Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
I Alföldi tanya. Bényi László festménye. Váltótársak Integrált közművelődési intézmények Helyzetkép, jövő akkor az i-ntézrné-nyegyüttes képes az elképzelt koncepÚj könyvek ; íjjiiő 'András kétségtelenül a magyar nyelvterület egyik legnagyobb éld prózaírója. Az. Anyám könnyű álmot ígér óta minden írására, gondolati rezdülésére az olvasók legszélesebb rétege figyel oda. A Mezőség adta őt a magyar irodalomnak, az a kis falu, ahal Kemény Zsig- rriomd utolsó éveit élte. Gyönyörűségesen szép erdélyi nyelvében örömmel mártózik meg az olvasó, s érti a mai magyarság sorsáért aggódó, még nem allkuvó közéleti embert, aki a kisebbségi sorsból emelt fővel tekint reánk. A Szépirodalmi Kiadó a Nagyenyedi fügevirág és az Évek :— hazajáró lelkek című nagy sikerű müveiből válogatott esszéit, úti tűnődéseit, emlékezéseit adja közre Az Idő maiikéban címmel. Hervay Gizella is Erdély szülötte. A hitves, a gyermek tragikus elvesztése után próbált új létet teremteni nálunk, Magyarországon. Nem sikerült. Áthozta és odahagyta sorsát, a nem fe- lejt.hetót. Hervay Gizella Lódeokabát Kelet-Eu-rópa szegén című döbbenetes erejű verseskötete posztumusz kötet, megjelenését a szerző mér nem érte meg — megölte öt a banat, a fájdalom. A kötet minden sora a mélységes gyászé és fájdalomé, sorai fagyos, kietlen s vigasztalan hidegen' kopognak; nincs feloldozás semmiben. A kötet utolsó ciklusa, a Gyalogzsoitár a magyar költészet legszebb darabjai kö- aé tartozik. Méliusz Józsefnek, a romániai magyar irodalom nagy öregjének legutóbb a Szépirodalmi Kiadónál jelent . meg a kalandos sorsú Város a ködben című regénye — több mint 40 évi há- nyód tatas, visszautasítás után. A bukaresti Kriterion Könyvkiadó a múlt év végén adta közre a - Horace Cockery-múzeum — Horace Cockery darabokra tört elégiája című könyvét. Méliusz, a travesztia, a szatirikus át- köités mestere Horace Cockery .személéyben találja meg akt az alakot, akinek sorsában a XX. századi köl- t.ósors értelmezése és magyarázata lehetségessé válik. Apáti Miklós , Száraz, meleg nyár volt, de Skurcék kertjéből dúsan, orrig érő felleg-pamacsotk- ban szállt ki az utcára a begónia, az estike és a kukacvirág illata. Skurc János erős veit, bírta a munkát a gyárban is, a kertben is. Bár a kert nem az övé volt, 1946 ban költöztek ebbe a nagyudvaros, négylakásos házba, a bérlők többsége ugyanolyan melós volt, mint Skurc János. Már két éve laktak itt. Az asszony is, születet* Tar Mária, ugyanabban a gyárban dolgozott, mint Skurc János. Tar Mária villamossal járt dolgozni, Skurc János naponta, akár délelőttös, akár dé'utános volt, gyalog tette meg a nyolc villamosrneaáliónyi utat. A kert a háztulajdonosé volt, de ő nem ebben a házban lakott, így a lakók magukénak érezhették a kertet, az udvart, gyerekeik szabadon játszhattak a tágas térségen. Hogyan és miért, sohase derült ki, de tény; ez a ház valahogy elkerülte az államosítást. Skurcék négyéves, sovány fia nem járt óvodába, ezért ha Skurc délelőttös vo-lit, Skurcné déutános műszakot vállalt, így a gyereket segítség nélkül is el tudták látni. Skurc Janikának igazán jó dolga volt. Hol apjával, hal anyjával töltötte a napokat, de szükség szerint vigyázlak rá a ház asszonyai is, a két Ilonka, meg Wittich mama. Délben, mikori« Skurc mái- készülődött, hogy fiával együtt elinduljon a gyárba, váratlanul megérkezett Skurcné: — Azt üzenj a művezető, hogy nem keld bemenned. Skurc megtorpant, rutinos mozdulatai, melyek a mindennapi készülődést irányították, megálltak, szinte ösz- szetörtek. A magas, nyílit arcú férfi meggörnyedt, hunyorgott a