Somogyi Néplap, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

,u ' §p&

.iS» i

■

<"•

m.

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

üb nmm mmbümbmmmammm

...aaai i mammat

M

egyehatáron

19T3 tavaszán Gondos József még az egyik legelismertebb somogyi tsz-elnök völt. Két hónappal később már tolnai nyugdíjas. Pedig nein költözött el. Továbbra is ott éW. ahöl oly sókat dolgozó:1 á somogyi állami gazdaságok megalakulásának és a tsz-ék szerveződésének ember tpróbáló korszakában. A megyehatár módosulását követően Átiála Tolnához került. A két megye új földrajzi határát jélen’tő árok alig tíz méternyire húzódik á Házától.

— E néhány meter miatt most 80 kilométert kell Utaznom a megyeszékhelyig. Tudja, a tüdőm rosszalkodik. Elíhentem a íhosdősi szanatóriumba, itt van tíz kilométernyire, de ott azt mondták, nem telhetnek semmit, Szeles záróhoz tartózom. Be hát, hogy is tartozhatnék oda. mikor Somogyi vagyok, mindig az is voltam.

Uradalmi eselédszülőfc tizenegyedik, legkisebb gyerekeként született Gödiében. Mikor az ostort elbírta. már ksnász volt, mikor egy vödör vizet föl tudott Húzni, mar csördásbojtár. Az első elemi után egész napszámban dolgozott. A családot a szegénység űzte uradalomból uradalomba. Inámpuszta, Szabadi, CsökölypuSzía . .. Dolgozott a Dombóvár melletti , Eszter- házy-b irtokon is. Itt alkotott fogalmat előseör a nagyüzemi gazdálkodásról.

— Az itt szerzett taipaszrtalatok sokat segítették nekem később állami gazdásági igazgatóként. Hamar rájöttem, hogy amit rhi csinálni akarunk, az fegy Jól Szervezett, gépesített uradalomtól csupán az elosztás módjában különbözik. A gazdálkodásban, a munkaszervezésiben volt mit átvennünk az uradalmaktól.

Már családos ember volt, mikor a frontra vitték, ahol hadifogságba került.

— Megszöktem, s kalandos út Után 1943. májüs 5-ré értéin haza inétmbá. Otthon forrongó hangulat fogadott. Az emberek el akarták zavarni a volt íhtézőt. Akkor álltam ki először . . . „Nem volt elég a vérontásból? Must egymással vtezá-Jyfcodhifik 1 Aki .nőst a legharrgosabb, az évekig hajbókolt az intézőnek, s lehet, hogy boltiad megint hozzá fordul, hogy segítsen egy kérvényt megírni. Én ázé'lSit Trim hajlongtam, most viszont megvédem ezt az embert.”

— Két héttel később tizenegyed- magammal megalakítottuk a kommunista pártszervezetet.

— Mii tüdott akkor a párt eszméiről ?

— Jóformán semmit. A meggyőződésem inkább tapasztala tokon. mint ismeretekéit alapult. Apósom 19 -es kommunista volt, később évekig üldözték. A hor- tfhystákíöl egyszer 1 (Hl bótütést kapott. Katáira is ítélték, de sikerült, elbújnia. Tőle hallottam először — még gyerekként — az új tátsádál-mról 1045-ben is 6 tanácsolta, hogy addig álljunk a nép élére, amíg nem teszí meg mis Az emberek rettegtek, hogy — mint 26-bán — most is visszajön az uraság. Á kisgazdák jól ki is használták ezt.

Gondos József szinte észrevétlenül lett egyenlők között az első Higgadt szókimendása és valóságérzéke szerzett neki tekintélyt társai előtt. Bírónak választották az múmiák. Azután egy re-másra rendelték be egy-két hetes „iskölá <- ra”. Ném sókkai a ÍÖlclösztáS után az akkor alakuló első állami gazdaságok egyikébe, Pusztakovácsiba küldték igazgatónak.

— Hiába mondtam, hogy nekem csak hát elemim van, azt vá'a- •zoiták, ne törődjék ezzel, csak váltsam meg .a vasúti jegyet, es vesyem kézbe a gazdaságot. Az a

gazdaság egy darab földet, még egy üres kastélyt jelentett. Alig volt' fogalmam az agronómiáról Az agronómusomtól először azt kérdeztem, miért nem termelnek itt lucernát? Elkezdte magyarázni, hogy milyén alacsony a földek PH értéke ... Akkor már tudtam, hogy nagyon sok a pótolnivalóm. 1950-be« 32 evesen kerültem a gödöllői akadémiára.,.

Ma már csak sejthetjük, hogy a csak irtti, olvasni tudó fiatalember számára mekkora erőfeszítés lehetett helytállni az iskolán a polgárit vagy technikumot végzrtí osztálytársak között.

