Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

% Somogyi Néplap 1934. július 18., szerda At. ohlök ellentá Szovjet—kambodzsai tárgyalások Ázsia a kék® földrésze leket Hivatalos látogatásra ked­den Moszkvába érkezett Chan Sy, a Kambodzsai Né­pi Forradalmi Párt KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság miniszterelnöke. A kambod­zsai vendéget a Szovjetunió kormánya hívta meg. Ohan Sy fogadására a re­pülőtéren megjelent Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnöke és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára. A Kremlben kedden meg­kezdődtek a szovjet—kam­bodzsai kormányfői tárgya­lások. Ezeken szovjet részről Nylilkolaj Tyiihomov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minis zter tanácsának elnöke, kambodzsai részről Ohan Sy, a Kambodzsai Népi Forra­dalmi Párt KB PB tagja, e KB .titkára, a Kambodzsai Népköztársaság miniszterel­nöke vesz részt. A szovjet kormány kedden vacsorát adott a hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Ohan Sy tisztele­tére. A vacsorán Nyikolaj Tyiihonov és Ohan Sy pohár- köszöntőt mondott. Az imperializmus veszélyes tervei megvalósításának megakadályozására az összes békeszerető erő határozott és hatékony összefogására van szükség — hangsúlyozta a szovjet kormányf ő — a Szov­jetunió meggyőződése, hogy Ázsia a béke, bizalom és együttműködés földrészévé válhat, s azzá is kell vál­nia. E cél elérését szolgálják a Szovjetunió, Mongólia, Vi­etnam, Laosz és Kambodzsa békekeademényézései. A Szovjetunió — Kambod­zsává!, Vietnammal és La­osszal együtt — kövétkeze- tesen felilép azért, hogy po­litikai úton rendezzék a dél- kelet-ázsiiai vitás kérdéseket, s a térség a béke, stabilitás és jósizomszédság övezetévé váljon. A Szovjetunió teljes mér­tékben támogatja az indokí­nai országok konstruktív ál­láspontját és békeszerető kezdeményezéseit. Szovjet részről a jövőben is határo­II. János Pál sítúrája Jelentős biztonsági intézke­dések, a sajtó, a hírközlés teljes kizárása közepette ke­rült sor Sandro Pertini olasz köztársasági elnök és II. Já­nos Pál idei harmadik talál­kozójára. A kedd reggeli olasz lapok részletesen tárgyalták az ese­ményt és azt Latolgatták, hogy a kölcsönös tisztelet és a természet kedvtelésén kí­vül mi indokolta a sok tekin­tetben „rendhagyó” találko­zót. Pertdni és a pápa eszme­cseréjére ugyanis az észak­olaszországi dolomitok egyik menedékházában, 3300 mé­ter magasban került sor. A sajtót csak hétfőn este, néhány soros közleményben tájékoztatták arról, hogy Sandro Pertini elfogadta a pápa meghívását, aki sítúrá­ra invitálta az olasz köztár­saság elnökét. Valójában, mint utólag kiderült, már vasárnap óta rendőrök, csend­őrök, pénzügyőrök és tűzol­tók sokasága zárta el a kül­világtól az AdamelLo-csúcsot. Azt a látszatot keltették, mintha hadgyakorlat folyna. A lapértesülésekből kitű­nik, hogy a pápa sítúrája si­keres volt. Bár az újságok kénytelenek beérni a szenzá­ció egyetlen amatőr doku­mentumával: a lesikláshoz beöltözött bakancsos, jégsap­kás pápa és a botjára tá­maszkodó pulóveres köztár­sasági elnök fotójával. II. János Pál .'kedden is folytatta pápaságának (hiva­talosan) első sítúráját. zottan fellépnek a Kambod­zsa belügyaiibe történő be­avatkozás ellen, s azért, hogy Kambodzsa elfoglalhassa helyét a nemzetközi szerve­zetekben, köztük az ENSZ- ben. A szovjet kormányfő a kétoldalú (kapcsolatokról szólva megállapította, hogy az elmúlt években jelentősen bővülték a Szovjetunió és Kambodzsa 'kapcsolatai. Beszéde végén Nyikolaj Tyihonov megerősítette: a Szovjetunió továbbra is szo­lidáris Kambodzsáival, s minden segítséget meg fog adni az országnak az új tár­sadalom építéséhez. A Reagan-kormányzat külpolitikáját és a fegyver­kezési hajszát bírálta San Franciscóban Jimmy Carter volt amerikai elnök és Ma­rio Cuomo New York-i kor­mányzó. Cuomo a demokra­ta párti elnökjelölő konven­ció első napjának fő szóno­kaként a párt programjá­nak főbb tételeit ismertette. Carter beszédében minde­nekelőtt arra figyelmezte­tett, hogy miközben Ame­rika „az időleges fellendő-" lés illúziójában él” a ’ kor­mányzat minden munkana­pon egymiüiárd dollárral többet költ el, mint ameny- nyit bevételez — a viláp­Letartóztattak kétszáz szikh szélsőségest, köztük százötven asszonyt, az észak-indiai Am- ritszárban. Az asszonyok az amritszári Arany templom, a szikhek legfőbb szent helye félé indultak, hogy „öngyil­kos menetükkel” kényszerít­sék a teplom elhagyására a katonaságot. Az asszonyok menete az­után indult a templom felé, Hűvösre fordult az idő­járás Franciaországban. Kedd hajnalban például Pá­rizsban mindössze hét fokot mértek, de a politikai klí­ma is meglehetősen zord. Heves viharok tombolnak a múlt hét óta, mindenekelőtt a pártok berkeiben, azt kő­vetően, hogy Mitterrand el­nök — sokak számára vá­ratlanul — úgy döntött: visszavonja a rendkívül vi­tatott iskolatörvényt és szeptemberben népszava­zást kíván tartani, amihez viszont módosítani szeretné az alkotmányt. Mindkét lépés szükség­szerűnek látszik. A szocia­lista-kommunista kabinet meglehetősen nehéz hely­zetbe került: az oktatási tör­vénytervezet hatalmas fel­zúdulást keltett a jobbolda­li ellenzék körében. Csak­történelem legnagyobb költ­ségvetési deficitjét halmoz­ta fel. Csaknem elkerülhe­tetlen, hogy az Egyesült Ál­lamok új elnöke gazdasági válsággal találja szemben magát — figyelmeztetett Carter. Kemény szavakkal illette utódjának külpoliti­káját is, mondván, hogy 1979 óta kevés reális erőfe­szítés történt a világ nuk­leáris arzenáljának csök­kentésére. Mario Cuomo New York-i kormányzó Reagant a tör­ténelem legnagyobb kato­nai költségvetésének meg­valósításában mondta vét­kesnek. hogy hétfő este zsákutcába jutottak az indiai kormány megbízottjai és a szikh ve­zetők tárgyalásai. Ezeken ar­ról volt szó, milyen feltéte­lekkel -lehet visszavonni a katonaságot az Aranytemp- lomból. A letartóztatottak között van a Radzsinder Ka- ur, az Akaii Dal női szerve­zetének vezetője is. nem egymilliós tömegtünte­tést rendezték az iskolatör­vény ellen, s a megmozdu­lást támogatta a francia egyház is. Az iskolatörvényt a baloldali többségű nem­zetgyűlés egyszer már elfo­gadta. A szenátusban vi­szont aligha sikerült volna megszavaztatni, lévén ott jobboldali többség. Az el­lenzék követelte: tartsanak a törvénytervezetről nép­szavazást. Igenám, csakhogy a francia alkotmány erre nem nyújt lehetőséget. Mitterrand rendkívül ügyes taktikai érzékkel elé­be ment a vita további el­fajulását u.i. Meglehet, kis­sé túlfeszítette már a húrt, de döntése mégis bölcs hú­zásnak tűnik. Ha ugyanis