fényben. — De miért? — Mert nem kell. Az Öcs- kös gépével baleset történt. — Mi? — Levitte az Öcskös karját a gép. Skurc János elsápadt. Az Öcskös fiatalabb volt nála több mint tíz évvel, ő vitte be a gyárba, az idősebb testvér jogán. Esküvő előtt nyi Eva a gyűrűs menyasz- szonya volt. — Éva tudja? — Kitől tudná? A szép menyasszony? — És az öcskös? Vele mi van? — Elvitte a mentő. — Leállt a gyár? — Miért állt volna le? Csak neked nem keH bemenni. — De én vagyok a váltótársa. — A művezető azt mondta, hogy nem kell. Hogy mondjam meg, hogy nem kell. Hogy ő nem vadember. — Itt a gyerek. Én megyek. Már őz; •ecsomago’l- tam. És tempós lépteivel elindult a gyár felé. Abonyi Éva járt az eszében. Szegényke! Most lehet egy nyomoréknak a felesége. \'r.p,y megússza az Qcsütős? A kár.toiósép nem olyan veszélyes, a szegecsek közül is kihúzhatja az ujját, aki ügyes. És Öcskös nem ügyetlen. Igaz. most szerelmes Évába. „De hát én is szerelmes vagyok bele!” Mint villámcsapás, vágott bele a fölismerés. „De én mégis tudtom vigyázni magamra , .. Jött egy villamos, erősen kilépett, már épp lecsöngették, mikor föllépett a legelső peronra. „Nincs is pénz nálam.” A kalauzt szerencsére ismerte valamelyik kocsmából. „Ugyan, Jani, ne bolondozz nekem ...” — mondta, és Skurc János jóval váltás előtt beért a gyárba. Nagyobb csöndre számított. Azt hitte, hogy csöndben lapulnak a gépek, a műhely, hogy leállt az egész gyár. „Talán nem is olyan súlyos. . . csak az asszony fújta föl... ” A műhelyajtót erős mozdulattal lökte be. Ott végre az a komoly csend fogadta, Fred Sparks Azt mondjak, hogy Paul Gettytől, a hires pénzmágnástól megkérdezték, marad-e egymilliárd dollárja . az apró költségekre, ha üzleti tevékenységét teljesen megszünteti, így válaszolt: — Ügy vélem, igen; bár manapság egymilliárdért a felét sem lehet vásárolni annak, amennyit azelőtt lehetett. Engem bizony sohasem aggasztottak különösen az azzal összefüggő gondok, hogy mit lehet venni egymilliárdért. Nemrég azonban eléggé tisztességes honoráriumot Itaptam a könyvemért Reggel felhívott telefonon a barátom: — Mit szándékozol tenni a pénzzel? — Egyet-mást vennem kell. a többit pedig a bankba teszem. — Bankba? Megőrültél! A pénzt be kell fektetni. — De mibe? — Hát például United Necty részvényeket kell vásárolni. — De miért legyek bízó- nyos abban, hogy éppen a Necty árfolyama emelke ük majd? — Ezt a legutolsó tökfilkó is tudja. Kérdezd meg bár- kilói! amire egész útón készült, amire vált. Most mégis belehasított ez a némaság. Mindenki őt nézte. Szirtes művezető jött elébe, köszönt, és csak annyit mondott: Jani, menj haza! — Az Öcskössel mi van? — Levitte a gép a jobb karját, tövig ... Elvitték a mentők. A gépetek is csupa vér... Nem neked való ez. Menj haza! — Majd én letakarítom a gépet. Úgyis nekem kell melózni rajta. Csak ennyit mondott, és a már odahordott kapcanagyságú, barna vattadarabok- k'V, rongyokkal törölgetni kezdte a gépet. Éva járt az eszében. Most megtehetné, hogy . . . hiszen nem lehet elvárni senkitől, hogy egy rokkanttal éljen • • • egy egész életen át. Elválhatna, és elvehetne Évát Az Öcskös se haragudna. Éva szereti őt, és meg is értené. Nem hinné azt, hogy . . . Mert férfibe- csüiet a-z is, hogy ...” Ahogy a leállított gépet a hengerek közé hajolva tisztogatta a vértől, a mocsoktól, egyszercsaik valami fényeset pillantott meg, a gép alatt, a padlón. Az Öcskös ujja volt, rajta a karikagyűrű. Az arany átragyogott a véren is. Skurc János föl akarta emelni a véres ujjesonkot, de elájult. Ezen a munkások nem is csodálkoztak különösebben. De Skurc János nem a vértől vagy a csonknrtaradék ujjtóil