Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

2 Somogyi Néplap 1984. augusztus 11., szombat Aczél György és Joaquim Gomes megbeszélése Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára pénteken a Központi Bizottság székházában talál­kozott Joaquim Gomes-sel. a Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottságának é’ titkárságának tagjával, aki az MSZMP meghívására ha­zánkban pihen. A két párt kapcsolatait hagyományosan jellemző szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen kölcsönösen tájékoztatták egymást or­szágaik helyzetéről és párt­jaik tevékenységéről, vala­mint áttekintették az MSZMP és a Portugál Kom­munista Párt közötti együtt­működés további erősítésé­nek lehetőségeit. A találkozón részt vett Kovács László, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője. Vatikáni ultimátum a nlcaragual pap-miniszterekhez A római egyház hatósága a politikai tevékenység befe­jezésére szólította fel a ni- caraguai kormány három pap tagját. A vatikáni sajtóiroda pénteken kiadott közlemé­nye szerint a szentszék a kánonjog előírására utalva, a papi hivatás gyakorlásá­val összeférhetetlennek tartja, ezért megtiltja, hogy Fernando Cardenal az ok­tatási, Ernesto Cardenal a kulturális, Miguel d’Escoto pedig a külügyminiszteri teendőket továbbra is ellás­sa a Nicaraguái Köztársa­ság kormányában. Tüntetők a katedrális előtt Tömegtüntetés volt a chUei fővárosban. A rendőrök gumi­botokkal és vízágyúkkal támadtak a felvonulókra. A képen: elviszik az egyik megsebesült tüntetőt Ahogy közeledik Chilében a 11 évvel ezelőtti véres ka­tonai puccs évfordulója, úgy szaporodnak a tiltakozó megmozdulások. Legutóbb csütörtökön egy katolikus akcióprogram keretében vo­nultak tízezren a santiagói katedrális elé, hogy gyertyá­val és virággal a kezükben megemlékezzenek a Pino- chet-rendszer áldozatairól. A tömeg á demokráciát éltette, mire a rendőrség durván be­avatkozott, sokakat megsebe­sítettek, köztük a chilei ke­reszténydemokraták egyik vezetőjét. A katonai diktatúra két­ségbeesetten védelmezi az elnyomó rendszert, de — nyugati megfigyelők szerint is — egyre több válságtünet jelzi: Pinochet helyzete meg­rendült. A gazdaság bajai­nak orvoslására ma már nem képesek gyógyírt találni. Chile nemzeti összterméke évről évre csökken, mégpe­dig kétszámjegyű indexek­kel. Ma már legalább 28— 30 százaléka a munkaképes korú lakosságnak munka- nélküli vagy csak részlege­sen foglalkoztatott. A vállal­kozók — kisebbek és na­gyobbak — Iszinte egyönte­tűen kiábrándultak a dikta­túrából, amely a kezdeti föl­lendülés után a külföldi cé­geket részesíti előnyben a hazaiakkal szemben, s üze­mek ezrei emiatt csődbe mentek. Mi/nt az Intemacio- nal Herald Tribune nemrég megállapította: a rendszer­rel szembeni jobboldali elé­gedetlenség is egyre növek­szik. (A csütörtöki tüntetés szervezője a Védjétek meg az életet! elnevezésű katoli­kus akcióprogram volt, amely minden fajta baloldali, marxista befolyástól men­tes, az egykori keresztényde­mokratákhoz közel álló szer­vezet.) A tőkések számára rendkívül kedvezőtlenek a kormányzat megszorító in­tézkedései, amelyekre a nemzetközi valuta alap elő­írásai miatt kényszerült, az újabb többszáz millió dollá­ros hitelek felvétele érdeké­ben. Mint a Le Monde elemzé­séből kiderül, Pinochet el­lenfelei egyelőre még meg­osztottak, s nehezen jutnak közös nevezőre. A szélsőbal­oldaltól a centrista erőkön át — amelyek .legfőbb táma­sza a katolikus egyház — a jobboldalig ma már rendkí­vül népes a diktatúrát ellen­zők \tábora. Csakhogy a tá­bornok megbuktatásának mó­dozatait illetően a