— Mikor az oklevelet megkaptam. 1952 őszén a 15 ezer holdas sóKtögytarnÖcaí állami gazdaságba helyeztek 500 ember igazgatójának. Példátlanul rossz volt annak az évnek az időjárása. Az egész gazdaságban találj 20 mázsa széha VÖlt. Ma tevőt, télén meg nádat etettünk az állatokkal. Kukoricából 9 mázsa termett, ügy is hívták akkoriban az állatni gazdaságokat, hogy „gaztermelitető vállalat”. ,Fo- gadkőZtart magamban: azért is megmutatom, hogy nemcsak gaz fog itt teremni. Pontosan láttam, hogy tulajdonosi érzület és érdekeltség nélkül aligha léphetünk előre. Kiadtam hát a gazdaságot részesmö/velésre. Persze fegyelmit kaptam. Azzal vádoltak, hogyvisz- szahozom a kapitalizmust. A dorgálás után új nevet adtam a gye- ' réknek. De hát nem is az elnevezés volt a fontos, hanem, hogy á következő évben 40 mázsa csu- tás kukoricánk termett, 20 forintba került 1 mázsa kukorica előállttá sä— Hogy zajlott az első aratás?

v— Nagy gondban voltam. Vagy 100 kaszásra lett völná szükségünk, de tálán 15 volt. Volt viszont egy kezdetleges kombájnunk,

égy traktorunk, meg 18 lóvonta- fású fűkaszánk. Fejembe vettem, hdgy egy kis átalakítással ezekkel födünk aratni.

— Mondván, él vagyunk maradva a lucernával, még a barcsi tsz elnökétől, Losonezi Páltól is kértem 6 fűkaszát. Az újítás ölyahy- nyirá bevált, hogy a pártbizottsá- giak nem is akarták elhinni, mikor jeifentettém. Hogy kéziltászák nélkül is jól álluhk az aratással. Másnap ott volt nálunk a földművelésügyi miniszter, aki a 'á-A toltak után utasításba adta, hogy* a többi gazdaságban is így csinálják. Akkőr kaptam először köl- máhyki tüntetést.,

Már mint elisttiert vezetőt bízták meg, Htigy iráiíyítsa a esoko- nyávisohtai tsz szervezését.

— Arról a korszakról ma sok szélsőséges véleményt lehet Hallani. Vannak, akik a nosztalgia rózsaszín szemüvegén át pillantanak

vissza, de még többe«, akik sötét színekkel festenek drámai "képet.

— Tény, hogy a parasztok többsége csak a maga mezsgyéjéig látott, s az is, hogy legtöbben húzódoztak a szövetkezettől. Az vi- SzöHt nem igaz, hogy a szervezés mindenütt erőszakos módszerekkel folyt. Ml példáin egy vasárnap néhány befolyásos gazdát autóba ültettünk, és Barcsra vittük Őket. Rettegve szálltak be a kocsiba, s meglepődtek, amikor a pártbizottságon terített asztal váriá őket. Ott Losonezi Pál beszélt nekik a Vörös Csillag tsz münkájáról, eredményeiről . .. Sökan aláírták a belépési nyilatkozatot. Olykor persze cselhez' is kellett folyamodnom. A kuláfclistáikon lévők nem léphettek be a tsz-be. Egyiküknek például megígértem, hogy elintézem a belépőét, ha rábeszél egy húzódozöt

—■ 1903-ban. a három kis szomszédos állami gazdaság egyesülését követően csak egy igazgatóra volt szükség. Gondos Józsefnek fölajánlották, választhat magának egy tsz-t. „Mindegy nekem, csak Somogybán legyen” — mondta akkor, s így került A halába. Egy tsz — kivált abban a korban — egészén más világ Volt, mint az állami gazdaság. Akkoriban még élt a földjüket, bevitték nemzedéké, akik nagyon is komolyan vették társtulajdomoSi mivoltukat.

— Ufasítgatásnak aligha volt helye egy tsz-ben. Hogy sikerült magát elfogadtatnia?

— Az állami gazdaságban sem

utasügattam senkit. Az emberek közül is mindig azokat beesültem a legtöbbre, akik azzal jötték hozzám, hogy „nem lesz ez így jó, igazgató elvig,rs”. Mindent megbeszéltem az emberekkel. Agrönó- must úgy vettem föl, hogy először körbejártam vele a határt, s azt figyeltem, köszön-e a népnek. Ha kimentem a táblára, azzal kezdtem: „Jó napot, menyecskék”

„Ugyan miért csúfol cd ik; elnök elvtárs?” — kérdezte szemrehányóan az egyik idősebb asszony. „Dehogyis csúrfolódoík.” .Áttért, hát hány évesnek gondol engem?” „Ügy talán 40-nék, hiszen olyan fiatalosain mozog, olyan jól forgatja a kapát.”

Azt mondja Olajozás? Csak így lehet szót érteni az emberekkel, még akkor is, ha bírálatról van

szá

„Adja csak ide azt a kapát!” Végigíkapáliam egy sort, azután Visszaadtam. „Így próbálja meg, meg. át.ja, könnyebb is lesz, ráadásul Szebb munkát végez!” Többre mentem így, mintha kiabáltam VOlrta.