ájult el. Hanem azért, mert Szirtestől is tudta, hogy az öcskös a jobb kezét veszítette el. S ha a gyűrűt már a jobbján viselte, akkor az olyan, mintha Éva és az öcskös házasok lettek volna.. ., akkor már késő, Elszégyelltem magam, és barátom elkísért tőzsdeügynökének irodájába. Amikor megpillantottam a képernyőt a gyorsan ugráló számokkal, meghallottam a telexgép sebes kopogását, váratlanul felébredt az egész életemben lelkem mélyén szunnyadó játékos. Négyszáz Necty-rész- vényt vettem, darabonként 35 dollárért. Néhány nap múlva felhívott a barátom, és úgy ordította a kagylóba, hogy úgy rémlett, telefon nélkül is hallanám: — Nyisd ki az újságot! A Necty IP ponttal emelkedett, és most 45 dollár az árfolyama! — Remek! Azonnal telefonálok, hogy adják el a részvényeimet. — Örült! Hülye! Könyör- gök, ne csinálj ostobaságot! Hiszen legalább százig emelkedik az árfolyamúik! Barátomnak igaza volt. A Necty úgy emelkedett, mint a kelesztett tészta, s örömöt okozott a szívemnek. Amikor a részvények elérték a 65 dolláros szintet, pénzt vettem kölcsön, drága brosst ajándékoztam tőzsdeügynököm fiatal feleségének, és életemben előszőx divatos szabónál varrattam öiUSayt. A közművelődési intézmények integrálásának gondolata a hatvanas évek" végén indult hódító útjára. Előbb a külföldi tapasztalatok alapján szűkebb szakmai körök népszerűsítették a közművelődés különböző intézményed összevonásának előnyeit. A hetvenes évek elején hivatalosan is megfogalmazták a gondolatot: „Integrált működésű komplex intézményként az alapellátást nyújtó községben vagy városok lakókörzeteiben az ilyen komplex intézmény a körzet egyetlen művelődési intézményeként meg vaué« ltja a legfontosabb közoktatási és közművelődési feladatokat.” A hetvenes évek végétől egyre több integrált intézmény jött létre az országban, s 1981-ben részletes jogi szabályozás jelent meg. Az országban jelenleg — körülbelül 150 integrált intézmény van. Egy Békés megyei felmérés alapján összegezzük a ta pásztóiatokat. Az intézmények integrálása elsősorban a szervezeti keretek megváltozásában jelentkezett. A tárgyi feltételek nem változtak. Ugyanúgy külön működik a könyvtár, a művelődési há2, az iskola, az óvoda, a mozi, mint eddig. Korábban a helyi tanácsokhoz tartoztak, most a közös igazgató a felelős vezető. A gazálikodás- ban a legtöbb helyen lényeges változás történt: önálló csoport végzi a pénzügyi tevékenységet. Szervezeti szempontból rendkívül heterogén a kép — ezt a tarkaságot nem indokolhatja az sem, hogy településenként az integrációba bevont intézmények köre is változó. A komplex intézmények létrejöttét a helyi tanácsok kezdeményezték úgy, hogy legtöbbször nem konzultáltak a szakmai, módszertani irányító központokkal (a megyei művelődési központtal, a megyei könyvtárral) az összevonásról. Az új intézmények vezetői az iskolák igazgatói. (Egy-két kivétel van: ahol az integrációban nem szerepel az iskola.) A komplex intézmények több helyütt nem rendelkeznek egységes működési szabályzattal, munkatervvel, a helyi viszonyokat figyelembe véve közművelődési koncepcióval. Mindehhez nagyon sok fettételnek leéli egybeesnie. A közös igazgató személye perdöntő: ha ismeri települését, a közművelődés gondjait, szerepe, tevékenysége meghatározóvá lehet. Ha képes átfogni és átlátni a Olcsó bor helyett a skót whiskyre tértem át. — A Necty 69-ig emelkedett, azután pedig egyetlen nap alatt 67-re zuhant visz- sza. — Mi történt? — kérdeztem az ügynökömtől, s igyekeztem nem figyelni arra, hogy a szívem furcsán ki-ki- hagy. — Apró technikai manőver. Konszolidálás! Csak tartson ki, bármi történjék is. A konszolidálás szó kissé megnyugtatott, bár a Necty úgy ingadozott, mint a részeg, és mindenáron igyekezett lezuhanni. A napokban kávéházban ebédeltem. Salátát, borjúbélszínt, fagylaltot és kávét rendeltem. A venuégek kényelmére nagy televízió is volt a helyiségben, es a képernyőn épp a torsáéi árfolyamok számai jelentek meg. Kiderült, hogy a Necty árfolyama 12 dollárra csekként — és én lemondtam a salátáról. További néhány perc múlva új ár jelent meg: még 9 dollárral kisebb. Fagylalt és kávé helyett egy pohár közönséges vizet és aszpirint rendeltem, mivel a pincérrel való viíatkociót megvalósítani: a köz- művelődés magasabb színvonalú lesz. Az összevont gazdálkodás a költségve.és átcsoportosítását is lehetővé teszi. Olyan községekben is létrehoztak integrációt, ahol a személyi, tárgyi feltételek ezt nem indokolták. A komplex '’intézmények új vezetői (az iskolaigazgatók) kellő felkészítés, felkészülés nélkül csöppentek bele az új szerepkörbe. Munkájúk megsokszorozódott, s szemleletük sem változhatott meg egyik napról a másikra: az integrációba bevont intézmények elsősorban az iskolai nevelés, az oktatás kiszolgálóivá váltok. Kérdéssé vált a művelődési házak és könyvtárak eddigi szakfelügyeleti rénüsze- re. A két megyei központ (megyei könyvtár, megyei művelődési központ) módszertani munkájának hatékonysága szükségsze üen csökkent, hiszen az integrációba bevont könyvtárak, művelődési házak első-torban a komplex intézménynek vannak alárendelve, így az ölteni köve:e-mény,.end- szernek tesznek eteget. A tagintézmények vezetá.mk felelőssége is csökkent, s ez a szakmai munka rovására mehet. A közös gazdát kodásnak hátrányai is vannak: a tagintézmények nem látják napra készen pénzügyi helyzetüket. Ez a legnagyobb gondot a művelődési házakban okozza, szükségszerűen az ő gazdálkodásuk a leg- mobilis-abb. Az integrált intézmények létjogosultságát vitatni ma már nem érdemes. Egyelőre azonban nagyon sok a tisz- tázatlan kérdés. A Békés megyei tanács a módszertani munkacsoportjában az integrációban érintett intézmények felügyeleti szerveinek képviselői kaptak1’ helyet. Feladatuk a már meglévő intézmények tartalmi munkájának segkése. Szempontokat dolgozna'-, ki az intézmények részére egységes munkaterv késsé'-.égéhez, További tervet állítarjak össze az integrációban tevékenykedőik folyamatos képzésére, Kidolgozzák az egységes szakfelügyelet szempontjait. Gyors eredményekre ugyan nem számíthatunk, de hosszas, kitartó munkával mindenképpen elérhető a szemlélstváitoztatás, a tartalmi munka javulása az integrált intézményekben. zás közben a Necty megint 7 dollárral esett. A tőzsdeügynök irodája zsúfolásig tele volt. Sok tucat ismeretlen ember ordított egymásra. így hölgy a szemére szorította a zsebkendőjét, és szipogva siránkozott: — Tudom, hogy a Necty- vel minden rendben lesz, de nekem egyetlen árva centem sincs, tönkrementem ... A Necty-részvény árfolyama 10 dollár volt. — Semmi pánik, a napokban minden rendbe jön — vigasztalt bennünket a tőzsdeügynök, én azonban az összes részvényemet odaadtam, egyenként 10 dollárért, és az orvoshoz ballagtam. — Minden rendben, ön úgy néz ki, mint egy ezerdolláros — igyekezett megvigasztalni az öreg orvos. Eszembe jutott, hogy ugyanezt mondta, amikor tizenöt évvel ezelőtt, súlyos tüdőgyulladás után kerestem föl. Azóta azonban ezer dollárért ötször kevesebbet lehet vásárolni. Tehát — számítottam ki gondolatban — én csak úgy nézek ki, mint kétszát dollár. És eszméletlenül rogytam össze. Fordította: Gáliért György álilit az Öcskös, a szép AboKállai Mihály lűzzománcliépc meg-növekedetit feladatokat, Pénzes Fcrcne Amikor a tőzsdén játszottam
