Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

ERÁCIÓ DZ IFJÚSÁGRÓL Tizenhat szál virág nélkül neveltük fel a kis­lányt. Ha hazajön az isko­lából, mindig mondjuk ne­ki: kislányom, első a tanu­lás. Nos, ez meg is látszik Ágota munkáján. Az idén megnyerte az iskola tanul­mányi versenyét. Kitűnő ta­nuló. Szereti Pusztakovácsit. S mert készül a férjhezme- nósre, nemrég megvette a kelengyét, a bútort. A nyá­ron, a búcsúban találkozott egy nelki való fiúval. S any- nyi, de annyi barátnője van! S milyen sokat lehet nevetni! Legutóbb például azon: a kutyát kellett segít­ségül hívnia ahhoz, hogy ki mehessen a baromfiudvar­ba, mert a kakas különben megcsípdeste volna ... Kislány és nagylány egy­szerre. Gyerek és felnőtt. Eljegyzésére tizenhat szál fehér szegfűt kapott — merthogy ennyi idős. Nem gondolkozik ilyesmin: bol­dog-e vagy sem. Amit csi­nál, az természetes, kedves és egyszerű. Klie Ágnes A KISZ 27 évvel ezelőtt bontott zászlót, óm az ifjú­ság: mozgalom ennél sokkal régebbi. A felszabadulás utáni évek’: :n Magyarorszá­gon egymás után jöttek lét­re a különböző ifjúsági ré­tegszervezetek, melyékről ma már kevés szó esik. Ezt a múltat alig ismerik a fia­talok. pedig a mai mozga­lom megalapozója volt. A régi nem mindig elavult — ez derült ki abból a beszél­getésből is, melyet az egy­kori és a mai ifjúsági szö­vetség két-két képviselőjé­vel folytattunk. A múltbeli módszerekből, tapasztalatok­ból ma is tanulhatunk. Bogó László ma a Teszöv titkára. 1949-ben került elő­ször kapcsolatba a mozgal­mi munkával, akkor lett tagja a SZIT-nek (Szakszer­vezeti Ifjúmunkás- ás Ta- noncmozgalom). Egy év múlva tízhetes MINSZ-(Ma- gyar Ifjúság Népi Szövetsé­ge);.-.kólára küldték, ez hiva­tott előkészíteni a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) létrejöttét. — Részt vettem a DISZ szervezésében Mohácson; kerékpárral jártunk a külte­rületekre. Majd Dur.apente- lére kerültem, a városi b;- zottság titkára lettem; mel­lette természetesen dolgoz­tam, fizikai munkát végez­tem. 1951-ben függetlenítet­tek mint a gyárépítők DISZ-bizoítságának titkárát. Később Komlón voltam szervezőtitkár, 1957-ben oe- dig már Somogy megyében dolgoztam megyei KISZ-tit- kárként. Somogyi József a megyei tanács pártbizottságának tit­kár#, A háború éveiben sza­badult a kőműves szakmá­ban. — Apám megjósolta, de már nem érte meg a föld­reformot. a fia azonban a földigénylő bizottság elnöke lett. A nemzeti bizottságok megalakulása után azok munkájában is részt vet­tem, maid létrejött az EPOSZ (Egyesült Parasztif­júság Országos Szövetsége). melynek titkára lettem. Nappal dolgoztunk, késő es­te szerveztünk. 1950-ben a tanácsok megalakulásakor pedig odahívtak dolgozni, s két évvel később már a me­gyei tanács osztályvezetője voltam. — A mai KISZ-esektől gyakran hallhatjuk, hogy nehéz az új tagok toborzása, kevés a munkahelyeken a húsz év körüli KISZ-es. Ho­gyan ment a szervezés a hőskorban? Bogó László: — Jelentős különbség volt az egykori és a mártani ifjúsági mozga­lom között. A háború után kis létszámú rétegszerveze­tek voltak. A DISZ volt az első egységes szövetség, mely a Magyar Dolgozók Pártja vezetése alatt műkö­dött. Akik magukénak érez­ték a párt politikáját, cél­jait, azokat nem kellett agi­tálni, örömmel jöttek. Vala­hová mindenki tartozni akart. A lányokat és a fiatal házasokat akkor is nehéz volt bevonni a mozgalmi munkába. Somogyi József: — Nem volt erőltetett a szervezés; ha lejött a faluba egy kikül­dött, először csak ketten- hárman ültünk le vele be­szélgetni, aztán már a töb­biek is kíváncsiskodtak. Nem voltak taggyűlések, ak­cióprogramok, mégis remek dolgokat csináltunk. Kapos- homokon, a falumban példá­ul egy parkot építettünk, a templom előtt pénz nélkül, nagy lelkesedéssel, s ott ün­nepeltük március 15-ét. Sen­ki nem mondta, hogy ezt kell csinálni; rendkívül erős volt az összetartó erő. — Mi volt az, ami így összefogta a fiatalokat? Bogó László: — Más volt a társadalom igénye. Nem szabad elfelejteni, hogy nem volt még rádió, tévé, az es­ténkénti találkozásra, szóra­kozásra az olvasókörök, szín,játszócsoportok, dalárdák adtak lehetőséget. Húsz-har­minc kilométerre is elmen­tünk lovas kocsival, hogy sakkozhassunk. Ma a tévé fogva tartja az embereket. Somogyi József: — Ami­kor Erdei Ferenc belügymi­niszter a megyeszékhelyen előadást tartott, gyalog jöt­tünk be, mert érdekelt ben­nünket. Ma már, azt hiszem, nem lennének képesek ilyes­mire a fiatalok, de nincs is szükség rá. Abban az idő­ben ez nekünk természetes volt. Kis Juhász Zoltán az if­jabb nemzedék képviselője, a SÁÉV-nál dolgozik. — Ma nagyon nehéz egy­egy összejövetelt megszer­vezni — mondja —; sok a vidéki fiatal, buszhoz, vo­nathoz vannak kötve. Ta­valy 45-on voltunk az alap­szervezetben, ma csak 28— 30-an. Jobb is így, mert most legalább az az aktív társaság van itt. amelyre ré­gebben is számítani lehetett Nem tudnám megmondani, hogy az idősebbek által em­lített érdeklődés miért lany­hult. Mindenki s:'et a maga dolga után, gond a család­alapítás, a lakásszerzés. Lukács Róbert, a Kapos­táj Tsz dolgozója. — Ügy érzem, a mai szemléleten kellene, változ­tatni. Én 11 éve lettem KISZ-tag, s akkor igazán akartam is ezt. Örömmel újságoltam otthon a hírt, hogy fölvettek. Érdekes, vonzó programokat kell ad­ni. mi a tsz-ben ezzel pró­bálkozunk. Például egy ki­rándulás alkalmával is be­szélhetünk komoly dolgok­ról, nemcsak a hivatalos ízű taggyűlésen. Bogó László: — Ma már mások a módszerek, mások az igények. Sok minden ér­dekli az embert, ezt is ki lehet használni. S azt kell nyújtani a fiataloknak, am - re igény van. Önmagáért nem szabad mozgalmat csi­nálni: mindig lenni kell va­lami célnak is. Szerintem a mai fiatalság épp oly céltu­datos, mint a régi volt. Izményi Éva Zászló ötödször Nincs utánpótlás Kevesebb ban újabb játék indul, en­nek iskolai fordulói április 1-e és május 15-e között lesznek. A megyei döntőre május végén kerül sor. Kö­rösi Csorna Sándor születé­sének 200. évfordulója al­kalmából írták ki a vetélke­dőt, s két témában lehet ne­vezni. Az idén tavasszal is meg­rendezi a megyei KISZ-bi- zottság a diák újságírók és szerkesztőik hagyományos továbbképzését, április vé­gén pedig megtartják a szakma kiváló tanulója ver­seny megyei díjkiosztó ün­nepségét. a titkárcsere Befejeződtek már a beszá­moló és tervező taggyűlések a tabi városi jogú nagyköz­ségi KISZ-bizottsághoz tar­tozó területen. Három KISZ- bizottságet — egy üzemit, egy iskolait, egy területit — és huszonkét alapsze’rvézetet irányítanak. Valamennyi Tabhoz tartozó községben van már KISZ-szervezet, s az év első három hónapjá­ban újabbak is alakultak: Kisbáranátiban és Bedcg'ié- ren a tsz, Tabon pedig az egészségügy fiataljai hoztak létre úi alapszervezetet. A beszámoló taggyűlések tapasztalatait már leszűrték a KISZ-bizottság munkatár­sai. Míg az elmúlt években a választások alkalmával a KISZ-titkárok 40 százaiéira kicserélődött, most csupán néhány helyen yolt váltás. Ügy hat: megfontoltabb, megalapozottabb az ifjúsági vezető kiválasztása. A fiata­lok számadása nem mellőzte az önkritikát sem, bár a résztvevőik aktivitása nem mindenütt volt megfelelő. Talán az érdeklődés hiányát mutatja ez? Általánosítani természete­sen nem lehet, sok sajátos­ság is megmutatkozott. Je­lentős különbségek vannak például az alapszervezetek közötty lehetőségekben, föl­szereltségben, s mindez at­tól függ, honnan kapnak — és kapnak-e — támogatást. Tab