Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
ÉBRESZTŐ BARCSON Ismét megrendezik augusztus második leiében Barcson a hagyományos rézfúvós -kamarazenei tábort. Lesz verseny szakközépiskolásoknak, zeneművészeti főiskolásoknak és — néhány héttel a Bloomingtonban rendezendő második rézfú- vós-világkongresszus után — nemzetközi „rezes” kamarazenei tanácskozásra is sor kerüL Az előkészületekről Gál Endrét, a városi tanács elnökhelyettesét kérdeztük. — Mennyien és mely országokból jelentkeztek a táborba, a versenyekre és a szimpozionra? — Hazánkból mintegy százötvenen — fiatalok ka- maracsoportjai és neves szakemberek egyaránt —, külföldről pedig .háromszázötvenen. Jönnek muzsikusok csaknem húsz európai országból, de várunk vendégeket az Egyesült Államokból, Kanadából, sőt Kínából is. — Hogyan készülnek a vendégek elszállásolására, sikerült-e megszervezni az étkeztetést? — Hála a szervező bizottság munkájában részt vállalt vállalatoknak, szövetkezeteknek — köztük a Sio- tournak és a barcsi áfész- nak — a feltételeket sikerült biztosítani; nyolcvan vendéget a Boróka-szállodában helyezünk el, jó négyszázait pedig motelben, kényelmes kollégiumokban és fizetővendég-szobákban. A szimpozionra az új sport- csarnokban kerül sor, magyar, angol és német nyelvű szinkrontolmácsolással. — Mit várhat a közönség a rendezvénysorozattól? — Valamennyi verseny, valamennyi koncert nyilvános lesz, de föllépnek az együttesek tér- és toronyzenében, spontán utcai koncerteken is. — A másfél tucatnyi rendező, támogató szerv és szervezet lajstromából arra kell ^ következtetnünk: a barcsi rézfúvóstábof országos, sőt nemzétkpzi üggyé vált. De hallottam olyan véleményt is: a barcsiak nagyzási hóbortban szenvednek. — Inkább vállaljuk a megalomania vádját, mint a provincializmusét. Ennek a tábornak a szakmai, köz- művelődési, sőt poditátoai jelentőségét vitatni szerintem dőreség, és — túl ezen — a vendégvárás, a vendégfogadás tapasztalatai is fontosak lesznek. A beszélgetést Bauer Vendellel, a barcsi zeneiskola igazgatójával, a ‘ koordiná- , dós bizottság titkárával folytatjuk. — Milyen témák szerepelnek a konzultációk, előadások programján és milyen művek a hangversenyek műsorán? t— Elsősorban a reneszánsz és a barokk fúvósmuzsika sajátosságait elemzik majd a résztvevőik, de központi téma lesz a kqrtórs magyar zene is. A kötelező versenyprogramban ugyancsak szerépeinek mai magyar szerzemények. ' — Nem jár ez azzal a veszéllyel, hogy kitűnő együttesek nem vehetnek részt a versengésben, csak azért, mert nem érzik eléggé, s nem képesek elfogadható színvonalon előadni a kortárs hazai műveket? — A kötelező alkotások listáján stiláris szempontból nagyon különböző kompozíciók szerepelnek, ki-ki választhat ízlése, felkészültsége szerint. Egyébként talán, nem túlzás azt állítani: a fiatal rézfúvósok tanulni is jönnek hozzánk. Külföldön jobbára csak feldolgozásokat tűznék műsorukra a kamaraegyüttesék, mert kevés az eredeti kompozíció, a mi zeneszierzőink azonban, szerencsére, nem tekintik rangon alulinak a fúvósok igényeinek kielégítését. L. A. Az utca másik oldalán Éjszaka minden egyszerűbbnek látszik. Csönd vesz' körül, megszűnnek a nappal agresszív zajai. Nyu- godtabbá, lassúbbá válik az élet. A körzeti orvosi félnőtit- Ggyeleten azonban ilyenkor kezdődik a munka. Vámos Andrásné,. állandó éjszaikai ügyeletét vállalt, nélkülözhetetlen segítőtársa az orvosoknak. Számára a nap-, palok furcsák, valóságos, „éjjedi bagoly” vált rnérb$-: lóié az évek során. — Szeretek itt dolgozni — mondja —, bár sokszor bosszankodunk is az indokolatlan hívások, a fölöslegesen idejövő beteg sík miatt. — Nehéz eldönteni, vajon indokolatlan -e a hívás, vagy sem — folytatja dr. Szöl- lőssy