Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

2 Somogyi Néplap 1984. július 21., szombat „Új realizmust" ígér Hondáié „Üj realizmust” ígért az amerikaiaknak a bel- és kül­politikában Walter Mondale, a Demokrata Párt elnökje­löltje San Franciscóban, a demokrata párt konvenció-, ján. A konvenció Geraldino Ferraro alelnökjelölt bemu­tatkozó beszédével, illetve Mondale-.nak a jelölést elfo­gadó beszédével csütörtökön a késő esti órákban fejező­dött be. Az „új realizmus” politiká­ja mind a kül-, mind a bel­politikában ismerős tételek­ből indul ki. „Amerikának erős védelemmel kell ren­delkeznie, s józanul kell megítélnie a szovjeteket”. A gazdaságban „az egészséges, növekvő magángazdaság a jövő kulcsa”. Mondale állást foglalt a Reagan-féle kozmikus védel­mi rendszer kiépítése, a nyugdíjak és az orvosi biz­tosítás csökkentése ellen. Óriási államadósság felhal­mozásával vádolta a republi­kánusokat, és kijelentette, hogy e gazdaságpolitika kö­vetkezményeként, bárki ke­rüljön a Fehér Házba janu­árban, mindenképp adóeme­léssel és költségvetés-csök­kentéssel kell kezdenie tevé­kenységét. A külpolitikában Mondale „az amerikai értékek meg­erősítését” helyezte kilátás­ba. Kijelentette, harcolni fog az emberi jogok érvényesü­léséért Közép-Amerikában és véget vet a Nicaragua elleni „illegális háborúnak”. A Szovjetunióval kapcso­latos véleménye kifejtését Mondáié „a mély nézetelté­rések” hangsúlyozásával kezdte, ám megismételte ajánlatát szovjet—amerikai csúcstalálkozók megtartásá­ra és fegyverzetkorlátozási megállapodások megkötését ígérte. KÖZVETÍTŐK KUDARCA Nehéz lenne pontosan szá­mot adni róla; hányadik al­kalommal próbálkoznak vé­get vetni az iraki—iráni há­borúnak. Többször tett kísér­letet az ENSZ főtitkára: Olaf Palme, mint a világszerve­zet főtitkárának kúlönmeg- bízottja néhány alkalommal tárgyalt a szemben álló fe­lekkel — hasztalan. Az isz­lám konferencia szervezete most újabb lépésekre hatá­rozta el magát — sokadik alkalommal ;—, hogy leg­alább állandó kapcsolatot lé­tesítsen Teheránnal és Bag­daddal és Ikifürkéssze, van-e esély valamilyen kompro­misszumra a konfliktus ren­dezése céljából. Már csaknem négy éve, pontosan 46 hónapja folyik a két ország háborúja, amely egyik fél érdekét sem szol­gálja. Dollár-milliárdokban mérhető mindkét oldalon az anyagi veszteség, s ami en­nél is aggasztóbb: rendkívül sok emberáldozatot követel az öböl-háború. Rijadban most két napig zárt ajtók mögött tárgyalt az iszlám konferencia közve­títő bizottsága. Érezhető a visszafogottság a tanácskozá­sukról kiadott közleményben, amely tapintatos módon ar­ra hívja föl Irakat és Iránt, ne engedjék a konfliktus ki­Vége a dokksztrájknak A brit szállító dolgozók szakszervezete javasolja a sztrájk által érintett 78 ki­kötő munkásainak, hogy álljanak ismét munkába. Ezzel értek véget csütörtök éjszaka a szakszervezet, a munkáltatók képviselői és a kormány által kinevezett békéltető bizottság tárgya­lásai. A megbeszélések ered­ménye az is, hogy pénteken hajnalra a doveri kikötőben teljesen helyreállt a rend: minden komp zavartalanul közlekedik. A tizenhat órán át tartó tárgyalásokon mindkét fél szerint az álláspontok na­gyon közel kerültek egy­máshoz a kikötői dolgozók munkarendjét szabályozó munkarendet illetően. szélesedését, mert az „külső beavatkozást” vonhat maga után. Ugyanakkor rendkívül határozottan fölléptek a pol­gári célpontok bombázása el­len és elítélték az öbölben közlekedő hajók elleni táma­dásokat. Ügy tűnik, a kilenctagú bizottság éppen ott próbált előbbre lépni, ahol halvány reménye lehetett az álláspon­tok közelítésére. A polgári lakosság körében a légitáma­dások már igen sok áldoza­tot ; követeltek, ,ami pedig az olajszállítások fontos víziút- ját illeti, nyilvánvaló, hogy a tankhajók zavartalan közle­kedését a közelben horgony­zó amerikai flottaegységek és a légierő minden eszközzel fenn kívánja tartani. Egyes becslések szerint a tőkés vi­lág