Somogyi Néplap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

4 Somogyi Néplap 1984. május 24., csütörtök Fiatalok a környezetért A veszélyes hulladék a vállalat gondja — Torontótól nem messze, egy kis kanadai faluiban jár­va lettem figyelmes artra, hogy az ott lakók és a hét­végi háztulajdonosok mi­előtt elhagyták a falut, zsá­kokba gyűjtötték a hulladé­kot — beszélt tapasztalatai­ról dr. Szabó Lajos, az OKTH dél-dunántúli fel­ügyelőségének igazgatója. — Elcsodálkoztam, miért gyűj­tik össze a szemeteit, amikor mindegyiküknek nagy földje van, elfér ott a szemét, el­áshatnák. A hulladékkal a községháza udvarára hajtot­tak, ott gyűjtötték konténe­rekbe. Két ember minden héten ezt a hulladékot a leg­primitívebb módszerrel vá­logatta és elégette. A hasz­nosítható anyagokat értéke­sítették, az ebből származó pénzből földművelő gépeket vásároltak, amelyeket kisebb térítés ellenében használha­tott a falu közössége. A kör­nyezetvédelem nagyon egy­szerű példája ez. És ná­lunk ... ? Az igazgató hallgatói KISZ-es fiatalok voltak, akik tegnap a VB KM klub­termében a fiata,! műszak i­A magyar tenger partján most már „élőiben” is „ol­vashatók” Andersen hattyú- meséi, akár a Rút kiskacsa, vagy a Vadihaitityúk. A múlt esztendőiben egy hattyúpár telepedett meg Balatonfüredien, a móló és a Marina-szél'ló által határolt területen. Ebben az időben Révfülöp térségében, is meg­jelent néhány mesés madár. — Örömmel tapasztaltuk — mondta Rosta Sándor, a Balatoni Intéző Bizottság fő­titkára —, hogy a füredi hattyúik a tél beköszönitével sem hagyták el helyüket. Az érdekes letelepedés után fo­lyamatosan figyelemmel kí­sértük a Balaton élővilágá­ban mutatkozó szokatlan je­lenséget. Az énekes hattyú a XVIII. században még hazánkban is fészkelt, ima csak alkalmi vendég. Az úgynevezett k;s hattyúk egyetlen példányát figyelték még eddig nálunk. A bütykös hattyú a XIX. század folyamán még köl­tött hazánk területén. Ma ak és közgazdászok megyei­városi konferenciáján vet­tek részit. A fiatal műszaki és gaz­dasági szakemberek elsőként tájékoztatót kaptak Bogó Jó­zseftől, a KISZ megyei tit­kárától, a KISZ környezet­védelmi feladatairól. A me­gyéi titkár kilindulópontként fölvázolta környezetünk je­lenlegi állapotát, s kiderült, hogy vizeink tíz százaléka tiszta, a többi sajnos szeny- nyezett. Felhívta a figyelmet arra, hogy például a Kapós fólyó a megyeszékhelytől Dombóvárig szinte elhalt. Beszélt az egészséges ivóvi­zet nélkülöző falvakról, a szennyvíztisztítás gondjairól. — A KISZ-szervezetek — mondta — eredményesen mozgósítsák tagjaikat a kör­nyezetvédelmi feladatok megoldására! A fórum azt szolgálta, hogy közben értelmezzék a KISZ KB 1984 februárjában ho­zott környezetvédelmi állás­foglalását. Az olyan jó pél­dákat, kezdeményezéseket kívánják továbbra is felka­rolni, mint a nyári könnye­már csak szórványos vonu­lása figyelhető meg. A szak- irodalom szerint gazdasági jelentőségük nincs, ám az egész világon védelem alatt állnák. Sajnos az elmúlt tél fo­lyamán az egyik füredi hattyú elpusztult, valószínű a hirtelen jégképződés örök foglyává vált. A másik, ma­gányosan maradt hattyú mellé a pécsi állatkertből kértek egy párt. A lúdalka­túak családjába tartozó nagy testű, hosszú nyakú, fehér hattyúikat (Cygnus) most már tudományos figyelem­mel, ornitológiái kísérletek céljából telepítették. — A szabadon bocsátás márciusban a Baillatanfüred— Csopak közötti csendes öböl­ben történt — folytatta Ros­ta Sándor. — Miután „lakó­helyet” választottak, hama­rosan fészket rakták, és a tojó jelenleg két tojást költ. Ez már a Balaton természe­tes rehabilitációjának része. Hazánkban Tatán, Moson­magyaróváron és Pécs mel­lett találhatóik bütykös haty­zetvédelmi tábor. A KISZ- es fiatalok tavaly a Balaton parti sávjában tisztították meg a vizet a hulladékok­tól. A KISZ megyei környe­zetvédelmi intézkedési ter­vének kidolgozásához dr.