Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
1984. augusztus 25., szombati SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK ' Somogyi Néplap ________ 7 — Nővérem férje orvos volt. Fejcsóválva nézegette kísérleteimet, madaraimat, nem nagyon tetszett neki ornitológus buzgalmam. „Ha ennyire odavagy a természetért, miért nem leszel inkább orvos?" Eltűnődtem, majd beiratkoztam az orvostudományi egyetemre. 1940- ben végeztem, s 44-ben szereztem meg a szakiképesítést. A budapesti sebészik! in Ilkán fizetés nélkül dolgoztam, s naponta két órát rendeltem az OTI-ban. A klinikán ismertem meg a feleségemet is. szott. Nagy vadász. Lakása tele van szebbnél szebb -trófeákkal. Gyerekkorában kezdte a szelei mezőkön csúzlival, légpuskával, majd flóberttel. Érettségi után lutpta első sörétes puskáját. Húszéves korában vett részt először szanvasbőgésen a Mátrában, és egy feledhétetlen hajnalon meglőtte első szar-vasibikáját. 1960 óta Somogy és Zala határa mentén — Sávolytól Véséig — vadászik. Több ezüstérmes trófeája között egy aranyérmes is van. Páros tizennégyes. Nemesviden érte a szerencse 1967. szeptember 24-én. — Akkoriban már híre kelt, hogy elkészülök Marcaliból. Miután az aranyérmes bikát meglőttem, az egyik vadászt ársam megjegyezte: „ezt te meigérdemled ettől a járástól”. örültem a gyönyörű zsákmánynak, de még jóbban ennek a spontán megjegyzésnek. A vadászat nagy élmény, s a faiakon elhelyezett trófeák az élmény me g idézésében segítenek, ha írni támad kedvem. A Nimród című lap ugyanis rendszeresen közli élménybeszámolói mait. Először köröshegyi kis faházában beszélgettünk (eldugott, zöldibebo- ruit telek, előttünk a Balaton, mögöttünk Viczián Antal szerelemmel szeretett somogyi dombvidéke), másodszor trófeákkal ékes siófoki lakásában. Látogatásom előtt fejezett be egy levelet, amelyet unokájának írt, egy ötéves kisfiúnak, aki éppen azokban az órákban egy repülőgép fedélzetén tartózkodott, útban Anglia felé. (Két fiút nevelt. az egyik Kaposváron orvos, a másik a Videoton mérnöke, jelenleg 4 évig tartó londoni kiküldetésben.) Megmutatta szülei olajportréját, a családi relikviáikat; „Édes Gyurikám, még olvasni sem tudsz, talán majd egyszer, ha nagy leszel, kezedbe kerül ez a levél”; belenéztem a Nimródban megjelent írásaiba, „cipődön néhány porszem még Kőröshegyről való", az Orvosi Hetilapban közölt referátumaiba (idegen nyelvű cikkekről referál, amelyek még megjelenés előtt eljutnak a megye sebészeihez a GOV fénymásolója jóvoltából) ; „tízezer méter magasan száll a gép, lent fehér felhők bolyhos tengere”; beszélgettünk a szókedenési hársfa- matuzsálémről. amelyre ő hívta fel a közvélemény figyelmét (a 11 méter kürmóretű fa még láthatta a török világot); „neked kell megtanulnod angolul, hogy társaidnak elmagyarázhasd, merre van a te hazád”; megmutatta a Tegyünk többet Somogyért és a Siófokért emlékérmet; „nem hontalanként, nem emigránsként, nem vendégmunkás-' ként, hanem a külföldivel egyenrangú partnerként dolgozik a te édesapád Angliában”; elmondta, hogy mindennap két órát dolgozik a rendelőintézetben, akárcsak kezdő orvos korában Budapesten; „ne feledd, hogy te mostantól kezdve nemcsak Gyurika vagy, hanem egy kisfiú, aki magyar"; körülbelül akkor fejeztük be a beszélgetést, amikor a gép méltóságteljesen leereszkedett a Hear throw repülőtérre . . . Levél egy repülő ufón Szüleit 1945 márciusában látta utoljára Soproniban. A városra bombák hulltak. A kórházi vonat is találatot kapott, szerencsére csak a hátsó, a felszereléssel megrakott vagonok sérültek meg. ö a sebesültekkel, betegekkel utazott Ausztria felé, szülei pedig egy másik vonattal — teljes reménytelenségben. Édesapja előkelő úr