Somogyi Néplap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
SOMOGYI TAJ AK, EMBEREK Időálló „szellemi falak” Az „Anker-ház” néven ismert, 1917-ben elkészült hajdani kaposvári takarékpénztár- épülertert. a hetvenes évek elején le akarták bontani, hogy idy módon a Somogy Áruház bejárata közvetlenül a Május 1. utcára nézzen. A valaha legnagyobb kaposvári lakóház falai azonban ellenálltak. Kiderült, hogy az alapjainál több mint 2 méter vastag, acéllemezekkel átszőtt falak lebontása többe kerülne, mint egy új, hasonló méretű ház megépítése. Ötödik évtizede lakója a kolosszusnak a ma 84 éves Vér Ferenc talajkutató mérnök. Tudományos munkássága során 6 csupán szellemi falakat” épített, ezek azonban ugyanolyan időállóknak bizonyultak, mint az otthonát jelentő patinás épület alapjai. Pedig — nem is túl régen — a korszerűség jegyében próbálták lebontani e tudományos építményt. Még a hetvenes években is sokan megmosolyogták Vér Ferencet, miikor arra figyelmeztetett, hogy humusz nélkül akkor sincs talajélet, ha agyon műtrágyázzák a földet... — A műtrágyával bevitt hatóanyagokat csupán a humusz képes föltárni. Sok helyen még tíz éve is spekulatív számítások alapján tervezték meg a talajtáp- anyag-visszapótlást, s utána nem értették, hogy a hatalmas műtrágyaada- gok mellett miért nem nő a homokon a kukorica. Jó pár éve a Kutas! Állami Gazdaság íőagronó- musának szemrehányást tettem, amiért nem juttatták ti a táblákra a szerves trágyát. „Nagy bajban lesztek, ha egyszer a baktériumok megharagusznak rátok” — mondtam neki. