Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
Gabor Andor nevét vette föl a Politikai Képzési Központ Tegnap délelőtt a KISZ Politikai Képzési Központ nagytermében -tartották . az intézmény névadó ünnepségét. A Himnusz hangjai után Návai Zoltán, a Politikai Képzési Központ munkatársa köszöntötte a vendegeket. Az - elnökségben helyet foglalt Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára, dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője, dr. Nagy Lajos, az Oktatási Igazgatóság igazgatója, Molnár Gábor, a KISZ KB agitációs- propaganda osztályának munkatársa, valamint Miha- lics Veronika, a megyei KISZ-bizottség titkára. Az ünnepi beszédet Szellő János, a Politikai Képzési Központ megbízott vezetője tartotta. Beszédében kiemelte a névadó Gábor Andor életútját, a kis somogyi falutól, Rinyaújnéplől a nagy fővárosokig, Moszkváig, Lécsig. Gábor Andor élete szorosan kapcsolódik a nemzetközi munkásosztály mozgalmához. Elvhűsége, magas művészi tevékenysége máig haló példa, Gábor Andorban múltunk egyik legemberibb egyéniségét ismertük meg — állapította meg a szónok. Ezt követően Tanai Imre átadta a névadó levelet Szellő Jánosnak. Egy-egy ilyen ünnepség jó alkalom arra is, hogy a mozgalomban kiemelkedően dolgozók elismerést kapjanak. A KISZ Kiváló Propagandista kitüntetést Miha- lics Veronika adita át íveli cs Jánosáénak, a nagyatádi bölcsődei KlSZ-alapszerve- zet vitavezeiőjének, Pro- hászka Istvánnak, az 523. sz. Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesének, a marxista diákakadémia vezetőjének, dr. Mérei Pálnak, a kaposvári politikai képzési munkabizottság tagjának, Pitz Gyulának, a kaposvári városkörnyéki KlSZ-bizott- ság propagandistájának, valamint Varga Ferencnek, a marcali Lady János gimnázium tanárának. A kitüntetések átadása után a Táncsics Mihály Gimnázium tanulói adtaik Gábor Andor műveiből ösz- szeállított színvonalas műsort. A Gábor Andor Politikai Képzési Központ néyadó ünnepsége az Internacionálévaj ért véget. A közművelődés számokban Hatszor voltunk moziban Megjelent a Magyar Statisztikai Zsebkönyv, ameiy átfogó képet nyújt az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életéről. A népmozgalmi adatok tanúsága szerint 1984. január 1-én az ország lakosságának száma 10 millió 679 ezer volt, 21 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Tavaly 75 978 házasságot kötöttek, valamivel többet, mint a megelőző esztendőben, de tovább növekedett a válások szánna is. A nők születéskor várható élettartama évről évre egyenletesen emelkedik, jelenleg .73,7 év. A férfiak átlagéletkora 66,1 év, ami ugyan növekedést jelent az előző két évhez képest, dé alacsonyabb, minit 1960-ban. vagy 1970-ben volt. Az oktatásügyi adatok szerint az általános iskola után a tanulók 92,6 százaiéivá tanult tovább, 44,1 százalékuk szakmunkásképzőben, 2,8 százalékuk középfokú szakiskolában, 25,3 százalékuk szakközépiskolában, 20,4 százalékuk pedig gimnáziumban. A felsőfokú tanintézményekben összesen 25 570-en szereztek oklevelet, 55,9 százalékuk nő. A közművelődési statisztika szerint tavaly 7600 féle könyvet adtak ki, ennek csaknem fele szakmai, több mint ezer az ismeretterjesztő mű,Js mintegy' 1300 a tankönyv. A kiadott könyvek példányszáma megközelíti a százmilliót. A múlt évben 193 új játékfilmet mutattak be az országiban, ebből 26 itthon készült, 87 a szocialista országokból, 80 pedig a világ más tájairól érkezett. A filmeket 69 millióan nézték meg, valamivel kevesebben, mint egy évvel korábban, s egy lakos átlagosan hatszor volt moziban, szemben az előző évi hét alkalommal. Fekete István=emléktáblát avattak A LEGNAGYOBBAKKAL EGY SORBAN Csi, Lutra, Bogáncs, Kele, Téli berek, Tüskevár ... aligha van olyan általános iskolai osztály, ahol ismeretlenül csengenének ezek a nevek, kivált nem a kaposvári Toldi Miklós áltaiianos iskolában, ahol e művek szerzőjének, Fekete Istvánnak a nevét viseli az úttörőcsapat. Tegnap az író özvegye látogatott az iskolába, ahol találkozott a tanulókkal, akik olvasmányélményeik alapján készült rajzaikból rendeztek kiállítást, összegyűjtöttek több Fekete István emléket, könyveket, képeket. Az úttörőtanács nevében Kovács Ildikó nyolcadik osztályos tanuló köszöntötte az özvegyet, aki eddig javarészt publikálatlan fényképekkel gazdagította a Fekete István ereklyéket. A gyerekek ezt követően műsort adtak, majd bensőséges beszélgetésen idézték föl az író emlékét. Nagy érdeklődéssel hallgatták a Bogáncs utóéletét, egy-egy könyvben szereplő figura történetét. A találkozó végén az egész úttörőcsapat meghatottan énekelte a Vük indulót: Hipp, hopp, jön Vük ... Sok-sck történet elmondására nem maradt idő, talán ezért is, no és a szívélyes fogadtatás miatt ígérte meg Fekete Istvánná, hogy még meglátogatja az úttörőcsapatot. A magyar nyelv hetének egyik kiemelkedő eseménye volt Fekete István emléktáblájának leleplezése. A megyszékhely hajdani Rózsa utcája (ma Marx utca) kettes számú házának falára került az egykori lakójának emlékét idéző tábla. A kaposvári városszépítő egyesület nevében dr. Györky Zoltán titkár köszöntötte a résztvevőket, köztük az író özvegyét, aki elmondta, hogy férje haláláig somogyinak erezte magát a dunántúli táj szépsége művészetének meghatározója volt mindig. Magyar József, a TIT Somogy megyei szervezetének munkatársa rámutatott arra, hogy az idei magyar nyelv hetének fő témája az ifjúság nyelve, ez pedig nagyon jó alkalom arra. hogy újra elővegyük a kifogyhatatlan írói és nyelvi leleménnyel alkotó Fekete István műveit. Halmos Klára, a FonóLörincz L. László hátán 67. — Tudom — mondtam mogor- _____ván. — Ezenkívül azt az embert úgy hívták, hogy Alexandar... Érted? Éppen úgy, miint az imperializmus második számú ügynökét, Rankovicsot... Kérlek, Kiss Péter meg odabújt hozzá, és együtt suttogtak vagy fél óráig. .. Aztán visszajött az asztal-’ hoz, azok meg elmentek ... Kérlek, csak neked mondom, de természetesein jelentettem az esetet illetékes helyen ... — Na és? — Hosszú ideig semmi. . . Azt is mondták, hogy nem elég konkrét a dolog. De majd utánanéznek... És most kapaszkodj meg, Mlinarik elvtárs... A napokban elfogtak Barcs környékén egy embercsempész bandát... Egytől egyig Tiló-ügynökök voltak, és fegyvert csempésztek be a kulákoknak, és ki tudja kit nem, kifelé... És elkapták azt az Alexandart is ... A zsebében találtak néhány papirost, amelyeken neveik voltak. S az egyiken — micsoda véletlen! — éppen Kiss Péteré. A kör bezárult Mlinarik elvtárs! ...Az éjszaka felhívtak és megdicsértek. Hogy komoly szerepem volt egy ellenséges ügynök leleplezésében ... Talán még kitüntetést is kapok érte ... Uralkodnom kellett magamon, hogy neki ne ugorjak. Mit érnék el, ha ösz- szeverekednék vele? Legfeljebb engem is elvűimének. Mit csináljak hát, jóságos isten? Elégedetten hátradőlt a karosszékben. — Nézd csak, Mlinarik elvtárs ... Már csak Földvári a megbízhatatlan. Jó, jó, nem mondom én, hogy ő is ellenséges ügynök .. ., de valami van a füle mögött, az kétségtelen. Nem való tanszékvezetőnek. . Mlinarik elvtárs, hidd el, ránk vár a feladat, hogy átvegyük az irányítást! S a keleti nyelvek oktatását megtöltjük igazi, éiő marxista tartalommal... A legjobb úton vagyunk efelé, Mlinarik elvtárs! Nekem elhiheted! — És ha Kiss Péter ártatlan? — és éreztem, hogy remeg a hangom. Megütődve nézett rám. — Te megőrültél, Mlina- rik elvtárs! Kételkedsz ál- lambiztansági szerveink szavahihetőségében? Ha egyszer ők valaikirg azt mondják, hogy az ellenség ügynöke, álékor te arra mérget vehetsz ... És ajánlom, hogy ne nagyon forgass a fejedben ilyesmit! Még a végén gyanúba kevered magad, Mlinarik elvtárs! Ez az utolsó mondata leplezetlen fenyegetés volt. Csak délután sikerült beszélnem Földvárival. Sápadtan ült az íróasztala mögött és úgy tett, mintha el lenne merülve valaminek az olvasásában. — Óhajt valamit? — kérdezte halkan, amikor beléptem a szobába, s nyomban le is horgasztot- ta a fejét, hogy jelezze, nincs sok ideje számomra. — Kiss Péterről akarok beszélni — mondtam. Megremegett kezében a papír, — Kiss Péter felesége telefonált, hogy az éjszaka elvitték az adjunktus urat __Valami őrült vádd al. hogy jugoszláv ügynök. Segítenie kell, professzor úr . . . ön is ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy Kiss tanár úr ártatlan. Valami szörnyű tévedés van a dologban ... Kérem segítsen! Maga elé ejtette a papírt és végre rámnézett. — Befejezte? — Igenis ... Befejeztem. — Rendben van. Akkor elmehet... —» Azt hittem, rosszul hallok. — De, hiszen .., Segítenie kell, professzor úr .. Kiss Péter ártatlan ... Akkorát csapott az asztalra, hogy összerezzentem. — Na és ha ártatlan? Mi közöm hozzá? És mi közöm ahihoz a tízegynéhány oktatóhoz, akit az utóbbi napokban,... hm ... eltávolítottak az egyetemről? Maga azit hiszi, hogy én vagyok Gulliver, aki korlátlan hatalommal rendelkezik a törpék országában? Vegye tudomásul Mlinarik, hogy engem csak a tudomány érdekel. A nyelvészet, semmi más... És ha nyugodtam akar élni az én tanszékemen — így mondta, egyes szám első személyben — akkor csak azt a tanácsot adhatom magának, fiatal barátom, hogy maga is a saját dolgaival törődjék. Megértette? Pontosan úgy, ahogy én. Most pedig menjen... És kérem, kíméljen meg a jövőben a hasonló beszélgetéseiktől ...! Leforrázva csuktam be magam mögött az ajtót. (Folytatjuk.) munkás Kisszínpad tagja a Ballagó idő című regényből olvasott föl részleteket, maid az emléktáblánál Vidék Gi zella, a városi tanács elnök- helyettese méltatta a jeles alkalmat. Az avatási emlékbeszédet Takát.s Gyula Ba- umgarten- és József Attila- dijas költő tartotta, aki elmondta, hogy bár a hatkötetes magyar irodalomtörténet. nem említi egyetlen helyen sem Fekete István nevét, mégis halé'ának éve — ezerkhencszázhetven — óla hetvennégy kiadásban jelentek meg sok-sok nyelven művei. Ma már, az életművet kellő távolból szemlélve elmondhatjuk, olyan világhírű alkotók sorába kívánkozik Fekete István, mint Cooper, vagy Kipling. Az emléktábla leleplezése után a városi tanács, a városi