Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-10 / 187. szám
2 Somogyi Néplap 1984. augusztus 10., péntek Margaret Thatcher brit miniszterelnök Salzburgba érkezett, szonyt az osztrák város kormányzója köszönti Szaúd-Arábia és Egyiptom kérésére Franciaország „megerősíti potenciálját" Franciaország, -Szaúd-Ará- bia és Egyiptom kérésére úgy döntött, hogy „megerősíti potenciálját” az Afrika szarvánál, a Vörös-tenger bejáratánál lévő Dzsibuti térségében — jelentette bo csütörtökön a francia külügyminisztérium szóvivője. ,,A Vörös-tenger aknátla- nítására vonatkozó kéréssel keresett meg bennünket Szaúd-Arábia és Egyiptom kormánya” — közölte a szóvivő egy kérdésre válaszolva, majd hozzátette, hogy „a francia hatóságok most adatokat gyűjtenek és megkezdték a műszaki előkészületeket”. „Első lépésként úgy döntöttünk, hogy Dzsibuti térségében erősítjük meg potenciálunkat” — mondotta a szóvivő, anélkül hogy a nyilvánvalóan a francia haditengerészeti jelenlét növekedésével járó „potenciálnövekedés” mibenlétét kifejtette volna. A képen: Thatcher asz(Telefotó — AP—MTI—KS) Újabb telepítés Újabb izraeli település alapjait rakták le szerda este Ciszjordániában, a 45 ezer lakosú Hebron palesztin város központjában — közölte az izraeli televízió. Az első telepesek Mose Arensz izraeli hadügyminiszter engedélyével érkeztek a városiba. DÉL-AFRIKA Változatlanul feszült a helyzet iBissauban befejeződött öt portugál nyelvű afrikai ország — Angola, Mozamlbik, Sao Tómé és Principe, a Zöld-foki Köztársaság ,és Bissau-Guinea — külügyminisztereinek találkozója. A találkozó után kiadott közlemény rámutat: a Dél- afriikai Köztársaság fajüldöző vezetésének agresszív. irányvonala a legfőíbb oka annak, hogy Afrika déli részén továbbra is feszült a helyzet. Az öt afrikai ország külügyminisztere határozottan elítélte az Egyesült Államok és más nyugati országok azon kísérleteit, hogy Namíbia függetlenségének kérdését összekössék a kubai csapatok Angolából való kivonásával. Pretoria újabb keletű „bé- kékísénletei” nem egyebek, mint közönséges cselifogások — állapítja meg a Horoya című guinea! hetilap. „Békevágyát” hangoztatva a pretoriai fajüldöző rendszer Afrika független államainak destabilizáiására törekszik. Iráni gépeltérítés Megadták magukat a géprablók VÉRFÜRDŐK SRI LANKÁN Az utasok közé vegyülve próbáltak egérutat nyerni az iráni gép eltérítői Rómában. A képen: olasz rendőrök elvezetik az egyik géprablót * (Teliefotó — AP—MTI—KS) A nyár vészterhes évszakká lett az elmúlt két esztendőben Sri Lanka számára. Az egykor Ceylonuak nevezett szigetállamban tavaly is, s az idén is súlyos nemzetiségi zavargások robbantak ki a nyár derekán. A mostani véres összecsapások, úgy látszik, tovább tartanak, mint a tavalyiak: már jócskán benne járunk az augusztusban, s a helyzet nemhogy javulna a szigeten, hanem láthatóan romlik. Ezen a héten nem volt olyan nap, amelyen ne jött volna hír véres eseményekről. Az alapképlet minden alkalommal ugyanaz: a kisebbségben lévő tamil népcsoport fegyveres szélsőségesei brutális merényleteket hajtanak végre a lakosság négyötödét kitevő szingalé- zek ellen, bombákkal, kézifegyverekkel támadják a sri lankai hadsereget, amelynek egységei szinte kizárólag sziitgaléz katonákból állnak. A fegyveres erők pedig nem kevésbé brutálisan csapnak le a tamil pohelységekre, a szélsőségesek elleni harc ürügyén fegyvertelen tamil polgárok százait mészárolják le.1 A tamil—szingaléz ellentétek sok évszázadra nyúl- ~nak vissza, de a mai vérfürdőkhöz hasonló eseményeket nem jegyeztek fel a ceyloni történelemkönyvekben. A tamilok vagy másfélezer éve vetették meg a lábukat a szigeten, elsősorban az északi és a keleti vidékeken. Az India déli részéről származó néptörzs sohasem volt jó viszonyban az eredetileg Eszak-Indiaból eredő, buddhista vallású szingalézekkel — (a tamilok vallása a hindu). Az ellentétek nem voltak a régmúltban élesek, hiszen a két közösség teljesen elszigetelten élt a szigeten. A gyarmatosítás évszázadai azonban sok változást hoztak. A portugál, majd a holland hódítókat követő angolok a velük szemben békésebben viselkedő tamilokat részesítették előnyben: ez a népcsoport kapott túlnyomó szerepet az egységesített ország közigazgatásában, az üzleti életben. Miután azonban 1948-ban Ceylon független lett, a máig majd 3 milliósra duzzadt tamil közösség fokozatosan veszítette el pozícióit. 