Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

8 Somogyi Nb»lap 1984. június 30., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Költészet és béke Nemzetközi költőtalálkozó Romániában Bukarest utcáin bolyong va leltünk rá a Mihai Emi nescu Könyvesboltra: na gyobb volt, mint a többi, addig csak parányi antikvá­riumot, utcai könyvárusító asztalkákat láttunk, termé­szetes hát, hogy útitársam­mal betértünk ide. Magyar könyvekre bukkantunk; Szász János Felhőjáték Fra nekerben című, Apáczai Cse­re Jánosról szóló könyvét még aznap este olvasni kezdtem az Ambasador Ho­telben. Egy utazás eszmeraj­za— mondja az alcím. Szász János Apáczai Csere nyo­mába eredt. Miközben ele­ven képet rajzol azokról a holland városokról, ahol e 17. századi magyar enciklo­pédikus tanult, megismer* tét az akkori Magyarország történeimével, Apáczai esz­méivel, küzdelmeivel úgy hogy folyton-folyvást átsüt egymáson a mi századunk és ama régi század. 1 A Román Szocialista Köz­társaság írószövetsége júni­usban nemzetközi találkozó­ra invitált két magyar köl­tőt, amelyen Európa min­den részéből összegyülekez­tünk, hogy szót váltsunk a költészet ás a béke össze­függéseiről. Ezzel a címmel immár harmadízben rendeztek Ro­mániában nemzetközi köl­tőfesztivált; a legutóbbi ta­valy decemberben zajlott, az előző 1982-ben, azaz évente összehívják. Előttem a lista, az idei résztvevők névsora' bolgár, cseh, cip­rusi görög, egyiptomi, fran­cia, görög, NSZK-beli, sváj­ci, svéd, jugoszláv, török, orosz, grúz, s természetesen román költők nevét ohm­som rajta, akikkel az elmúlt héten Bukarestben, Kons- tancában, Mangáliában szin­te éjjel-nappal együtt vol­tam. Balogh József Buka­restben élő magyar költő, műfordító tolmácsolt. no meg a franciául tudó má­sik magyarországi költő. Parancs János. " Bukarestben találkoz­tunk először a romániai író szövetség Calea Victoriei, azaz Győzelem úti székhá­zában, amely 1889-ben, csaknem száz esztendeje épült. Egy bojáré volt, s ahol ma minden este össze­gyűlnek a bukaresti írók- költők. hogy a kerthelyiség­ben olcsóbban, mint má­sutt, elköltsék aznapi vacso­rájukat, s megigyák néhány pohár borukat. Bukarest után a Fekete­tenger pattja, Mangália kö­vetkezett, a romániai író­szövetség alkotó és pihenő­háza. Itt zajlott le az a ta­nácskozás, amiért összejöt­tünk: az eszmecsere a köl­tészetről és a békéről. Találva sem találhattak volna lágabb és időszerűbb tárgyat: akár írt, akár nem írt a török, a svéd, a fran­cia meg a többi költő a bé­kéről, sejtjeiben minden­képpen foglalkoztatja — vi­lágnézetétől, társadalmi hozzátartozásától függetle­nül. Arany János verse ju­tott eszembe, a Gondolatok a béke-kongresszus felől. Itthon elővettem. Jól emlé­keztem rá: Arany János szkepticizmussal fogadta a múlt századvégi béketanács­kozást, az új kor „vessző-lo­vának” nevezi az örök bé­ke, nyugalom keresését, mert „Az írás, hol jegyezni kezd, Jegyez csak gyűlöle­tet.” S végső szava: „Hagy­játok a meddő vitát! Bölcs Isten az, ki rendel: Az em­ber tiszte, hogy legyen Bé­kében, harcban ember” Sokféleképpen . beszéltek a költészetről és a békéről Legtöbben a régi mondást idézték: ha békét akarsz, készülj a háborúra; idézték, s értelmezték, s váltották át saját gondolatukra. Példá­ul imigyen: ha békét akaisz, készülj a békére. Pacifizmus — mondta rá valaki később a magánbeszélgetésekben, s bizonyára igaza is volt, mert szép, szép a szófordulat, ám a valóság keményebb. A tanácskozás után ismét fellépés következett: ezúttal Konstancában. S ha már erre jártunk, nem maradhatott ki az Adamclisi nevű faluban lé­vő Tra ián us-emlékmű meg­tekintése sem. Traianus i. uu. ,10i-102-ben ezen a he­lyen győzte le az egyesült gé- tákat-dákokat. akik Decebál vezetésével akarták kiűzni a római császárt. Traianus emlékművének eredeti dom­borművei a helyi múzeum­ban láthatók, az emlékmű­vet eredeti formájában — másolatban — 1977-ben ál lították fel Adamclisi ha­tárában. A kis falu szerény házai közelében emelkedik a táj fölé. Dobrudzsában nemcsak gabonát, kukoricát, burgo­nyát, káposztát termelnek, hanem a római, idők óta szőlőt is. Ellátogattunk Mur- fatlarba, a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézetbr Boruk Budapesten is nyert már díjat, ötféle bort kós­toltunk meg egy-egy korty- nyival: az olasz rizlinget. a Pinot gris-t, a Chardcn- nay-t. a Merlot-t és a Ca bemet Sauvignon-t. Jó bo­rok, de nekünk azért nem kell szégyenkeznünk a mi borunk miatt. A murfatlarí asztalnál ül­ve Marin Sorescu, a költő- fejedelem, hallgatott és raj­zolt. Öt esztendeje már ta­lálkoztunk. Azóta megőszült egy kicsit, azóta én is öre­gedtem jó öt évet: de ha ötévenként csak egyszer is, de találkozunk. La revedé­re 1, a viszontlátásra! Győri László Szépen magyarul — szépen emberül Sampion a ridikülben A Zoliidért üzleteiben, a vásércsiamnolkdkban nagy ku- paicdkibain álló fehér kalapos gombát a Iköznyeiv sampion- naík ismeri, s még azök is, akik „franciásan” írják ki krétával a nevét, champi- on-it írnak általában. A sza­bályos champignon (sampi­nyon) állatot csiaik a szakmai körök használják, a nagy­üzemi pincegombászatok szakemberei, A francia kony­hával hozzáinik került gomba- névnek persze volt hazai ne­ve is; mikor 1854-ben föl- bukkaní nálunk a francia szó —- akkor még az idegen szavak szótáraiban — így ér­telmezik „Champignon (.sampinyon): peczérkegom­ba”. Ismertebb népi neve azonban a csiperke (csipir- ka, csöpörke) gomba. A francia szó maga latin eredetű, a campaniolus „me­zei" szó ófrancia champe- ugneul fejleményéből ala­kult, s voltaképpen azt je­lentette „mezei gomba”. (A campaniolus a „mező, föld” jelentésű latin campus szár­mazéka, s voltaképp ez rej­lik a camping-ben is, mivel a campus mezőn felütött ka­tonai táborhelyet, tábort is jelentett.) A szabályos cham- pignon-bői nyelvünkben ala­kult ki a sampion (talán a hasonló végződésű lampion, stadion stb. hatására), noha ez a franciában egészen mást jelent: a champion jelen­tése „bajnok,, győztes". S ide még csak az kíván­kozik, hogy a csiperke neve* is megmagyarázzuk: bár ; mai nyelvészetünk a csíp, csipe­get igéhez kapcsolná, a valóság az, hogy szláv ere­detű, mégpedig alkalmasint hangátvetéssel alakult egy pecsurka alakból, amely a „süt” jelentésű pek-ige szár­mazékának látszik (annyit jelenthetett „sütni való gomba”), s így összefüggés­ben lehet szintén szláv ere­detű pecsenye (sült”) sza­vunkkal is. A már emfített pecérke s a népnyelvi pe- csérke gomba az eredetibb alakot őrzi. Míg a champignon nyel­vünkben lépett elő cham- pionná: a „női táska” jelen­tésű rétikul — a köznyelvi ridikül — különös átalaku­lása már a franciában meg­történt. A Hasznos Mulatságok cí­mű szórakoztató lap 1817-i évfolyamában már úgy buk­kan fel: „kezökből az úgy­nevezett Ridicül és Nece­ssaire táskákat kiragadta” Az eredeti francia réticula „kézimunkatársoly”-t „női kézitáská’-t jelentett, sszin­tén latin eredetű: a reticu- liim jelentése „bevásárló, csomaghordó háló” volt, s ez nem más, mint a „háló” je­lentésű rete szó kicsinyítő képzős származéka. A réticule-ből még a fran­ciában ridicule lett a népi nyelvérzék, az úgynevezett népetimológia hatására, s eléggé furamód, mivelhogy a ridicule jelentése „nevetsé­ges. No, de hát vannak ilyen s ehhez hasonló nevetséges, mulatságos — és tanulságos — jelenségek a nyelvek tör­ténetében. Szilágyi Ferenc DEÁK MÓR A falak mögött Nem Judoik aludni, koporsós csönd van. A telak mögött valaki sírdogák A fallaik mögött vallalki csemidire hőköl. S az ón mázdulatoimmal! Ml, ha felriad. Madarak röpültnek; szemeimbe, bogarak, félireütötit álmok. Olyan a csanid, mjintiha nem volnék egyedül. Mintha nem volnék mindig egyedül. Nem tudok aludni, engem gyászolj a csönd A fatalk mögött féjisőbaijit viaíliákii. De száljába danlevéfrejk cssapódmalk, s horolo'komotn áitrv^rziilk a kötés. KONCZEK JÓZSEF: MUZSIKA Vannak emberek, akikben muzsiilka lakik. Ezt nem lehelt másképpen kifejezni, ez egyszerűen így van. A nőknek leginkább a mellűkben van a muzsika Például egyszer hallottam beszélni vallatott. Ez egy lány voílit, haja a földet söpörte, comlbjai pedig a levegőben hajladoztak, mint a fehérnyakú ludák. Ezt sem lehet mondani másként, ez egyszerűen így van. Tornászott. Nem is voltt bennem semmi ámulat. Csak ahogyan beszélt közben hozzám, de Okikor már hídban, hátrafeszített derékkal nevetett, és szóival tartott, ha már ilyen váratlanul jöttem a .lakásba. Ugyanis délelőtt volt, és én megláttam, hogy ég a villany. A szobában cseresznyevirágülliat szállít. Ez is honnan keveredett ide? A szőnyegen mag iskolai térkép hevert kiterítve, Űj-Kaledóndánál kinyitva. Belelapoztam, de azért fel-fölnéztem: a lány talpa olyan volt, miint a banán. ÉSs muzsika szélt a me!ilébő|l... Fogalmam sincs, termelnék-e banánt Űj-Kaledómán. Vagy Űj-Ksledóniában? De az biztos, hogy a muzsika a mellükben van. onnan jön általában. JANUSZOSEKA ^ gjj Öt/SZ^ A minap azt olvastam az újságban, hogy városunk közekedési rendőrsége új módszert vezet be az autó­vezetők józan állapotának ellenőrzésére. A régi módszer ugyanis csúfos kudarcot vallott — mégpedig egyes tudományos dolgozók leleményessége folytán. Ezek egy olyan ösz- szetételű vegyi anyagot eszeltek ki, amely teljesen semlegesíti az alkohol felis­merésére szolgáló, minden­féle masina működését. Akkor aztán a régi he­lyett új módszert fundáitak ki a rendőrök. — Jó napot — szói a közlekedési rendőr az autó­vezetőhöz: — kérem, gyor­san és pontosan mondja utánam a következőket. Először: „Mit sütsz, kis szűcs, sós húst sütsz, kis szűcs”, azután: „Csetnekí csikós itat a Tiszán, sárga cserépcsengő cseng a cset- neki csikós csikaja nyakán”, végül pedig: „Nem minden szarka farka tarka, csak a tarka farkú szarka farka tarka”. Tiszta sor, a kapatos em­ber egyszerűen képtelen ki­mondani ezeket a nyelvtörő mondatokat. Aki a „Mii sütsz, kis szücs”-ön nagy ner hezen átvergődik. az a „Csetnekí csikós"-nál már megadóan átnyújtja a jogo­sítványát . . . Egy szombati napon kissé félve indultam útnak a ko­csimmal Ne gondolja senki, hogy én sűrűn emelgetem a poharat. Amikor vezetek, egyetlen csepp izeszes ital sem megy le a torkomon. A dolog úgy áll, hogy nekem születésem óta beszédhibám van. Emiatt még az ügyvé­di gyakorlattal is kénytelen voltam felhagyni. Az én beszédeimből ugyanis a bí­rák sohasem tudták megál­lapítani, hogv kit is védet; tulajdonképpen. Amikor az egyik útke­reszteződéshez értem, észre ­vettem. hogy a közlekedési rendőrök ellenőrzést tarta­nak. Bár százszázalékosan józan voltam, mégis pánik­ba estem. Azokat a furfan­gos nyelvtörö mondatokat ugyanis soha az éleiben nem tudtam volna kinjyög- ni. Három megoldás maradt számomra: vagy papírra) ve­tem a nyelvtörő mondato­kat. vagy megadom magam a rendőrök kénye-kedyérc, vagy pedig kereket oldok, és a mellékutcákon keresz­tül megpróbálok hazamenni. Én az utolsó megoldást I vá­lasztottam. Sajnos, azonban mostj is üldözött a balszerencse. Zegzugos vargabetűket leírva, már majdnem a ga­rázsomhoz értem, amikor az egyik sarok mögül hirte ­len nagy sebességgel kivá­gódott egy magánautó, és elvágta az utamat. Én már hiába rántottam félre a kormányt. Amikor nagy üggyel-bai- jal kimásztam a ripityára tört kocsimból, és ugyanez a kedves partneremnek is sikerült — ő ahelyett, hogy bocsánatot kért, és kárté­rítést ajánlott fet azért, mert tönkretette az autó­mat, angyali nyugalommal és a legcsekélyebb fennaka­dás nélkül sorjázta: „Mit sütsz, kis szűcs ..„Cset- neki csikós ...”, „Nem min­den szarka farka tarka .. Rájöttem, hogy nekem az­tán befellegzett. Az össze­ütközésért én leszek a fele­lős. Fordította: (teltért György

Next

/
Oldalképek
Tartalom