KlSZ-bizottság, a Toldi általános isliola " Fekete István úttörőcsapata, a mezőgazdasági főiskola KISZ- bizottsága, valamint az író özvegye helyezett e! koszorút az emléktáblánál. V. I. RÁDIÓSZEMLE A miniszter és (a) Mester Az újságíróiskolán követendő példaként kellene tanítani azt a néhány riportot, interjút, jegyzetet, mely- lyel az utóbbi hetekben a 1©8 óra szerkesztői és riporterei készítették elő a közvéleményt az országgyűlésnek az oktatásügy helyzetével foglalkozó tavaszi ülésszákéra. A sorozat egy nagy figyelmet érdemlő, izgalmas adással kezdődött, melyben Szalay Judit szociológus válaszolt a főszerkesztő-műsorvezető Mester Ákos, valamint a hallgatók csöppet sem udva- riasikodó kérdéseire: a következő hetekben pedig egy szókimondó riportszériával bizonyították a népszerű politikai magazin munkatársai az említett tudósnak azt az állítását: az új értékek társadalmi méretű „felszívódását” gyakran akadályozza a rossz hagyományokhoz való ragaszkodás, az óvatoskodás vagy a merev bürokratikus magatartás. A hátunk borsö- zott dr. Lovász Gabriella történetétől. Ez a nagyszerű pedagógus több mint egy évtizede kísérletezte ki azt a módszert, melynek segítségével az úgynevezett megkésett fejlödésű gyerekek is néhány hónap alatt k;tű- nően megtanulhatnak ími- olvasni anélkül, hogy idegeiket különösebben próbára tenné az eljárás. De hiába volt a metódust „partizánmódra” alkalmazó tanítónők, didaktikai és módszertani szakemberek, szülök és gyermekek pozitív véleménye, az Országos Pedagógiai Intézet illetékesei elzárkóztak a véleménynyilvánítástól, s a Művelődési Minisztérium tisztségviselője sem jutott tovább általánosságoknál, amint a Tankönyvkiadó szerkesztője sem. A legutóbbi adásban aztán a tárca vezetőjének, Köpeczi Bélának tehette föl ezt a kérdést — és sok mást is — a műsor felkészült, „kapcsolni”, riportozni bármikor képes, de sohasem udvariatlan vezetője az or- országgyűiés ülésszakának befejezése után és okán. Örömmel hallottuk a művelődési minisztertől: az alsótagozatos olvasókönyv ügyét elintézték. Az egyes tárgyak oktatáséinak tervezésekor ezután általában is szeretnék érvényesíteni a több elképzelés — több tankönyv demokratikus elvét. Vagyis másképpen tálalják majd a szellemi eledelt egy zömmel hátrányos helyzetű gyermekekből álló osztálynak és másképpen az előnyösebb indíttatású diákközösségnek. Megkönnyebbülten vettük tudomásul ezt az áttörést, némi hiúsággal azt, hogy Lovászné tankönyvének országos engedélyezésében a sajtónak — Köpeczi Béla szerint is oroszlánrésze volt. Kár, hogy a műsorszerkesztésből eredően is maradt bennünk némi kétely a legutóbbi 168 óra után. Az adásnak most az vált hátrányára. ami máskor az előnyé: sokszínűsége, lendülete. Annyi más — kül-, és gazdaság- és művelődéspolitikai — témával foglalkozó anyagot zsúfoltak össze a szerkesztők ebben a másfél órában, hogy nem maradt idő részletesen „kifaggatni” a minisztert az oktatásügy számos gondjáról-bajáról: a népesedési hullám és a beruházások, fejlesztések ösz- szefüggéseiről, a körzetesítésekről. az üres falusi iskolaépületekről stb. Pedig Köpeczi Béla igazán hálás riportalany volt. Hatalmas felkészültsége és őszintesége mellett ezúttal egy új oldaláról is megismerhettük: eredeti, szellemes — reá vonatkozóan bízvást használhatjuk ezt a szót: franciás — humoráról. Lengyel André*