szeptemberben a módosí­tott alkotmány értelmében megrendezik a népszavazást Fraciaországban, ez elől a jobboldal semmiképpen nem térhet ki. Az ellenzék úgy épveit: a közelmúltban bizalmi szavazással jóvá­hagyott sajtótörvény és a most visszavont iskolatör­vény sérti a szabadságjogo­kat. Mindez persze a jobb­oldal átlátszó és könnyen cáfolható manővere: a saj­tótörvény ugyanis nem más­ról intézkedik, mint a nyomtatott sajtó pluralisz­tikusabbá tételéről, a tőkés monopólium megrendsza- bályozásáról. Az oktatási törvénytervezetben a jelen­leginél jobban különválasz­tották volna az állami és az egyházi iskolákat, ugyan­akkor a magánkézben lévő iskoláknak •— amelyek rendszerint egyházi intéz­mények — lehetővé tette volna, hogy az oktató sze­mélyzet állami státuszba kerüljön. Nyilvánvaló, hogy a jobb­oldali ellenzék mindkét ügy­ben csupán ürügyet keresett a baloldali francia kabinet és személy szerint Mitter­rand elnök elleni-Aárnadás - ra. Kétségtelen, hogy az or­szág gazdasági helyzete nem rózsás: az életszínvonal stagnál, egyes nagyvállala­tok súlyos deficittel küsz­ködnek. Bizonyos mértékig persze az elnök is kockázatot vál­lalt. Legutóbb, az Europa­parlament! választásokon a baloldal jelentősen vissza esett. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy Mitterrand kezdeményezése ne kecseg­tetne a siker reményével. A megfelelő időben indított el­lentámadás, valószínűleg az ellenzék soraiban is za­vart keltve, visszahódíthat­ja a bizalmat a baloldal számára. A szikh szélsőséges csopor­tok legutóbb úgy döntöttek, hogy asszonyokat bíztatnak fel, vonuljanak a templom elé, így kényszerítve ki a ka­tonák távozását. Az öngyil­kos meneteket megakadályo­zandó, a hatóságok újra be­vezették a kijárási tilalmat Armritszárban és a katonaság lezárta a városba vezető ösz- szes utat. Demokrata konvenció Asszonyok „öngyilkos menete" Gr©miko75 éves LENIN­REND Lenin-renddel tüntették ki Andrej Gromikót, az SZKP KB PB tagját, a Szovjet­unió minisztertanácsa elnö­kének első helyettesét, kül­ügyminisztert. A legmagasabb szovjet ki­tüntetést Andrej Gromilko a pántnak és a szovjet állam­nak tett szolgálataiért, het- venötödlik születésnapja al­kalmából 'kapta. MAGYAR KITÜNTETÉS Az Elnöki Tanács Andrej Gromiikónalk, az SZKP KB Po­litikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió küiügyminiiszteré- nek a magyar és a szovjet nép tesbvéni barátságának elmé­lyítése, a béke és a szocializmus ügyének előmozdítása te­rén szerzett .kimagasló érdemeiért, 75. születésnapija alkal­mából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászló- rendje ki tünt etést adományozta. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára táviratban köszöntötte ez alkalomból Andrej Gromikót. Várkonyi Péter külügyminiszter ugyancsak kifejezte jókí­vánságait. Andrej Andrejevics Gro- rniko, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisz­tere 1909. július 18-án szüle­tett Sztarije Gromiki falu­ban, amely ma a gomeli te­rület Vetkovszkij járásához tartozik. Orosz nemzetiségű. Felsőfokú tanulmányait közgazdasági főiskolán vé­gezte. 