Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-12 / 86. szám
Eleven — Amikor azt szeretnénk, hogy fokozódjék a pári- munlta mozgalmi jellege, mindig szembetaláljuk magunkat a túlszabályozottság - gal a tagfelvételtől a káder. kérdésekig, a sok kötelező napirendtől az írásos munka növekedéséig. Mennyire akadályozza ez az öntevékenység kibontakozását? KOVÁCS JÖZSEF: — A XII. kongresszus óta több határozat' született a pártmunka korszerűsítésére, s a mozgalmi jelleg erősebbé vált. Ennek ellenére még mindig több formális, bürokratikus elem terheli a pártmunkát, köztük a túlszabályozottság, a sok kötelező napi-rendi pont, a temérdek írásos munka. Igen fontos, hogy növekedjen a politikai szérvek önállósága Ha ugyanis mindent központilag szabályoznak, akkor elsikkad a sokszínűség, mely a gazdasági, a mozgalmi életben a körülmények különbözőségéből adódhat. Az öntevékenység kibontakozása miatt feltétlenül szükséges, hogy a pártszervek és -szervezetek előtt csak politikai döntést igénylő kérdések szerepeljenek, mert ehhez értenek a legjobban, s ebben bontakozhat ki igazán az öntevékenység. Ne gyűrjék maguk alá azokat a kérdéseket, amelyek más szervekre tartoznak. Fontosnak tartom, hogy csak a hatáskörükbe tartozókkal foglalkozzanak, mert ezzel együtt a felelősségük is növekszik. KIRÁLY GYÖRGY: — Ehhez szeretnék kapcsolódni a partenunka tervezésével kapcsolatban, A pártszervek valóban a politikai döntést igénylő kérdésekkel foglalkozzanak, azzal azonban érdemben. Ne vállalják át az állami, gazdasági, társadalmi szervek feladatait, ne dolgozzanak helyettük, mert ha ezt teszik, akkor mindennel foglalkoznak, s éppen a leglényegesebb csúszik ki a kezükből. A párt- demokrácia oldaláról úgy fogalmazhatnánk meg: ha a párttagság érzi, hogy érdemi kérdések kerülnek a taggyűlés elé, olyanok, amelyekben dönteniük kell, akkor nő a felelősségük, s arra ösztönzi őket, hogy állást foglaljanak. Ezáltal az egész pártszervezet tekintélye nő. Ezt igyekszünk Barcson és környékén kialakítani a tervezőmunkát javító kezdeményezésekkel. A tömegkapcsolatot fokozva, az éves munkát értékelve határozzuk meg a feladatokat. Mindenkivel, széles körben tanácskozunk. így sok tapaui- ta'.atot tudunk összegyűjteni. Ezek birtokában összehívjuk az úgynevezett nagy koordinációs értekezletet, s szétosztjuk: mi kerüljön a párt- testület, mi a KlSZ-bizott- ság vagy a népfront elé. Ha valami azt igényli, hogy több szerv foglalkozzon vele, akkor arra törekszünk, h_>gy mindenki a saját szempontjából tegye meg észrevételét, foglaljon állást. Ezzel megpróbáljuk kiküszöbölni a párhuzamosságokat. MÓLNAK PÁL: — Na gyón fontos, hogy ismerjük az adott terület legfontosabb politikai, gazdasági feladatait, és azokat úgy hangoljuk össze, hogy mindenki a maga területére fordít hassa figyelmet A párt nak at a szerepe, hogy ha gondok vannak, a megfelelő módszerekkel rájuk iráA ksngresstus határomig előírta a párt belső eletének, munkastílusának fejlesTtését, a pártmunka mozgalmi jellegének fokozását. Határozott föllépésre szólított a formalitások, a fölösleges párhuzamosságok, a hivatalnoki munkamódszer ellen. A pártmunka politikai-mozgalmi jellege a kimutatható fejlődés ellenére elmarad a követelményektől. E témáról vitatkoztak kerekasztal-beszélgetésünk résztvevői: Kovács József, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, Király György, a Barcsi Városi Pártbizottság első titkára, Molnár Pál, a vasút kaposvári pártbizottságának titkára, Gelicz József, a segesdi Új Élet Tsz párttitkára és Zádori János, a siófoki Köolajvezeték-épitö Vállalat 5. számú alapszervezetének titkára. Szerkesztőségünket Lajos Géza képviselte. politizálást zük