Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 1Ö1. szóm Ára: 1,60 Ft 1984, április 30., hétfő Májusi zászlók Itt van május elseje, és ezt a ténymegállapító négy szót a dal úgy folytatja: énekszó és tánc köszöntse. Az eredendően és egykor nálunk is oly harcos sereg­szemléből néhány évtized alatt mozgalmas népünne­pély lett szerte az ország­ban. Május elseje az emlékezés alkalma is. Barikádharcos elődökre, akik csendőrszuro­nyokkal és lovasrendőr- kardlapokkal szemben a munkásjogokért, zsellér test­véreik emberibb életéért mentek az utcára évről év­re, hogy — Adyval szólva — „új tavaszi seregszemlé­jükön” fölmérjék erejüket, megmutassák egységüket az elnyomóknak. Május elseje, a harsogó tavasz ünnepe olyan mélyen beivódott a tömegek tudatába, hogy egyetlen rendszer sem sik­kaszthatta el, legföljebb iz­zóvörösről rózsaszínűre fakí- totta. Hajnali cigányzene, májusfa, derű és napsugár — mivégre lett volna harc? De semmilyen fondorlat nem olthatta ki május 1-e vezér­lő gondolatát: a munka és a nemzetközi összefogás ün­nepének eszméjét. Ezért volt olyan magától értetődő, hogy a magyar nép már 1945 má­jusában a .legközvetlenebb politikai célok jegyében ün­nepelte szabad májusát. És ugyanezt tette 1957. május elsején is, amikor újra a munkásököl és harci jel­szavai kerültek százezrek felvonulásának középpont­jába. A május elsejékből, a konszolidáció termékeként tetszetős felvonulás, a gyá­rak, a vállalatok, a szövet­kezetek termelési eredmé­nyeit vagy termékeit bemu­tató séta lett. Mondhatni: jó, hogy így történt. A bé­kés munka, az erősödő nem­zeti egység terméke volt ez is, mint annyi más a hatva­nas-hetvenes években. Minden okunk megvan rá, hogy 1984-ben is végiggon­doljuk május elseje legtisz­tább értelmét, és merítsünk belőle mindennapos kemény próbatételeink napjaira. Munkásnemzetköziség. Ha nálunk véget értek is azok az idők, amikor „saját” tő­késeinknek kellett megmu­tatnunk, hogy a munkás­ököl vasököl; világméretek­ben nagyon is parancsoló szükséglet erősíteni az in­ternacionalista kötelékeket. Osztálytestvéreink a tőkés országokban ma is élet-ha- lálharcot vívnak a munká­ért, elemi jogunkért. Korunkban, amikor min­den ország költségvetését és eöforrásait a végsőkig igénybe veszi a minden ko­rábbit és a józan ész hatá­rait túllépő fegyverkezési hajsza, a napnál világosabb az a, hazugság, hogy a fegy­verkezés hatásos eszköz a munkanélküliség leküzdésé­re. A fegyverkezés fő teher­viselője a munkás, az adó­fizető, s egyetlen haszonél­vezője a nagytőkés. Európá­ban megkezdődött az ame­rikai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek százai­nak elhelyezése, új veszedel­meket szítva, új bonyodal­makat támasztva a nemzet­közi politikában. Ebben a helyzetben még fényesebben, mint valaha, kirajzolódik, milyen óriási történelmi tett volt a szocia­lista forradalom győzelme, mert világszerte a Szovjet­unió és szövetségesei, a szo­cializmus országai testesítik meg a népek reménységét, a béke megóvásáért érzett óha­ját. Ma a béke nem keve­sebb, mint az emberi nem fennmaradása. A szocialista országok, a testvéri népek, minden békeszerető erő nemzetközi összefogása, csak­is ez kényszerítheti rá á fegyverkezés, a nyers erő­szak bajnokaira a békés egymás mellett élés korpa­rancsát. A munka ünnepe. Annyira megszoktuk, hogy talán föl sem fogjuk igazán, miként lehet valamely nap a mun­ka ünnepe. Próbáljunk arra gondolni: miféle nap volna a mai, ha munkanélküliség kísértene! Fajunk lételeme a teremtő munka. Emberi mi­voltából veszít az, aki nem alkotással tölti napjainak legalább