Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

RádiúBMGm/m Mikor jó a Jó reggelt? Akkor, ha az áll ampul gár virgoncán ugrik ki a meleg papiam alól a vérpezsdítő •zenére, ha reggeli közben a torkán akad a falat, ha ar­cán a friss Wilkinson-penge is vonaglanri kezd az izgal­masan tálalt információk hatására — mondhatnánk némi fellengzősséggel. De mert életünk szerencsére nem csupa szenzációból áll, lejjebb kell engednünk a mércét. Igényünk a hiteles és gyors információ, a mi- ves stílus, a kellemes, az egész naphoz bizakodást adó hangulat. Mivel még a harmadik kákasszókor is moimota módjára húzom a lóbőrt, nyilatkozni csupán a fél hét­től nyolcig terjedő időszak műsorairól bátorkodom. Mentségemre szóljon, hogy éppen akkor sűrűsödnek a legfontosabb, a legértéke­sebb hírmagyarázatok, ri­portok, interjúk, színesek. Hogy hogyan? Nos, ilyetén szokásaink alaposan eltér­nek a külhoniaktól. Nem egyszerűen egy-két mondatos hírecskéket közlünk sok ze­ne közben, s nem vezettük be azt a moszkvai rádióból ismert struktúrát sem, mely­ben huszonöt percnyi muzsi­kát öt percnyi információs anyag követ. Töredezetteb­bek, árnyal tabbak ennél a Jó reggelt-műsorok, olykor nyolc-tíz percet egyvégtében élőbeszéddel töltenek ki, máskor ugyanannyit zenével. Hogy magam mégis eszmé­nyibbnek tekintem a monst­re műsorblokkokat a fentebb említetteknél, annak oka van. Az, hogy reggeli eszmélésünk óráiban nemcsak tömör in­formációhoz és dallamokhoz Tanulok a szövetkezetnél Utánpótlást nevelnek (Tudósítónktól.) A (kaposvári áfész kilenc- százötven dolgozójának mintegy hetven százaléka szakképzett. A kiskereske­delemben jobb, a vendéglá­tásban kevésbé jó a képzet dolgozók aránya. Évente 20 —25 tanuló szerez szakmun­kás bizonyítványt a szövet­kezet üzleteiben, üzemeiben, öt-hai fő szakközépiskolák­ból jön a szövetkezethez kü­lönböző beosztásokba. Van­nak olyanok is, akik a mun­ka mellett, felnőtt fejjel vállalkoznak nagyobb tu­dás megszerzésére. Ahogy Szekér István, a szövetkezet személyzeti osz­tályvezetője elmondta, sú­lyos gondjuk, hogy erőfe­szítések árán sem tudnak szakmunkást beállítani a kisközségek és települések boltjaiba. így aztán örül­nek, ha értelmes háziasszo­nyok vállalkoznak üzletve­zetésre. Most, a pályaválasztás időszakában többen jelezték a megyeszékhelyen és vidé­ken, hogy a kaposvári áfész- nez szeretnének jönni tanu­lónak. A kaposvári fiatalok képzését főleg a Zselic és az ABC-áruházakban oldják meg, vidéken a nagyobb üz­letekben fogadják a tanu­lókat, akik az elméletet a megyeszékhelyen a kereske­delmi szakmunkásképző is­kolában, a gyakorlatot az üzletekben és a különböző szakmák telephelyein isme­rik meg. Szeretnének minél több olyan fiatalt felvenni, akiknek az átlagnál jobb a bizonyítványuk. A kereske­delemben is fontos a mate­matika, továbbá az áruis­meret. Az eddigi gyakorlat szerint a szövetkezet szinte kivétel nélkül alkalmazza a szakmunkássá vált tanulóit. Az arra érdemesek gyorsan lépnek előre, és válnak ve­zetőkiké. juthatunk, hanem közéleti töltésű kommentárokra, ri­portokra, vitákra is figyelhe­tünk, sőt, bőven van részűnk kulturális ismeretterjesztés­ben, hazafias nevelésben is. — Hadd érjem most be a két utóbbi tényező, mármint a kulturális ismeretterjesz­tés és a hazafias nevelés módjainak analizálásával. Kezdem egy felkészült, mér­téktartóan h.tellektuális, han­gulatot teremteni is képes ál­landó műsorvezető, Györffy Miklós éroemeinek méltatá­sával. Iláicmnegyed hétkor több-ke/csebb i endszeresssg- t,ti hallható jegyzetei nemze­ti ünnepei-k, közéleti hia- rvosságaink, tudományos és művészeti sikereink vagy ku­darcain*. ürügyén rendre él­ményt aunak: zsurnalisztikái közhely nine- bennük, vita­szellem, keménység, sfciláris gondosság annál több. S hadd folytassam egy másik rádióssal, Pintér Dezsővel. Szófukjarságát ezúttal hadd ne értékeljem, annál inkább azt, hogy ő sohasem hagyja ki a ziccert, valósággal szi­porkázik, ha a naptár Ál­most, Árpádot, Istvánt, And­rást vagy Csabát jelez, ha a Szózat vagy a Klapka-indu­ló keletkezésének évforduló­ját ünnepeljük. Odaadóbb áhítattal csak Bánkú ti Gá­borra tekintek. Vajh ha én is büszkélkedhetnék azzal az emberfölötti munkabírással, mellyel ő, ha — napi mun­kám mellett — hetenként három-négy új lemezt hall­gathatnék meg többször, s értékelhetnék, méltathatnék, reklámozhatnék ilyen encik­lopédikus tudással, esztétikai elmélyültséggel... Korszerű a Jó reggelt-mű­sorok zenei szerkesztésmódja is. Véglegesen száműzték be­lőle a konzervatív, az elmúlt sötét századokból fennmaradt feudális cső kérvény eket. Árad viszont az éterből a rock vagy a diszkó, mit tudom én, melyről azonban — mielőtt bárki is felnégyeltetésemet vagy legalább spanyolcsiz­más gondozásomat venné fontolóra — elárulom, hogy magam is szívesen hallga­tom olykor. Csak hát aki tűzdelt őzgerinc helyett is szakadatlanul krémest eszik, idővel el csaphatja a hasát. És akkor nem élvezheti, ho­gyan búcsúzik nyolc előtt néhány perccel Pintér Dezső: „Ma Álmos napja van. Min­denkinek frissességet, mun­kakedvet és folyton-folyvást fejlődő nemzeti érzületet kí­vánok”. Lengyel András Csónakázni jó A horgászok ragaszkodnak a hagyományokhoz Aki már próbálta, tudja: csónakázni, lágyan himbá­lózni a vízen, nemek dolog. Gyerekkorom kedvenc idő­töltése a Duna-partján kikö­tött csónakok, vagy ahogy akkor és ott nevezték, ladi­kok titkos birtokbavétele volt, és néhány méterre a parttól ringatózva — amíg a kötél vagy a lánc engedte — úgy éreztem, ennyi elég is s boldogsághoz. Persze akko­riban is voltak már fémtes­tű és műanyagból készül*, csónakok, de számomra a széltől, naptól és víztől ed­zett, fából ácsolt széles, biz-, tonságot adó ladikok jelen­tették az örömök egyik for­rását. Ma már csak vérbeli hor­gászok büszkélkedhetnek igazi, fából készített csóna­kokkal. Helyüket, szerepüket — ha lassan is — átveszik az üvegszálerösítésű poliész­terből, vagyis a műanyagból gyártott vízi járművek. Bog- lárlellén, a Balaton Ipari és Szolgáltató Szövetkezetben még készítenek — az or­szágban egyedül — egy- és kétpárevezős balatoni facsó- nakot, amelynek formája az évtizedeken át kialakult klasszikus .balatoni csónak alakját őrzi. Évelte mintegy kétszázat gyártanak belőle a szövetkezetben, főként hor­gászok megrendelésére. A műanyag csónakokat a xzövetkezet legdinamiku­sabb fejlődő műanyagü^e- mében a széldeszkákkal és a kenukkal együtt készítik. Az időállóbb, könnyebb és gyor­sabb, inkább sportolásra ajánlott csónakokból évente körülbelül 150-et készíte­nek. Ezeket és a íaesónakok egy részét eladják, más ré­szét a kölcsönzőszolgálat ke­retében hasznosítják. A szol­gáltatás igen népszerű, és nemcsak azért, mert arány­lag olcsó a kölcsönzés díja. hanem azért is, mert az év nagy részét városokban el­töltő