József, a szolgálatban levő orvos. — Valóban az, ha valaki éjjel két órakor felhív az izzadó iába miiatt, hogy ezért nem tudott dolgozni aznap, s kéne erről egy igazolás. Sokszor látszólag nincs baja a betegnek, mégsem mondhatjuk, hogy indokolatlanul keres föl bennünket. Sok ember magányos, napi problémáit , súlyosabbnak véli, mint mások: az ilyöl pszichoszomatikus tünetekkel is foglalkozni kell. Ki tudja, Talán egy-két emberi szó megóvja őket a visszafordíthatatlan tettől. Az éjszakai ügyélet dolgozói mérhetetlen emberi szenvedéssel, furcsa és elrettentő dolgokkal találkoznak . naponta. Amióta a köraeti orvosi rendelőkben is bevezették a szabad szombatot, nőtt az ügyeletes orvosok munkája. Ennek enyhítésére vezették be az URH-rádió használatát: a központ azonnal tudja értesíteni a hívott orvost. Két kocsi járja 'szómba'.— vasárnap az utcákat — az ügyelet Kaposvár körül harminc kilométer sugarú körben dolgozik. Megesik, hogy az orvos szinte ki sem száll az autóból egész éjszaka, egyre-másra érkeznek a hívások az URH-rádión. Ez az éjszaka csöndesnek ígérkezik. Hallgat a telefon. Csöndes beszélgetéssel múlatjuk az időt, de mindig visszakanyarodunk a betegekhez. Ki miért keresi fel az ügyeletet, kinek hogyan tud segíteni az orvos? Aztán egymás után három hívás is érkezik. Előbb ütött-iko- pott házba vezet az út, idős néni fekszik csontsoványan ez öregszag ú szobában. Az ura tegnap halt meg, a másik ágy szélén fényesre koptatott kampós bot lóg, s egy - kalap. Nyugtató injekciót kap a néni Es szívből jövő „Jó éjszalkát”-búcsút. — Nincs mit tenni — mondta az orvos. — Egyediül él: most már végiképp egyedül. A néni hetvenhat éves korára már megtanulta, hogy a lelke, fáj, ne beszéljen róla, mert nincs segítség, nincs , rá. orvosság. Ezért „fedi el” valódi fájdalmát orvosilag gyógyítható panaszokkal. Ma éiszaká. ra , megnyugodott. * Holnap. éjszaka majd: a kollégám látja él, mígnem egyszer ennek is vége szakad. A fiatalembernek a válla fáj és köhög. Az alig huszonhét éves asszony magas lázzal kínlódik levegőért, két fényes szemű gyerek figyeli rémülten vergődését. Idősebb férfi hányingerről panaszkodik. Ez szinte azonnal elmúlik, amint meglátja az injekciós tűt. — Csöndes nap a mai — csuikja össze fáradtan táskáját az orvos —, tegnap huszonegy betegünk vélt, a H a Három fai változások hét végén majdnem ötven en kerestek föl. Többször kellett riasztanunk a mentőket. Elindultunk a gépkocsivezetővel, s csak három óra múlva értünk vissza, any- nyian szorultak sürgős orvosi segítségre. Nem kedvez az időjárás a ailyos szívbetegeknek. Az ilyen betegséggel küszködök majdnem mindig az éjszakai órákban lesznek rosszuk Influenza, vaii, magas ..lázzal, hidegrár emberek többségé dolgozni, 'végigfeirt- lódja a napot, s csak este vagy éjszaka kér segítséget, teljesen legyengült állapotban. Ezért gyakori a szövődmény Is. A kialvatlanság rossz szájízével, lelassult mozdulatokkal kezdődik a reggel. Az ügyelet után az orvos megkezdi napi munkáját, az asszisztens huszonnégy órát pihenhet, mielőtt újra szolgálatba áll. Klie Ágnes i A múlt fcrómkáihan lapozgatok. Legendák és hiteles források bukkannak elő. A háromfaiak úgy mesélik, községük onnan kapta nevét, hogy az egykori Aga-révnél állott három fa. Igaz-e ez? Ki tudja. Annyi bizonyos, hogy egy 1377-ben keletkezett oklevél először említi Hárumfakémt, 1924-ben nagyközségi címeit kapott, s címerébe bek erűit a három fa. Gazdag Tibomé vb-titkár jóvoltából a kezembe kerül a korabeli elöljáróság! ülések jegyzőkönyve 1924-től 1939. december 31-ig. Élmény lapozgatni! Mi' is érdekelhette akkoriban eleién- ket? 1926-ban például az, hogy lesz-e a községnek vágóhídja. Hogy lett-e, nem tudná, annyi derül csak ki a feljegyzésekből, hogy végha- tározat született, miszerint a kövertíkező év tavaszán a pálinkafőző szomszédságában meg kell építeni. Harmincnégyben az volt a legfontosabb téma, hogy az ifjúság ' nevelése érdekében a so- mogyszentimrei gazdasági iskola javára alapítványt kell létrehozni. Akikor huszonegy ellenszavazattal megtagadta ezrt a község, de sok év múltán hozzájárultak a kaposvári mezőgazdasági iskola fenntartásához. — Az ezerkilencszáznegy- venegyes népszámlálás adatai szerint Háromián 1630- an éltek. Ma hány lakosa van a várostól alig néhány kilométerre levő településnek? — Ezerfhefcven — feleli Gazdag Tibomé. — Ez azt jelentené, hogy fokozatosan kihal a falu? zással. Az elmegy NEM LENNI A Csalogány utca Budán a Batthyány teret köti ősz- sze a Széna térrel, A Csalogány utca 1944 decemberében sem volt frontvonal. Működött a péksék. Kenyeret nem árult ugyan, de vállalta a pincében dagasztott kenyértészta sütését. Az ember itt tehát tovább állt sorba, de kevésbé tülekedett, mint a lótetemek körül, melyekből ki-ki szeretett volna kihasítani egy leves- revalót. Álltunk a Csalogány utcában és vártuk, hogy szólítson a pék, ha végre megsült. a kenyér. A férfi a túloldalon sietett valamerre. Egyenruhát viselt. Postás volt-e vagy vasutas, nem tudom már. Egyensapkájára sem emlékszem pontosan, csak sötét köpenyére. Repülőgépzúgást hallottunk és behúzódtunk a kapu alá á pékség mellett. Nem féltünk, fel se néztünk az égre, megszoktuk már a repülőgépeket, három hete állt az ostrom. Az egyenruhás a túloldalon nem húzódott fedezékbe, csak sietősebbre fogta lépteit. Es aztán felbukott. Felbukott, és elterült a járdán, moccanatlan, mint egy tárgy. Én akkor láttam életem ben először meghalni embert. Nem fájdalmat, bánatot, nem is iszonyt éreztem. Fel voltam háborodva. Hát csak ennyi az egész? Hát itt senki nem érzi, hogy ez a dolog képtelenség, aljasság, ezt a dolgot nem lehet tudomásul venni?! Budán, az ostrom nyolc hete alatt, majd békében, betegágyon sok halottat láttam még ezután. A hozzám legközelebb állók halálát is. De az akkori érzést, azt a kamaszlázadást azóta se tudtam kinőni. Az élethez való jog számomra mindenek fölött álló joga az emberi lénynek, mindaddig, amíg nem esett át a matuzsálemi kor természetes kopásán, azon a stádiumon, amikor a létezés már vegetációvá silányul. Az egyenruhás ember harminckilenc évvel ezelőtt vágódott el a budai Csalogány utcában. Áprilisban harminckilenc épe, hogy Magyarországon véget ért a háború. Májusban beköszöntött a béke Európába. Szeptemberben — úgy mondjuk — a világon is, a japán fegyverletétellel. Meglett emberek közt élek, akik csak történelemkönyvekből és filmvászonról ismerik a háborút. Eközben nem volt azóta sem nap a földön, amikor valahol ne lőttek volna egymásra emberek. Most' Irán— Irak, Libanon áll a nemzetközi figyelem előterében„ De helyi háborúk nemcsak ott találhatóak. S ha így volna is. Az a béke, ahol csecsemők éhhalálra születnek, nem teljes a béke. A csecsemő joga az élethez semmivel sem kisebb, mint a miénk. A magyar Büntető-törvénykönyv XIV. fejezete IA személy elleni bűncselekmények című — első helyen említi az emberölést. „A büntetés tiz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytiglan tarló szabadságvesztés vagy halál, ha a bűncselekményt különösen kegyetlen, előre kitervelt vagy sok ember életét veszélyeztető módon ...több emberen vagy visszaesőként követték el.." A közvélemény a törvény- könyvnél is szigorúbban ítél, ha gyilkosról van szó. Szelíd háziasszonyok fejeket követelnek. Vajon az ő béke-' ben fogant magánítélkezéseik szerint hány halállal kellett volna meghalniok azoknak, akik a második világháborút kitervelték, kirobbantották, akik hadszíntérré tették