Somogyi Néplap, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

6 Somogyi Néplap 1984. augusztus 19-, vasárnap AZ IFJÚSÁG ÉLETE HAZAFISAG ÉS HONVÉDELEM Sivatagi fiatalok Egyre több szó esik a ha­zafias nevelésről, annak fontosságáról. Kíséreljük meg összefoglalni azokat a jegyeket, amelyek ma a ha­zafias, honvédelmi nevelés alapját, kiindulópontját je­lentik. Dr. Abel László ve­zérőrnagy, a BM Határőr­ség politikai csoportfőnöke azt rpondja: — Kötelességünk a felnö­vekvő nemzedéket — és persze azokat is, akik ere­jük teljében levő emberek — felvilágosítani, hogy mit jelent a haza védelme és milyen kötelezettségeink vannak az ország gazdagab­bá tétele érdekében, vívmá­nyaink megvédésével kap­csolatban. Az internaciona­lista szellemű hazafias ne­velés mellett kellő módon foglalkozunk szocialista ál­lamunk pogárainak felké­szítésével a haza fegyveres védelmére. Kovács Gergelyné kultúr- történész, a népfront honis­mereti bizottságának tagja így vélekedik: — A gyermek számára el­sősorban érzelmi megnyil­vánulás, ha felfigyel egy da­locskára, ha idegenbe ke­rülve valami olyat lát, ami az otthoni dolgokra emlé­kezteti. Az iskolában erre az érzelmi töltetre kellene épülnie olyan oktatásnak, nevelésnek, amely mindezt tlmélyiti bennük. Csak az érzelmi és az értelmi egy­ség teszi tartóssá az embe­rekben a haza iránti szere- tetet. Gyenge József, a Művelő­dési Minisztérium osztály- vezetőjének véleménye, hogy a hazafias, honvédelmi ne­velés nagyon tág fogalom, de egy kicsit rosszul értel­mezik. — A magyar irodalommal, a földrajzzal, a környezet- ismerettel ki lehet alakítani a világnézettel együtt a szülőföld iránt érzett elkö­telezettséget, vonzódást is. De miért szorul háttérbe a haza, a hazafiság a mai ma­gyar irodalomban? Vagy a mindennapos találkozáso­kon, beszélgetéseken, az if­júsági gyűléseken? Miért csak meghatározott ünnepe­ljen, március 15-én, a Ta­nácsköztársaság kikiáltá­sának évfordulóján és más történelmi megemlékezése­ken beszélünk a hazafiság- ról? Pető György, a KISZ KB osztályvezetője erre felelve mondta: — Az ifjúsági mozgalom tő feladatai között az egyik a hazafias honvédelmi ne­velés. Ennek a munkának az alapját a KISZ Köz­ponti Bizottsága 1979-es ha­tározata, és a KISZ X. kong­resszusának határozata ad­ja. Az ifjúsági szövetség nagy felelősséggel, odaadás­sal teljesíti a reá háruló feladatokat. Patkós Imre alezredes, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezető-helyettese: — Az utóbbi időben tapasztal­ni lehet, hogy a hazafias honvédelmi nevelés szüksé­gességét ahhoz kötik, hogy milyen a nemzetközi hely zet. ' Véleményem szerint nem lehet meghatározó, hogy menyire feszült a po­litikai légkör. A hazafias, honvédelmi nevelésnek a mindenkori világnézeti ne­velés alapjaként kell meg­jelennie. Mi a Magyar Nép­hadseregben ezt tekintjük kiindulópontnak. — A fiatalok magatartá­sa, életmódja, érdeklődése szinte állandóan változik napjainkban? Hogyan je­lentkezik ez hazaszeretetük­ben, hazafias érzelmükben? Abel László véleménye: — A családokban, az isko­lákban, a munkahelyeken egyfajta visszafogottság és szemérmesség tapasztalha­tó a szocialista hazánkhoz való kötődés kinyilvánítá­sában. Azt az osztályszem­léletet, amely a mi szocia­lista hazánkhoz tartozásu­kat testesíti meg, mintha nem sikerült volna .teljesen elültetni a köztudatban. Egyértelmű az, hogy állam­polgáraink szeretik ezt az országot. De hát ez nem alakul ki automatikusan! Ahhoz, hogy valaki tudatos, elkötelezett híve legyen rendszerünknek, megfelelő ráhatásokat kell kapnia, ezt az érzést tartósan