1956- ban a köztársaság hivatalos nyelve is a szingaléz lett, az elmúlt két évtizedben minden téren ez a ma már 11 milliós népcsoport számít uralkodónak a szigetállamban. • Ez a helyzet teremtette a mind élesebb tamil—szingaléz ellentéteket. A tamil ultrák függetlenséget követelnek, s ezt fegyveres akciókkal próbálják kikényszeríteni. Tavaly nyáron is emiatt robbantak ki a zavargások: az egyik véres tamil akció után a szingalé- zek vad pogromokat rendeztek.^ békés tamil kereskedők, parasztok között. Az idén'úprilisban újra gyilkolt‘ a felbőszült Szingaléz tömeg, s a hadsereg ismét vadul rátámadt tamil községekre, városokra. A békés megoldás lehetősége mind távolabbra kerül. A két népcsoport képviselői nem is tárgyalnak a problémákról, pedig a szomszédos India, amelynek sokmilliós tamil nemzetiségében nagy nyugtalanságot keltenek a sri lankai események, állandóan közvetíteni próbál. A fanatikus nacionalizmus azonban mindkét oldalon engesztelhetetlenséget szül, s újra meg újra vérfürdővé teszi a szigetországot. A. K. Szerdán este a római Ci- ampino repülőtéren megadta magát az a két iráni fiatalember, akik kedden eltérítették az iráni légitársaság Teherán és Siráz között közlekedő járatának egyik gépét. Az eredeti, 18 géprablóról szóló jelentésekkel ellentétben csak ketten voltak, az egyik 17, a másik pedig 18 éves. A géprablók a pilótákat arra kényszerítelték, hogy a repülőgéppel — amelynek fedélzetén 303 utas és lf tagú személyzet tartózkodott — először Bahreinbe, majd Kairóba, végül pedig Rómába menjenek. Az olasz fővárosból Párizsba akartak repülni, hogy ott politikai menedéket kérjenek, de végül kimerültségük miatt megadták magukat az olasz hatóságoknak. Előzőleg kisebb csoportokban szabadon engedték túszaikat. Az állítólagos robbanószerkezet, amellyel a személyzetet és az utasokat megfélemlítették, veszélytelen doboz volt. Eves munkalehetőség Siófokon A Látszerészeti Eszközök Gyára felvételt hirdet ? női könnyű betanított munkára új üzemébe. Heti 40 óra, egy műszak, gyermekes anyák részére kedvező munkakezdés. Vidékieknek max. utazási hozzájárulás. Kereseti lehetőség 3200—4200 Ft, teljesítménytől függően. Jelentkezés: szeptember 15-ig az üzem vezetőjénél. Cím: Siófok, Jókai a. 34. Előzetesen jelentkezők előnyben! (79577) Brit—kínai tárgyalások Á huszadik menet Befejeződött csütörtökön Pekingben a Hongkonggal kapcsolatos brit—kínai tárgyalások 20. fordulója. A felek megái lapod talk, hogy a következő tárgyalási fordulót augusztus 21-én és 22-én tartják, ugyancsak Pekingben. A kínai külügyminisztérium szóvivője hasznosnak és építő jellegűnek nevezte az augusztus 8-án és 9-én megtartott megbeszélést. Mint mind a két fél megerősítette, a brit és a kínai tárgyalófél szeptemberben A profi ökölvívó-mérkőzések csak tizenöt menetből áliinak, a Hongkong jövőjéről folyó angol—kínai tárgyalások tavaly kezdődött másodiiik szakaszában már a huszadik menet ért véget csütörtököm a kínai fővárosban — ' annyi párhuzam azonban alighanem kimutatható, hogy a gyengébb fél a mérkőzés végére ákkor is hátrányba kerül, ha nem ütik ki. A Pekingiből kiszivárgott szűkszavú értesülések azt tükrözik, hogy amikor szeptemberben megszólal majd az utolsó menet végét jelző gongütés, a kínai célok egyértelmű érvényesülését állapíthatja majd meg a közönség, a nemzetközi közösség, s ezen aligha változtat, hogy a kínai fővárosiba invitálták őfelségét, II. Erzsébet királynőt is. Az ötmilliós város jövőjéről zárt ajtóik mögött folynak a tárgyalások, ám a szűkszavú hivatalos közlemények is érzékeltetik a lényeget. Ez pediig ezúttal, két évi alkudozás után alig két szóban foglalható össze: a végső megállapodás nem egyezmény vagy szerződés, hanem, mint ezt a kínai sajtó után a pekingi brit nagy- követség is megerősítette, ,közös