* Szabó Lajos is hozzájárult javaslataival. Az egyik fia­tal, nagyatádi mérnök kér­désére válaszolva elmondta, hogy az olajhulladékok visz- szanyérésének, illetve meg­semmisítésének kitűnő pél­dája éppen Kaposváron, a Volán telepén található. Hangsúlyozta, hogy az 1981- ben hozott minisztertanácsi rendelet értelmében a ve­szélyes hulladékok megsem­misítése nem az állam fel­adata, hanem azé a vállala­té, ahol a hulladék keletke­zik. A fiatal műszakiak és közgazdászok megyei konfe­renciája megállapította, hogy a KlSZ-esek munkahelyü­kön olyan egyszerű megol­dásokkal védjék a környe­zetet, a természetet, mint azt az említett példákban tet­ték. tyúk, melyeik nem alkotnak kolóniákat. Minden pár sa­ját territór'urnán belül él. Más hattyúkat nem tűrnek meg életterükön — még a felnőtt utódokat sem. — A tó saját hattyúállo­mányának kialakulását le­hetségesnek tartom —mond­ta a főtitkár. — Ennek meg­ismerése egyik célunk, ter­mészetesen erre a közeljö­vőben kikelő kis hattyúik ad­ják meg a választ. A tó vízminőségének foko­zatos javulása minden bi­zonnyal magával hozza a Balaton flórájának és fau­nájának természetes válto­zását, melynek alakulásába újabb telepítésekkel, mester­séges úton nem kívánnak be­avatkozni. A hattyúk első megjelenése is a természet törvényei szerint történt. Esetleges élszaporodásuknak csak örülhetünk, mert egy újabb idegenforgalmi látvá­nyosságon túl egyben a ter­mészet újjászületésének le­hetünk tanúi. Kőszegi Lajos A különböző országok közötti kapcsolatok sokszor rácáfolnak földrajzi elhe­lyezkedésükre : nemegyszer a tekintélyes távolság sem akadályozza meg a szoro­sabb együttműködést. Ez utóbbi esetre szolgál jó pél­dával hazánk és Mongólia: az államainkat elválasztó sok ezer kilométer ellenére baráti szálak fűznek össze bennünket, s történelmileg igen rövid idő alatt nagyot léptünk előre a politikai, gazdasági, kulturális és más területeken kiépíthető együttműködés gazdagítá­sában. Dinamikus fejlődés A viszonylag rövid idő hangsúlyozása nem túlzás, hiszen az első magyar— mongol együttműködési szerződést 1957-ben írták alá, kapcsolatrendszerünk intézményesítésének tehát alig negyedszázados múltja van. A fejlődés azonban an­nál dinamikusabb volt. A két ország közti árucsere- forgalom már az első tíz esztendőben hatszorosára emelkedett, s azóta is egyenletes ütemben növek­szik. A legutóbbi árucsere­forgalmi jegyzőkönyvet 1983 decemberében írták alá, s ez a kölcsönös áruszállítá­sok további bővítését irá­nyozza elő. A magyar ex­port fő tételeit könnyűipari élelmiszeripari berendezé­sek, orvosi és laboratóriumi műszerek, elektromos föl­szerelések és vegyipari ter­mékek teszik ki, mindemel­lett szállítunk különféle fo­gyasztási cikkeket és gyógy­szereket is. Behozatalunk­ban elsősorban nyersanya­gok, textilipari alapanyagok (gyapjú, szálas anyagok, kasmír, teveszőr stb.) szere­pelnek. A nyersbőr mellett nő a bőr- és textilruházati termékek aránya (bőrkabát, cipőfelsőrész), s ma már elegáns mongol férfipuló­verrel éppen úgy találkoz­hatunk a magyar boltokban, áruházakban, mint a mon­gol húskonzervekkel a kö­zértek pultjain. Gazdasági