Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
1984. augusztus 4., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Somogyi kastélyok Alsóbogát, Felsőbogát CÉHLEGÉNYEK VÁNDORLÁSA Évezredek óta lakott hely ez a vidék. A századfordulón rögzített adatok szerint a határ római leletekben bővelkedik. A települést Bogát néven először Szent László királynak a szentmártoni bencés apátság részére 1083- ban kiállított összeírólevele említi. A XVIII. században szakadt két részre a falu, Alsóbo- gáton Festetich Miklós gróf épített kastélyt 1830 körül, Felső- bogáton még ennél is korábban egy Vran- csics nevű tábornok. A személyes emlékezés — az öregebb bogátiaké — már csupán pallini Inkey László császári és királyi kamaráshoz köti az itteni kastélyokat; az Inkey család az 1800- as évek végétől 1945-ig birtokolta a környéket. Közigazgatásilag Eddéhez tartoztak a puszták, most a so- mogyjiádi tanács a gazda. A Várda ügyében már régebben megismert tanácstitkár, Pirkhofferné naponta többször is örvendezik, ha épp az jut eszébe, hogy a területükön áLló kasitélyök közül e kettő nem az övék, hanem az öreglaki Állami Gazdaság vezetőinek feje fájhat az építmények sorsa miatt. Az alsóbogáti klasszicista épület — eltekintve a szakszerűtlenül végzett felújítások, átaiakítgatások szomorú nyomaitól — kitűnő állapotban van. A felsőbogáti barokk kastélyt viszont a vég- romlás fenyegeti. Császár József, a gazdaság igazgatója semmi rosszait sem mondott a kastélyokról: — Pénzünk nincs, úgyhogy terveink sincsenek. Azaz: a nagykastéllyal kapcsolatban voltak. Tárgyaltunk a Volánnal, hogy megvenné, aztán lovastúrát szervezne a környéken; az nekünk is hozna a konyhára. Napirenden tartjuk az ügyet. Ha volna pénzünk, akkor megtarthatnánk magunknak. A halastó- rendszert majdnem teljesen helyreállítottuk. Felesben ivadékot nevelünk benne. Van belőle hasznunk. És ráadásul nagyon szép az a környék. A kissebb kastélyról nem szólt az igazgató. De^amikor kérdeztük, felelt: — Abban van egy freskó. Sokat lehet rajta vitatkozni. Nem jó az az épület már semmire. Odaadnánk akár ingyen is bárkinek. Ahogy közeledünk, úgy értjük meg, hogy miért vonzódott ehhez a tájhoz a római légiós, a vándorló avar harcos, a honfoglaló magyar. Baráth Bálint, a gazdaság kerületvezetője kezdetben kissé bizalmatlanul, azután mind odaadóbban kalauzolt a kastélyokban és körülöttük. A romlás jelein szomorko- dott; megmutatta, hogy maguk módján, szerény erejükkel miképpen vakolgaitták, toldozgatták, takargatták mindkét építményt. Áz alsóbogáti — mivel laknak benne. nincs különösebb vemagát a legények társaságába. E szervezet is szigorúan a céh keretei között működött az atyamester felügyelete alatt, a maguk választotta „dékány” vezetésével. A legények hasonlóan szoros patriarchális kötelékben éltek munkaadó mesterükkel, mint az inasok. Nála laktak, étkeztek. Csak később szűnt meg ez a szokás, amikor a mesterré válás nehézségei miatt idősebb, sőt családos legények is dolgoztak a műhelyekben. A mester úr azonban mindig ..hatalom” maradt, hiszen az engedetlen, fegyelmezetlen legényt áris- tommal, sőt testi fenyítéssel is büntethette. A céhek általában megkövetelték a felszabadult legényektől a vándorlásit. Ez azt jelentette, hogy más városokba, sőt országokba is el kellett menniük dolgozni —, hogy szakmai tudásukat, látókörüket bővítsék. A vándorlás idejét legtöbbször három évben határozták meg. így jutottak el a magyar mesterlegények közül nagyon sokan Németországba, Franciaországba. sőt Angliába is. A vándorlás intézménye volt az az állandó. friss, éltető vérkeringés, amely az európai céhrendszert minden külön központi szervezés nélkül évszázadokig szorosan összetartotta. A legények szakmai ismereteiket bővítették, új technikai eljárásokat, mesterfogásokat nyelveket tanultak. világot láttak. Hazatérve mindezt hazájuk, szülővárosuk javára kamatoztathatták. Vándorévei leteltével vagy visszatért a szülővárosába vagy valamelyik céhes helyen telepedett le. A mesterré válásnak azonban még mindig több feltétele volt: a városi polgárjog, s el kellett készítenie a céh alapokmánya által meghatározott, bonyolult és költséges mesterremeket is. T. A. L. Lukics Lászlóné egyike az országos versenyeken