egy részét. Ha má­jus elseje időszerűségén tű­nődünk, jusson eszünkbe, hogy hazai gondjainkon csakis a munka hatékonysá­gának növelésével, a mun­kakultúra színvonalának emelésével, helyenként na­gyobb szorgalommal jutha­tunk túl. Ez az általános igazság szinte új, még gaz­dagabb értelmet kap pár­tunk Központi Bizottságának április 17-i ülése után, ami­kor a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésé­nek irányát jelölte meg. A munka mindig és min­denütt szervezettséget kíván. A néptulajdonba került ter­melőeszközök társadalmában a fő hajtóerő a tulajdonosi érzet fokozása; magyarán; a szocialista demokrácia voná­sainak mind erőteljesebb érvényesítése a gazdaságban is. Ezt célozza a párt politi­kája, a Központi Bizottság említett határozata. Bizo­nyos, hogy az új lehetősé­gek milliók agyát, képzelő­erejét, tudását mozgatják meg, emellett a szocialista igazságeszményhéz jobban közelítő bérezés és részese­dés — kinek-kinek végzett munkája mennyisége és mi­nősége szerint — szintén olyan ösztönzés, amely még nyilvánvalóbbá teszi a mun­ka társadalmi és egyéni hasznosságát. Május elsején, íme, ilyen aktuális gondolatokkal me­netelünk, abban a tudatban, hogy ezen a napon a föld­kerekség minden részén száz- és számilliók ugyanezt teszik. Lobogjanak hát a vö­rös zászlók, hirdetve a nem­zetközi munkásösszefogás magasztos eszméjét. De lo­bogtassa a szél nemzetiszínű zászlainkat is! A májusi zászlóerdő így emlékeztet bennünket mai és holnapi tennivalóinkra, így szolgálja eligazodásunkat a világban, s így mutatja meg a világ­nak, merre menetelünk a béke és a szocializmus hí­veiként. Stotz Mihály grafikája Külföldi vendégek érkeztek az ünnepre A SZOT elnökségének meg­hívására hazánkba érkeztek a bolgár, csehszlovák, kam­bodzsai, kubai, lengyel, lao­szi, mongol, NSZK-beli, ro­mán, szovjet és vietnami szákszervezetek, valamint a szakszervezeti világszövet­ség képviselői, hogy részt ve­gyenek a május 1-i ünnepsé­geken. Ugyancsak erre az alka­lomra utazott Budapestre nyolc afrikai országból 28 szakszervezeti aktivista is, akik az ünnepségek után egyhónapos szakszervezeti szemináriumon vesznek részt a SZOT központi iskolán. A vendégek megtekintik a budapesti dolgozók május 1-i felvonulását, megbeszélése­ket tartanak a SZOT vezetői­vel, üzemi szakszervezeti tisats égviselőkkel. a felszabadulás 40. évfordulójának köszöntésére A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa hazánk fel- szabadulásának közelgő negy­venedik évfordulója alkalmá­ból ünnepélyes felhívással fordul a magyar néphez. 1945. április negyediké sza­badságunk születésének, füg­getlenségünk visszanyerésé­nek, új államiságunk kezde­tének a napja, a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe. Olyan út kezdete, amelyen haladva megteremtettük a szocializmus építésének ma­gyarországi lehetőségét. Kö­szöntsük az ünnephez méltó­an, jogos nemzeti büszkeség­gel felszabadulásunk négy évtizedes jubileumát! Hálával tartjuk számon a felszabadító és azóta is mel­lettünk álló, szövetséges Szovjetunió elévülhetetlen érdemeit, a dicsőséges szovjet hadsereg hős katonáinak né­pünkért hozott áldozatát. Kö­szönettel tartozunk azon nem­zetek és népek harcba szállt fiainak, akik segítséget nyúj­tottak a szabadságot és békét hozó győzelemhez. Büszkék vagyunk történel­münk haladó hagyományai­ra, nagyra értékeljük leg­jobbjaink küzdelmét a bé­kéért és az igazságos társa­dalomért, a háború és a ki­zsákmányolás, a társadalmi és a nemzeti elnyomás, a fa­sizmus, az elvakult naciona­lizmus ellen. Tisztelet illeti a magyar kommunisták