Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
4 Somogyi Néplap 1984. július 7., szombat 1 _ ■7 A 1 * ___ O PW - SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK Magyar szakemberek készítették el az európai szocialista országok és a Szovjetunió közös kocsiparkja — az OPW — számítógépéhez a szükséges programokat. A sokrétű munkálatok a közelmúltban fejeződtek be, s minden remény megvan arra, hogy a számítógépet még ebben az esztendőben üzembe helyezik. A korszerű berendezés üzembeállításától a szakemberek sokat várnak. Arra számítanak, hogy tovább javul a közös kocsipark kihasználtsága, egyszerűsödik annak mozgatása, könnyebb lesz a vagonok nyilvántartása, és nem utolsó sorban csökkenhet az adminisztráció. A számítógép bevezetése is jelzi: a „felnőttkor” küszöbéhez érkezett a nemzetközi szervezet. A szocialista országokban régóta érlelődő gondolat volt, hogy a tehervagonokat a lehető legnagyobb hatékonysággal hasznosítsák, csökkentsék az úgynevezett üresjáratokat a vasúti szállításban. A szakemberek a lehetőségek keresése, kutatása közepette jutottak el — pont húsz éve — annak a felismeréséig, hogy igazán jól csak akkor tud.iák hasznosítani a kocsikat, ha nemcsak a saját tulajdonban lévő vagonokat veszik számításba a hatékonyság javítására kidolgozott programoknál, hanem a külkereskedelmi szállítások következtében egyre nagyobb számban megtalálható, egymás tulajdonában levő vasúti kocsikat is. A sokoldalú elemzések, gazdaságossági számítások igazolták, hogy milyen nagy ösz- szegű megtakarítások érhetők el ezeknek a tehervagonoknak a forgalomba állításával.- Épp ezért nem véletlenül hangzott el 1962- ben a KGST végrehajtó bizottságának első ülésekor az a magyar javaslat, hogy az érdekelt országok teremtsék meg a szerződéses feltételeit a közös tehervagonparknak. Az OPW-hez hét ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — jelentette be csatlakozási szándékát. Az alapító dokumentumot 1963 decemberében írták alá, s a nemzetközi szervezet 1964. július elsején kezdte meg működését. Az azóta eltelt időszak igazolta az alapítók szándékát. Az egyre nagyobb hazai, valamint nemzetközi áruszállítási feltételeknek a vasút sokkal jobban meg tudott felelni azáltal, hogy számíthatott a partner országok tehervagonjaira is. Az OPW jelentőségét, fontosságát érzékeltetheti, hogy ma már az európai KGST-országok külkereskedelmi árucsereforgalmuknak mintegy kétharmadát OPW-vagonokban juttatják el a megrendelők- höz. Ezt a színvonalat azáltal is sikerült elérni, hogy az OPW prágai állandó irodájának felügyelete alá tartozó közös tehervagonpark száma dinamikusan bővült. A statisztikai adatok tanúsága szerint az induláskor még csak 95 ezer vagonra festhették rá a közös vagonpark emblémáját. Az azóta eltelt időszakban azonban ez a szám megháromszorozódott. A MÁV változatlanul mintegy tíz százalékkal részesedik a közös vagonparkból. A közös vagonpark (95 ezer vagon) sikeres működésében — javult a kocsifordulási mutató, csökkent az üresjáratok száma — az is közrejátszott, hogy a tagországoknak sikerült olyan ösztönzési elszámolási rendszert kialakítaniuk, amely érdekeltté teszi az országokat, hogy tehervagonparkjuknak minél nagyobb réOPW-vagomok a Szovjetunióban. Dúsított vasércszállítmányukkal Magyarországra indulnak. szével vegyenek részt a közös munkában. A húszéves OPW munkáját irányító szakemberek természetesen keresik a továbblépés lehetőségeit. A már említett