a magyar fővárost, akik ily módon Icozve- tett, de elszánt gyilkosai voltak az egyenruhás embernek, függetlenül attól, hogy a golyó, amely végzett vele angol, amerikai vagy szovjet gyártmányú volt is. ___ S e szelíd háziasszonyok, akik a köztörvényes bűnözők, gyilkosok fejét követelik (én értem és megértem őket) vajon miért nem fogják fel, hogy a békemenetek fiataljai nemcsak forgalmi akadályt okozó gyerekek, hanem önvédelemre és élet- védelemre szövetkező csapa- tocskák, akiknek jelszavai, még ha nem saját fogalmazványa szövegek is, a mindennél értelmetlenebb halál ellen mozgósítanak? Van, aki még ma is úgy véli, az ő legelemibb jogát képviselni csak a politikusok dolga, a világ sora valahol „fent", már-már mennyei magasságokban fordul jóra vagy a legrosszabbra, a kisember csak végezze a maga dolgát, gyarapodjék, egyen, aludjon, gyermekeivel népesítse be a hazát, és a földet. Valószínűleg igy gondolkozott az a postás vagy vasutas is. Aztán meghalt. Hang nélkül, fahasábként eldőlt a járdán. Gyermekei azóta félárván felnőttek. Talán ők is sietnek munka után haza, mint ahogy ő tartott hazafelé. A különbség csak annyi, hogy ha a hidegháborús szelek ismét forró háborúhoz vezetnének, a mai családapa nem magányosan pusztulna el az utcán. A szemközti pékség előtt se maradna életben ember, és a családja se szidhatná, hol maradt ilyen sokáig. Máriássy Judit •— Nem! Pontosabban mostanra változott a kép. Tavaly csak egy használatbavételi engedélyt adtunk ki, az idén pedig hatan kezdtek építkezésbe. A fiatalokat már nem csábítja a városi élet. Az év első három hónapjában két házasságot kötöttek. Hetvenkilencben megépült a vízhálózat ...' Szóval itt is megtalálhatják a számításukat Ma már mindenkit az érdekel, hogy lesz-e gáz. — Ezek szerint nincs panasz semmire? — A közlekedés miatt zúgolódnak leginkább a há- romfoisk. Mert például, ha valaki távolabbra akar eljutni ... Nos, a buszoknak nincs csatlakozásuk a vonathoz. Szóltunk is a Volánnak, konkrét ígéret ugyan még nincs, mégis számítunk a változásra. — És a kereskedelem? — Bár mindenütt olyan jó lenne az ellátás, mint nálunk. Amióta például az atádi maszek pók boltot létesített itt, a kenyérre sincs panasz. Nem olyan régen a nagyatádi áfész küldöttértekezletén a háromfad Brandtmíi}- ler Zoltán legekkel dicsérte az 1976-har» megnyílt boltjukat. Az áfész elnöke, Alsecz János erre csupán azt mondta, hogy mindenütt olyan kereskedők kellenének, minit az itteni boltvezető, Basa László. Korábban Háromfán lakott, ma már nagyatádi polgárnak tekinti magát,' ott vásároltok lakást A hajnali busszal jön Háromfáira, hogy nyitásra minden rendben legyen, s csak késő este térhet haza. — Megéri"? — Tavaly 11630 000 forint forgalmunk volt. Erre bizony büszke lehetne bármelyik városi üzletvezető. A háromfiaiak java része Nagyatádon dolgozik. Svégel János alapszeirvezeti párttlt- kárttól tudom, hogy a legtöbben a konzervgyárban, illetve a Danuviáhan és a cérnagyárban keresik a kenyerűiket. Igaz ugyan, hogy a termelőszövetkezeit tálcán kínálja a lehetőségeket, még a melléküzemágakat is ide telepítették, de az ittenieknek jobban tetszik az, ha nyolc órát kell dolgozni, még akkor is, ha az napjá-. ban hosszú utazással jár. — Szép ez a falu — jegy'-' zam meg az utcán sétálva. Társaim bólintanak, Nekik ez az Otthonuk, büszkék a könyvtárra, mély a múlt emlékeit is összegyűjtötte, büszikék a jelenükre, mely megállította az elvándorlás folyamatát. De mit hoz a jövő? — Járdák kellenének — mondja Gazdagné. — A napközi otthon is felújításra szorul Van is erre némi pénzünk, de a falu összefogása nélkül nem vághatunk bele. — Es összefog a falu? — Az csak természetes; hiszen háromfaiak vagyunk. Nagy Jenő SOMOGYI NÉPLAP