kapcsolataink nem merülnek ki e hagyo­mányos árucserével. Mongó­lia — 1962 óta a KGST tel­jes jogú tagjaként — mesz- szemenően számít a testvér­országok segítségére népgaz­dasága felzárkóztatásához. Az évek során a magyar vállalatok számos beruhá­zásban vettek részt. A legis­mertebb példák kétségkívül a szonginói biokombinát és a darihani húskombinát. A szonginói létesítmény 1973- ban magyar közreműködés­sel újult meg. Mongólia leg­fontosabb népgazdasági ága napjainkban is az állatte­nyésztés, ezért a gyár szere­pe az állategészségügy, az állatállomány megóvása, a járványok és fertőző beteg­ségek leküzdése terén ki­emelkedő. A magyar part­nercég, a Phylaxia segítsé­gével már önálló gyárt­mányfejlesztési kutatáso­kat is folytatnak, ellátják Mongólia piacát, s termé­keikből jut exportra is. Sőt, hiteltörlesztésként még Ma­gyarországra is szállítanak néhány gyártmányukból. Húskombinát, ruhagyár Mongólia második legna­gyobb városa, Darhan, ahol épp egy évtizede működik a magyar tervek alapján, ha­zai berendezésekkel fölsze­relt korszerű húsüzem. Se­gítséget nyújtottunk a szak­munkások oktatásában is. Mongol részről felmerült a létesítmények továbbfej­lesztésének igénye. A gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mányközi bizottság legutób­bi, februári ülésszakán meg­tárgyalták a kérdést, s in­tézkedéseket fogadtak el hatékonyságuk növeléséről, termékeik minőségének ja­vításáról. Megállapodás szü­letett arról is, hogy még az idén megkezdődnek az Ulán­bátort ruhagyár bővítésé­A magyar segítséggel fel­épült szonginói biológiai kombinát. A kombinátban 1983-ban hatféle oltóanyagot kísérleteztek ki a háziállatok betegségeinek megelőzésére nek és felújításának munká­latai. Ez az egyetlen üzem Mongóliában, amelyben készruhákat készítenek; épí­tését magyar szakemberek vezették, s azóta is a hely­színen dolgozik a Május 1. Ruhagyár néhány munka­társa. A rekonstrukció a tervek szerint 1987-ben fe­jeződik be, s eredménye­ként a központi gyáregység mostani termelése megdup­lázódik. (Jelenleg 80 féle modellt, évi mintegy 860 ezer darabot gyártanak.) Külön fejezet a vízügyi szakemberek és a geológu­sok munkája. Magyar víz­ügyi expedíciók nyújtottak segítséget Mongólia termál­vízkincsének és felszín alat­ti ivóvízkészletének feltárá­sához és hasznosításához. A másfél évtizedes program során több száz kutat fúr­tak. Az ásványi kincsek fel­kutatására, feltérképezésé­re szintén hosszú távú prog­ram készült. Itt is nyílhat lehetőség az előrelépésre: a mongol fél szeretné az együttműködést a föllelt ígéretes nyersanyag-lelőhe­lyek közös, kölcsönösen elő­nyös kiaknázására kiterjesz­teni. Magas szintű látogatások Rendezettek, magas szin­tűek politikai kapcsolataink. Azonosan ítéljük meg a vi­lágpolitikai kérdéseket, tá­mogatjuk Mongóliának az ázsiai béke és biztonság ér­dekében tett diplomáciai kezdemenyezéseit. A két ál­lam vezetői rendszeresen találkoznak egymással. 1978- ban Lázár György járt hi­vatalos, baráti látogatáson Mongóliában. 1981-ben ma­gyar párt- és kormánykül­döttség vett részt a Mongol Népi Forradalmi Párt 60 évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségeken. Sor került külügyminiszteri tár­gyalásokra is, két esztende­je pedig hazánk vendége volt Zsambin Batmönh, az MNFP PB tagja, a Mongol Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke. Losonczi Pál küszöbönálló látogatása ezt a sorozatot folytatja. Az Elnöki Tanács elnökének mostani Ulánbátort megbe­szélései várhatóan hozzájá­rulnak az országaink közti sokoldalú kapcsolatrend­szer kiszélesítéséhez, ör­vendetesen fejlődő kapcso­lataink továbbfejlesztéséhez. Szegő Gábor Lörincz L, László Jég hátán 93. — Hát... a fele­ségem m eg én ... A Zsóka. Addig amíg elvetette Na, nem etetett. magát feleségül, azért nem 'bántam meg. Ha kisebb lenne a szája, egé­szen tűrhető feleség lenne .belőle. De így sincs baj, ha naponta Ikiszellőztetem a fejem... Alig hallottam, mit mond. Akkor .már csak egyetlen nevet dobolt a szívem, olyan hangosan, hogy szinte bel eremegett a dobhártyám, és elnyomott minden kívülről jövő han­got: — Klára. Klára. Klára * * * Három nap múlva Klá­rával új albérletbe költöz­tem, a Soroksári útra. Ott folytattuk az életünket, ahol két évvel és néhány hónappal ezelőtt abbahagy­tuk. A múltról nem volt sok toeszélnivalónik. Klára el­vált a férjétől, és furcsa módon a férj kezdeménye­zésére. Csak később tudta meg, hogy odahaza fel­ajánlották néki a tanács- titkár hivatalát, ha elválik a Pesten „strabancoló” ku- lák-kunvátói. A régi, boldog sörözések ideje azonban nem tért vissza soha többé. Zsóka és Reakczy Jóska időnként felugrottak hozzánk egv- egy pohár sörre, vagy bor­ra, többnyire azonban ak­kor is veszekedtek. Zsóka állítólag számlálatlanul tartotta a szeretőket, míg szegény férjének más sem járt az eszében, minit a kis fodirászmühely, amely el­érhetetlen vágyként lebe­gett előtte. Alighanem sóikat változ­tunk mi is. Hogy bennem miben állt ez a változás. aligha tudnám megmonda­ni. Talán abban, hogy rit­kán mosolyogtam, és las­san, fokozatosan elvesztet­tem érdeklődésemet a vi­lág iránt. Ha nagy, fekete lefüggönyözött autók su­hantak el mellettünk, ami­kor munkatársaimmal ha: Zafelé tartottunk, s ők han­gos káromkodások 'köze­pette rázták utánuik az ök­lüket, fel sem emeltem a fejem. Mintha nem is e világon éltem volna. Klára is megcsendese­dett, pedig valójában nem is volt soha hangos. A múltról és a búcsúzásunk­ról alig ejtettünk- néhány szót: miért is kellett volna kimagytarázkodnunlk, ami­kor szavak nélkül is ér­tettük egymást. Reges-re­gen nem kellett már attól tartania, hogy derékba tö­röm miatta a pályámat. A Mélyépítő Vállalat segéd­munkásának a karrierjét nincs az az erő, amely ké­pes lenne kettétörni. Szerelmünk is lassúbb, érettebb és megfontoltabb lett. Tudtuk, hogy szüksé­günk van egymásra. Sze­rettük egymást csendes, mély és igaz szerelemmel. Az első napok bizony­talankodásai után testünk is egymásra talált. S meg­ismertük a kapkodó és tü­relmetlen szereleim után a nyugodt, egymásnak min­dent átadó, lassú szeretke­zések izét. Tudtam, hogy ha van Isten, éppen ne­kem teremtette Klárát. S nem tudtam eléggé hálás lenni neki, hogy sikerült kétszer is rátalálnom. 1956 nyarától kezdve érezhetően megváltozott a politikai légkör. Az újsá­gok tele voltak olyan cik­kekkel, amelyek korábban aligha jelenhettek volna meg. Gyűlést gyűlés kö­vetett : tiltakozott az ifjú­ság, a munkásság, a rend­őrség, a tűzoltóság; mint megvadult méhkas bozs- got-t az egész ország. /Emlékszem, talán ha két alkalommal vettem újságot szeptember folyamán. Egy­szer éppen a Sztálin-hídon mentem keresztül, s lépe- getés ködben futottam át a lapot. S amikor ugyanazo­kat a neveket találtam a hasábokon, mint korábban, összegyűrtem és a vízbe ha­jítottam. Ml közöm van nekem ehhez az egészhez? (Folytatjuk.) Magyar—mongol kapcsolatok n rr ni rr 11 ■ ■ rrI ■■ I r Bővülő egyuttmukodes Hattyúhonosítás a Balatonon Cygnus — mesés madár

Next

/
Oldalképek
Tartalom