olajszükségletének csak­nem a fele ezen a víziúton át érkezik rendeltetési he­lyére. A bombatámadások kockázata tehát túlontúl nagy ahhoz, hogysem bár­melyik fél számára a~ hábo­rúban fontos előnyökhöz ve­zessen. Irán szinte azon nyomban elutasította a rijadi kezde­ményezést. Ali Akbar Véla- ja ti külügyminiszter két­ségbe vonta az iszlám kon­ferencia békéltető bizottságá­nak illetékességét Bagdad és Teherán viszályában. Egy­szersmind megvádolta a bi­zottság egyes — nem meg­nevezett — tagjait, akik sze­rinte semlegesség helyett az iraki álláspontra helyezked­tek. Jó lenne tudni, vajon avé­rés háború befejezésére mely erők lennének képesek si­keres közvetítő szerepre? S ha erre vonatkozóan sikerül­ne egyértelmű választ kapni a szembenálló felektől, akkor haladéktalanul hozzá kell látni a béke feltételeinek ki­munkálásához. Csakhogy er­re nézve egyelőre késik a vá­lasz. Gy. D. Magyar—kambodzsai kapcsolatok Chian Sy kormámyfő vett részt dr. Markçja Imre igazságügyminiszter vezeté­sével, s mindkét részről több magas rangú .közéleti személyiség tárgyalt Kam­bodzsában, illetve Magyar- országon. Gazdasági kapcsolataink­ban meghatározó szerepet játszik a baráti országnak nyújtott segítség. Hazánk évente 25 millió forint ér­tékű térítésmentes kormány segéllyel segíti a kambod­zsai népet országépítő munkájában. Az idei áru- csereforgalmi egyezmé­nyek 550 ezer rubel magyar exportot és ugyanilyen ér­tékű kambodzsai exportot irányoznak elő. Az utóbbi években mind szélesebb kö­rű együttműködés bontako­zik ki a kukorica- és zöld­ségtermelés, a gyógynö­vény-hasznosítás, valamint a bútorgyártás területén. Három évre szóló együtt­működési megállapodás van érvényben külügymi­nisztériumaink között. A magyar Külügyminisztéri­um különféle felszerelése­ket, berendezéseket jutta­tott el a baráti országba, s a kulturális munkaterv alapján tizenhat kambod­zsai küliügyli szakembernek ad lehetőséget nyelvi és szakmai továbbképzésre a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen. Társadalmi és tömegszer­vezeteink kapcsolatai is fo­lyamatosan fejlődnek Je­lentős lépésként értékelhe­tő az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság segélyakciója, amellyel — a KISZ védnök­ségével — létrehozták az ezer gyermek elhelyezését biztosító kompony kantout-i „kambodzsai—magyar ba­rátság” gyermekvárost. A szolidaritási bizottság ösz­töndíjat létesített, amelynek segítségével tizenhét diák sajátít el különböző mester­ségeket szakmunkásképző intézeteinkben. Kapcsolataink további szélesítését szolgálja az a magyar—kambodzsai lég­ügyi és tengerhajózási egyezmény is, amelynek megkötését most készítik elő. öt és fél év telt el azóta, hogy a kambodzsai forra­dalmi erők megdöntötték Pol Pót véres rendszeréi, s a fiatal Kambodzsai Nép- köztársaságban megkezdőd­hetett a nemzetépítő prog­ram megvalósítása, az or­szág újjászületése. Jelentős eredményeket ért el Kambodzsa a külpoli­tikai életben is: több mint harminc állam — közöttük a Magyar Népköztársaság — és nemzeti felszabadítási mozgalom létesített diplo­máciai kapcsolatot a Kam­bodzsai Népköztársasággal. A magyar—kambodzsai együttműködés a távol-kele­ti ország forradalmi fordu­lata óta vált érdemivé, in­dultak fokozatos fejlődés nek. Országaink között 1958- ban létesült diplomáciai kapcsolat, de első nagyköve­tünk Delhiből történt akk­reditálására csak 1962-ben került sor; az elsők között ismertük el a fiatal köztár­saságot. Phnom Penhben 1979 óta működik nagykö­vetségünk, Budapesten pe­dig 1981-ben nyitotta meg kapuit a kambodzsai nagy- követség. Kétoldalú kapcsolataink fejlesztését célozzák a ma­gas szintű párt- és kor­mányküldöttségek látogatá­sai is. Kiemelkedő jelentő­ségű volt Heng Samrinnak, a Kambodzsai Népi Forra­dalmi Párt KB főtitkárá­nak — aki jelenleg az ál­lamtanács elnöke is — 1980 novemberében, valamint Chea Símnek, a Kaimlbod- zisai Népköztársaság nem­zetgyűlése elnökének, a pb tagjának magyarországi tárgyalása