Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
Somogyi N&tAi» tWS. m&m sTerrfaá >: M, MŰVÉSZÉT, KÖZMüVELODES W&m Boimányi jubileumi Ferenc A 80 esztendős mester, nplmányi Ferenc festőművész Ernst-múzeumbeli kiállításán hatvan év terméséből láthatunk különböző stílusú festményeket, akva- relleket. A kiállítás rendezője Baranyai Judit az ifjú Boimányi portréista korszakától kezdi a válogatást, ezt követi a Fényváros-cik- lus, majd a szentendrei lí- •rai korszak, a Robin úr és társai sorozat. A hosszú időt átölelő kozmikus korszak vezet a legújabbkori alkotásokig s szerepelnek Bolmá- nyi nagyszerű üvegablaktervei is. A gazdag életműnek csupán töredéke kerülhetett a kiállításra, mégis fogalmat alkothatunk Bol- mányi gazdag fantáziájáról, magasszintű technikai készségéről, művészi hitvallásáról. Képeink a kiállításon készültek. Szobámban (1945) A vörös diploma — Azt hiszem, befejezhetjük — mondta a vizsgabizottság elnöke —, ennyi elég lesz. A fiatalember megtörölte a homlokát. A mozdulat inkább a feszültség levezetésére volt alkalmas, mert a szüntelen gyöngyözést megszüntetni nem tudta. A másik kezével visszaadta a két borítékot, az államvizsgán ugyanis két tételt kellett húzniuk. Felállt, begombol- ta zakóján a középső gombot, aztán valami félig meghajtott mozdulatot tett. amely az alázat jele éppúgy lehetett, mint egy cél nélküli előredőlésé, és azt mormogta: — Köszönöm, viszontlátásra! Az ajtót még be sem csukta maga mögött, amikor egyszerre tizen tették föl ugyanazt a kérdést. — Hogy sikerült? — Jól; azt hiszem, minden rendben ment — mondta az öt év alatt ki tudja hányadszor. — Hát persze, neked már úgy is megadták volna a jelest, ha egyetlen szót sem szólsz — jegyezte meg valaki. — Államvizsgán nem fogják senkinek sem elrontani a vörös diplomáját. Nekik is érdekük, hogy valaki kitűnő legyen. Kő Mihály már nem hallotta ezeket a megjegyzéseket, nem is figyelt rájuk. Távolabb húzódott a csoporttól. Zavarta az ideges hangulat. Félidejénél tartott a vizsgáztatás. Akik túl voltak rajta, megkönnyebbülten próbáltak tanácsot adni a még ezután következőknek. Leült egy székre, és hoszszan bámult maga elé. Furcsa érzés vett erőt rajta. Mérhetetlenül örült, hogy nem lesz több vizsga, nem ébred többé összeszoruló gyomorral, hogy a reggelit is ott kell hagynia, és virrasz- tani sem keli szigorlatok előtt a könyvkupacok társaságában. Az első alkalom jutott eszébe, amikor felvételi vizsgára jött. Istenem, hét éve már, gondolta; akkor jOTierével azt sem tudta, merre vau Budapest. Egyszer járt a fővárosban gimnáziumi osztálykiránduláson. Hajnalban indult a faluból, aztán a megyeszékhelyen szállt át az expressz- vonatra, a Déli pályaudvaron beült egy taxiba, hogy a levélben leírt címre odataláljon. öt perce maradt így is, hogy valamelyest kifújja magát, máris behívták. Nem emlékszik a vizsgabizottság kérdéseire, csak arra a szorongató érzésre, amely hatalmába kerítette. Hirtelen úgy érezte, hogy mindent, de mindent elfelejtett, csak a hajnali ébredés miatti álmossággal küszködött. A föld alá szeretett volna süly- lyedni szégyenében. Nem >s érdekelte, bogy mi lesz, csak a kínos szituációnak legyen vége. Nem érte meglepetés, amikor megkapta az egyetem értesítését. Közönyösen olvasta, hogy sajnálattal értesítjük, de a felvételi vizsgán ön nem érte el a szükséges pontszámot. Egy évi munka következett. Édesapja szerzett egy állást a faluban, nem kellett utazni, az állami gazdaság pedig nem ' fizetett roszszul. Azért most is végigfut hátán a hideg, amikor eszébe jut a hajnali négykor megszólaló vekker. Édesanyja olyankor már talpon volt; mosakodj meg, fiam, itt a reggeli. Mondtam, ugye, hogy ne maradj fönn olyan sokáig, szokta mondani, de láttam, még éjfélkor is olvastál. Kő Mihály rendszerint nem válaszolt a dorgálásra. Asztalhoz ült, és megszokott mozdulatokkal fogyasztotta el a reggelit. Sikerülnie kell, most sikerülnie kell — sziszegte magában, mikor kilépett a hideg utcára. A téli hajnalban kutyák ugattak a távolban, közelebb kakaskukorékolás jelezte a virradatot. — Na, Misi, vékony ám a boríték — mondta a postás, aki legalább úgy várta a döntésről szóló iratot, mint Kőék. Tudta, hogy ió hír esetén borravalót kap. Ügy tartották, ha vékony a boríték, az siker, mert az iratokat nem küldik visz- sza. A megtömött levél rosszat jelent. Háromszor- négyszer is elolvasta a hírt: sikerült. — Jaj, drága fiam, jön a behívód is akkor! — siránkozott az édesanyja. ' — Túl leszünk azon is — mondta Kő Mihály — és arra gondolt, hogy elrepül az idő. Hihetetlen, hogy ennek is vége. A diplomaosztón háromezer forint pénzjutalmat kapott. A bennfentesek közül néhányan tudták ezt előre, s arról faggatták Kő Mihályt, milyen áldomást isznak majd. öt év alatt egyszer sem volt a nagy ivászatok résztvevője, miért ne lehetne egyszer ő is benne egy buliban — gondolta, elvégre nem mindennap kap diplomát az ember, ráadásul vöröset. A negyedik unicum után valami nótába kezdett, erre még emlékezett később a vonaton. RémJett az is, hogy a társai kikísérték az állomásra. Fölnézett a csomagtartóra, ott volt a hátizsákja Ügy érezte, hogy a gyomra azonnal elég. Elindult a büfékocsi felé, hogy valami üdítőt vegyen. — Hát te? Ezer éve nem láttatlak! — kiáltott rá örömmel a szűk folyosón Szabó Péter, akivel nyolc évig ült egy padiban az iskolában. — Pestről jövök, most már itthon leszek. A termelőszövetkezetben dolgozom mint könyvelő — mondta. — No, erre iszunk —szólt vidáman Szabó Péter, és megragadté a karját.... A vonat lassan begördült az állomásra. Kő Mihály ott állt a lépcsőn, mögötte a többi leszálló. Üj élet, új remények, gondolta, és örömmel lépett előre. A szerelvény még tett tíztizenöt métert. A mozdonyból kinéző vezető jól látta, hogy két kocsival mögötte az egyik utas a kerekek alá esik. — Azt hiszem, befejezhetjük — mondta az orvos a mentőben, és lehangol tan a fiatalember zsebébe nyúlt. Egy kemény fedelű irat akadt a kezébe. Kihúzta, hogy megnézze, mi az. A vörös alapon alig olvashatóan ott volt a vértő el maszatolódott feliirat: Oklevél. Varga István Baranyai nők. Mattioni Eszter festíncnye Y. Kazenyevszkil SZERETNI KELL Kolja, a szerelő szerelmes volt Verába, ezért aztán a televíziós készülék szerelvényfalára — ahová a tranzisztorokat kellett beillesztenie — odakarcolta, hogy: ,,K + V = SZ”. Vagyis: Kolja meg Vera egyenlő a szerelemmel. Grigorjev mester a raktároslányba, Másába volt szerelmes. Így aztán, amikor éppen nem volt megfelelő lámpa a raktárban, örömmel elfogadott helyette más típusút is. No, és általában az egész szerelőszalag forró érzéseket táplált Masenyka iránt. Ennek következtében a készülékekbe sokszor került nem oda való lámpa. A MEG vezetőjének, Zinaida Petrovnának igen tetszett Krusilnyickij, az üzemvezető Zuzukin igazgatóba reménytelenül szerelmes volt Nellike. a titkárnője. Titokban miauig megsemmisítette azokat a reklamációs leveleket, amelyekben jól beolvastak az igazgatónak. S még sokan, sokan voltak szerelmesek ebbe is, abba is a televíziókat gyártó üzemben. Popljussev polgártárs viszont senkibe nem volt szerelmes. Egyszerűen csak szerette volna, ha van egy jó készüléke. Vásárolt hát egyet. A készülék mintegy két órán át derekasan működött, akkor aztán valami sercegés kezdett hallatszani belőle. Popljussev nagy szomorúan elballagott a műszaki áruházba, hogy kicseréltesse a hibás készüléket. Amilyen egyszerű ember volt, még csak elképzelni sem tudta, hogy miről van szó. Végül is az emberek nem élhetnek szerelem nélkül. Kon ezek József fordítása Hátrányos helyzetű olvasók Biblioterápia Hátrányos helyzetű gyermekekről már sokszor olvashattunk. De vannak hátrányos helyzetű olvasók is? Egyáltalán mi a hátrányos helyzet? Ferge Zsuzsa szociológus szerint a hátrányos hélyzet vagy biológiai eredetű (valamilyen testi vagy értelmi fogyatékosság), vagy a személyiség pszichés zavarai okozzák, vagy szociális, illetve társadalmi gyökerei vannak. Nyilvánvaló, hogy a nem látók, a vakok számára olyan könyveket, könyvtárakat kell biztosítani, amelyek őket is be tudják kapcsolni az olvasás áramkörébe. De ez csak a legkirívóbb példa. A lényeg: hatékonyabban szükséges foglalkozni a speciális figyelmet igénylő rétegek, csoportok könyvtári ellátásával. Nemcsak általában a lakosság kezébe kell könyvet adni, hanem külön-kü- lön, a lakosság minden egyes sajátos helyzetben levő rétegének is. Az 1976-os könyvtári törvény már egy sor olyan szociális csoportot (öregeket, betegeket, kórházi, szanatóriumi ápoltakat büntetésüket töltőket) is megemlít, amelyeknek a számára valóban különleges könyvtári ellátást szükséges nyújtani. A különlegesen van a hangsúly, hiszen e csoportok merőben eltérnek egymástól. A törvény tehát megvan, ám a gyakorlat egyelőre még más-más képet mutat. Létrehozták a kórházi könyvtárakat, amelyek nemcsak az egészségügyi szakembereké, hanem a betegeké is: személyes tapasztalataim szerint azonban sokkal köny- nyebb könyvet vásárolni a kórházban, mint kölcsönözni. Ma még egyáltalán nem természetes, hogy a könyv is a terápia, a gyógyítás része. Még az sem általános, amit például a kaposvári, a szombathelyi megyei és a Fővárosi Szabó 1 Ervin Könyvtár tesz: idős, beteg, mozgásképtelen olvasóinak házhoz viszi a könyveket. A könyvtárakban nincs Braille- írásos könyv a vakoknak, nagy betűs könyv a csökkentlátóknak. Sőt ott kezdődik, hogy még egyetlen könyvtár sem épült küszöb nélkül a tolókocsival járóknak. Eddig a kórházban fekvők ellátásával foglalkozott legtöbbet a sajtó, sőt nemcsak a legtöbbet, hanem a legrégebben is. Néhány megszállott könyvtáros szívügye volt. Ma már egészen másképpen vetődik fel \ a kérdés: valamennyi ilyen vagy olyan módon hátrányos helyzetben levő olvasó gondjait meg keli oldanunk. Csökken a könyvtári tagok száma, minden eszközt meg kell ragadni, hogy a lemorzsolódókat visszaszerezzék a könyvtárak, a bekapcsolódni nem tudókat pedig beszervezzék. Fizikai és egészségügyi állapotukból származóan hátrányos helyzetben vannak a vakok, a csökkentlátók, a siketek és nagyothallók, a mozgássérültek, valamint a . szellemi fogyatékosok. Vannak érdekvédelmi szervezeteik, vannak államilag fenntartott intézményeik, ezek azonban nem rendelkeznek elegendő kulturális lehetőséggel. A második csoport a pszichés hátrányban lévőké: deviáns, a normálistól eltérő lelkületű, magatartású személyek tartoznak ide. A könyvtárak feladata a megelőzés, a rehabilitáció volna, A harmadik csoport a tár»-- sadalmi hátrányban lévőké; a kis nyugdíjasoké, a nagy- családosoké, a szakképzetleneké, a cigányság egyes rétegeié, az alacsony iskolázottságunké stb. — tehát azoké, akik szociálisan egyenlőtlen helyzetben vannak. A könyvtárak irányító!, már felismerték a tennivalókat. Az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja figyelemfelhívó cikkgyűjteményt tett közzé erről a kérdésről. A gyűjtemény elméleti része pontos, megalapozott, a második rész azonban, amely a könyvtárak ebbéli munkáját ismerteti, igencsak szegényes. Kiváltképp, ha néhány külföldi országéval hasonlítjuk össze a miénket. Például az Amerikai Egyesült Államok, Svédország, Dánia és Franciaország gyakorlatával, önkéntesek vagy erre a munkára alkalmazott könyvtárosok viszik az olvasnivalót az otthonhoz kötötteknek, postai úton kölcsönöznek nekik, a rendelést előzőleg telefonon veszik fel. Svédországban „beszélő könyveket”, magnószalagokat küldenek a vakoknak — korlátlan időre, díjtalanul, Finnországban többnyire úgy építik eleve a könyvtárakat, hogy a tolókocsisok is közlekedhessenek bennük. A hazai gyakorlat — mint már említettük — egyelőre szegényes, bőven van még tennivaló. Az Olvasó népért mozgalom III. kongresszusa ismét a közvélemény előtétbe állította az olvasást. Minden vonatkozására figyelnünk keli arra is, ami eddig eléggé árnyékban maradt, mert a teljes emberi élethez nem elég a munka- és a megélhetési lehetőségek megteremtése, a kulturális javakból is mindenkinek részesülnie kell. Ehhez szintén meg kell teremtenünk a lehetőségeket, sőt a lehetőség tudatára is mindenkit rí kell ébresztenünk. Győri LásrJS