nézetek még eltérőek. Ugyanakkor nyílt titok, hogy az Egyesült Államok vezető köreiben Pi­nochet még mindig népsze­rű. Pontosabban: nem talál­tak nála alkalmasabb sze­mély Chile élére. Kérdés, hogy Washington — netán az elnökválasztások után — nem értékeli-e át latin-ame­rikai politikáját. Pinochet miatt, a chliei juntának nyújtott széles körű támoga­tás következtében ugyanis a kontinens egyre több or­szágában neheztelnek az Egyesült Államokra. Az utóbbi egy év alatt száz ember gyilkolt meg a chilei rendőrség. Közülük huszon­négyen 18 éven aluliak vol­tak. Pinochet kezéhez tehát újabb és újabb vér tapad. A diktátor ellenzéke — tekin­tet nélkül politikai ihovatar­tozására — ezt rója föl leg­súlyosabb bűnéül a tábor­noknak. A junta távozását, Pinochet lemondását ma már egyre nyíltabban köve­telik az egész országban. Ál­talános a meggyőződés, hogy kíméletlen kormányzása vé­gül is bukásának lehet oko­zója. Gy. D. Robotrepülőgép: válasz Moszkvából A „Brinton" egyike azoknak a brit hadihajóknak, amelye­ket a Szuezi-csatornához irányítottak, hogy közreműködjön az aknák felszedésében (Tellefotó — AP—MTI—KS) A szovjet űrhajósok sajtókonferenciája Szavickaja munkája nagy lépés előre Szvetlána Szavickaja sze­mélyében az űrhajózás tör­ténetében először lépett ki nő a nyílt Világűrbe — ezt minősítették a Szojuz T—12 programjában a legfontosabb elemnek magúik az űrhajó­sok, s azok a tudósok, akik részt vettek e munika előké­szítésében, s erről beszéltek pénteki moszkvai sajtókon­ferenciájukon. Mint Vlagyimir Dzsanibe- kov, a július 17-én indult és 29-én visszatért Szojuz T— 12 parancsnoka elmondotta, Szavickaja úttörő munkája nagy lépést jelent előre azon az úton, hogy miinél többen vehessenek részt a jövőben az űrhajózásban. Azzal, hogy immár nem csupán férfiak dolgozhatnak az űrállomá­son, illetve ezentúl a nyílt űrben sem, gyakorlatilag az egész emberiség „tette ki a lábát” a világűrbe, s meg­kezdheti a felkészülést az eddiginél jóval nagyobb táv­latokat nyitó feladatokra. Az űrhajósok elmondották, hogy a „látogató expedíciók” rendkívül sűrű programúak: a Szojuz T—12 legénysége is mintegy 20 fontos s nehéz kisérletsorozatot végzett el a Szaljut 7-en dolgozó „ál­landó legénység” — azaz Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov — segítségével. Az állomás karbantartását illetően Vik­tor Blagov helyettes repülés­vezető szolgált érdekességgel. Mint arról hírt adtunk, Dzsanibekov az állomásra ér- kezte után bizonyos különle­ges feladatok elvégzésének A Jugoszláv Statisztikai Intézet Belgrádban közzétett adatai szerint tavaly 326 személyt ítéltek el az ország­ban politikai bűncselek­mény miatt, 36 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban, amikor 507 volt az elítéltek száma. Politikai bűnökért tovább­ra is Koszovo tartományiban ítélik el a legtöbb személyt: tavaly minden harmadik el­ítélt ebből a zömében albá­nok lakta autonóm tarto­mányiból került ki. Az ottani helyzet fokozatos rendeződé­sére mutat, hogy számuk az 1981. évi ismert esemé­nyek óta folyamatosan csök­ken : tavaly 117-en voltak, szemben az egy évvel koráb­bi 287-tel. titkaiba vezette be az állan­dó legénység tagjait, akik egy későbbi ki-száltlásuiknál ;s végezték ezt a feladatot. Az történt, hogy tavaly szep­temberiben „léket kapott” — azaz elvesztette légmentessé­gét — az egyik tartalék üzemanyag-ivezeték. Ez az állomás munlkáját ugyan nem befolyásolta, mivel az ehhez hasonló berendezések többszörösen biztosítottak, a földi kutatóik azonban azon­nal hozzáláttak a javítás részletes kidolgozásához. Arra a kérdésre, milyen nemzetközi