a közelmúltban. A közeli napokban hivata­los, baráti látogatásra ha­zánkba érkezik a Chan Sy miniszterelnök vezette párt- és kormányküldöttség. A kambodzsai győzelem, első évfordulós Phnom Penh-i ünnepségein 1980-ban ma­gyar kormányküldöttség Tragédiák a mexikói határnál „Sakálok" a sivatagban m ß Gyalogszerrel a határon — nemegyszer kiszolgáltatva a „sakáloknak” Nem egy sci-fi film jelenetet látunk, hanem infravörös távcsővel felszerelt amerikai ha­tárőrt Az embercsempészet nap­jainkra jól szervezett, kiter­jedt üzletággá változott, amely dollár tízmilliókat jö­vedelmez résztvevőinek. A szervezet csápjai olyan tá­voli ázsiai országokba is el­érnek, mint Banglades, Hongkong vagy a Fülöp-szi- getek. Az elmúlt hónapok­ban megszaporodott a Mexi­kón túli karibi térségből, például Salvadorból érkezők száma is. Az elszánt jelent­kezők számára viszont — a leleplezésen kívül is — nem csekély a veszély. A csem­pészhálózatok tagjai, akiket (bizonyára nem véletlenül) „sakáloknak” neveznek, nemegyszer rászedik ügyfe­leiket: félúton magára hagy­ják, vagy akár egy sivatagos részen felejtik őket — ter­mészetesen miután sok száz, nem ritkán sok ezer dolláros sápjukat beszedik. Az nem számít kivételnek, ha a tra­gédia a határon átérve kö­vetkezik be, s ott jutnak rab­lók kezére. A támadók szinte biztosra mehetnek, hiszen tudják, áldozataik nemigen mernek rendőrséghez fordul­ni. Nem sokat csökken ez a kiszolgáltatottság azoknál sem, akiknek sikerült meg- úsznidk a határellenőrzést, s eljutniuk valamelyik nagy­városba. Általában olyan munkát kell elvállalniuk, amelyet maguk az amerikai­ak nem végeznek el, a szo­ciális juttatásokra nem szá­míthatnák, fizetésük pedig alig emelkedik a minimum­szint felé. A Mexikóból ér­kező bevándorlók nagy része például texasi és kaliforniai farmerekhez áll be idény­munkásnak. Mások építkezé­seken, vendéglői konyhákon, vagy külön a hozzájuk ha­sonló igénytelen és szorgal­mas dolgozókra alapozó, zsúfolt varrodákban helyez­kednek él. A kicsit tehetősebbek, vagy akik rokoni segítségre számítanak, mással próbál­koznak. Névházasság, állam­polgárság reményében, ügy­védi közbenjárás a letelepe­dési engedélyért, hamis ira­tok készítése, vagy beszer­zése — a lista hosszan foly­tatható. Az amerikai hatósá­goknak növekvő gondot okoznak azok is, akik a le­hető legszimplább módot vá­lasztják: turista-, diák- vagy átmeneti munkavállalási ví­zummal látogatnak az Egye­sült Államokba, s tartózko­dási idő lejárta után egysze­rűen nem utaznak haza. Szá­muk valószínűleg megközelí­ti a félmilliót évente. A helyzet ismeretében nagy kérdés, hozhat-e válto­zást a felemás Simpson— Mazzóli törvény. Elrettenti-e a jövőben érkezőket, vagy — egy ismételt amnesztia lehe­tőségét felcsillantva — in­kább bátorítást ad. A wa­shingtoni illetékesek persze adminisztratív módszerrel is igyekeznek fellépni : több kiutasítás, hazatoloncolás történt mostanában, mint az elmúlt években1. Reagan el­nök tavasszal a határőrség szervezeti korszerűsítésére szánt összeg megduplázását kérte a kongresszustól. A Bevándorlási és Honosítási Hivatal tavaly óta számító- gépes rendszert kapott a ví­zumok lejártának, illetve a tovább ottmaradóknak nyil­vántartására. A tervek sze­rint felduzzasztják a Mexi­kóhoz közeli határőrségek személyi állományát is. Ám valószínűleg mindez hatástalan marad. Ahogy a tekintélyes londoni lap, az Economist megfogalmazta : amíg a közép-amerikai tér­ség válságát nem oldják meg és amíg nem köszönt gazda­gabb korszak Mexikóra, ad­dig a probléma nem fog el­tűnni. Az éj sötétjében új és új csapontok indulnak a Rio Grandén keresztül. Sz. G. A SZtíV Kaposvári Számítóközpontja felvesz szervezői (számitógépes) munkakörbe felsőfokú végzettségű vagy középfokú végzettségű és szakmai gyakorlattal rendelkező munkaerőt. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: a szervezési osztályvezetőnél, Kaposvári, Rákóczi tér 9—11. (79610)

Next

/
Oldalképek
Tartalom