1932-től 1936-ig aspi­ráns volt az össz-szövetségi agrár-közgazdasági tudomá­nyos kutató intézetben. Azt követően, 1939-ig a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­ja közgazdasági intézetének tudományos főmunkatársa és tudományos titkára volt. 1956-ban nyerte yeí a közgaz­dasági tudományok doktora tudományos fokozatot. A nemzetközi kapcsolatok kér­déseiről itöbb tudományos munkát írt. Tevékenysége el­ismeréseként L enin-renddel tüntették ki. Andrej Gromiko negyven­öt .éve dolgozik diplomáciai területen. Előbb a Szovjet­unió külügyi népbiztossága amerikai országokkal foglal­kozó osztályát vezette; 1939 végétől nagykövetségi taná­csos az USA-ban, majd 1943—46 között a Szovjet­unió rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete az Egye­sült Államokban és ezzel egyidőben a Kubai Köztár­saságban. 1946-tól két évig országának állandó képvise­lője az ENSZiben és egyide­jűleg a Szovjetunió külügy­miniszter-helyettese. A ■kö­vetkező években e funkció­jában, majd (1949-től) a kül­ügyminiszter első helyettesé­nek beosztásában dolgozik. 1952 júniusától csaknem egy esztendeig Nagy-Britanniá- ban nagykövet. 1953 április és 1957 február között ismét a külügyminiszter első he­lyettese. Andrej Gromiko 1957 februárjában lett a Szovjetunió külügymi­nisztere. 1983 márciusától — a külügyminiszteri tárca megtartásával — betölti a Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettesi tisztét is. A nagy tekintélyű szovjet politikus vezette országa kül­döttségét az 1944-ben az ENSZ létrehozásával kapcso­latos, Dumbarton Oaks-ban tartott konferencián, s ott volt egy évvel később a há-1 rom nagyhatalom — a Szov­jetunió, az USA és Nagy- Britannia — kormányfőinek krími és potsdami tanácsko­zásán a szovjet küldöttség­ben. Tagja, majd vezetője volt az ENSZ szervezeti sza­bályzatát elfogadó San Fran­ciscoi konferencia szovjet küldöttségének. Több alka­lommal képviselte hazáját a négy hatalom — a Szovjet­unió, az USA, Nagy-Britan- nia és iFrancaiország — kül­ügyminiszterei értekezle­tén, és több más, a háború idején és után rendezett nemzetközi értekezleten. Részt vett a Varsói Szerző­dés Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületé, valamint külügyminiszteri bizottsága ülésein. Andrej Gromiko fiatalon bekapcsolódott a mozgalmi életbe: 1931 óta tagja a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak. Az SZKP XIX. kong­resszusán a KB póttagjává, a XX., XXII—XXIV. kong­resszusain a központi bizott­ság tagjává választották. 1973 óta tagja az SZKP KB Po­litikai Bizottságának. A nemzetközileg is elis­mert, nagy tekintélyű poli­tikus érdemeinek elismeré­seként kétszer kapta meg a Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést, hat ízben a Lenin- rendet; tulajdonosa többek között a Munka Vörös Zász­ló érdemrendjének, a Becsü­letérdeméremnek is. Andrej Gromiko több al­kalommal járt hazánkban. A két ország kapcsolatainak fejlesztésében végzett mun­kájáért megkapta a Béke és Barátság Érdemrendet. A KATOSGÉP VÁLLALAT (Kaposvár, Jutai út 45.) PÁLYÁZATOT hirdet terv­és közgazdasági elemző MUNKAKÖRÖK BETÖLTÉSÉRE. Pályázati feltételeik: *— közgazdasági egyetem, vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség, — legalább 3 éves, iparvállalatnál, hasonló munkakörben eltöltött gyakorlati idő. Fenti munkakörökben kiemelt bérezést alkalmazunk. A pályázatot a vállalat személyzeti és oktatási önálló osztályára lehet benyújtani, 1984. augusztus 1. napjáig. (264275)

Next

/
Oldalképek
Tartalom