sikerült, aimlit ákart. Ézsiás azon gondolkodott, hogy egyenesen rákérdez, hol is van tulajdoniképpen, de erre nem maradt ideje. Hirtelen sötétedni kezdett, az ég alján a távolban lila fények lobbantak. A kutyák vonítani kezdtek, s farkukat behúzva kotródtak be az asztal alá. Hatalmasat dörrent az ég, és a süvítő szélroham leseperte az asztal terítékét, ezüstneműk szálltak a levegőiben. Az öreg fák nyikorogva hajlottak, ronggyá szakadtok leveleik. Nagy recsegésekkel hatalmas ágak törtek, és zuhantak le róluk. Ézsiás fölállt. Kiáltani akart, de az erős szél torkára forrasztotta a hangot. Légszomja támadt. Körülpillantott: a grófot és a feleségét már nem látta, s a virághinta is üresen lóbáló- zott a szélben. A zongoránál ott ült a lány; szemét lehunyva vad ütemeket játszott, s az orkán messzire vitte a hangot. Fekete haját kibontotta a szél, hosszú fátyolként úszott mögötte a repkedő levelek közötti széláramban. Hatalmas reccsenés, és egy nagy ág a zongora végére zuhant. Leesett róla a galambfészek. A pelyhes fiókák ott vergődtek a nyitott fedelű zongora húrjain a kalapácsok felett. Ézsiás érezte, hogy megragadják a kezét. Nárcisz állt mellette, tátogó szájáról leolvasta, hogy menekülésre szólítja, és a kastély felé mutatott. Ézsiás vissza akart kiáltani, hogy a lány... de nem marfdt ideje, mert Nárcisz magával vonszolta. Újra hatalmas dörrenés, és egy időben sisteregve vágott le a villám, túlvilági fényt lobbantva. Ézsiás megtorpant. Hátrafordult, és látta, hogy a hatalmas villám sújtotta juhar kétfelé nyílva, recsegve-ro- pogva zuhan a fehér zongorára és az asztalra, poz- dorjára törve őket. A lányt már nem látta sehol. Tücsök ciripelésére ébredt. Kinyitotta a szemét. Holdfény szűrődött be a szobába, s kékes fénnyel ötvözte a tárgyakat. Kissé kó- válygó fejjel, ruhástul feküdt a baldachinos ágyon A földig érő ablaknak mind a két szárnya nyitva volt, s beszűrődtek az éjszaka hangjai. Felült, megtapogatta zsebeit; cigarettát vett elő, öngyújtóját is megtalálta. Rágyújtott, majd felállt, és az ablakhoz sétált. Fűszeres nyáréjszakai illatok szálltak be a szobába. A park szomorú látványt nyújtott. A vihar sok ágat tört le, s ezek szanaszét hevertek. Egy nagy, sudár fenyő tövestül kifordulva fePIACI KÖRKÉP Végre lecsószezon! küdt egy öreg tölgy alsó, vastag ágain fennakadva.. Két fehér alakot látott: kibontott hajjal futottak egyik fától a másikig. Ker- getőztek. Aprókat sikkantot- tak, majd ahogy a fekete megfogta a szőkét, átölelték egymást, összesimullak arcuk összeért, azfán futottak tovább. Ézsiás felismerte a konte- szeket. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy lemenjen hozzájuk. Halkan kinyitotta az ajtót, a folyosó sötét volt. Nem tudta, merre kell indulnia, ezért visszament az ablakhoz és újra szemügyre vette a földig a távolságot. Úgy ítélte meg, hogy félemeletnyi lehet. Aztán ugrott. Halk dobbanással ért földet egy nagy bukszusbokor mögött. Egy darabig figyelt aztán felállt, és elindult. A fehér holdfényben ezüstösen csillogtak a fűszálakon és bokrok levelein fennakadt vízcseppek. Langyosnak és puhának érezte a levegőt, a konteszek hangja felé ment, fától bokorig. Lopva akarta megjestii őket, nehogy mint az álom eltűnjenek. Egy nyírfa alacsony ágáról nagy madarat riasztott tel; az szárnyait suhogtatva szállt föl, mint egy feketeárnyék, és kellemetlen hangon rikkantott. (Folytatjuk.) Alig hittek a szemüknek tegnap a kaposvári hetipiacon a vásárlók: a Zöldért mozgóárusának paradicsomosládái fölött .3 forintot jelzett az ártábla. Ugyanott zöldpaprikát is kaphattunk 18-ért. A dicséretes árletörő szándékra utal, hogy a vállalat csarnokbeli pavilonjában ugyanez a paprika 23 forintba került. Alig volt kistermelő, aki „lecsóban" állta volna ezt az árcsatát Igaz, a Zöldért viszont 32 forintos első osztályú paprikája minőségével maradt el a hasonló áron kapható kistermelőitől. Hogy végre beérett a szántóföldi termés, azt az is jelzi: a legszebb paradicsomért sem kértek már 10 forintnál többet. Olyanra sem emlékszünk, hogy mutatós hegyes erős paprikát 50 fillérért vehetünk volna. Ugyancsak örvendetes, hogy az egy hét előtti 8 forintos vegyeszöldség-csc- mók ára 5-re mérséklődött. Már 6-ért is áruljak burgonyát, s a fejtett bab litere sem került többe 9 forintnál. Az árapály hírei közt szót érdemel, hogy egy bögrényi csibegomba most csak 8 forint volt. A gombapiacon egyébként 60-ért laska, 80- ért sampinyon fordult még elő. 3,80 volt a pavilonban a másodosztályú fejes káposzta. (Miközben a felvásárló 1 forintért veszi át.) 10-ért láttunk szép zöldbabot is, 2,50-ért fogyott" a tök Komorabb árképet mutatott a gyümölcspiac. Kevés a dinnye, így ez alkalommal sem kaphattuk meg kilóját 20—25 forintnál olcsóbban. Félő, hogy aki az olcsóságra várva halogatja a vételt, majd csak a „lő- rinces”-ből kap. Hasonlóan nagy szeme van az idén a kajszinak: jó ha 20-ért vehetünk. Itt kezdődik és 38 forintnál végződik a franciabarack árskálájá. Pirul a nyári alma, nem pirulnak viszont az árusok: 15-öt kérnek kilójáért. Az „utómeggy'’ 18-ért fogyott Sokaknak föltűnt, hogy a piac egyik oldalán minden tojást 2-ért, a másikon 2,20-ért adtak. Nem volt ilyen talány á baromfiáraknál. Egy alig kétkilós csirkepárért 120-at kellett fizetni. Meglepően gazdag volt a választék halból. Háromféle pontyot is kínáltak 67, 63 cs 53 forintos árakon. 20-ért dobták a szatyorba a balatoni keszeget.
