Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

2 Somogyi Néplap 1984. június 27., szerda Közös piaci csúcsértekezlet Nagy-Brítannia visszatérítést kap A NATO új főtitkára A közös piaci csöcsikon Ge­renda első napján az éjsza­kába nyúló tárgyalásők után sem jött még létre megálla­podás az Angliának való 'költségvetési visszaitiérítés kérdésében. A kormányfők este két órán át eredménytelenül tár­gyal itak, majd a külügymi­nisztereikre bízták a kérdés további megvitatását. A szákértői hajnaliig dol­goztaik A csúcskonferencia délelőtti ülésén terjesztették elő jelentésükét a kormány­fők elé. A közös piaci csúcsérte­kezleten hosszú vita után, kedden megegyezték az Ang­liának nyújtandó visszatérí­tés kérdésében. A kormányfők délelőtti tanácskozása belenyúlt a délutáni órákba, amikor lét­rejött a megegyezés, amely­nek lényege a következő: Angilíia 1984-ben egymillliórd ECU (mintegy 800 millió dollár) értékű viszaitérítést kap (Margaret Thatcher a tavaszi brüsszeli értekezle­ten még 1250 millió ECU-t követelt), 1985-től . kezdve nem állandó összegben szab­ják meg a visszatérítést, ha­nem a közös kasszáiba való angdl befizetésék és az ab­ból kapott összegek közötti különbség százalékos ará­nyában. Ezt az arányt az Anglia terhére mutatkozó deficit 66 százalékában álla­pították meg, de nem vég­legesen, mert bizonyos idő­A vámőröknek nincs egy­szerű dolguk: tavaly ugyan csaknem 10 tonna kokaint koboztak el a határállomá­sokon, a szakemberek véle­ménye szerint azonban ez csak töredéke az országba áramló mennyiségnek. Rá­adásul a portéka minősége is egyre javul — a fehér por tisztasága napjainkban 2—8 szorosan meghaladja a né­hány évvel ezelőttit. Márpe­dig ez a háttéripar labora­tóriumainak felkészültségé­ről árulkodik. Érthető hát, hogy Wa­shingtonból erősödik a sür­getés: a bogotai kormány számolja fel a kábítószer­láncolatot. Lara Bonilla épp erre törekedett: igyekezett összehangolni a kokainke­reskedők elleni fellépést. Először történt meg az is, hogy nyilvánosan, név sze­rint megjelölte a „fekete hercegek” némelyikét, s hogy sajtónyilatkozatokban leplezte le szoros összefo­nódásukat az üzleti és poli­tikai élettel. Voltaképp nem volt nehéz dolga. Kolumbiá­ban ugyanis közszájon for­gott, ki az, aki a szennyes pénzek segítségével még képviselőséghez is jutott, s az is nyílt titok volt, hogy az ország második legna­gyobb városában székelő „medellini maffia” mintegy szak elteltével (néhány év múlva) felülivizsgál'ják majd. A francia szóvivő hangsú­lyozta: ez a megái1 lapod ás pontot tesz a Közös Piac régóta vajúdó problémájára, s most megnyílhat az út a közösség továbbfejlesztése előtt. A kép előterében Marga­ret Thatcher brit kormányfő. Kedden sem sikerült a harmadik amerikai űrrepü­lőgép rajtja. A Discovery nevű űrrepülőgép egyik haj­tóműve nem indult be, mire a fedélzeti számítógép leál­lította a másik két, már mű­ködésben lévő hajtóművet. Egy nappal korábban a fe­délzeti számítógépek egyike romlott el, s emiatt kellett elhalasztani a rajtot. A ked­dihez hasonló hiba eddig még nem fordult elő az amerikai űrrepülések törté­netében, és a szakemberek az első percekben nem tud­egymillió dollárral szállt be a legutóbbi, márciusi hely­hatósági választásokba. Ami viszont újdonság: az igazságügy-miniszter által indított kampány során be­bizonyosodott a kábítószer­piac irányítóinak és egyes anarchista