kör-nyékén sok az apró falu, a fiatalok többsége in­gázik, ez pedig sajátos élet­módot, időbeosztást von maga után. A KISZ-nek ki­emelt feladata ézért a velük való foglalkozás. Gyakori, hogy egy-egy fiatal nemcsak az üzemben vesz részt a mozgalmi munkában, hanem a lakóhelyén, a faluban is. A tervek készítésekor, a kö­vetkező mozgalmi év fel­adatainak meghatározásánái külön célként tűzték ki a tabi fiatalok a leszerelő ka­tonákkal és a gyesen levő kismamákkal való törődést. Most küldöttgyűlésre ké­szülnek a nagyközségben, erre utoljára 1981-ben ke­rült sor. Hetven küldött vesz részt az ifjúsági fóru­mon. Tavaszi vetélkedők Most, a FIN idején jutot­tak a döntőhöz a tanév ele­jén a KISZ KB által meg­hirdetett tanulmányi és kul­turális vetélkedők. A Ki tud többet a Szovjetunióról? versenynek már a területi döntőjét is megtartották; it1 a boglár’ellei kertészeti szakközépiskola diákjai let­tek az elsők — ők jutottak tovább az országos forduló­ra. A Hazám állampolgára vagyok című vetélkedő — — résztvevői most várják a KISZ KB és a Hazafias Népfront értékelését. A tanév utolsó harmadá­A szerencsesorbzat 1976- ban kezdődött, a Kaposvári Villamossági Gyár fiataljai azóta végig az élen vannak. Nyolc év alatt négyszer let­tek kiválóak és négyszer kapták meg a KISZ KB vö­rös vándorzászlóját. Ez utób­bit az idén ötödször vették át. A kitüntetések azonban csak látványos jelei a való­ságos tevékenységnek. Hogy mit takarnak az elismeré­sek, azt Hofrics Jánostól, a gyár KlSZ-bizottságánul. titkárától próbáltuk megtud­ni. — Tavaly harminc jelen­tősebb rendezvényünk volt. köztük az az összetett hon­védelmi verseny, amelyet hagyományosan az MHSZ- sze] közösen rendezünk: a városból tö'ob mint harminc csapat vett részt. Minden évben nagy a sikere. A II-es telepünkön olyan munkát vállalt 15 fiatal', amire ed­dig senki nem volt hajlan­dó: nyolcvan tonna vasa! törtek fel és bontottak szél Éjszaka végezték a rendes műszakjukat, hogy nappal ezt csinálhassák. Hetvenezer forintot kerestek vele, ebbő! NDK-beli és bolgár kirán­dulásra költenek, s tízezer forintot adtak a gyári mi kulásünnepségre. Kiválóan működik az FMKT, felka­rolja az újításokat, gondoz­za az alkotó ifjúság pálya zatot. fölkészíti a fiataloka' a vetélkedőkre, és szervez­tünk megyei FMKT-konfe renciát is. A gyárban 440 fiatal dol- Sozó van, ezek fele tagja az ifjúsági szövetségnek. A KISZ-bizottság kilenc alap­szervezetet irányít, többsé­güket fizikai dolgozók alkot­ják. Géczi István a szerei­dében gépbeállító, s bár a harminchoz áll közelebb már, még mindig vállal tisztséget a KISZ-ben. Az utóbbi hetekben izgalmas taggyűlés volt az alapszer­vezetükben. A KISZ-titkár gyesre ment, s helyette újat kellett választani. Ám a ta­gok nem fogadták el a ve­zetőség általi jelölt sze­mélyt: mást választottak meg. — Elég sokat gondolkod­tunk, hogy ki legyen az új. Olyat kerestünk, aki ismeri a műhely gondjait, a tago­kat, s mer szólni, ha - baj van. önálló véleményt ala­kít ki... Meg is találtuk Ez az agilis, határozott lány lett az új titkár. — De lassan kinő a KISZ- korból. Ilyenkor a legtöbben abbahagyják a mozgahn1 munkát... — Tudom, minden körözz tály magát dicséri; de való­ban mintha mások lennénk mint a mostani húszévesek Szívesen megmozdulunk szívesen szervezünk, s igaz szinte minden rendezvényen ugyanazokat az arcokat le­het látni. Olyan emlékeze­tes például a kisasszondi tá­borozás: a vállalatnak ott 'esz egy pihenőháza a kas- félyban. Annak felújításá­ban segítettünk. A faluban is sokáig emlegették azt a vidám estét. Én pedig külö­nösen, mert' még be sem Vidáman kezdődik a foglalkozás az ifjúsági klubban:luftballonfújó versennyel. dobhattam a horgot a tóba, s a halőr már elvette a föl­szerelésemet. Ilyen emléke­zetes összejöveteleink van­nak ... Persze a legszebb kitünte­ssek is takarnak gondokat. Vem volna teljes a kép, ha ezekről nem szólnának Hencz János gépbeállító, s a bizottság szervezőtitkári leendőit látja el. — Legnagyobb gondunk, hogy nincs utánpótlás, las­san kiöregszünk. A tagság kétharmad része 25—30 év között van. Húsz százaléka pedig túllépett a harmincon A gyárban negyvenszázalé­kos az elvándorlás. Az itt tanuló ipari tanulók közül csak minden huszadik ma­rad nálunk, mert másutt jobb anyagi föltételek csá­bítják őket. — Hogyan védi a KISZ a fiatalok érdekeit? — Ha bérgondok merül­nek fel, a lehetőségeken be­lül mindent megpróbálunk — veszi át a szót Hofrics János. — Tavaly valamennyi vállalati lakást 30 év alatti fiatal kapta; 14 család te­remthetett új otthont. A to­vábbtanulásunkat támogat­ják, jelenleg 14-en járnak felsőfokú intézménybe, 60-an szakközépiskolába, 28-an szakmunkásképzőbe. Tavaly­előtt fejeztük be az új ifjú­sági klub építését — renge­teg társadalmi munka van benne —, így most már a gyáron belüli szórakozásnak, kikapcsolódásnak is van megfelelő környezete. Egyébként az érdekvéde­lemről elsősorban nem itt kell beszélni, hanem az alapszervezetekben: ott is­merik a tagok gondjait, s közvetlenül ők tehetnek va­lamit a megoldásért is. Az üzemi négyszög és a mű­helynégyszög előtt szóba is kerülnek a gondok. — Ezután a lazítás ideje jön? — Nem, dehogy — tilta­kozik a titkár. — A kitün­tetésnek örülünk, de nem akarunk elbizakodottak len­ni. Részt veszünk a FIN .szinte valamennyi rendezvé­nyén, továbbra is el akar­juk hozni a legjobb helyezé­seket a városi tömegsport- versenyekről, s persze, már tervezzük az újabb tábort. Kisasszondra, hogy folytas­suk a kastély felújítását. 1. E. Pusztaikovácsiban négy- százötven család lakik. A végtelenül hosszúnak tetsző főutca egyik szép házában frissen mosott ruhák szárad­nak, az udvaron idős asz- szony kapálja a szőlőt. Be­mennénk, de a mérges ku­tya ugatása megriaszt; így csak a kerítésen át érdeklő­dünk, Ágota itthon van-e. — Hogyne volna — felel a néni. — Bejönnek? Mennénk mi, de hát a kutya ... Mindig olyannak képzel­tem a tűzrőlpattant lányo­kat, mint az a fekete hajú, vidám szemű kislány, aki megkötötte a barátságtalan ebet. Torma Ágota alig ti­zenhat éves; élelmiszer­eladónak készül, Fonyódra jár iskolába. S tulajdonkép­pen nincs is benne semmi különös, tucatjával találni hasonló fiatalokat. — Biztosan az Édes anya­nyelvűnk miatt jöttetek — fogad mosolyogva. De hát az már olyan régen volt! írták is az újságban, hogy érmet kaptam. Nem értet­tem, miért épp rám esett a választás, de a tanárnőm azt mondta, meg tudom én csi­nálni . .. Először a megyei verseny volt, onnan az első öt került az országos döntő­be. Véletlenül én is 'köztük voltam ... Aztán Sátoraljaújhelyen találkoztak a döntősök, több mint százan. Az Édes anya­nyelvűnk verseny rangos esemény: többféle módon is kell bizonyítani tudásukat a v ers eny zőknek. — Szakközepesek és szak­munkások vettek rajta részt — mondja Ágota. — Én ret­tenetesen izgultam; a me­gyéből ketten jöttünk, s fur­csa volt a nyilvános szerep­lés. Az írásbeli után volt egy nap szünetünk, a töb­biek elmentek szórakozni, mi meg a siófoki kislánnyal inkább gyakoroltunk. Pél­dául hogyan kell kiállni a publikum elé. Még az a sze­rencse, hogy a versenyen volt előttem egy asztak így nem látszott, mennyire fél­reállnak a lábaim . .. Tizen­öten kaptunk érmet, köztük ón is ... A nagymama hallgat. Lát­szik, örül az unokájának. — Mindig mondtam Ágo­tának — szólal meg végre —, hogy figyeljen a tanítói­ra, mert tői üli csak jót ta­nulhat. Mi a fiammal, anya SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom