Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-06 / 131. szám
1984. június 6., szerda Somogyi Néplap 3 Környezetünk óvása önmagunk védelme Kitüntetések a környezetvédelmi világnapon «0A környezetvédelmi világnap alkalmából rendezett tanácskozást tegnap Kaposváron a Hazafias Népfront megyei környezetvédelmi munkab izottsága. Rumszauer János, a munkabizottság élnöike hangsúlyozta, hogy az elmúlt 10 évben a világ valamennyi országában megnőtt a környezet szennyezésének veszélye, ezzel egyidőben számos határozatot és intézkedést hoztak e károsító hatások csökkentésére. Az utóbbi években mind többen ismerték fel, hogy a környezetvédelme önmagunk védelmét is jelenti, ennék ellenére még nagyon sók a tennivaló például a másodlagos nyersanyagok hasznosításának, a levegő, a víz és a föld mélyének védelmében. Hazánkban évente mintegy 5-6 milliárd forintott fordítanák környezetvédelmi célokra. Ennek felhasználása azonban csak akkor lohe* eredményes, ha a különböző intézmények, vállalatok, a városok és kistelepülések lakói egyaránt részt vállalnak a közvetlen környezetük megóvásában, és közös erővel, a jelenleginél nagyobb gonddal ügyéinek a természet értékeire. Az elmúlt 10 évben öt egyetemen közel 1000 szakmérnök kapott diplomát, de ennél többre lenne igény, főleg a mezőgazdaságban, de az ipari üzemekben is. Mégis csökken az érdeklődés; ennek egyik fő okát a szakemberek abban látják, hogy a vállalatok nem támogatják kellőén sem anyagilag, sem pedig tanulmányi szabadságokkal a hallgatóikat, valamint még mündig sóik az olyan munka1 kor, amelynek betöltéséhez szükség lenne a szakmérnöki diplomára. Egységesíteni kellene a különböző egyetemeken folyó képzés tematikáját, a felvételi körülményeiket és a vizsgarendet is. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis ahány egyetem, annyiféle képzés. A vitában felszólalok közül többen javasolták, hogy szervezzék meg a középfokú képzést is, ezzel is javítva az üzemekben folyó munka színvonalát. A környezetvédelmi világnap alkalmából a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Salamon Jánosnak Boglár- telién végzett környezetvédőim! munkájáért és Dávid Lászlónak, a kéthelyü termelőszövetkezet dolgozójának a környezetkímélő szennyvízelhelyezésben végzett kimagasló munkájáért a Környezetünk védelméért, fejlesztésért kitüntető jelvényeket adományozta. A kitüntetéseket Rumszsauer János, a munkabizottság elnöke adta át. Dolgozónként 20 205 forint juttatás A megyei társadalombiztosítási igazgatóság évről évre elkészíti összegezését. A teljes kép kialakításához az országos adatokat, illetve a korábbi évek adatait is tartalmazza a kiadvány. A betegségek vizsgálatánál néhány vállalat adatait részletesen is bemutatják. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat társadalombiztosítási adatai elgondolkodtatóak. Tavaly 33 332 táppénzes nap volt a vállalatnál. Naponta átlagosan 128 dolgozó hiányzott a munkahelyéről betegség miatt. Táppénzköltség címén 4,9 millió forint a társadalombiztosítást, 74 542 forint pedig a vállalatot terhelte. A táppénzes helyzetet mutató arányszám 6,1 százalék. Ez 0,4 tizeddel, illetve 0,3 tizeddel rosszabb, mint a megyei, valamint az építőipari átlag. Családi pótlékként 7,8 millió forintot kaptak a vállalat dolgozói a múlt évben. A családi pótlékban részesülő családok száma több, mint egy évvel korábban volt, ugyanis 1983. július elsejétől 6 éves korig egy gyermek után is jár családi pótlék. Ez a jogkiterjesztés természetesen csökkentette a jövedelempótlék utalások számát. A gyermeknek járó jövedelempótlék címén tavaly csaknem 300 ezer forintot fizettek ki a vállalatnál Az ellátás teljes felsorolása nélkül is érzékelhető a társadalombiztosítási kiadások emelkedése. Ez jellemző az országos adatokra is. 1973-hoz viszonyítva a társadalombiztosítás kiadása 75 102 millió forinttal növekedett A nemzeti jövedelem 14,8 százalékát fordítottuk tavaly társadalombiztosításra. Egy dolgozóra — a családtagi szolgáltatásokkal együtt — 1973-ban 6805, tíz évvel később pedig 20 205 forint társadalombiztosítási kiadás jutott! A legnagyobb összeget a nyugdíjakra, járadékokra fordítjuk. Ismeretes, hogy a nyugdíjasok száma folyamatosan növekszik, tavaly 2 215 000 volt. Somogy nyugdíjasainak, járadékosainak 73 százaléka 2500 forint vagy annál alacsonyabb összegű ellátásban