családok közül mind többen vallják, hogy: csóna­kázni jó. N. Zs. Hűtőszekrények vizsgálata Hűtőszekrények belső áramlási rendszerének neut­ron-átvilágítással történő vizsgálatáról írt alá szerző­dést a Központi Fizikai Ku­tatóiintézet (KFKI) és a jász­berényi hűtőgépgyár. A Ma­gyarországon eddig még nem alkalmazott neutronradiográ- fiai módszer segítségével a szakemberek betekintést nyerhetnek zárt rendszerek pontos belső működésébe. Az eljárás lényege, hogy a neutronokkal átvilágított rendszer mögé speciális be­vonatú átalakítást tesznek, az fényjelekké alakítja az egyébként láthatatlan neutro­nok sugarait. Megfelelő érzé­kenységi kamerával ezek a jelek videofilmen is megje­leníthetők. I * I ff r i Fejelő nyúl vagyok... Mintha ismerős hangokat hallanék ... Igen ez a Gaz­di. ő szokott így hívni. Jaj, csak ez a hó ne lenne, hi­deg és síkos, nem a nyúl lá­bának való! De mit nekem, megértem én már ennél kü­lönbet is. Például még a társaim ketrecben töltötték unalmas napjaikat — s ret­teghettek attól, hogy egy­szer vasárnapi ebédként ke­rülnek asztalra —, én egy tágas erkélyen figyeltem a pesti forgalmat. Aztán el­ajándékoztak ide, a kisvá­rosba, ahol már rengeteg barátot szereztem. Csak a tengerimalaccal nem sikerül barátságot kötnöm! Rátarti állat­ja, a Gazdiról még nem is beszéltem, hát őt aztán min­denki szereti itt az udvar­ban. Még azoknak a csivi- telő verebeknek is ad enni, pedig azok nem is itt lak­nak, csak ebédelni jönnek. Akárcsak a sündisznók, ők este tízkor járnak vacsoráz­ni. Vajon honnan tudják ilyen pontosan, hogy mikor van tíz óra? Még sok ilyen rejtély vein. Például, honnan tudta a Karcsi, hogy ebbe az udvarba kell berepülni, és itt talál majd egy jó Gazdit? A Karcsi azelőtt kint élt a sza­badban, ugyanis származá­sára nézve vadkacsa. S még­is olyan jól érzi magát a tyúkok között! Vele gyorsan ósszebarátkoztam, csak saj­nos beszélgetni nem tudunk, mert én nem értek vadka­csául. Tavaly volt egy érdekes lakója az udvarnak, úgy ne­vezték: csóka. Egy kislány hozta, azt mondta, kiesett a fészekből. Csak addig volt itt, amíg felerősödött, azután visszavittek az övéihez. És ha már a madaraknál lar- tunik, a lakásban van belő­lük egy csomó. Papagájnak hívják őket, a hét felnőtt közül az egyik párnak há­rom kicsinye van, s az ud­vari pletykák szerint egy másik is ül már a tojáso­kon. Azért mégiscsak jó ezeknek a cifra tollúaknak, meleg szobában laknak, és még udvarolhatnak is! Hallottam, hogy a Gazdi­nak régen volt egy galamb­ja, amelyik ha bekapcsolták a magnót, akkor ráállt a te­kercsre és pörgött veie. Nagy dolog! Én pedig meg­tanultam fejelni. Ha egy pa- pirlabdát spárgára felköt­nek, akkor addig ügyeske- öek, amíg az orrommal meg nem tudom lökni. A Gazdi­nak tetszik a tudományom, meg is dicsér érte. Ezt pró­bálná utánam csinálni az a kényéskedő galamb ! Lörincz L, László Jég hátán 34. És nyilván be is vagyok zárva. Nagynehezen fel- tápászkodtam és az ajtóhoz vonszoltam magam. Fejem­ben a törpék szaporább munkába kezdtek amint ki­egyenesedtem, s még az ap­ró kis fémes zörejeket is hallottam, ahogy véletlenül össze-összeütötték a csáká­nyaikat. Amikor úgy-ahogy el­múlt a szédülésem és a tör­pék is halkabbra fogták a kalapálást vagy csákányo­lást, megzörgettem az aj­tót. Szinte ugyanabban a pillanatban ki is nyüt és egy bundasapkás katona dugta be rajta a fejét. — Mi van, venger? — Szomjas