a szakszervezetek pártnyítsa a figyelmet, és segítsen azok megoldásában. GELICZ JÁNOS: — A pár) programjában régóta szerepel a mozgalmi jelleg fokozása és a bürokratizmus elleni harc. Alapszervezetünk munkájában ez fontos helyet foglal el. A politikai munka föltételei változnak, más-más körülmények között végezzük. Minden alapszervezet felülvizsgálta a munkastílusát és -módszerét. Erről a témáról] azt állapítottuk meg, hogy időszerű és hasznos volna szóba hozni. Itt van például a túlszabályozottság. Nálunk is szóba került a kötelező napirendek aránya. 1981-ben sokszor az ötvan százalékot is elérte, s szinte kényszerpályára irányította a pártmunkát, csökkentette az önállóságot, s ezzel együtt a hatékonyságot is. Éppen azzal nem tudtunk foglalkozni, ami fontos volt. Áz utóbbi időben előreléptünk. csak egy vagy két kötelező napirendet határoznak meg. A munkamódszer tárgyalása előtt beszélgetéseitet folytattunk a párttagokkal. Nagyra értékelték, hogy közvetlenül elmondhatták személyes gondjaikat. Sok nehézség megoldódott akkor. Ez erősítette a pártihoz való kötődésüket. Ebből arra következtethetünk, hogy nagyobb szükség van az élő politizálásra, az elvtársi beszélgetésekre, és többet keli foglalkoznunk a személyes gondokkal is. ZÁDORI JÁNOS: — Régóta vagyok párttitkár, s az a véleményem: jó, ha az alapszervezetek — főleg a vállalatoknál — egy-egy gazdasági egységhez kötődnek. Ellenkező esetben rendezvény jellege van a taggyűlésnek, s azokat az embereket, akiket nem érint közvetlenül a téma., nem érdekli különösebben. Alapszervezetünk korábban nagy létszámú volt, ezért a mozgalmi munkát nem lehetett a követelményknék megfelelően végezni. Miután több kisebb létszámú alapszervezetet hoztak létre nálunk, javult a politikai munka, a párttagok nyíltabban kifejtik a véleményűiket. — A legtöbb helyen még mindig „másolják” a határozatokat. Ez gátolja a helyi sajátosságok alkotó számbavételét, eltereli a figyelmet a valódi feladatokról. Hogyan ______változtathatunk ■ zen? MOLNÁR PÁL: — A leg itöbbi városi titkári értekezleten az volt az állásfoglalás . a. oviikoi naiyrr<MMir«i fciuirányítasat, a partepitést, minden alapszervezet, párt- bizottság a saját területére alkalmazva foglalkozzon velük. Az érdemi kérdések megítélésékor ott kerüljenek szóba az eredmények, a gondok, ahol azokat a legjobban ismerik, ott törjék a fejüket a megoldáson. így elkerülhetők az átfedések, senki se avatkozik a mások tevékenységébe. KOVÁCS JÖZSEF: — Találó a megfogalmazás, hogy sok helyen „másolják” a határozatokat. Többször kellene alkalmazni azt a módszert, hogy a határozatokat közvetlenül kapják meg egészen az alapszevvezetekig. A városi, a közbeeső pártbizottságok ne kezdjék újra a feldolgozást. Ha a határozatban foglaltak érvényesek rájuk, akkor csak ismertessék, hogy a párttagságnak legyen képe a felsőbb pártszervek álláspontjáról, s tudja azt végrehajtani. Az alapszervezeték csak tömör, rövid határozatot fogalmazzanak, s az legyen benne, ami sajátos, helyi feladatuk. Ezzel megkímélhetjük pártmunkásainkat a rengeteg jelentésírástól, s az érdemi munkára összpontosíthatják a figyelmét. Jó volna a határozattervezetről szélesebb körben - véleményt kérni. Alkalmaztuk e módszert például a pártdemokrácia, a közgondolkodás témájában. Akkor töltjük be jól a szerepünket, ha a pártszervek tisztán látják a feladatokat, s a megoldásra javaslatot is tesznek. Jobb, ha megragadjuk a lényeget, ha sok helyett csak három feladatot jelölünk: ki, s azzal foglalkozunk. KIRÁLY GYÖRGY: — Abban kell segítenünk az alapszervezeteknek, hogyan kezdjenek munkához. A szakszervezet pártirányításával kapcsolatos határozatunkban éppen ezért próbáltuk megfogalmazni a módszereket. a formákat. Ahhoz adjunk helyszíni útmutatást, hogy az alapszervezet ki tudja emelni a számára fontos három témát a határozat alapján. ZÁDORI JÁNOS: - — Egy alapszervezet munkájának minősítésekor szerintem nem az a döntő, hogy hány határozatot hozott. A fő tevékenységet egyébként a munkaprogramban rögzíti. Előtte átnézzük az érvényben levő párthatározatokat, s azokból felhasználunk témákat. Az év közben érkező kötelező feladatok megoldására azonban elég idői kellene adni. például egy határozat feldolgozására. Az alapszervezeti kommunisták dolgozó emberek, nem lehet őket határozatgyártás- sál terhelni. Egy alapszervezetet az minősít, hogyan látja el politikai ellenőrző munkáját, hogyan tudja érvényesíteni a párt politikáját. GELICZ JÁNOS; — Ha megjelenik egy központi határozat. azt a megyei pártbizottság Somogyra alkalmazza, aztán a városi pártbizottság magára és a város- környékre, majd következnek a közbeeső pártbizottságok. Az alapszervezetne!: ezután a helyi viszonyokra pontosan alkalmazva kel! meghatároznia feladatát, ügyelve arra. hogy ne sértse meg a gazdasági egység, a tömegszervezetek és -mozgalmak önállóságát. Nem kellene mindenáron háromnégy oldalas határozatokat „kiizzasztani” az alapszervezetekből. — Á párttagok vélemény- alkotása akkor bontakozhat ki, ha erre megvan a lehetőség. Visszaveti a kezdemé- nyezőkészséget, ha a taggyűlések formálisak, értekéziét jellegűek, s a pártta- gok jelzéseire nem figyelnek eléggé. GELICZ JÁNOS: — Fontos. hogy az alapszervezet megfelelő létszámú legyen. Teimélószövetlkezetünké hatvantagú. Nehéz mindenki érdeklődésének megfelelő napirendet tervezni, hiszen az emberek' öt településen élnek, tizenhat munkahelyen dolgoznak. Amikor kezdtem, huszonnégy tagú volt az alapszervezet. A túlzott létszám visszahúzóan hat a véleménynyilvánításra, az aktivitásra. ZÁDORI JÁNOS: — Alátámasztom a fentieket. Szerintem 25-30 tagnál ne legyen több egy alapszervezetben, mert akkor már nagyon kicsi a hozzászólási arány. Nálunk most húszra csökkent a létszám, s szinte, mindenki elmondja véleményét a taggyűlésen. Sok gondot okozott, egy időben, hogy a gazdasági vezetők az elején szóltak hozzá, s ezzel befejeződött minden. Az alacsonyabb képzettségűek nem fognak véleményt nyilvánítani, ha előttük -a képzettebb. nagyobb műveltségű gazdasági vezető szinte összefoglalja a témát. KIRÁLY GYÖRGY: — Minden kommunistának van véleménye. Az igazi vitát be keli vinni a pártfórumokra, a taggyűlésekre, ott fejtsék ki, ütköztessék a véleményeket, ne az utcán, a folyosón. A munkát nyitottabbá kell tenni, a környezet is jobban ismerje, miben döntöttek. Ez jó hatású, s ezzel a mozgalmi jelleget is fokozzuk. Nem jó, ha „felolvasnak a taggyűlésen. az előterjesztelek legyenek kötetlenebbek, közvetlenebbek. Olyan légkört keli teremteni, hogy az a különböző nézetek, vélemények kifejtésére ösztönözzön. A bírálátban-önbírálat- ban szintén bátrabbaknak kellene lennünk. Ne a személyt, hanem a hibát bírálják. Abból kiindulva, hogy a párttagok egyenrangúak, jobban serkenteni kell a párttagságot, hogy a légkör, a gondolkodás ilyen irányba fejlődjön. A taggyűlés az alapszervezet legmagasabb fóruma, ezért növelni kell a rangját. MOLNÁR PÁL: — A taggyűlés sikerét illetően fontos, hogy miként készíti elő a vezetőség. Amikor a beszámoló taggyűlésekre készülnek, akkor lényegesen jobb az aktivitás. Fontos a kötetlenség, a kapcsolatteremtés a tagsággal. A jelzésekre oda kell figyelni. Ha nem tudunk választ adni, akkor vissza kell térni rá, mert az a tagság megbecsülését jelenti, egyébként is kötelezettség. A vasútnál félévenként vannak termelési tanácskozások, taggyűlések viszont kéthavonta. Ha fontos a téma, nem várnak, elmondják ott. Ilyenkor nem szabad senkit sem leinteni, hogy ez nem oda tartozik. Ügy döntöttünk, hogy a dolgozót írásban értesítik, vagy ha nagyobb közösséget érint a kérdés, akkor a választ. kiteszik a faliújságra. KOVÁCS JÓZSEF: — A párttagok jelzésükkel, véleményükkel részt vesznek a politika alakításában. Ha erre nem figyelnek oda, akkor a párttagok joga, a partdemokrácia szenved csorbát. A válaszadás minden vezetőség kötelessége. Ha azon a taggyűlésen nem tud válaszolni, akkor a következő alkalommal tegye meg. A taggyűlés formai vonásairól szólva legfontosabbnak azt tartom, hogy a napirendek valós problémákat érintsenek. Az előterjesztő nem mindig a titkár vagy valamelyik vezetőségi tag legyen, hanem a témát jó! ismeró pártcsoportbizalmi vagy párttag. Lehet cserélni a taggyűlés elnökeit, és nincs szükség nagy létszámú elnökségre. A hivatalnokos- kodás helyett közvetlenebb hangulatot kell teremteni. Ha odafigyelünk a kommunisták jelzéseire, ha oldjuk a merevséget, akkor a formális jelleget vissza tudjuk szorítani. Jó példa erre a fórum, a kötetlen napirendi taggyűlés. — A munkahelyeken ren- geteg értekezlet, megbeszélés, tanácskozás veszi el a párttagok. különösen a tisztségviselők idejét és energiáját, Sokszor túlbeszélik a té- mát. Van, aki hatszor-het- szer végighallgatja ugyanazt, s az ismétlések közöm- bőssé teszik. KIRÁLY GYÖRGY: — Ugyanarról másként kell tárgyalni a párttitkárokkal, az orvosokkal, az agrármérnökökkel, a műszakiakkal, mert más a gondolkodásuk, a felkészültségük, a feladatuk. Ha megpróbálunk különbséget tenni, akkor ez előrevihet bennünket. Az összevont párttitkári értekezletek szakosodása a jövő útja. Meg kell találni annak lehetőségét, hogy a jelenlevők kifejthessék véleményüket. Ha például nyitva hagyunk egy-két kérdést, hogy ott tisztázzuk, akkor biztosan többen mondanak véleményt, mint most. A legfontosabb: csak akkor hívjunk össze értekezletet, ha az valóban szükséges. GELICZ JÁNOS: — Akadályozó tényezőnek tartom a rendezvényközpontúságpt. Vannak, akik az egész politikai munkájukat abban látják, hogy részt vesznek 9 vezetőség ülésén, a taggyűléseken. Ugyanakkor elmarad az aktív politikai tevékenység. KOVÁCS JÓZSEF: — Atkos betegség, ha van egy határozat, feladat, a'kkor hívjunk össze egy értekezletet. Szükség van rá, ha a lényeget ragadja meg és mozgósít. Az a gond, hogy az értekezlettel befejezettnek nyilván.t- juk tevékenységünket. Nem csodálom, hogy aki többször részt vesz egy ugyanolyah témájú értekezleten, végűi már unja az egészet és közömbössé válik. Ha az aprómunkára fordítanánk a figyelmet, akkor jobban végrehajthatnánk a határozatokat. ZÁDORI JÁNOS: — Onnan is meg lehetne közelíteni a témát, hogy egy kommunistának mi és mennyi a megbízatása. Lehet, hogy a tisztsége folytán „hivatalból” több értekezletet hallgat végig. Tapasztalatból tudom, ha valaki először hévvel elmondja a véleményét, az ötödik, hatodik alkalommal már fásult; nem ugyanazt és nem ugyanúgy mondja el. Azt tartanám szerencsésnek, ha minden kommunista csak egy felelős megbízatást vállalna. Még így sem kerülhe-í ti el, hogy ne vegyen reszt kétszer-háromszor is ugyanannak a témának a tárgyalásán. Végtére is milyen álláspontra juthattunk e beszélgetés kapcsán? Arra, hogy a párt belső életének formalizmustól mentes alakításával együtt egyre — és újra — közelebb kell kerülnünk a parton kívüli, tömegekhez. A kommunisták feladata, önként vállalt kötelessége a politika nyíltszíni képviselete, terjesztése és elfogadtatása. Ez pedig nem csak a taggyűlések vagy a különböző partrendezvények, hanem minden kommunista szamara kőtelező napi feladat.