kiemelkedő teljesítményt elérő versenyzőknek. A megyei tanács igazgatási osztályán húsz éve ügyviteli alkalmazott. — Senki sem volt kíváncsi arra, tudok-e gyorsírni vagy sem. „Na üljön le gépelni! Mit tud?” — mondták, és a gyakorlati tudás számított a fölvételnél. Amióta a tanácsnál dolgozom, a főnököm csakis gyorsírásba diktál. Tudja, hogy ezzel a módszerrel rengeteg időt takaríthat meg. A munkahelyeken általában elismerik a gyorsírása képességet... szóban. Anyagi szempontból nem érzem a megbecsülést. A fizetésem húsz év után 4300 forint. Képesítésem szerint könyvelő, statisztikus és tervező is vagyok, ezen a területen lényegesen többet kereshetnék. Szeretem a munkám, azért nem változtattam állást, de azok a fiatalok, akik előbhre szeretnének “ütni, hamarabb elhagyják a pályát. Nincs ösztönző erő: . * Temessük hát a szakmát? Semmi esetre sem. Vannak törekvések, erőfeszítések, hogy aki ezt választotta hivatásként, jól érezze magát. Varga József né fontosnak tartja a versenyeket, az állandó tavábképzést. Egy mes- tergépíró fizetése is magasabb, tudását elismerik. Fontosak a vállalaton belüli versenyek is, amelyek rangot adhatnak a szakmabelieknek. Koszito lányi azt írta: a gondolatközlés módja megváltozott a gyorsírás elterjedésével. S ugyan, ki utazik csézán, miután feltalálták a repülőgépet? Kite Agnes szélyben. Tetőszerkezete egy kisebb tűzvészt is átvészelt, a gerendákon fekete üszkösödés nyomai láthatók. Baráth Bálint nagy kas- télyibairát. Már Törökszent- mikLóson is része volt az Al- mássy-kastély felújításában : — Ilyen falak között lehat lakni — mondta, amikor be- alkailmatlankadtunk a lakásába is. — Kár, hogy közeleg a nyugdíj, azután biztos ki- a kőiből in'tanak innen, mert szolgálati lakás. Pedig jó kinézni az ablakból a védett platánfákra. .. Gyönyörű a felsőbogáti kiskastély is. A£ Inkeyék idejében irufézőlakásként szolgált. Most használják is meg nem is. Mérlegek, gabonás-zsákok vannak a nagytermében. A többi helyiség üres, az ablakokon befúj a szél, beesik az eső. Tetőszerkezete megroggyant. A fres- kós szoba sem lesz sokáig freskós, ha minden így marad. Ami romba dőlt, azt már legföljebb sajnálni lehelt. Szikrázik a napfény. Csillognak a halastavak, gyönyörű ez a táj, a szép klasszicista kastéllyal, amely méltatlanul szolgál kisebbrészt üresen, nagyobbrészt lakottan, irodaként — sa falán látható obszcén feliratokból ítélve alkalmi találkahelyként. Pedig a Városépítési Tudományos és Tervezőintézet 1981 januárjában keltezett felméréséből ítélve a nagy- kastély viszonylag olcsón volna jobb szolgálatra fogható, a kicsi pedig még min- dik megmenthető. Idézet az utóbbi fölméréséből: „Miivel amire még egyáltalán használják, az teljesen jelentéktelen az ÁG számára, a Sqmogyjádoni székelő tanács lebontására tett javaslatot. Kiváló támaszpontja lehetne a Pegiazus túráknak, az üzemi helyiségekét, éttermet a kiemelkedően szép és jó állapotú pincében lehetne elhelyezni... Pusztulását mindenképpen meg kellene akadályozni, mert a korai magyar kastélyok jellegzetes példánya és szerkezetileg — a tetőt kivéve — nagyon jó állapotban van.” Most 1984-et írunk. A kastély még mindig nagyon jó állapotban van, a tetőt kivéve... Dombon áll. A kilátás innen eszményi a római légiók által is kedvelt pannon lankákra. Luthár Péter Mindennapi nyelvhasználatunkban olykor előfordulnak egyes szavak, kifejezések, melyeknek' nem ismerjük az eredetét. Ilyen például az atyamester. Ő volt a céhlegények felügyelője és patrónusa. Segítőtársai pedig a bejáró mesterek és a mívlátó mesterek, akik a termékek minőségére vigyáztak, a mesterremekek elkészítését ellenőrizték. E tisztségek eredete visszanyúlik a középkorba, s funkciójuk csupán a céhek felszámolásával — Magyar- országon 1872-ben — szűnt meg. Mik is voltak tulajdonképpen a céhek? Az azonos mesterséget űző kézművesek érdekvédelmi szervezetei — az árutermelés, a piac, a rendszeressé váló vásárok megindulása idején. A helyi mesterek piaci érdekeit védelmezték a feudális rend keretei között. Magyarországon a 14— 15. században betelepült, főleg német és olasz mesteremberek alakították meg az első céheket, s a 16. század elején már több száz működött jelentősebb városokban. A 19. század elején a számuk meghaladta a négyezret. Több mint kétszázra tehető azoknak a foglalkozásoknak a száma, melyeket céhes keretek között folytattak hazánkban. A céh szigorúan zárt szervezet volt, tagjait szorosan összefogta, soraiba csak nehezen engedett be új tagot. A ranghoz vezető út első állomását jelentették az inasévek. Rendszerint 10— 12 éves korában szegődtet- ték az inasokat, 3—5 évre. Ha kitöltötte a tanulóéveket, a céhmester a tagság elsött felszabadította: inasból legény vagy más néven segéd lett. Erről, díszes „bizonyságlevelet” állítottak ki a céh vezetőségének az aláírásával és pecséttel ellátva. Ekkor azonban még nem left teljes jogú mesterlegény. föl kellett vétetnie Milyen megbecsülése, fé- rwe van manapság a gyorsíró szakmának? Ciceró gyorsíróiéit, Tirót. a rabszolgaságból szabadították fel tudásáért Az eLmúlt években többször szóba került, hagy a szalkma devalválódik. Ki megy ma gyorsíróiskolába? Többnyire azok, akiket máshová nem vettek fel, és két év allaitt - szeretnének olyan szakmát szerezni, amellyel munikát vállalhatnak. A hirdetésekben rendszeresen látjuk, hogy gyors- és gépírni tudó adminisztrátorokat keresnek. Ez azonban csak beidegződés; a munkavállalót keresők többsége a gyorsírni tudásra nem kíváncsi. Kovács Jánosné, a kaposvári Erdőfelügyelőség titkárnője: — Tíz éve dolgozom a vállalatnál, nyugdíj előtt állok. Azelőtt a Titánnál alkalmaztak; 1947 óta vezető mellett vagyok titkárnő. Szegederr- tanu llam a gyors- és gépírást, akkor még csak egy év volt a képzési idő. Rendszeresen részt vettem az országos versenyeken, ezt oklevelek is bizonyítják. A Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének helyi titkára vagyok; próbáljuk összefogni a szakmabelieket. Ügy érzem, sokat változott ez a szakma az eltelt években. A gyorsírásra manapság alig kíváncsiak, s egyáltalán nem jelent előnyt, sőt. Ha valaki jelentkezik egy vállalatnál, inkább eltagadja ezt a tudását, mert csak több munkája lesz miatta, megfizetni pedig úgysem fogják. Sokan inkább más munkakört keresnek maguknak. ahonnan gyorsabban és biztosabban juthatnak előre. Titkok tudói Van-e rangjuk a gyorsíróknak? Régen, még a Radnai-féle híres gyorsíróiskolában viselkedési szabályokat, társalgási készséglet is tanítottak. A mai képzésből hiányoznak ezek, és nemcsak ezek. Az ügyviteli munka a modern gépek és kisegítő berendezések megjelenésével lényegesen megváltozott; egy titkárnőnek manapság értenie kell a teilex kezeléséhez, a fénymásolók üzemeltetéséhez, és a diktafon megjelenésével egyre kevésbé van szükség gyorsírókra. Valóban így van ez? — Részben — válaszolt Varga Józsefné, a kaposvári közgazdasági szakközépiskola tanára. — Különbséget kell tenni a gyors- és gépíróisko- lákban végzettek és a szakközépiskolások között. Nálunk az igazgatási és ügyviteli osztályban kötelező a gyorsírás. Érettségi után tanulóink öt szakmában szereznek képesítést. A titulusuk: középfokú gyors- és gépíró, jegyzőkönyvvezető. Ez a képesítés fizetés szempontjából „erősebb”, minit a gyorsíróiskoláé, de még így sem tartozik a jól fizetett szakmák közé. A megyében a kétfajta iskolában évente csaknem hetvenen végeznek. Sokan jelentkeznek a délutáni tanfolyamokra is, főleg gyesen levő kismamák. Igaz az is, hogy a tanfolyamokon nagy a lemorzsolódás. Ha a kezdeti lendület elfogyott, a második évben megcsappan a résztvevők száma. Vannak olyan szakterületek, ahol ma is igénylik a gyorsírótudást, de sok helyen már nem. Régen a vezetők is ismerték a gyorsírást és tudták, hogy alkalmazáséival mennyi időt takaríthatnak npeg; saját bőrükön tapasztalták ennek hasznát. A tanácsi apparátusban, a bíróságokon, a rendőrség munkájában ma is nagyon fontos ez a tudás. A szakma életben tartásához, régi fényének őrzéséhez elengedhetetlennek tartom a v -rsenyeken való rendszeres szereplést. Az iskolában erre mindig van alkalom; jó lenne, ha a munkahelyek is ösztönöznék és nem gátolnák a versenyzést, A gyorsíróiskolában az alapkövetelmény 150 szótag. Ügynevezett emelővizsgát is lehet tenni: ez 200 szótag ismeretét írja elő. Nálunk például érettségi követelmény. Van olyan harmadikosunk, aki 250 szótag- gal országos versenyen első helyezést ért el, ez már kiemelkedő teljesítmény.