részesül. A kisnyugdíjasok között kétszer annyi a nő, mint a férfi. Ez még a nők múltbeli hátrányos helyzetének, a viszonylag kevés szolgálati időnek és az alacsonyabb keresetnek a következménye. örvendetes, hogy a nyugdíj megállapítására fordított idő, az ellátatlansági idő nem nőtt, hanem egy nappal csökkent amellett, hogy az igénybejelentések száma 8 százalékkal volt több tavaly, mint az előző évben. Bárdi Gyula NEGYVEN ÉVE TÖRTÉNT Normandia, 1944. június 6. A cím a második világháború történetének egyik legfontosabb eseményére utal; a világtörténelem mindmáig legnagyobb méretű pairtra- szálló hadműveletét megkezdve a nyugati szövetségesek Észalk-iFranoiaország- ban megnyitották a (hitleri Németország elnyomása alatt szenvedő európai népek által olyannyira várt második frontot. Franciaország kapitulációját követően 1940 nyarától egészen 1941. június 22- ig Németország egyetlen ellenfele az európai szárazföldről kiszorult Nagy-Britannia volt. A brit vadászrepülők teljesítményének köszönhetően a németek angliai partraszállásához elengedhetetlenül szükséges légi fölényt a Luftwaffe többhónapos harc árán sem tudta megszerezni, ezért a német hadi'gépezet 1940 késő őszétől kelet felé fordult. A Szovjetunió ellen! német támadást követően a szovjet vezetés a hadiihelyzet számára kedvezőtlen alakulása miiátt arra törekedett, hogy a szovjet—német arcvonal tehermentesítése érdekében Európa nyugati részén mielőbb jöjjön létre agy második front. Nyilvánvaló volt, hogy erre Nagy-Brntan- nia egymagában nem lett volLna képes, feltétlenül szükséges vélt az Egyesült Államok részvétele is. A Pearl Harbour elleni 1941. december 7-i japán támadást követően az amerikai kormány a nác.i Németországgal is hadi állapotba került, s úgy döntött, hogy a sürgősebb feladat a veszélyesebb agresszor, a hitleri birodalom legyőzése, azután következik csak Japán. A keleti arcvonalon a németek 1942 nyarán újabb nagy offenzívat indítottak a Volga és a Kaukázus irányában. A második front megnyitását egyre (határozottabban sürgető Sztálinnak az amerikai elnök ígéretet is tett, és megkezdődött a partraszálláshoz szükséges sók ezer hajó és egyéb óriási mennyiségű hadianyag gyártása, a sok százezer katona kiképzése, majd átszállítása az Atlanti-óceánon. A franciaországi ,partraszállásról — kemény viták és érdékösszeütközésék után — Sztálin, Roosevelt és Churchill az 1943 novemberi teheráni konferencián döntött véglegesen, időpontjául 1944. május 1-t jellölték ki. A háború utáni Európára is gondoló brit miniszterelnök esetleges balkáni partraszállással 'kapcsolatos terveit a másik két szövetséges hatalom vezetője egymástól eltérő politikai meggondolások alapján ugyan, de egyértelműen élvetette. A Németország központi területeinek leggyorsabb megközelítését Lehetővé tevő franciaországi partraszállás helyéül nem Calais körzetét választották, ahol az európai kontinenst és Angliát elválasztó csatorma a iegkeske- nyébb, hanem a Szajna torkolatától nyugatra eső normandiai tengerpartot, mivel itt a németék kevéslbé vártak partraszállást, tehát védelmük is gyengébb volt. Szakemberképzés saját erővel „Termőre fordulnia kell Néhány éve korszerűsítették a rákospalotai bőr- és mífenyagf eldolgozó Marcaliban levő gyárát. A technológia javulása gondokat is okozott: az élenjáró gépi fölszereltség szakemberhiányt teremtett. Főképpen középvezetők voltak kevesen. Kelemen Gáborné személyzeti vezető elmondta: — összesen ötvenhárom középfokú végzettségű dolgozónk van, de ebbe beszámoltam a gimnáziumi érettségivel rendelkezőket is.. Szakirányú középfokú oklevéllel csupán hét dolgozónk rendelkezik, ők technikusok. Kellene még legalább tíz. Akik jelenleg itt vannak, azok többsége is munka közben már nálunk tett technikusi minősítő vizsgát. Saját erőből kell megoldani a szakemberpótlást, még a felsőfokú végzettségűek esetében is. Farkas János műszaki ^vezetőt kérdeztük, hogy ilyen helyzetben miként lehet betölteni az irányító posztokat. — Középvezetőként általában a szalagról kiemelt tehetségesebb munkások dolgoznak, többen technikusi oklevél nélkül, a gyakorlatukra és a szakmunkásbizonyítványukra támaszkodva. Ez nem jelent feltétlenül hátrányt, de egy-egy szokatlan munkaműveletnél, új terméknél bizony jó lenne, ha több emberünk rendelkezne magasabb ismeretekkel. Igaz, sajnos, még az is, hogy nemcsak középvezetőkben van higny, több szakmunkás is kellene. A meglévők közül sem törekszik mindenki jobb teljesítményre. — Ösztönözni nem lehet, a lemaradókat? — Ösztönzőrendszerünk néhány dolgozónk esetében teljesen hatástalan. Fölvesz- szük őket, mert minden emberben reménykedünk, de néhányan, akik csupán a zsebpénz keresik meg itt — főképpen fiatal lányok — nem törekszenek arra, hogy néhány száz forinttal több legyen a fizetésük. Tovább nem tanuló gyerekek ők otthon ülni unatkoznának, tehát eljönnek dolgozni, de nem fontos, hogy mennyit keresnek, mert a szülők ugyanúgy eltartják őket mint régebben. Ez az erősebb, nem a mi ösztönző- rendszerünk, amely lehetővé teszi az ötszáz-ezer-ezer- ötszáz forintos fölfutást is. Az a pénz jelentős egy családanyának, aki hajt is érte, de még többért sem szakadna meg az, akinek nem függ ettől semmije sem. Nem lógnak ezek az ifjú emberek, dolgoznak, csak épp kényelmesen, lassacskán, lazán, ahogy kedvük tartja. Kicsit elkanyarodtunk alaptémánktól, de megérte. Ilyen gondokat is szül a szakemberhiány egy gyárban ... A szövetségeseik légiereje 1944 tavaszán hozzákezdett a partraszállás előkészítéséhez. A francia polgár! lakosság előzetes figyelmeztetése után 80 kulcsfontosságú célpontot, elsősorban a vasútállomásokat bombázták, a német szállítási kapacitás májusra a korábbi 32 százalékára csökkent. A partraszállás közeledte meghozta a francia ellenállási mozgalom számára a bosszú négy éve várt óráját; a már inegyedmillldónyi partizán, köztük sók ezer Franciaországban élő külföldi. nagy szerepet játszott a közlekedési hálózat rombolásában, a német csapatmozgások lassításában; június 6. után pedig az ország számos körzetében népfelkelés tört ki. A partraszállás napját a rossz időjárás miatt kellett későbbre, június 6-ára halasztani. Még az előző nap éjjélén ledobtak három szövetséges légidessizant hadosztályt, majd a több száz hadihajó és több ezer repülőgép által támogatott ötezer száll! tóba jóról 100 kilométer szélességben 70 ezer amerikai, valamint 85 ezer brit és kanadai katona szállt partra, akik az első nap folyamán szilárd hídfőállást építették ki. A németek a normandiai hadműveletet eleinte elterelő akciónak hitték, ezért tartalékaikat elkésve vetették be. A hídfőben a harcok a szívós német ellenállás következtében a vártnál jóval tovább, több mint egy hónapig tartottak, végül az ame- rikaiakniak Saint Lo-nál sikerült áttörniük a németek védelmét, ezt követően a szövetségesek páncélos hadosztályai folyamatos légitámogatás mellett egyre gyorsabb ütemben nyomultak előre Franciaország belsejébe, a Wermaoht ellenállása gyakorlatilag összeomlott. Augusztus 25-én felszabadult Párizs, szeptember 3-án a szövetségesek bevonultak Brüsszelbe, néhány nappal később pedig az amerikai csapatok Triemól elérték Németország határát. A Szovjet Vörös Hadsereg 1944 nyarára több nagy csatában imár megtörte a német hadsereg gerincét. Mégis, a hitleri Németország teljes vereségéhez a nyugat-európai invázió, a második front megnyitása is szükséges volt. Az 1944. június 6- án Normandia partjainál tüzet nyitó brit, amerikai és lengyel hadihajók ágyúinak dörgése a lélekharang kon- gását jelentette a nácizmus számára. Molnár Tamás Juhász Mihály ‘könnyűipari műszaki főiskolát végzett termelésirányító is fiatal ember, de ő már a maga lábán áll, a cég ösztöndíjasaként szerzett diplomát, egyike tehát a keveseknek, akik javítják a gyári statisztikát. — Végigjártam a gyakornoki szamárlétrát. Dolgoztam a szalagon, aztán ki- sebb-nagyobb vezetőként... most termelésirányító-koordináló főnök vagyok. Több a fizetésem, mint azoké az évfolyamtársaimé, akik Pesten maradtak, és itt Marcaliban könnyebb volt lakáshoz jutni. Ezért jöttem vissza a városba a főiskolai évek után. — Egyéb lelkesedés nem hajtotta? — Mindenkit hajt. Talán sikerül ezt-azt megmutatnom a posztomon. Jó volt szalágmunkásként kezdeni, mert az elmélet, amivel idejöttem és a gyakorlat, amit tapasztaltam, igencsak különböző dolgok. A műszaki vezető szerényebb optimizmussal hozzátette : — Eddig is segítettünk magunkon önerőből. Nem lesz gyors a további fölkapaszkodás, de megint beiskoláztunk több embert... Néhányan majd itt hagynak bennünket, az is törvényszerű: De a tervszerű fölkészülésnek, ha lassúbb is, mint szeretnénk, előbb- utóbb „termőre kell fordulnia”. L. P.