vagyak ... Rámnevetett. — Ha szomjas vagy, igyál! Azt hittem viccel. — Honnan vegyek vizet? — kérdeztem és éreztem, hogy verejték veri ki a homlokomat. A katona valahova, az ajtó előtt futó folyosó vége felé mutatott. — Ott a kút az udvar­ban. Igyál, amennyi csak beléd fér ... — Nem vagyok becsuk­va? — kérdeztem remény­kedve. — Dehogynem — mondta és cigarettára gyújtott. — Mi az hogy... De azért csak igyál az udvarban ... Aztán gyere vissza ... — Jó — bólintottam meg­könnyebbülve, de amikor az udvar felé igyekeztem volna elkapta a könyökö­met. — Aztán vissza gyere — mondta jelentőségteljesen. — Nehogy félreértsd, amit mondok. Ha el találnád té­veszteni az utat, magam megyek érted. Fel van ír­va a címed a kapitánynál. És középsúlyú bajnok vol­tam Donyeckben a háború előtt. Érted, venger? Hogy a fenébe ne értet­tem volna. Kiíballagtam a kerekes kúthoz, és teleiltam ma­gam vízzel. Szürke párás nyári reggel volt, a szom­széd udvarokban kakasok kukorékoltak, valahol har­monika szólt Mintha nem egészen józan hang énekel­te volna a Kaltnkát. Éppen visszatértem a do- nyecki bajnokhoz, aki már türelmetlenül nézegetett a folyosó vége felé, amikor valamelyik félig nyitott aj­tón kiordított egy mérges hang. — Szása! Hányadszor mondjam már, hogy hozd be azt a vengert! A bokszoló megtörölte a homlokát. — Hű, de megijesztettél, venger! A kapitány ketté­harapott volna, ha meg­lógsz. Ajánlom, hegy .., — Szása! — hangzott fel újra az oroszlánordítás. A bajnok erre nagyot ta­szított rajtam. — Gyérünk! Még képes és hadbíróság elé állít mindkettőnket! Megszeppenve lopakod­tam be a kapitány szobájá­ba. Magas, daliás termetű ember volt a kapitány; sző­ke tincsei a homlokába hulltak. Rettenetesen büdös újságpapírból csavart ciga­rettát szívott, és tépett fec­niket rendezgetett maga előtt az asztalon, amikor beléptem. Lépteim hallatára felkap­ta a fejét, és elismerően nézett végig rajiam. — Te vagy az a Mlína- rik? Nagyot sóhajtottam. Szó­val már az inkognitómat sem tudom megőrizni. Bizo­nyára részegségemben kipo­fáztam a nevemet meg a címemet. — Én — morogtam és roppantul szégyelltem ma­gam. Félretolta a papírjait és megcsóválta a fejet. — Hogy tudtál ennyire berúgni ? — Sokat ittam — mond­tam. Hátradőlt a székén és be­lemélázott a levegőbe. — Én egyszer Leningrád- bam rúgtam be ennyire ... A diplomakiosztás után. Na, de az régen volt. Még a háború előtt... Száz ru­belomba került. Sohasem fogom elfelejteni. Aztán szigorúan össze­ráncolta a homlokát. — Tulajdonképpen jól meg kellene büntetnem té­ged ... Elhiszem, hogy bol­dog vagy, de azért nem kell ordítozni és főleg a villanykörtéket kidobálni. Az egy burzsuj tempó, vi­lágos ... Vagyis h^t, bur­zsuj csökevény. Mert a bur­zsuj csokevények még so­káig itt élnek közöttünk azután is, hogy a burzsoá­zia elvesztette politikai és gazdasági hatalmát. Majd látni fogjátok ti is,'és fő­leg tapasztalni a saját bő­rötökön, világos? (Folytatjuk) Misi, a nyűi, Szántó Zol­tán márcali állatfarmját mulatta be. Lejegyezte: Ianényi Evs Megvételre felajánlunk 1 db ASCOBLOC tip. 1030-as 150 l-es, max. 0,4 bar gőznyomással üzemelő, teljesen új állapotú főzőüstöt. Érdeklődni lehet: Mezőgazdasági Főiskola ellátási osztályán, Kaposvár, Dénesinajor 2. (235489) BŰTOR, RUHÁZAT, MŰSZAKI CIKK árusítása, vásárlása Kaposvár, Zalka Máté n. 5. A piactól egy percre! (380521)

Next

/
Oldalképek
Tartalom