gerillacsoportok­nak együttműködése. Ta­vasszal például, amikor n kolumbiai rendőrség eddigi A NATO (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) új fő­titkárral lépett fennállásá­nak 36. évébe. A szervezet apparátusának élén június 25-től Lord Carrington volt brit külügyminiszter áll. A NATO-nak eddig nem volt még ilyen fajsúlyú államfér­fi a legfőbb tisztségviselője — de nem is volt szüksége talán ilyen tekintélyű és ké­pességű diplomatára, mint most, amikor kétségkívül válságos periódusát éli. Az amerikai kormányzat a hidegháború óta még soha nem hűtötte olyan jegesre a viszonyt a Szovjetunióval, mint manapság. Ám nemcsak e merev konfrontációs irány­vonal miatt van bizalmi vál­ság a NATO észak-amerikai és európai pillére között. Az új amerikai rakéták telepí­tését, s vele Nyugat-Európa közvetlen bevonását az ame­rikai atomstratégiába végre­hajtották a szövetségesek, de nem egészen bizonyosak ben­ne, hogy nagyobb biztonsá­got, vagy inkább nagyobb fe­nyegetettséget nyerték vele. Igénylik, s egyszersmind tar­tanak az amerikai atomemyő ilyen kiterjesztésétől, s lát­ják. hogy emiatt közvélemé­nyük jelentős hányada elide­genedik a NATO-tól. Az új főtitkár tisztában van azzal, hogy mindezeknek tak magyarázatot adni oká­ra. Azt azonban máris kije­lentették, hogy a hiba leg­kevesebb két-három hetes késést eredményezhet a programban. A rajt meghiúsulása után a személyzet nem hagyhatta el azonnal az űrrepülőgép kabinját, mert előbb ki kel­lett kapcsolniok minden be­rendezést. A hiba okának kivizsgálását csak később kezdhetik el a NASA, az Amerikai Országos Űrhajó­zási Hivatal szakértői. legnagyobb fogását érte el (csaknem 14 tonna kokaint foglaltak le és semmisítettek meg egy dzsungelbeli rej­tekhelyen), kiderült, hogy a kábítószerraktárakat egy szélsőséges fegyveres szerve­zet emberei őrizték. A po­litikai harcok és a kábító­szer-piac elleni küzdelem frontjai tehál összefüggnek. A bogotai kormányzat mosl a feszültségeiknek és problé­máknak a felszámolásában csak szerény ösztönző és ösz- szehangoló szerepet játszhat. Nyilatkozataiból annyi kivi­láglik, hogy a kelet—nyugati párbeszéd felújítását, az ér­demi tárgyalási csatornák megnyitását szeretné, mert természetellenes állapotnak tartja a két legnagyobb ha­talom kapcsolattalan szem­benállását. Ami személyét és pályafu­tását illeti, a 65 éves Lord Carrington a háború óta minden konzervatív kor­mányban részt vett, s az utóbbi időszak legrátermet­tebb külügyminisztere volt. Míg személye egy letűnőben levő kor és osztály légkörét idézi, felfogása és tehetsége nagyon is a XX. század végé­nek modern imperialista reálpolitikusává teszi. Lord Carrington hadügy­miniszterként a 70-es évek elején végrehajtotta a brit polaris rakétaerő kiépítését; helyesli a korszerűsítés Tri­dent programját a 80-as években, akárcsak az Egye­sült Államok fegyverkezését. Most a szocialista világrend- szer ellen létrehozott tőkés katonai-politikai szövetség főtitkára, s természetesen az erőpolitilka, az atomültJőerő fenntartásának meggyőződé- ses híve. Franciaországban újra erősödik az idegengyűlölet, s elsősorban az Afrikából és az arab országokból szár­mazó bevándorlók ellen icí- nyul. Ezt különösen nyug­talanítóan mutatja az, hp£V a J ean-Marie Le Pen vezet­te szélsőjobboldali Nemze­ti Front a szavazatok 11 szá­zalékát szerezte meg a kö­zös piaci nyugat-európai parlamenti választásokon. Az egykori idegenlégiós pártja éppen azokban a körzetekben kapott a leg­több szavazatot „Franciaor­szág a franciáké” címzésű programjával, ahol sok be­vándorló él: a párizsi, a lyoni és a földközi-tenger­parti körzetekben. Ennek a programnak nyíl­tan fajgyűlölő jellege van. teljes erőbedobást hirdetett a „fekete hercegek” ellen. Kérdés, hogy lesz-e elég erejük beváltani a fenyege­téseket. Az elnök Lara meg­gyilkolása után mindeneset­re több határozott lépést tett: a biztonsági erők rend­kívüli meghatalmazást kap­tak, fokozták a fegyveres alakulatok készültségét, megkönnyítették a letartóz­tatásokat. Belaúnde Terry azt is bejelentette, hogy ezentúl teljesíteni fogják az Egyesült Államékból érkező kiadatási kérelmeket. A higgadtabb megfigyelők azonban csak mérsékelt de­rűlátással figyelik a szigorú intézkedéseket. Egyrészt túl kiterjednek, a hatalmi rend­szerbe mélyen beágyazódott- nak látják a kábítószerbárók birodalmát, s figyelmeztet­nek: a kábítószer rabjainak száma magában Kolumbiá­ban is gyors ütemben növek­szik, elsősorban a fiatalok soraiban. Másrészt — való­színűleg joggal — túl erős­nek tartják a százmilliós üzleteket jelentő kábítószer- business vonzását. S ez nem­csak a viszonteladókra, az utcai árusok alvilági háló­zatára igaz. Amíg ugyanis egy kokanövényt termesztő paraszt akár tízszer annyit is kaphat a felvásárlóktól, mint amennyiből társai egy- évig tengődnek, addig a ve­szélyeket is vállalni fogják, s kitart a gyilkos anyag mellett. Márpedig ez szol­gál alapul a „fekete herce­gek” uralmának. Sz. G Csernyenko fogadta a laoszi kormányfőt Konsztantyin Csernyenko, asz SZKP KB fcftitkiáina, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke 'kedden Moszkvában itaiiálkjozott Kaysone Phomvihane-nal a Laoszi Népi Forradalmi Párt Köapomti Bizottságának fő­titkárával, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság mi­niszterelnökével. A megbeszélésen a teljes nézetazonosság jegyében megvitatták a Szovjetunió és Laosz 'bel- és kükpahti'kéjá- nak több kérdését, kétoldalú kapcsolataikat és a nemzet­közi helyzetet. Kaysone Phomvihane Laosz kormányának és népének tá­mogatásáról biztosította az SZKP és a szovjet állam kül­politikáját és köszönetét mondott a Szovjetunió ál|tial Laoísznak nyújtott önzetlen Itámogaltásérfe Konszltantyin Csernyenko megerősítette, hagy az SZKP és a Szovjet­unió továbbra is segíti és támogatja a Laoszi Népii For­radalmi Pártot, a laoszi né­pet. A „bevándorló” szóval a francia politikai szóhaszná­lat manapság ugyanis a nem Európaiakat jelöli, azokat, akik nem csupán néhány évre jönnek Franciaország­ba vendégmunkásnak, ha­nem igyekeznek letelepedni, és megszerezni a francia állampolgárságot. Időről időre, felüti a fejét a francia hatszögben az a nézet, hegy nem lenne ^em- mi baj, és főleg nem l^nne munkanélküliség, ha a be­vándorlók hazamennéjnek. Hiába érvelnek józanu| a közgazdászok, a szélsőséges propaganda mérgező. Maguk az érintettek j is érzik, hogy fokozatosan riom- lik a légkör körülöttük. Az elmúlt időben több meg­döbbentő eset történt. Kö­zülük is nagy felháborodást keltett az a hír, hogy ré­szeg fiatalemberek — né­gyen voltak s éppen az ide­genlégióba vonultak be — mozgó vonatból kidobtak egy arabot, aki szörnyethalt. Többen attól félnek, hogy úgy járnak majd, mint azok az idegenek, akiket ezer­számra toloncoltak ki ta­valy Nigériából. A különböző fajüldözés- ellenes szervezetek figyel­meztetnek arra, hogy az or­szág lebecsülte a szélsőjobb­oldali veszélyt: a xenofóbia (az idegengyűlölet) most sza­vazatokban is kifejeződőerö- södése intő jele a bajnak. Tárgyalások? Tárgyalások! A cseppet sem barátságos államoktól körülvett, kicsiny Nicaragua joggal érzi fenye­getve magát. Északon és dé­len ellenfórradalmárok tá­madják a határokat, Hondu- ratsban és Guatemalában amerikai csapatok állnak ug­rásra készen, a kikötők be­járatait elaknásították. S bár a nicavaguai vezetők ki­jelentették, hogy erősíteni kívánják országuk fegyveres erejét, hangsúlyozták, hogy a problémák tárgyalásos ren­dezésének hívei. A válasz sokáig késett. Hiábavalónk voltak a iConta- dora-csoport négy országá­nak kísérletei, a megújuló niccvraguai békeajánlatok. Dániel Ortega vezetésével küldöttség utazott Moszkvá­ba, majd több más európai szocialista fővárosba, így Budapestre, s csaknem ezzel egyidőben változott a közép­amerikai kép. Shultz kül­ügyminiszter június elejei managuai tárgyalásain dön­tés született a közvetlen amerikai—nicaraguai tárgya­lások megkezdéséről, s le is ültek a tárgyalóasztalhoz a két ország diplomatái. Ezzel csaknem egyidőben az ame­rikai szenátus — egyetlen tagjának kivételével — egy­hangúlag elutasította Reagan elnök segély-javaslatát a „kontrák” számára. Félreér­tés ne lessék, a harc, a fegy­veres harc is, tovább folyta­tódik. De megjelent egy hal­vány reménysugár, hogy mégsem a fegyverek, hanem tárgyalások döntik el Közép- Amerika jövőjét. Tárgyalá­sok? Igen, a tárgyalások, még akkor is, ha az Egye­sült Államok egyelőre nem hajlandó a legfelső szinten találkozni a nicaraguai for­radalom vezetőivel. Jesse Jackson demokrata elnökjelölt mostani kubai látogatása mindenesetre mu­tatja, hogy felelős amerikai politikai személyiségek tart­ják fontosnak a politikai rendezést. Washington kö­zép-amerikai szövetségesei közül némelyik szintén nem zárkózik el már olyan me­reven a többoldalú megegye­zéstől, mint akár csak né­hány hónappal ezelőtt is. A konkrét megállapodás — ha egyáltalán lesz ilyen — még nem látszik, a látóhatár mö­götti távolságban van. Az Egyesült Államok jövőbeli magatartására rövid és hosz- szú távon egyaránt nagy ha­tása van az idei elnökvá­lasztásnak. Az elő-csatározá- sok kiterjednek Amerika „hátsó udvarára” is, s na­gyon sok függ a novemberi szavazástól. A fegyverekben bízó Reagan győzelme esetén netán újra a háborús meg­oldás kerülhet előtérbe. A tárgyalások elkezdődtek, s ez a fontos. Csak párbe­széd közben ismerhetik meg egymás érveit, érdekeit, csak így egyezhetnek meg — köl­csönös érdekükben, a béké­ben. H. G. IPARI SZOLGÁLTATÓ SZAKCSOPORT fölvesz változó munkahelyekre hegesztő szakmunkásokat, minősített hegesztőket (AWI, BC és GC minősítésekkel), csőszerelő szakmunkásokat, acélszerkezeti magasépítésben gyakorlott állványozó szakmunkásokat, magas kereseti lehetőséggel. Ipari és erőművi kazánok szerelésében, javításában, illetve technológiai csőszerelési munkában gyakorlott szerelőcsoportot is tudunk alkalmazni. Jelentkezni lehet 8—15 óráig: Budapest XIV., Csernus u. 34. Tel.: 833-636 (264009) A fekete hercegek birodalma Háború a kokainmaffiával Kábítószer-laboratórium az őserdőben Nem indult a hajtómű ELHALASZTOTTÁK A DISCOVERY REPÜLÉSÉT A franciaországi bevándorlók helyzete Erősödő idegengyűlölet

Next

/
Oldalképek
Tartalom