nyilatkozat” formáját ölti majd. Egyezmény vagy nyilatkozat — nem mindegy? A dokumentum tartalmát illetően alighanem igen, ám annak biztosítékát teíkintve már nem. A hongkongiak gondja mindig is az volt, hogy mennyire lesznek kötelező erejűek a brit—kínai tárgyalásokon kidolgozandó dokumentumok, mi lesz a tényleges garanciája annak, -mogy az eddigi angol koronagyarmat lakói azután is megőrizhetik életformájukat, _ tőkés társadalmi rendet, a ki- és beutazás szabadságát, a maguk külön valutáját, bankjaikat stb., mint azt Kína ígéri az 1997. utáni félszáz esztendőre. No6, a huszadik menet után úgy tűnik, őfelsége kormánya kénytelen lesz elfogadni, hogy a dokumentum ne egy szerződés jogi formájában jelenjen majd meg a Kína által megszabott szeptemberi határidőben. Ez természetesen megfelel annak a kínai álláspontnak, amely sohasem ismerte el Nagy-Britannia szuverenitását sem az egyenlőtlen szerződésekben, a múlt szászadban örökös koronagyarmattá minősített hongkongi sziget, sem a később 99 évre bérelt „új területek” fölött, ■amelyek nélkül a kilkötővá- ’ ros életképtelen. g" Mint tudjuk, ez a bérlet jár le 1997-iben. Ezért vált sürgetővé a í megállapodás az Ázsia egyik legfőbb . ipari, kereskedelmi és bank-központjává vált metropolis jövőjéről. Az építkezési beruközös nyilatkozatban rögzíti, milyen módon kerül vissza Hongkong kínai fennhatóság alá. A megállapodást azért nem nevezik szerződésnek, mert a kínai fél ily módon is hangsúlyozni kívánja, hogy önállóan dönt a terület jövőjéről. Egy kínai külügyminiszté- riiuroi közlés megerősítette továbbá, hogy 11. Erzsébet angol királynőt pekingi látogatásra hívják meg. Ennek időpontját még nem rögzítették. házások megtérülési ideje például legalább 15 év, s megállapodás híján megkezdődött volna a beruházók, a tőke tömeges menekülése. Ez viszont nemcsak Angliának, de Kínának sem érdeke — hiszen ma is Hongkong Kína legfontosabb kapuja a tőkésvilágra, második legfontosabb kereskedelmi partnere, egyik fő valutaforrása. így a Thatcher asszony, brit miniszterelnök 1982. évi pekingi látogatása után kezdődött tárgyalássorozatot két alapvető tény határolta be. Az egyik: Anglia nincs abban a helyzetben^ hogy 1997 után_ megőrizhesse szuverenitását az „új területek” föllött, következésképp az egész Hongkong fölött gyakorolt fönnhatóságáról le kell mondania. Ezt végül a brit félnek is el keltett fogadnia. A másik: Kínának nem érdteke az, hogy lemondjon a Hongkong egyedülálló helyzetéből adódó előnyökről, arról nem is beszélve, milyen súlyos problémákkal járnak számára a „kapitalista életmódtól megfertőzött” nagyváros egyszerű beolvasztása. Peking ennek felismerésével az 1982. évi alkotmányba foglalt egy passzust, amely lehetővé tette „különleges övezetek” létrehozását Kína területén. Mint később kifejtették, ez az „egy ország; két társadalmi rendszer” formulájának előkészítését szolgálta. így tehát kínai részről ki- afakítottak egy „befogadási struktúrát” és megkezdték annak (a kínai lakosság és káderek jelentős része számára nyilván igen szokatlan) gondolatnak elfogadtatását, hogy egy ideig — Hongkong esetében legalább 2047-ig — tőkés társadalmi rend is létezhet a szocialista ország területén. Más kérdés, hogy a hongkongi tőke számára kielégítő-e ez a megoldás, különösen azután, hogy a pekingi hivatalos . nyilatkozatok leszögezték: 1997 után kírjai katonaság is állomásozik majd Hongkongban, bár nem kíván beavatkozni a város- önkormányzat ügyeibe. Amennyiben ugyanis a hongkongi és a külföldi tő ke nem érezné elég megnyugtatónak a szeptemberre ígért megállapodást, köny- nyen ^valóra válhat ; az a fe- nyegetés, amelyet a Far Eastern Economic Review című hongkongi lap szerkesztője Howe brit külügyminiszterhez intézett nyílt levelében hangoztatott —. hogy tudniillik 1997-ben Kínának csak a metropolis „üres kagylóhéjaJ’ marad, vagyis a tőke elmenekül, s Hongkongból éppen az ' hiányzik „majd, ami ma fogalommá és jövedelmezővé teszik. - b. D. Érettségizett, gyakorlattal rendelkező gépírót fölveszünk Somogyi Néplap szerkesztősége, Kaposvár, Latinka u. 2.