kell el­mélyíteni. — A Közoktatási Honvé­delmi Bizottság hivatott az együttműködés összehan­golására — mondta Gyenge József. — Rendszeres ta­nácskozásokkal, kutatómun­kával, a tapasztalatok ösz- szegzésevel mintegy másfél esztendeje igyekszünk haté­konyabbá tenni a hazafias, honvédelmi nevelést. A Mű­velődési Minisztérium mel­lett valamennyi érintett tár­sadalmi és fegyveres szer­vezet képviselője ott van ezeken a megbeszéléseken. — A haza védelme nem­csak a katonák, a rendőrök, a fegyveres testületek dol­ga, hanem valamennyiünkké — tette hozzá Ábel László — Az a kétkezi munkás, az a szellemi tevékenységet folytató értelmiségi, aki be­csületesen, fegyelmezetten dolgozik, a haza javát szol­gálja. A kérdésre: — hogyan ér­telmezzük ma a szocialista hazafiságot — Abel László így felelt: — A legdöntőbb az. hogy fogadjuk el szo­cialista rendszerünket, azo­nosuljunk vele. Az elkötele­zettség a szocialista hazafi­ság rendkívül fontos jele. enélkül igazi hazafiról nem lehet beszélni. Patkós Imre véleménye így hangzik: — Ma nem elég József Attilát, Petőfit, Adyt idézni vagy mai köl­tőink verseit mondani; et­től még nem lesz senki sem hazafi. Az legyen a mérce, hogy mit tesz az egyén vagy a közösség, akár egy társa­dalmi szervezet, intézmény! Pető Györgynek az a vé­leménye, hogy nem sikerült még kellően fölkelteni ifjú­ságunk érdeklődését a kö­zelmúlt, 40 éves fejlődésünk iránt. A fiatalok modelle­ket követnek, különböző ha­tások érik őket és ezeket a családnak, az iskolának; a KISZ-nek irányítania lehet és kell is. Az nemcsak a mi mozgalmi munkánktól függ, hogy a fiatal nemze­dék milyen, az ifjúság áz egész magyar társadalom ifjúsága, tehát mindnyá­junk ügye, hogy igazi haza- fiságra neveljük őket. Kádár János szavait idéz­ve: „Arra kell törekednünk, hogy a fiatalokból politikai­lag, szakmailag jól felké­szült felnőtteket, jó haza­fiakat neveljünk a szocia­lista hazának...” A siófoki Kőolajvezeték­építő Vállalat irodaháza előtt márkás nyugati kocsik állnak, kivétel nélkül ma­gyar rendszámmal. A válla­lat dolgozóinak autói. Azoké a többnyire fiatal munká­soké és szakirányítóké, akik az elmúlt években külföldi vezetéképítéseken dolgoz­tak. A vállalat dolgozói kö­zül mintegy hatszázan vet­tek részt közel-keleti mun­kán, s a fele a KISZ-kor- osztályhoz tartozott. Jelenleg is csaknem 150 siófoki olaj­bányász tartózkodik Kuvait- ban, Irakban. A szerencse fiai volnának? A kérdést Borsos Jenőnek, a vállalat fiatal mérnöké­nek tettük föl, aki 1981 őszé­től két és fél évig dolgozott Irakban, s nemrég tért visz- sza egy rövidebb, kuvaiti útról. — Tény, hogy az a fiatal, aki két évet tölt valamelyik külföldi munkahelyen, ön­álló élete anyagi megalapo­zásában előnyre tesz szert az itthon dolgozókkal szem­ben. Országa és munkája válogatja, hogy mekkora ez az előny, de bosszant, ha a külföldön dolgozók „mesés keresetéről” hallok. Akik ezt mondják, aligha tudják el­képzelni azt a kemény mun­kát, amelyet a forró siva­tagban, gyakran az emberi tűrőképesség határait súro­ló körülmények között kel! végezni, s azokat a leírha­tatlan nehézségeket sem, amelyeket a családtól való hosszú távoliét jelent. — Beszéljünk hát az érem másik oidaláról’ — A sivatagban a hőmér­séklet nappal meghaladja az 50 fokot, a vezeték szigete­léséhez használt massza hő­mérséklete 250 fok. A gé­pek, amelyek mellett dol­gozni kell, száz fokig hevül- nek föl. Mindehhez jön még a maró füst és a mindenna­pos homokviharok. A ta­pasztaltabbak tudják, mikor kell visszatartaniuk a léleg­zetüket, az újoncok nem. Aki véletlenül akkor vesz leve­gőt, amikor a forró füst el­borítja, az körülbelül olyan, mintha valaki savgőzt lé­legzik be. A munka zömét éjszakánként végezzük, mert akkor tűrhetőbb a hőmér­séklet és ritkább a homok­vihar. Ilyenkor is számos nehézség adódik. Ilyenkor élénkülnek meg a skorpiók es viperák. Ez is minden­napos veszély. A homokvi­harok miatt gyakoriak a kellemetlen szemgyulladá­sok, hogy az egyéb, felénk ismeretlen betegségekről ne is szóljak. Ennyiből, is lát­ható, hogy ilyen körülmé­nyek között 8 vagy min'- Irakban kellett 12 órát le­dolgozni, kemény próba. Ta­lán ezeknél is nehezebb azonban a családtól való távoliét. A legtöbben már egy-két hét után úgy érzik, odaadnák „mesés” jövedel­müket, ha hazajöhetnének. Néhány hónap után lelki te­her az összezártság. Ez egyes embereknél személyiségza­varokat okoz. Olyan is akad akinél mindaddig is­meretlen jellemvonások bukkannak elő .. . Mindezt csak részben feledtetik és ellensúlyozzák a kint- is rendelkezésükre álló pihené­si és szórakozási lehetősé­gek, a klub, a képmagnó vagy könyvtár. —■ Ügy tudom, az indulók alapos szűrésen esnek át. — A kiutazók összeállítá­sánál a fő szempont a vég­zett munka és szaktudás, sokféle orvosi vizsgálat is van azonban. — Hogyan került ki Irak­ba? — Csővezetéképítő mér­nöki diplomámat Moszkvá­ban szereztem. 1977-ben ke­rültem a vállalathoz, s itt a munka mellett önerőből megtanultam angolul. Spe­ciális szakképzettségemnek és a nyelvtudásnak köszön­hettem, hogy 1981-ben ki­utazhattam. Eredetileg csak féléves kinttartózkodással számoltam, mikor azonban lehetőséget kaptam, hogy a családomat is kivigyem, to­vább maradtam. Az én hely­zetem tehát könnyebb volt, mint legtöbb társamé. Épí­tésvezetőként dolgoztam. — A külföldön jártak gyakran beszélnek az ott ta­pasztalt nagyobb munkafe­gyelemről, jobb szervezett­ségről ... Hogyan feleltek meg a magyar fiatalok ezek­nek a körülményeknek? — Tapasztalatom szerint vállalatunk itthoni építési területein sem kisebb a munkaintenzitás., mint kül­földön. A különbség főként a munkakörülményekbe van. Az itthoni teljesít­ményt ott sokkal nehezebb elérni, annál is inkább, mert sok a különleges munkavé­delmi és egyéb többletköve­telmény. Annyi bizonyos, hogy a külföldön dolgozók 8 órán át teljes értékű mun­kát végeznek, nyoma sincs lazításnak. Nem csupán azért, mert csak a legfegyel- mezettebb emberek szerez­hetnek jogot a kiutazásra, hanem azért is, mert kint a munkánál nincs jobb időtöl­tés. — A külföldön dolgozo fiatalok zöme KISZ-tag Van-e mód valamiféle szer­vezeti eleire? — Ezekben az országok­ban tilos bármiféle politikai tevékenységet folyiatnunk, így KISZ-gyűléseket sem tarthatunk. Módunk van vi­szont tájékozódni a _ haza életéről. Járnak az újságok és folyóiratok; éjszakánként gyakran sikerült fognunk a Petőfi rádiót. Végülis kint a fiatalok munkájukkal, ma­gatartásukkal politizálnak. — A céhes időkben a mes­tervizsga előtt követelmény volt a világlátás. Van-e az anyagi előnyökön túl efféle haszna is e külföldi mun­kának? — Természetesen. A kö­zelünkben világcégek is dol­goztak. Nem csupán a mun­ka minőségében, hanem a munkaszervezés szemléié-* tében, a környezetvédelmi előírások betartásában vagy a munkavédelemben is azo­nos követelményeknek kel­lett megfelelniük. A külföl­di megrendelő nem csupán a munkánkat ellenőrizte, ha­nem a felkészültségünket, sőt a megjelenésünket Is. 