példa- mutatását ezekben a harcok­ban. A felszabadult Magyaror­szág hű fiai és lányai, for­radalmárai éltek a lehető­ségekkel, képesek voltak szembenézni az évszázados elmaradottsággal és a maguk erejéből, emberségéből for­dítani a magyar nép sorsán, megnyitni történelmünk új korszakát, lerakni az új ma­gyar államiság alapjait. A szocialista építés negy­ven esztendeje során — szá­mos nehézséget, ellentmon­dást leküzdve, tragikus té­vedésekből okulva — mun­kánkból, erőfeszítéseinkből történelmi eredmények szü­lettek Magyarországon. Van jelentős teljesítményekre ké­pes iparunk, sikeres mező- gazdaságunk, sok értékkel gyarapodott kultúránk. Leg­főbb eredményünk a kölcsö­nös bizalmon alapuló szocia­lista nemzeti egység, a szo­cialista demokrácia. Az egész nép ünnepe a negyvenedik évforduló. Ün­nepe azoknak, akik megélték a kapitalizmust, a háborút. Ünnepe az új nemzedéknek. Ünnepe a fiataloknak és idő­seknek, nőknek és férfiak­nak. Ünnepe a gyárak és a szolgáltatások munkásainak, a földek művelőinek, a szél­iem dolgozóinak, az alkotó értelmiségieknek, a közalkal­mazottaknak, a kereskedők­nek és a kisiparosoknak, a különböző világnézetű embe­reknek, a magyaroknak és más nemzetiségű honfitársa­inknak. Forradalmian új korszak életünkben ez a négy évti­zed, és szervesen kapcsoló­dik ezeréves múltunkhoz, a világtörténelem haladó folya­mataihoz. Munkánkban öt­vöződnek a szocialista építés nemzeti és nemzetközi voná­sai. Hazafiságunk sok szállal kötődik a proletár nemzet­köziséghez. Honfitársaink! A Magyar Szocialista Mun­káspártnak van programja az elért eredmények őrzésé­re, a feszültségeket okozó el­lentmondások feloldására, a sorskérdések megválaszolá­sára, a társadalom, a gazda­ság, a kultúra sikeres szocia­lista továbbépítésére. A nép ezt a programot a Hazafias Népfront keretében jóvá­hagyta, magáénak tartja, ér­te dolgozik. Jövőre jelentős belpoliti­kai eseményeknek leszünk részesei. Tanácskozni fog a párt XIII. kongresszusa. Az új választójogi törvény alap­ján országgyűlési képviselő­ket, tanácstagokat válasz­tunk. Megemlékezünk a hit­leri fasizmus és a japán rni- litarizmus felett aratott győ­zelemről. Harmincéves lesz a Varsói Szerződés, tízeszten­dős a helsinki záróokmány. Hazánk fővárosában tartják majd meg Európa kulturális fórumát. Internacionalista és béke­párti elkötelezettségünk je­gyében folytatjuk közremű­ködésünket a népek közötti kapcsolatok építésében. A bé­ke megőrzésére irányuló küz­delemben hazánk és népünk iránti felelősséggel, tiszta lel­kiismerettel veszünk részt. Töretlen a hűségünk a szö­vetségeseink iránt, változat­lan a készségünk a nemzet­közi kapcsolatok széles körű és kölcsönös érdekű fejlesz­tésére. Határainkon belül is­meretlen az osztályelnyomás, nincs és nem is lehet tere a nemzetiségi, a faji vagy a vallási hátrányos megkülön­böztetésnek. Hazánkban ér­vényesülnek az emberi jogok, köztük a munkához, a megél­hetéshez, a szociális bizton­sághoz, a jövő építéséhez va­ló állampolgári és társadalmi jog. Honfitársaink! Köszöntsük céltudatos és eredményes munkával fel- szabadulásunk négy évtize­des jubileumát. Fejlesszük önismeretünket és cselekvő- képességünket. Dolgozzunk és alkossunk nemzeti egy­ségben összeforrva, elődeink­hez méltón és utódaink irán­ti felelősséggel. Képességeink legjavával gyarapítsuk szo­cialista hazánkat. Budapest, 1984. április A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Negyvenötmillió fointért épül Siófok központjában és várhatóan novemberben adjá át rendeltetésének az új autóbusz-pályaudvart

Next

/
Oldalképek
Tartalom