volt. Pest megye főispánja, felsőházi tag, földbirtokos, aki a németek bevonulása napján lépett le a politikai élet porondjáról. Fia, a kórházi vonattal utazó fiatal sebészorvos, utolsó találkozásuk után 33 évvel láthatta meg sírját a torontói temetőben. — Akikor már édesanyám is ott. pihent, ö az Egyesült Államokban halt meg, de nyugaton élő testvéreim Kanadába vitették apám .mellé — mondja dr. Viczián Antal kandidátus, a siófoki kórház nyugalmazott igazgatója. A gyermek- és az ifjúkori éveket a fővárosiban és Tápiószelén töltötte. Az utóbbi helység volt a család ősi fészke. Azóta lakták, mióta a két Viczián testvér, valamikor a XVIII. században, Nikléczy lányokat vett feleségül. Tápiószelén több Viczián-kúria épült az elmúlt századokban. A legrégibb a falu 'közepén — ahonnét idősebb István, a felleíkesítei: nép élén harcba indult — már Viczián Antal gyerekkorában iskola volt. „Oda jártam elemibe". Épített egyet a nagyapa es a Torontóban porladó apa is. még az első világháború előtt. A mai Blas- kovicsHmúzeum is egy Vicziáné volt, tőle vették meg a Blaakovi- csok, akik Tápiószentmántonban gazdálkodtak. Az ő birtokukon találták meg a szikíta aranyszarvast, mely a Nemzeti Múzeum híres kincse. „BlaskoVics Gyula bácsi áthozta Szelére megmutatni. Csak úgy, egyszerűen a zsebéből vette elő .. ” Tápiószele, az apai kúria, a neoklasszicista homlokzatú épület körül pompázó park sok fenyővel, virágágyással, s a kerítésen túli táj : rétek, kukoricások, búzatáblák . . A középiskolát és az egyetemei - Budapesten végezte (télen a szülei Pesten éltek a tágas, az apa tisztségéhez méltó lakásban), de az igazi otthon Tápiószele volt. Itt töltötte a verőfényes és a havas vakációkat, itt szerette meg a természetet. a vadakat, a madarakat Ornitológusnak készült 17 éves korában német íjjtelvví cikket .írt a fülesbaglyok táplálkozásáról, a fe-- hérgólya fészkeléséről és a kékvércse fejlődéséről. (Már nyugdíjas korában, 1982-ben, kereste ezeket a cikkeket. s felhívta telefonon dr. Schmidt Egont, a neves ornitológust, aki, miután bemutatkozott neki, eképpen szólt: „Melyik Viczián? A fülesbaglyos ?” Az eml ített cikk 1933-ban jelent meg.) Most a legegyszerűbb volna elővenni a naplóját, amelyből 1982- ben a Somogyi Néplap is közölt részleteket. Számomra nemcsak azért volt érdekes ez az írás, mert históriai szempontból pontos és korrekt, hanem mert egy személyiség fejlődésrajzát is adja, ugyancsak hitelesen, meglepő kifejező erővel. A „főhős” egy jószárndékú. humánus úrifiú. akit kezdetben — érthető módon — nem foglalkoztatnak társadalmi, politikai kérdésék. Orvos létére nem rajong a katonaságért ugyan, de nem is es'ik kétségbe, amikor megtudja, hogy éppen egy olyan zászlóaljhoz helyezték, amely hamarosan a frontra indul. Életerős, jókedvű fiatalember, esze ágában sincs előre elsiratni magát. A „gyengélkedőn" elvégzi feladatát, estémként betér a Csáktornyái vendéglőbe, ahol cigányzene mellett múlatja az időt. táncol, udvarol. Környezetét, társai arcvonásait — a Csáktornyái készülődéstől a tragikus végkifejletig — néhány rövid találó sorral vési emlékezetünkbe, különösen a számára ’ rokonszenves szereplőkről ■> t-'*''. 44~." / . (akik általában jellembeli értékekkel bírnak) szól szívesen, a jó ..megfigyelő lényeglátásával. Az uri- ■'vi áttörés után a harmadik hadtestet elválasztotta a Vörös Hadsereg a többi magyar csapattesttől. A németek „élő falként” használták az éhező, fegyvertelen, tűz- és fagyhalállal fenyegetett katonákat* köztük a sebesülteket, betegeket kötszer- és gyógyszer híján már ellátni képtelen, emiatt talán még a többieknél is jobban szenvedő fiatal orvost, ök a felsőbb parancsokról, a sanda szándékokról mit sem tudtak akikor, csak a farkas- ordító magány, a köréjük telepedett fehér iszonyat sejtette velük a katasztrófát. Qsalkis a társak emberségébe kapaszkodhattak, s mindenekelőtt — furcsa módon — ,.az ellenség” emberségébe... A németek a magyar katonát kilökték a hóra a fűtött szállásról, s alki ellenállt, lelőtték. Viczián Antal egyik sebesültje is német golyó miatt haldokolt, amikor egy este váratlanul szovjet katonák vették körül a vánszorgókat. — Szinte örültünk, hogy fogságba estünk. Már nem volt kötszerünk. kenyeret napok óta nem láttunk. A szovjet katonák, miután megtudták, hogy orvos vagyok, s a körülöttem lévők betegek, elővettek egy egész kenyeret, néhány csomag kötszert, és átnyújtották. Azután fejcsóválva otthagytak bennünket ... Jó ideig bánultan álltam. Hát lehetséges ez?! A „szövetséges belelő az éhező, agyoníagyott bajtársába, az „ellenség” pedig kenyeret és kötszert ad neki?! Később, amikor volt ideje mérlegelni háborús tapasztalatait, ez az élmény döntő nyomatékkal esett latba . . Az a kórházvonat. amely 1945 márciusában Sopronon át elhagyta az országot, nem véletlen, hogy visszatért .. . — A felszabadulás után Tabra, majd Marcaliba kerültem. Itt voit egy úgynevezett kastélykórház 40 beteggel és egy orvossal. Én lettem a második. A főnököm öregember volt. sökat betegeskedett, nékem kellett a kórház ügyeit kézbe vennem. Körülbelül a hatvanas évek közepétől vált igazi kórházzá a marcali intézmény. 1947-ben belépett a Kommunista Pártiba, 49-iben. mint osztályide- gent. kizárták. — Ugyanakkor kineveztek kórházigazgatónak — mondja bölcs mosollyal. — Ez számomra azt jelentette, hogy a zordabbra fordult politikai légikor ellenére is bíznak bennem Somogybán. Talán éppen e „felemás" elbánás következtében vált somogyi lokál- patriótává. Az „osztályidegenség” láthatatlan bélyege nem zavarta kórházalapító és sebészi munkájá- aan. Jelleme sem szenvedett csorbát. — Persze, néhányan megpróbáltak kellemetlenkedni, vagy közönségesen „rév ölve re zni" . Volt, aki például tiltott műtétre akart rávenni, mert úgy gondolta, hogy egy osztályidagen neki nem mondhat nemet. Nos, felhívtam telefonon az illető főnökét, aki becsületes ember volt, és a sárga földig lehordta erőszakoskodó beosztottját. (Talán éppen ezt a „revolverezőt” vettem fel 56-iban a kórház betegei közé, hogy elbújtassam.) A másik eset is emlékezetes számomra. A gondnok a kórházhoz tartozó tíz hold földet a szó szoros értelmében a saját tulajdonának tekintette. Ö is osztályidegen voltomra alapozott, úgy vélte, machinációit nem merem észrevenni. Természetesen mertem és szóvátettem. Az illetékesek közölték vele, hogy 24 órán belül tűnjön el, különben eljárást indítanak ellene. Másnap eltűnt. 1957-ben ismét párttag. 1961-ben kandidál. — Ez volt a csúcs. Úgy értem, ez idő táj.t dolgoztam a legtöbbet. Kórházigazgató, sebész és járási főorvos egy személyben .. . Minden második éjszaka hajnalig a disszer- tációrnöh dolgoztam ... Új feladat várt rá: Marcali után Siófokon is alapítani kellett egy kórházat. 1967—68-hian fél évig egyszerre két intézményt vezetett. Ezek közül az egyik még épülőben volt. Karácsonykor nyitották meg a siófoki kórházat, amelynek 1977-ig Igazgatója, sebészeti osztályának vezetője, s 1980-ig —nyugdíjba vonulásáig — sebészfőorvosa volt. Közben érdemes- és kiváló orvosi címmel, majd a Munika Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. És akikor .. . egy infarktus . következett. — A parlamentben, amikor átadták a kormánykltüntetést. az ünnepi beszéd közben a pulzusomat fogtam ... Meggyógyult. Tovább operáit (pályája során körülbelül tízezer műtétje volt) szabadidejében kőröshegyi faházában pihent, vagy vadáSzapudi András