'tilos volt például szandál­ban munkába menni. Éssze­rű munkafogásokat, módsze­rek sorát láttuk, s mindez jól kamatozik a hazatérők munkájában, szemléletében. Bíró Ferenc Somogyi diók is indult az idén a magyar ifjúsági válo­gatott tagjaként a szocialista országok fiataljainak a cseh­szlovákiai Revnicében rende­zett béke- és barátsági ver­senyén. „Versenyeztünk Revnicében...” Beszélgetés a béke és barátsági kupa somogyi résztvevőjével — Meglepődtem, mikor felbontottam a levelet. És örültem nagyon. Meghívó volt benne: a magyar ifjú­sági válogatott tagjaként mehettem a szocialista or­szágok fiataljainak béke- és barátsági versenyére .. . Revnicébe. A meghívólevélnek oka és előzménye is volt. Egy év­vel korábban ugyanis a 16 éves Szári Zsolt — a kapos­vári Móricz Zsigmond Me­zőgazdasági Szakközépisko­la tanulója — harmadik he­lyezést ért el az, országos halfogóbajnokságon. S a Szarvason rendezett verseny l—4. helyezettjét — jutal­mul — meghívták az Ifjú­sági válogatottba. — Felejthetetlen volt ez a tíz nap — mondja. Arcán az emlékek keltette derű, ós egy árnyalatnyi fél&zeg mosoly. Talán hogy miért kell mindezt elmondani. Mert nem is olyan dolog ... Pedig hogy oda eljutott — ezt a Mohosz Somogy me­gyei Intéző Bizottságának ifjúsági felelősétől, Hivatal Nándortól tudom — kemé­nyen kellett küzdeni: egye­sületi, várost vetélkedők so­rán vett részt, évek óta in­dult a megyei versenyeken, területi bajnokságokon, míg eljutott az országosig. — Honnan e sport iránti érdeklődés? — Családi örökség, férfi­ágon. — Elmosolyodik : — Apám, nagyapám szenvedé­lyes horgász; én is a víz­parton nőttem fel. Alig múltam négyéves, mikor ponty akadt a horgomra ... A hattagú magyar ifjúsá­gi csapat Revnicébe utazott, ezúttal valóban válogatott volt: az országnak szinte minden tájáról hívták ösz- sze a tagjait. Burján Kál­mán például a Kisalföldről, Görnyűből jött, Hegedűs Éva Békésszentandrásról... — Hány ország küldött oda versenycsapatot? — Ezúttal öt: lengyelek, bolgárok, az NDK verseny­zői, mi és a házigazdák, — ők két csapattal —; össze­sen harminchatan voltunk : tizenkét lány és huszonnégy fiú. Csapatunk edzője, kísé­rőnk, a nemzetközi bajnok­ságokról ismert budapesti versenyző Szűcs István volt. Az erdős hegyek övezte Beronna folyó ott már meg- osöndesedett. Medre erősen köves volt, mélysége azon­ban nemgien haladta meg az egy métert. Horgászai szempontjából nagyon is új a többnyire síkvidéki vizek­hez szokott magyaroknak. A találkozón, mint Szári Zsolt elmondta, sokrétű ver­senysorozatot bonyolítottak le. Volt célbadobás, műlegye- zés, távdobás és természe­tesen halfogó-bajnokság. Két napig edzéseken vettek részt: fölmérték, mikor me­lyik módszer az eredménye­sebb. — A verseny napján reg­gel hétkor már a parton voltunk. A sorsolást előző este lebonyolították. így a fölkészülés után egy óra múlva kezdődött a verseny. Ez három óra hosszat tar­tott, s a legszigorúbb nem­zetközi szabályok szerint bí­rálták el. Nekem elég rossz hely jutott: középen, a „C" szektorban. Végig csak sne- cizve, illetve keszegezve tudtam pontokat gyűjteni; így, 1220 grammal lettem a hatodik ... Fiúcsapatunk az összesí­tésben ötödik helyre került, a lányok azonban a dobogó második fokára állhatták. Az egyéni versenyen a szek­torok 1—3. helyezettjei mér­ték össze tudásukat; ott a budapesti Rimer Noémi re­mekelt. — Mire számított a ma­gyar csapat? — Körülbelül erre. Ahogy mondani szokták: a tisztes helytállásra. Tapasztalatot azonban sokat gyűjtöttünk — mondta búcsúzóul. — S rémek srácokat ismertünk meg: jóbarátokat. — Most mire készülsz? — Az iskolára. Most kez­dem a harmadikat, állat­egészségügyi szakon ... Mit tehetnék hozzá? Sok szerencsét — a továbbiak­ban is! Kurucz Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom