Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
Somogyi Néplap 1984. július 21., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Diákok et g A reggeli felkelés nehéz Szórakozás — igényesen Nem könnyű a szórakozás helyét kijelölni az emberi tevékenységek rendszerében. A legtöbb igyekezet arra irányul, hogy a szórakozást minél élesebben elkülönítsük a munkától, mondván: a szabad időnek az a leginkább szabad része, amelyet ezzel a csak szubjektív választásoknak alávetett foglalatossággal töltünk. Az ember a munkájában azonban nemcsak a fenntartásához szükséges javakat termeli meg, hanem emberi viszonyait is. A munkában alapozódik meg, dől el a szórakozás milyensége, minősége is. Ezért képtelenség elszigetelt, a társadalmi összefüggés rendszerétől elszakított vizsgálat. Jelenlétük kényelmetlen Többek között ezért sikertelenek azok a kísérletek, amelyek mintegy önmagában akarják megjavítani a fiatal korosztályok szórakoztatását. Sajtóviták és határozatok szólnak arról, hogy most már elodázhatatlan az ifjúság szórakozásának, szórakoztatásának radikális megújítása. Nagyrészük a jelenségek szintjénél nem hatol mélyebbre. Az persze nem véletlen, hogy nem a középkorúak vagy az idősek hasonló problémáit tűzik napirendre. A felnövekvő nemzedékek életében ugyanis kitüntetett szerepe van a szórakozásnak, és feltűnővé, kényelmetlenné válik ,ha összekapcsolódik azokkal a szélsőséges, sokszor zajos és agresszív formákkal, amelyek terjedésének naponta tanúi lehetünk. Eltűntek a csövesek, helyüket a punkok, rockerek foglalták el, az új hullámos zenekarok követői és a ki tudja még miféle ellenkulturális magok körül szerveződő csoportok. Jelenlétük tagadhatatlan — és kényelmetlen. Ott vannak az aluljárókban, a parkokban, a művelődési házak előtereiben hangos zenéjükkel, feltűnő viseletűkkel, szemet szúrva, és agressziójukkal ellenkező előjelű, de ugyanolyan minőségű agressziót kiváltva az idősebbek nagy részéből. Az ifjúság szórakozása — mint ahogy az ifjúság egésze — nem azonos néhány zenekar köré szerveződő, pár száz vagy ezer gyerek szórakozási szokásaival. Ök szélsőséges formákban csak reprezentálják azt a folyamatot, amelynek megismerését, megértését nem a szociálisan hátrányos helyzetű, családi kötelékeitől elszakadt kisebbségnél kellene elkezdeni, sokkal inkább az átlagos, iskolába járó, dolgozó fiatalok körében. A szórakozás rétegspecifikus tevékenység. Ahogy nincs egységes, homogén ifjúság, nincs, nem is lehet egységes szórakozási forma és szokásrendszer sem. Ezért veszélyes. Tévútra vivő a fiatalság szórakozását azonosítani egy-egy rétegével, vagy csoportjával. És ezért nem szabad minduntalan egybekapcsolni a könnyű jelzővel, s mint afféle fölösleges dolgot, a kereskedelmi vállalkozások prédájává tenni. Magatartást közvetít Magyarországon is egyre professzionálisabbá kezd válni a show-business. Komoly anylagi érdekeltségek fekszenek a rock-zenében, az ezzel kapcsolatos lemezkiadásban és koncertszervezésben. Ugyanezek az elemek azonban megjelennek a reklámban, a propagandában is. Az ezzel összefüggő tevékenységnek nemcsak a munkaerő újratermelésében van fontos funkciója, hanem abban is, hogy eszméket, magatartás- mintákat, emberi viszonyokat közvetítsen. És ezen a ponton már igazán van mit vizsgálni a józannak nevezett többség körében. Az első szembetűnő jel a