Bevezettem a te I jós itmén ybért és a célprémiumot, amikor máshői még csdíí ráérős órabér riisg napszám volt. Több kellemetlenségem völt azonban, mikör a hatvanas évek közepén támogattam a háztájizást. Hiába magyaráztam, hogy másként fog a tsz-ben is szénát kaszálni az az ember, aki a saját állatát is abból eteti, meg, hogy az otthon nevelt tíz hízóból ist legalább nyolc az ország ellátását szolgálja. Politikai vaksággal vádoltak, s még cikket is írtak ró- iana „Gondos József gondatlansága” címmel. Az sem Számított,

hogy egy munkaegység értéke már az első évben kétszeresére emelkedett.

Kezdetben az emberek azzal

jötték hozzám, miért muszáj a tsz-ben lenni. Rebelliskedésnek számított, mikor azt válaszoltam, hogy aki akar, kiléphet, de többé nem térhet vissza. Senki sem jöüt azután ilyen papírért, talán azért, mert jöhettek Volna. Pár évvel később sokan mondták, örömek, hogy maradtak. Akkoriban már elismert tsz volt áz a italai. Jóformán műtrágya nélkül termeltünk 49 mázsa kukoricát. Akkor jöttek be az első hibridek. Kezdeményeztem, hogy a háztájiban is azt véssék, a nép azöfibátt nem bízott benne. Megbeszéltem hát a pappal, hogy engedje a maga földjét elvetni hibriddel. „Há nem terem, kétszeres, termést kap.” Gyönyörű lett a kukorica, úgyhogy a pap még a misén is fölhívta a hívek figyelmét a hibrid előnyeire. Á következő évben már senkii sem kellett agitálni.

Azokban az évekbe« Gondos József felváltva kapott kitüntetéseket és fegyelmikét. Egyszer még a vádlottak padjára is került Virágzó melléküzemágat hozott létre akkor, amikor a jelszó még az volt, „a tsz-ben ne harangói öntsenek ..

— Pusztítottak a kártevőit, de

a növényvédő állomásnak nem völt gépe. Mi válláliköztÜttk. högV az egész mégyét lepérrftetözzük fezzel — ma úi?y nv*ndanák, szolgáltató rheiléküzemággal — másfél mliiiús nyereséget ériünk el.

wmmm

mumw

Több tárgyalás után a bíró azt kérdezte a szakértőtől „Végül is a növényvédelem a mezőgazdasághoz tartozik, vagy sem?” Az igenlő válasz után kihirdette az ítéletet: több tárgyalás nem lesz.

— A hetvenes évek elején is szépen fejlődött a tsz. Miért1 kérte hát korkedvezményes nyugdíjazását?

— A közgyűlés háromszor fe >- szavazta, mégis Pújával akartak bennünket egyesíteni. Nem voltam hajlandó olyan lépésre bíztatni az emberekét, amelynek helyességéről magam sem voltam meggyőződve. A pulai és aittalai ember sohasem szív élté egymást. Nagyberkihez szívesen jöttém volna. Azt kérték, ha már le is köszönök, maradjak legalább párttitkár. fezt el is vállaltain, pár hónappal később azoffbam lemondattak. A somogyiak már néni álltak ki mellettem, a tolnaiak pedig nem is igen temértek. Végül is rrtagam okoztam összeütközést az új elnökkel, mert szóvá tettem a vezetők és dolgozók premizálásának aránytalanságát.

Göndos József nem szólt róla, ne feledjük azonban, hogy 1973- bán a mezőgazdaság irányítása a kotfóerűség bűvülétében élt. A gazdálkodás időtálló értékei is átmenetileg feledésbe merültek. Marad íságnafc számított szervestrágyát szórni, vagy Szérfás istállóban tejet termelni. Később már fölismertük, hogy a közgazdasági szemléletű és menedzser-típusú új vezetőideálnak sem árt egy kis józan paraszti ész, s Ugyancsak nem nélkülözhető az emberekkel való azonosulás képességé. Idővel azt is kiszámolták, hogy az új stílusú dolgozó tsz-ék 80 mázsája kevesebb nyereséget hoz, mint a korábbiadénál 40 ... E realitások felismerésekor azonban Józsi bácsi már tolnai nyugdíjas volt.

Feleségéivel, három lányával, nejeivel és hat unokájával ma is itt él a megyehatáron. Sokat dolgozik a ház körül, neveli az unokákat, mégis úgy tartja, lomha életet él.

— Aki megszokta, hogy a hajnal a táblán találja, hogy percenként döntenie kell, hogy többszáz emberért féléi, azt nem elégítik ki a tevés-vevés ezen a néhány négyszögölön. Meglepett, hogy egy általán még számon tartanak ...

Beszéd közben néha fölállt, kiegyenesítette tagjait, s az ablakhoz ment. Az üvegen át a somogyi táblák irányába nézett...

Bíró Fér«»#