számítógépes rendszer bevezetése mellett vizsgálják például a szervezési feltételek javítását, — hogy még ésszerűbben használják ki a vagonokat, kevesebb legyen az álló teherkocsi és csökkenjen a kielégítetlen szállítási igény. E munka során — akárcsak a korábbi időszakban — mesz- szemenően figyelembe veszik a tagországok érdekeit, lehetőségeit. Vizsgálják tovább — éppen a forgalom zavartalanságának biztosítására — az egyes országokban a határátkelőhelyek áteresztőképességét, valamint a szükséges dokumentumok, okmányok egyszerűsítésének lehetőségeit is. F. A. Megdézsmált levélszekrények Hajnalban indulnak az újságosok Nem volt szerencsém o kaposvári főposta hírlaposztályán, panaszosokkal találkoztam, akik — mi tagadás — meglehetősen indulatosan mondták el, hogy az utóbbi időben gyakran késve kapták meg az újságot. — A panaszosoknak igazuk van — mondja Hegedűs József, a hivatal vezetője. — S az újságolvasók minket szidnak, annak ellenére, hogy minden egyes bejelentőnek elmagyarázzuk, hogy kézbesítőink teljes igyekezettel dolgoznak, ha a nyomda időben szállítja az újságokat, a kézbesítéssel nem lehet baj. — Létszámgondunk pillanatnyilag nincs — kapcsolódik a beszélgetésbe Kelemen Lászlóné csoportvezető, az újságosok főnöke —, bár elég nagy a vándorlás ebben a szakmában. A fiatalok amolyan ugródeszkának tekintik a hírlapkézbesítést, nem tartják elég rangos foglalkozásnak. Sajnos, a közvéleményben sincs valami nagy hírünk. Ha a szolgáltatásokról beszélnek, jellemző módon a hírlapkézbesítésről, az újságosokról mindig megfeledkeznek. — Minket csak akkor emlegetnek, ha baj van ... jegyzi meg keserűen az egyik kézbesítő. — Előfordulnak olyan esetek is, amelyeket nem lehet kivédeni. Nemrégiben történt, hogy az előfizető bejelentette, hogy az Interpress Magazint nem kapta meg. Hamarosan kiderült, hogy éppen az én körzetemről van szó, de abban is biztos voltam, hogy a folyóiratot a reggeli órákban annak rend- je-módja szerint beletettem a levélszekrénybe. Nem tehettem mást, szóltam a csoportvezetőmnek, aki kijött velem és a következő hónapban az ő szeme láttára kézbesítettem a folyóiratot. Az előfizető mégsem kapta meg! Egyetlen magyarázata van: az egyik „kedves” lakó kihalászta a levélszekrényből ... — Nagyon kínos eset volt — mondja Kelemenné —, mert a panaszosnak eszébe sem jutott, hogy mi vétlenek vagyunk, rögtön általánosított. Kézbesítőinknek elemi érdekük, hogy gyorsan végezzék munkájukat. A hivatalos munkaidő 4—5 óra, de ez nem szentírás, ha képesek rövidebb idő alatt eljuttatni az újságokat, mi nem számoltatjuk el az idővel, sőt: örülünk neki... Egyébként is, a legtöbb kézbesítő az újságkihordás után máshol is dolgozik. A keresetük sem éppen rossz, ha azt vesszük, hogy sok-sok munkahelyen nyolc óra alatt keresnek ennyit. Igaz, függ ez a körzettől is ... — ... meg az időjárástól, például. Télen hóban-fagy- ban, reggel 5—6 óra körül indulni nem leányálom. Ha fúj, ha esik, nekünk menni kell, mert az újságolvasó a világ legtürelmetlenebb embere ... Aki rendszeresen azonos időben kapja az újságot, nehezen viseli el a kimaradást. Ingerült lesz, akit holmi magyarázatok nem nyugtatnak meg; szidja a postát, nem gondolja meg, hogy az esetek nagy részében tőlünk független okok miatt adódnak zavarok. Sárközi Gábor ÁRVA A HÁZ... Mikor szakad el (le?) a gyerek a szülőtől? A válasz sokféle. A gyesről visszamenő fiatal édesanya azt feleli : éppen most szakadt meg egy szál, hiszen eddig minden pillanatáról tudtam, minden gondolatát lestem, és most még azt sem tudom, evett-e eleget napközben, nem bántotta-e valaki? Ka éjjel nyugtalanul alszik, nem tudom, milyen nappali élmények zavarják az álmát. Azután jön a kisiskolás korszak, a kis- és nagykamasz korszak, amikor — úgy látszik — még jobban szakadnak a szálak. A gyerek hazajön az iskolából, leginkább estefelé a napköziből, és a szülő megkérdi: „Mi volt ma az iskolában? ’ A legtöbb gyerek erre azt feleli: „Semmi”. Van olyan gyerek, akinél nyolc vagy tizenkét évig nem történik semmi, legalábbis nem történik semmi olyasmi, amit otthon érdemesnek tartana megemlíteni. Vajon miért nem? Ezen minden szülőnek magának kell gondolkodnia, magának kell a választ megkeresnie. Talán azért nem, mert a gyerek eleinte akart mesélni, de akkor a mama leintette: „Most hagyd ezeket, nem látod, mennyi dolgom van?!" Vagy talán éppen csak azért, mert a szülő sem mesél a gyerekének, ö sem mondja el neki, mi történt aznap a „dolgozóBende Ibolya WKettős hurok 26. — N-em tudom — válaszolta más hangon a pincér —, nem tudom, hogy megis- mernlélm-e. Annyian járnak ide. A lányokat inkább. Az egyliket alaposan megnéztem magáimnak. Úgy viselkedett, mint valami külföldi filmsztár. Feltűnően ki volt festve, csörgette az ékszereit. Tormás elővett a táskájából négy fényképet. Női képeket. Gslimos nők mosolyogtak a 'képről. A pincér rövid, de alapos szemlét tartott. Aztán az egyik képet az őrnagy elé tette. — Azt hiszem, ez volt az egyik lány... itt is látszik, miilyen béképzelt. Tamás döbbenten nézett a képre, a pincérre. — Szokott maga újságot olvasni? .— kérdezte végül. — Népsportot, azt igen ... majdnem mindennap ... Valóban a Népsportban nem közölték annakidején a fényképet. Minden más lapban, igen. A képen örsi Szilvia mosolygott titokzatosan. A kozmetikusnő, akit a Fortuna- szállőban ismeretlen tettes meggyilkolt. Vitatkoztak hevesen. A szoba megint tele volt cigarettafüstté!. — El tudod képzelni, hogy a gyilkos az első áldozat jelenlétében kezd ki a másikkal? — kérdezte Máté Tormást, de inkább magát. — Ki tudja, mi volt az eredeti szándéka. Lehet, hogy akkor még semmi terve nem volt Halas Violával. — Vagy nem ő a gyilkos, és véletlen az egész ... Tormás személyleírást hozott a fiúról; szőke, közép- termetű. A kocsija vajszínű Opel... Máté érezte, hogy ékkora véletlen nem lehet. Nem szabad lennie. A szőke fiúnak köze volt Violához. Egy másik képet nézegették. örsi Szilvia fiújának a fényképét. Szilviának viszonya volt egy beatzenész- szel, de szakítottak. A képen egy fekete, hullámos hajú fiú volt látható: keskeny homlokú, álmatag. — Mellesleg Mohai nyomoz — jelentette be Vig—; tegnap visszament a szállodába, kérdezősködött a portástól. I— Mit kérdezett? — Hogy volt-e valaki Violánál, hogy a szdbájába ment-e egyenesen, amikor hazajött. És látták-e telefonálni? — Szerintem, ha ő a gyilkos, nem ilyen merész — vélekedett Tormás. — Talán unatkozik .,. vagy új forga- tókönyvön töri a fejét. — Helga megkerült már? — hagyta figyelmen kívül Tormás monológját Máté. — Nem — komorodott el a fiú —, valahol dekkol. Esküszöm, hogy előcsalogat- juk. — Mivel? Tormás sokat sejtetően mosolygott. — Lottószelvényekkel... — Eredeti mézesmadzagot találtál ki.,. — Egy lottóárust találtam. 'Pacalnak hívják jobb körökben. ö az igazi fej. öt lányból legalább három neki dolgozik. A lottóárusítás fal: a szelvények mellé aktképeket is mellékel. Ha a vendéget érdekli a dolog, élőben is láthatja a portékát. A tarifa harminc százalékát kapja Pacal. Pék Ló- ránd tulajdoniképpen Pacal alkalmazottja. Tormás elővette az aktképeket. ■— Ez Helga — mutatott egy rövid hajú, keskeny szájú lányira. — Kitől kaptad? — Pacailrtoli, természetesen. Valutások hozták be szabálysértésért. El kell engedni, ha nem tudunk bizonyítékot összekaparni. — Szerinted, tudja hol van Helga? — Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Azt állítja, hogy a .képek darabját öt forintért vásárolta. Elismeri, hogy némelyik arckép eredeti mássá t személyesen is ismeri, de csak úgy, mint az éjszakai bárok lottoárusa. — A fényképeiket elkoboztad? — Mondjuk úgy, elkértem. Csináltatok róluk másolatot. Az öregűr Visszakapja az eredetit. — Tehát vannak női fotóink — mondta Máté savanyúan —, óriási eredmény. — Hozzáteszem, hogy Pacal nagy mozirajongó. Most is négy jegye van az Uránia délelőtti elaődására. Van úgy, hogy három filmre is jegyet vállt egy délelőtt. — Talán nincs tévéje ... — Biztos vagyok benne, hogy itt bonyolítja le az üzletet. A delikvens kap egy mozijegyet és egy lányt. Máté fogta a fejét. — Ne folytasd ... nekünk gyilkosra kell koncentrálnunk, nem' bűvészmutatványokra ... — A négy mozijegy kiindulópont lehet... — Kiinidúlióponit rengeteg van, csaJk folytatás nincs1, Halas Viola nem volt prostituált, — Talán be akarták szervezni ... ez italán egy maffia ., «. — Szeretnéd, mi? — Lehet, hogy nem állt kötélnek, viszont félt, hogy beköpi őket. (Folytatjuk.) ban”. Nincs mit mondani? Biztos, hogy van. No, nem okvetlen a vállalati gondokról, de arról már igen, ha valami jól sikerült, ha egy kedves új munkatárs került a közelébe, ha az ebédszünetben valamelyik szülő valami érdekeset mesélt az ő gyerekéről vagy még inkább az, ha együtt megbeszéltek egy hétvégi közös, családi programot valamelyik munkatárssal. Talán, ha a szülő többet mesél, többet mond, akkor a gyerek szava is megered. Ha őt méltónak tartják a bizalomra, akkor ő is érdemesnek érzi elmondani, ami történt. Talán, ha így, ilyen légkörben nő fel a gyerek, akkor valójában még az idő tájt sem szakad el, amikor új családot alapít, amikor saját otthont teremt. (Nemcsak azért, mert szüksége van a szülő anyagi támogatására, hanem azért is, mert bizony a kezdő önálló élet talán még közelebb hozza a szüleihez, akik tapasztaltak, akiktől tanácsot lehet kérni, akár arról, hogy hogyan készül a csirkepörkölt, milyen sorrendben kell paní- rozni a húst, mi kerül rá előbb: a liszt vagy a tojás. Mert valljuk be, sok lány ezt otthon nem tanulja meg, de ez másik téma. Ha szülő igényelhé a tanácsomat, akkor azt mondhatnám: épp azzal, hogy nem telepszik rá felnőtté váló gyermeke életére, de szívesen meghallgatja a gondjaikat, ha a gyerek érzi a segítő és nem okvetlen az oktató jószándékot, akkor nem lesz „árva a ház”. S ha a fiatal számára^ mondhatnék valamit : egy bizonyos, hogy a szülő az ő javát akarja. Akkor is, ha épp nem az a kellemes, amit mond neki. Tapintatot kérnék és türelmet : a szülő igenis kíváncsi (jó értelemben kíváncsi) arra, ami az iskolában történt, arra, ami a fiatal házas fiával vagy lányával a későbbi élete során történik. Sőt, azt is várja, hogy a gyerek érdeklődjön az ő napjai, örömei iránt. Erőltetni persze semmit nem lehet, legkevésbé érzelmeket. De tapintatot kívánni lehet, és kell. Olyan mindennapi viselkedést, amit nem kell egyik félnek sem később megbánnia. S. M.