szórakozási formák és tartalmak konzervativizmusa. Változatlanul továbbélnek a már fél évszázada kialakult slágerminták, még akkor is, ha a korszerűség jegyében hangzásuk, előadásmódjuk átvette a legújabb kor divatjait. Érdekes és tanulságos összehasonlítani a ma divatos dalok szövegeit egy néhány évtizeddel ezelőtti válogatás „verseivel”. Nem csak a slágeres fordula- - tok hasonlósága a megdöbbentő, a szellem azonossága is. A szórakoztató ipar ma is azokat a szövegeket tartja terjesztésre érdemesnek, amelyek az önfeledt beletörődésre, az élet élvezésére, a pillanat örömeinek megragadására szólítanak fel. De az édeskés líra ellen föllépő kőkeménynek, progresszívnek mutatkozó irányzatok sorsa sem sokkal különb. Amint kiszakadnak saját közegükből, és bekerülnek a szórakoztató ipar vérkeringésébe, jól fésült szalon-lázadókká, híveiket megnyugtatni, leszerelni igyekvőkké válnak. A Ki mit tud? televíziós adásaiban például szinte nyomát se láttuk annak, hogy az utóbbi két évben több ezer új hullámosnak nevezett amatőr-együttes alakult és dolgozik. Ott voltak viszont a hagyományos tánczene, a lefutott rock és a nálunk a népszerűsége ellenére is idegen country reprezentánsai. Teret nyerhet a kommersz A szórakozás nemcsak a munkaerő újratermelésben tölt be nélkülözhetetlen szerepet, hanem ideológiák közvetítésére, emberformálásra is alkalmas. Ezért volna rossz, ha a közművelődés intézményei arra kényszerülnének, hogy a szórakoztatással, kiváltképpen a fiatalság szórakoztatásával biztosítsák a művelődési, önművelődési programok költségeit. Ha a szórakoztató rendezvényektől megvonjuk a dotációt, óhatatlanul teret nyer annak legolcsóbb, legkommerszebb vonulata. Ez esetben a jövő sejthető. P. Sz_ F_ Érezhetően kevesebben vannak a reggeli buszokon, s munkából hazafelé menet. Erősödött viszont a zsivaj a parkokban, játszótereken, bérházak között. A Kapos- plastnál tanulók is dolgoznak. — Ez az első munkahelyem. Most végeztem a hetedik osztályt — mondta Gyer- tyás Attila. Vonásain is látszik, inkább innen, mint túl van a tizennegyedik életévén. — Miért éppen a Kapos- plastra esett a választás? — Iskolánkban a gyakorló általános iskolában — körülbelül negyven nyári munka- lehetőséget soroltak fel. Nehéz volt a választás, de édesapám segített. Ö itt dolgozik, mesélt a gyárról, s nekem megtetszett. Ide jöttem egy hónapra. — Mi a legfárasztóbb? — A reggeli felkelés: negyed hat után tudnék még aludni. Nem kell egész nap folyamatosan dolgozni; az udvar rendbentartásában segítek. Kiss Mária a „legidősebb” diák itt. — A pécsi vegyipari és vegyipari gépészeti szakközépiskolában tanulok, jövőre végzek. Egy kicsit távol állnak tőlem ezek a gépek, bár az órákon már foglalkoztunk velük. Nagyon érdekes volt látni a műszálgyártást. — Milyen munkát kínált az üzem? — Az összetört orsókat válogatjuk ki, hogy a szúnyogháló szálanyaga csak az épekre kerülhessen. A pántszalag csévélés utáni dobozolásában is segítek. Jó érzés, ha megbíznak bennem, ha munkát kapok. Reggel hattól délután kettőig dolgozunk. Ügy, mint a délelőttösök. Én még sohasem fáradtam el, de azt sem mondhatom, hogy unatkoztam. — Mire kell a pénz? — A barátnőmhöz szeretnék elutazni Jugoszláviába. Szüleimtől már többször kértem kölcsön, most magam akarom előteremteni a pénzt a nyári utazáshoz. — Segítséget adnak az itt töltött napok a későbbi pályaválasztáshoz? — Ez az első munkahelyem, egy kicsit beletanultam a rendszeres munkába. A műszálüzemben Bilika István éppen az egyik gépet figyelte, mielőtt leültünk beszélgetni. Fiatal mérnök számítógéppel A mernyei Üj Barázda Tsz egyik irodájában két fiatal serénykedik. Vadalma László a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karán szerzet! diplomát. Először a MÉM műszaki intézet mérnöki irodáján helyezkedett el, mint fejlesztőmérnök, aztán Mernyére került számítógép-programozónak. — Az egyetemen nem foglalkoztunk mélyebben programozással, ezért most rengeteget kell még tanulnom. Amit sikerült elsajátítanom, azt már alkalmazom. A számítógép előnye, hogy megbízható, pontos, gyors. Olyan programokat készítek, amelyek leegyszerűsítik az irodai munkát. Nehezíti azonban a gép alkalmazását, hogy munkatársaimnak szokatlan, ezért bizalmatlanok iránta. Nem tudják még, hogy milyen feladatokat lehet megoldani vele. Jómagam most mérem föl a lehetőségeket. Keresem, hogy hol tudnám célszerűen felhasználni. — Miért Mernyére jött? — Az igazság az, hogy távolról számomra minden tsz egyformának látszott. Viszont- itt a számítógépezés mellett megtaláltam másik kedvenc időtöltésem forrását is: a lovakat. Imádok lovagolni! B. Zs. — örültem, hogy ide kerülhettem, voltunk már itt gyárlátogatáson is. Rokonaim dolgoznak a Kaposplastnál, ők is segítettek. Először egy kicsit tartottam tőle, hogy egy hónapig naponta nyolc órát kell dolgozni, de hamar meg lehet szokni. Több osztálytársam is elment dolgozni, én sem akartam tőlük lemaradni. — Most voltam nyolcadikos. Az 503. számú szakmunkásképzőben az épületvillamosítási szakon tanulok majd az ősztől. A fizetésemből egy karórát veszek majd. A művezetőktől megtudom, hogy nagy szükség van a diákoknak a munkájára a létszámgondokkal küszködő üzemben. A gyerekeket nem kell különösebben megtanítani arra, amit csinálnak (csak munkavédelmi oktatáson vesznek részt), viszont több „állandó” dolgozó jut a műszálgyártó sorok kezelésére. Faragó László Jól jön a kereset Egyre több a diák a tabi munkahelyeken. — A költségvetési üzem négy diákot foglalkoztat — mondta Wéber László üzemvezető. — Az építőipar szinte minden szakterületén tudnánk munkát adni nekik segédmunkásként. Elmont Károly, a tabi mezőgazdasági gépszerelő szak- középiskolában végzett. A korábbi években is vállalt a nyári szünidőben munkát. Édesapja szintén az üzemnél dolgozik, ő ajánlotta, hogy jöjjön ide. — A Zsuk vegyes haszná-- latú gépkocsi első futóművéről szereljük le a felső kengyelt. Eddig is a szakmámhoz kapcsolódó munkát kaptam. Elsősorban erőgépszerelést és lakatos feladatokat kellett végeznem: méretre vágni, sorjázni, gépalkatrészeket tisztítani. — Megéri? — Igen. Tizenöt forint az órabérem, így csaknem háromezer forintot kereshetek meg egy hónap alatt. Kell is a pénz, mert a megyei KISZ- bizottság által augusztus 5— 22-e között Lengyelországba szervezett építőtáborba megyek ... — Kőművesek mellett, segédmunkásként dolgozunk — magyarázza a bölcsőde bejárati folyosóján munkálkodó Szarka László. A napokban kapta meg az értesítést: fölvették a mezőtúri főiskolára! — Nem nehéz a munka? — Egyáltalán. Már megszoktam. A korábbi években is munkával töltöttem a szünidő egy részét. Voltam a kenyérgyárban, tavaly pedig a BVG-nél. Az egyik falubelitől tudtam meg: a költség- vetési üzem is foglalkoztat diákokat. Jelenleg az egy éve átadott bölcsőde garanciális javítását végzik a szakemberek, s itt kell segítenünk. — Már vakoltunk is — kapcsolódik a beszélgetésbe az andocsi Kudomrák József. — Mielőtt idejöttünk, az általános iskola karbantartásánál dolgoztunk. Egy kis odafigyelései el tudjuk végezni a ránk bizott feladatokat. Gáborhelyi Ferenc fehér kalapban, rövid nadrágban dolgozik a tűző napon. Kevert betont lapátol az épülő tabi téglagyárnál. Szerszám- készítőként végzett a kaposvári ipari szakközépiskolában, s a Bánki Donát Műszaki Főiskolára jelentkezett. Ezekben a napokban különösen izgatottan várja a postást ... — Tavaly a kányái termelőszövetkezetben dolgoztam, de fárasztó volt az utazás. A nagyközségi tanácson mondták, hogy a költségvetési üzem is foglalkoztat diákokat. Mivel a közelben lakom, nem haboztam. Két hónapra kötöttem szerződést. — Mire költöd a pénzt? — A szüleimnek adom, mivel lemezjátszóra tőlük kértem kölcsön. K. J. Kirándulás az NDK-ba Családi sportnap Marcaliban nem igen akad olyan sportmegmozdulás, amin a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó telepének KISZ-alapszervezetei ne képviseltetnie magukat. Talán ez a legjellemzőbb rájuk. Horváth Márta, a két alapszervezetet összefogó bizottság egyik tagja is ezzel kezdi a beszélgetést. — Indultunk ebben az évben tenisz- és férfi foci versenyen, neveztünk kézilabdában és női fociban is, a városban azonban nem akadt ellenfelünk. Mégse készültünk azonban hiába — mert a megyei versenyen, a Somogyi Néplap—Expressz kupán második helyezést értünk el. A mozgáshoz kapcsolódik egy hagyományunk is, a vállalati sportnap. Ezen részt vesznek gyárunk kihelyezett leányvállalatai, az idén pedig elkészítettük ennek egy új változatát is, a családi sportnapot. S akit minden nem érdekel: az sem marad program nélkül. Kirándulásokat szerveznek az ország különböző tájaira, nevezetesebb eseményekre, így a Balatonra és a budapesti BNV-ra. Tavaly az országhatáron is túljutottunk, az NDK-ban töltöttek egy hetet. — Gyárunk 250 dolgozójából ötven a KISZ-tag. Ez elég kevés, s hogy miért, azt elég nehéz lenne meghatározni. Kevés a tizenéves, az új szakmunkások elmennek a gyárból, amikor felszabadulnak. A vidékiek saját falujukban alapszervezeti tagok, az új alkalmazottak pedig jönnek-mennek, kevesen maradnak véglegesen nálunk. Pedig a KISZ fontos érdek- védelmi szervezet is, a gazdasági vezetőség is egyre komolyabban veszi. Érzik ezt a fiatalok is, tudják, hogy számítanak rájuk, s nemcsak a munkában. Szívesen fogadják ötleteiket, kritikus észrevételeiket. A pártba évente 2—3 tagot ajánlunk, akiknek fokozottan figyeljük a munkájukat. Nemcsak rájuk, hanem mindenkire figyelünk. Rendszeresen szervezünk kommunista szombatokat. Tavaly tanuszoda építésére adtuk a pénzt, az idén ennek az ösz- szegnek a sorsa még bizonytalan, több javaslat elhangzott, még nem döntöttünk. Persze akadnak még problémák is. Tavaly két tagot ki kellett zárni sorainkból. Taggyűlésekre nem jártak, a tagdíjat ugyan fizették, úgy gondolták azonban, hogy ezzel összes kötelezettségüknek eleget tettek. Pedig mi éppen arra törekszünk, hogy a KISZ ne csak formaság legyen. Nem elég a név, tenni is kell valamit. H. É. A balatonfenyves-alsói KISZ-tábor lakói a marcali fiatalok kerámiáinak kiállításában gyönyörködnek.