részvétellel vég­rehajtandó űrkísérletekre kerül sor a közeljövőben, Kotyelnyikov akadémikus elmondotta, hogy az indiai űrhajós repülésével az In- terkozmosz program véget ért, az annak során kidol­gozott műszereket azonban továbbra is hasznosítják a szovjet űrhajózásban. Itt egyebek között megemlítet­te a „Balaton" elnevezésű, magyar szakemberek által kidolgozott műszert, amely­nek segítségével ezen a leg­utóbbi űrrepülésen is vizs­gálták az űrhajósok pszichi­kai munkakészségét. A legközelebbi nemzetkö­zi részvétellel zajló kísérlet a Halley üstökös felé tartó űrhajó lesz: e feladat elő­készítésében különösen je­lentős mértékben kiveszik részüket a csehszlovák és a magyar kutatók, de Fran­ciaország és az NSZK szak­emberei is. Az űrhajó vár­hatóan az év végén indul útjára. Súlyosabb vétségekért, el­lenséges propagandáért, nemzeti, vallási és faji gyű­lölet szításáért 119-en kap­ták büntetést, a legsúlyosabb vétségekért pedig — a JSZSZK szocialista önigaz­gatású társadalmi berende­zése és biztonsága elleni bűncselekményért — 73 sze­mélyt ítéltek el. Ez utóbbi bűncselekményt illetően a Tanijug jelentése hangoztat­ja, hogy legtöbben ellenséges tevékenységre valló szövet­kezésért kerültek bíróság elé, illetve a társadalmi rendszer ellenforradalmi ve­szélyeztetésének vétségéért. A 73 elítélt közül 45-en ko­szovóiak voltak. „A mai katonai erőviszo­nyok között az egyik fél biztonságának megkárosítá­sára irányuló törekvés óha­tatlanul az erre törekvő fél saját biztonságának károso­dásához vezet.” A Pravdá­ban néhány napja megje­lent mondatot úgy is le le­hetett volna fordítani ma­gyarra, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele — így még egyértelműbb lett volna. Volt azonban va­lami a szerkesztőségi cikk­ben, ami nyomban eljutott az érintettek gondolkodásá­ig: a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbálá­sa, s az Egyesült Államok ezen a területen is búcsút mondhat monopóliumának. Azóta, hogy a szovjet in­terkontinentális ballisztikus rakéták véget vetettek Ame­rika több évszázados „vi­szonylagos sebezhetetlensé- gének”, az Egyesült Államok területének veszélyeztetettsé­ge és sebezhetősége gyorsan fokozódik. Mind kevesebb esélye marad tehát arra. hogy büntetlenül megúszhat bármely „központi békebon­tást”. Az idén negyedszáza­dos szovjet hadászati raké­taerők ezzel történelmi vál­tozást hoztak a hadászati világhelyzetbe, amelyet — ha nem is a politikai-kato­nai helyzet egészét, de pusz­tán a fegyverrendszereket tekintve — azelőtt az jel­lemzett, hogy az amerikai imperializmusnak egyolda­lúan megvolt az elméleti le­hetősége a másik fél „kiik­tatására” saját területének veszélyeztetése nélkül. A szovjet hadászati raké­taerő létrehozása kényszerű válaszintézkedés volt, amely a veszélyeztetettség egyenlő­ségének megteremtésével stabilizáló tényezőnek bizo­nyult. Washington ezt köve­tően több áttöréssel próbál­kozott: tengeralattjáró-fe­délzeti rakétákkal egészítet­te ki hadászati támadópo­tenciálját, majd egymástól függetlenül több célra vezé­relhető robbanótöltetekkel látta el hadászati balliszti­kus rakétáit. A fölényténye­zők nem voltak hosszÿ éle­tűek: mind a két új műsza­ki megoldás hamarosan a szovjet oldalon is megjelent. Az amerikai közepes ható- távolságú rakétákat hason­lóan követték szovjet meg­felelőik, majd az jJFSA-ar- zenálban megjelent a manő­verező robotrepülőgép, vagy ahogyan egy időben nevez­ték: a „cirkáló szárnyasra­kéta”. Csakhamar kiderült, hogy nem rakétáról van szó, ha­nem olyan pilótanélküli re­pülőgépről, amely a hangse­besség alatt és a rádióloká­ciós mező alsó magassági határa alatt „lopakodva” tör célja felé, „topográfiai A Siófoki Afész GÉPÉSZ­TECHNIKUST KERES FELVÉTELRE. Alkalmazási feltétel: szakirányú középfokú végzettség. Jelentkezni lehet: az üziemeltetési osztályvezetőnél, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. (79638) emlékezőegységének” kö­szönhetően követve a terep domborzati viszonyait, kike­rülve a „veszélyes” térsége­ket. Repülési magassága akár 20—60 méter, hatótá­volsága pedig többezer kilo­méter is lehet. Indítható szárazföldről, repülőgépről, felszíni hadihajóról vagy merülésben levő tengeralatt­járóról. Robbanótöltetének hatóereje az eddigi ismere­tek szerint 200—250 kilo- tonna, — ekkora pusztító­erőt „hagyományos” bom­bákban 5000 bombázógép vinne magával. Találati pontossága révén „pontsze­rű” célok megsgpimisítésére is alkalmas. Amennyire ne­hezen észlelhető alacsony pályája miatt, annyira se­bezhető viszonylag alacsony sebessége miatt. Különösen lényeges ez, ha a manőve­rező robotrepülőgépnek, úton a „célország” felé, egy vagy több harmadik áltam légterén kell keresztülhatol­nia. A nyolcvanas évek elején sok amerikai -újságcikk je­lent meg arról, hogy példá­ul 3000 dgrab amerikai ma­nőverező robotrepülőgép „telítheti” az európai szov­jet légvédelmet, hogy elle­nük a védekezés mintegy 50 milliárd dollárnak meg­felelő összegbe kerülne. Szó­ba sem került, hogy mit tesz a honi légvédelemben rendkívül gyenge Egyesült Államok, ha egyszer majd hasonló szovjet fegyver- rendszerekkel kell szembe­néznie. Márpedig a szovjet hadi­tengerészetnek módja lesz az amerikai partoktól 1000 —2000 kilométer távolságból indítani robotrepülőgépe­ket a parti sávban nagy koncentrációban található amerikai katonai célpontok ellen. A szovjet hadászati bombázóknak nem kell be- hatolniok az amerikai — közvetlen és zónális — lég­védelmi oltalmazási övezet­be, hanem nagy magasság­ból és nagy távolságból in­díthatják robotrepülgépei- ket. Üj veszélyekkel fognak megismerkedni a világten­gereken szétszórt amerikai csapásmérö repülőgépanya- hajó-csoportosítások ugyan­úgy, mint az Egyesült Álla­mok külföldi támaszpontjai. A szellemet a NATO en­gedte ki a palackból, ami­kor az 1979 decemberi ha­tározat alapján 1983 végén elkezdte a Pershing 2-es ballisztikus rakéták elhelye­zését az NSZK-ban, a szá­razföldi indítású manőve­rező robotrepülőgépek tele.- pítését pedig Nagy-Britan- niában, az NSZK-ban és Olaszországban. A szovjet válaszintézkedések egy része csak a telepítő európai NATO-országok veszélyez­tetettségét növelte, más ré­sze azonban — így a fedél­zeti ballisztikus rakétákkal felszerelt szovjet atomten­geralattjárók előrevonása az amerikai partok közelében — magának az Egyesült Ál­lamok területének a veszé­lyeztetettségét is. Moszkva a SALT—SA- LART tárgyalásokon min­dent megtett a nagyhatótá­volságú manőverező robot­repülőgépek betiltásáért, az eurohadászati tárgyalásokon pedig telepítésük megakadá­lyozásáéit. Washington a betiltás meghiúsításától tartós egy­oldalú katonai előnyt re­mélt, majd hozzálátott ide­iglenes előnyének realizálá­sához. „Torkunknak • .kést szegeznek és azt akarják, hogy úgy tegyünk, mintha semmi sem történt volna” — írta minap az egyik szov­jet lap. A Szovjetunió a fegyverkezési versenyben eddig majdnem mindig „fe­kete sakkfigurákkal ját­szott”, azaz reagált az ame­rikai húzásokra. Most sem tehet úgy, mintha nem tör­ténnék semmi. Érettségizett, gyakorlattal rendelkező gépírót fölveszünk Somogyi Néplap szerkesztősége, Kaposvár, Latinka u. 2. Politikai bűnözés Jugoszláviában Pirityi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom