Somogyi Néplap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-26 / 148. szám
2 Somogyi Néplap 1984. június 26., kedd Minden idők leghosszabb túszdrámája ért véget június 23-án, amikor az angolai kormányellenes szervezet, az UNITA fogságából megmenekült csehszlovák túszok utolsó csoportja a prágai repülőtéren hazai földre léphetett. A húsz férfi 469 napot töltött az ellenforradalmi fegyveresek fogságában. (Az Egyesült Államok teheráni nagykövetségének megszállásakor 444 napig tartották fogva az amerikaiakat.) A csehszlovák Légitársaság IL 62-es különgépéből kiszálló csoport tagjain külsőleg nem látszottak a megpróbáltatások nyomai. Fizikailag kiheverték az egy évvel ezelőtti ezer kilométeres hosz- szú menetelést, és azóta inkább lelki szenvedésnek voltak kitéve. Első orvosi vizsgálatok szerint állapotuk a körülményekhez képest kielégítő, de egy prágai kórházban még alaposan kivizsgálják őket. A prágai televízióban mutatott képsorok szerint az UNITA egykori túszai kitörő örömmel élték át hazatérésüket. Mint elmondták, a fogságban a céltalan létből és a bizonytalanságból fakadó nyomasztó lelkiállapotukat az is súlyosbította, hogy tavaly augusztus óta kettesével elszigetelték őket és töb-. bi társukkal egyáltalán nem válthattak szót. A külvilágról semmilyen hírt sem kaptak, nem volt rádiójuk, nem kaptak könyveket vagy más olvasnivalót. A csehszlovák szakemberek hatvanhat főnyi csoportját 1983. március 12-én a közép-angolai Alto Catumbelá- ból rabolták el, ahol kétoldalú megállapodás alapján egy ipari létesítményen dolgoztak. Onnan több mint ezernyolcszáz kilométert kellett megtenniük, zömmel erőltetett gyalogmenetben, kisebb részt teherautókon. Útközben előfordult, hogy 31 órát megszakítás nélkül meneteltek, több minit száztíz kilométert megtéve az afrikai forráságban és igen nehéz terepviszonyok között. Akkor még velük volt a tavaly június végén szabadon bocsátott huszonegy gyerek, tizenhét nő és az a hat férfi, aki betegsége miatt jöhetett haza az első csoporttal. A gyerekek közül három öt évesnél is kisebb volt, a többségük tíz évesnél fiatalabb. Mire a kimerítő út végére értek, a felnőttek átlagosan tíz-tizenöt kilót veszítettek testsúlyukból. A csoport egyik tagja nem bírta a megpróbáltatásokat, és útközben meghalt. A foglyok kiszabadításáról folytatott hosszadalmas és bonyolult tárgyalások első szakasza addig tartott, amíg tavaly, június végén az első, negyvenöt főnyi csoportot az UNITA feltétel nélkül szabadon bocsátotta. Mint Stanislav Svoboda csehszlovák külügyminiszter- helyettes a prágai televízióban elmondta, a továbbra is foglyul tartott húsz férfi szabadsága fejében az UNITA azt követelte, hogy engedjék el az angolai kormányerők fogságában lévő harminchat tagját. A luandai kormány számára ez a megoldás elfogadhatatlan volt; Angola más módon próbálta előmozdítani a csehszlovák foglyok szabadulását. A prágai hivatalos közlemények hangoztatták, hogy az eredményes megoldás szempontjából nagy jelentősége volt azoknak a személyes üzeneteknek, amelyeket Gustáv Husák küldött Pérez de CuelVarnak, az ENSZ főtitkárának, Indira Gandhi indiai kormányfőnek, az el nem kötelezett országok szervezete soros elnökének és más tekintélyes személyiségeknek. Több vezető politikus közbenjárásával sikerült elérni, hogy az UNITA megváltoztassa eredeti követelését és közvetlen tárgyalásokat ajánljon. Ezekre május végén került sor a csehszlovák kormány és a szervezet képviselői között Prágában, és megszületett a megállapodás. Stanislav Svoboda elmondta, hogy a tárgyalások befejezésétől a túszokat elvileg szabadnak lehetett tekinteni, ám az UNITA újabb feltételt támasztott. Mi volt az értelme ennyi ember oktalan szenvedésének? Az mindenesetre ismeretes, hogy az UNITA korábban is már több ember- rahló akcióval próbált elszigeteltségéből kitörni, portugál, angol és amerikai túszokat is szedett, hogy kapcso- laibfellvétélre, netán a szervezet elismerésére kényszerítse az érintett kormányokat. Ám annak ellenére, hogy az UNITA megbízottai közvetlen tárgyalásokat folytathattak Prágában^ és hogy a csehszlovák külügyminiszter- helyettes elutazott Jambába, aligha feltételezhető, hogy a csehszlovák állampolgárok megmenekülése után bármilyen érintkezés fennmaradna a prágai kormány és az angolai ellenforradalmi szervezet között. Sz. D. G. Fegyverkezésellenes tüntetés a japán fővárosban. A tüntetők amiatt tiltakoznak, hogy a térségben amerikai nukleáris fegyverek elhelyezését tervezik. (Telefotó — UPI—MTI—KS) Közös piaci csúcs Párizs közelében, a fon- tainebleau-i kastélyban hétfőn délután megkezdődött a közös piaci országok csúcs- értekezlete. A konferencián rendezni kellene a legfontosabb vitás ügy, a közös költségekhez való brit hozzájárulás kérdését. Mitterrand francia elnök szeretné elérni, hogy a partnerek között — az angol probléma rendezésétől függetlenül — elvi megállapodás jöjjön létre arról, hogy „elindulnak a politikai unió útján” és rövidesen újabb tanácskozást tartanak az erre vonatkozó konkrét tervek megvitatására. Párizsi kommentátorok szerint az elnök a politikai unió tervének előtérbe állításával el akarja kerülni azt, hogy a csúcstalálkozón központi témaként az angol hozzájárulás kérdése szerepeljen. A kétnapos tanácskozáson előbb a nemzetközi kérdésekről folytatnak eszmecserét, s Mitterrand elnök tájékoztatja a kormányfőket Moszkvában folytatott tárgyalásairól. Ezután kerül ser a közösség költségvetési problémái és a brit hozzájárulás megvitatására, majd pedig a politikai unióval kapcsolatos tervek előterjesztésére. A fekete hercegek birodalma Háború a kokainmaffiával Ezek már nem csatározások, ez már szabályos háború — fogalmazták meg a helyzetet az elmúlt hetekben a kolumbiai újságok. Kivételesen nem a megszokott latin-amerikai határfeszültségek egyikéről, még csak nem is az országban dúló gerillaharcokról ejtettek szót (sőt, e fronton épp nemrég került sor egyesz- tendős fegyvernyugvás kihirdetésére a kormány és a fegyveres ellenállási mozgalmak között), hanem a dél-amerikai állam lassan első számúvá váló belpolitikai gondjáról — a kábítószerről. S ez esetben nem újságírói túlzás meghatározásuk: a kábítószertermelés, — kereskedelem és — csempészet napjainkra valóban olyan méreteket öltött, hogy Fernando Belaúnde Terry elnök például az ofszág és szomszédai közállapotait fenyegető legnagyobb veszélynek nevezte. Feltétel nélküli hadüzenetet hirdetünk — jelentette ki az államfő Neiva székesegyházában, igazságügy-minisztere temetési szertartásán. A kábítószer-gengszterekkel nem kötünk fegyverszünetet, számukra nem lesz könyörület — tette hozzá. Az elnök indulatai köny- nyen magyarázhatók. Miniszterét, RodriQo Lara Bonillát ugyanúgy a rendkívüli befolyással bíró kokainmaffia letette el láb alól, mint ahogy a kábítószer business „fekete hercegeknek” hívott vezetői számlájára írandó évente sok száz más gyilkosság is. Terrorosztagok támadásai, emberrablá- Lefoglalt kábítószerraktár az őserdőben. sok, megvesztegetések és megfélemlítés — a kábítószer-üzlet irányítói nem válogatnak az eszközökben. A politikai pártokban éppúgy megvannak az embereik, mint a rendőrségnél, vagy az igazságszolgáltatásban. Néhány szakértő úgy véli, hogy ma már a kolumbiai kábítószerbárók birodalma „állam az államban”: egyesek szerint nagyobb bevételt hoz, mint az ország összes törvényes exportja! Hogy ez számszerűleg mennyi, azt természetesen csak becsülni lehet. Az azért biztosra vehető, hogy dollárszázmilliók, netán milliárdok forognak kockán. A legnagyobb felvevőpiac természetesen az Egyesült Államok — bár az elmúlt időben megnőtt Nyugat- Európa fontossága is. Áz USA-ban évente állítólag több, mint 100 milliárd dollárt költenek különféle kábítószerekre, s a listán a kokain egyre feljebb emelBelaúnde Terry elnök meggyilkolt minisztere koporsójánál. kedik. S míg marijuanából például az amerikai fogyasztók lassan önellátóvá váltak, kokainból változatlanul a délkelet-ázsiai aranyháromszögből és a latin-amerikai ellátóktól (ahogy a londoni Times egy nagyterjedelmű leleplező írásában titulálta: Narkó- földről) származnak a csempészküldemények. A hatóságok általában tehetetlenek: a titkos kolumbiai finomító laboratóriumokban előállított port kis magánrepülőgépek szállítják, amelyek közül jó, ha minden századikat sikerül ejcsípni. A fő célpont Florida, Miami, de ha az amerikai hatóságok itt fokozzák az ellenőrzést, akkor az árut könnyűszerrel más szövetségi államba irányítják át. (Sz. G.) (Folytatjuk) Indokína gesztusa Az elmúlt héten vietnami önkéntesek újabb egységeit vonták ki Kambodzsa nyugati tartományaiból. E sorrendben harmadik csapatkivonás három dandárt és több zászlóaljat érint, a végrehajtásra a Phnom- Penh-i és \a hanoi kormány megállapodása alapján került sor. [Előrehalad tehát a kambodzsai konszolidáció folyamata, a délkelet-ázsiai ország helyzete hónapról hónapra javul, gazdasági, politikai és kulturális értelemben egyaránt. A három indokínai ország külügyminiszterének az év elején vientianéban megtartott nyolcadik találkozója megállapította, hogy a kambodzsai belső átrendeződés elmélyítette e sokat szenvedett, s teljesen nyugodtnak mindmáig nem nevezhető délkelet-ázsiai ország stabilitását, védelmi képességét. A dolog talán furcsának tűnhet, hogy egyfelől stabilizálódásról beszélünk, másfelől azt állítjuk, hogy nincs teljes nyugalom, bármilyen paradoxnak tűnik is, a kettő így, együtt igaz. Kambodzsa helyzete már jó ideje két élesen elkülöníthető kérdéskörre osztható: az egyik az a belső átalakulási folyamat, amely immár hatodik évébe lépett, s amelynek eredményeit a népi Kambodzsával szemben legelfogultabb nyugati kommentátorok sem igen vitatják. Emellett továbbra is tény a thaiföldi—kambodzsai határ teljes hosszában működő, kormányellenes-ellenforradalmi csoportosulásaik létezése. Az indokínai külügyminiszterek konferenciája joggal mutatott rrá arra, hogy ezek a határmenti hordák egyetlen pillanatig sem létezhetnének Thaiföld, illetve a mögötte álló hatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok és Kína atktív támogatása nélkül. Thaiföld felelőssége, szerepének elsődlegessége az évek múltával egyre nyilvánvalóbb. Bangkok nélkül a Kambodzsa nemzetközi elismertetésének folyamatát zavaró palpotista csoportok bázisukat vesztenék. A három indokínai ország meg- megújulóan gesztusokat tesz mind Bangkok, mind az ASEAN, a délkelet-ázsiai országok szervezetének többi tagállama felé. Regionális megbékélést kínálnak, az együttműködés légkörét akarják megteremteni. Indonézia hajlik is a Vietnammal váló megértés politikájára, ,a kulcs-helyzetben levő Thaiföld a jelek szerint elutasítja. Olyannyim, hogy az elmúlt néhány napban másik indokínai szomszédjának, Laosznák a határán fegyveres provokációk sorozatát hajtotta végre a thaiföldi haderő. Meglehet, rövid távon beválnak a thaiföldi számítások, s az Egyesült Államoktól, illetve Kínától kapott segélyek és juttatások kárpótolják a regionális feszültség elnyújtásáért. Hosszú távon aligha. Hisz végül is Thaiföld egész kambodzsai és laoszi határtérsége kiszámíthatatlan veszélyeket hordozó, permanens feszültségzóna. Thaiföld azonban egy ellentmondásos helyzetben levő, súlyos gondokkal bajlódó délkelet-ázsiai ország. Ha a harcok lángja ismét magasra csap, aligha korlátozható a sokat szenvedett határtérségre. Gy. S. Csak nálunk! 4- most olcsóbban bikini 400 forint helyett 250 forint, pamutpólók (több fazonban) engedménnyel, női ernyők 250 forint helyett 150 forint. A Kaposvár, Május 1. utcai Női divatáruboltban. (79487) 469 napig — életveszélyben
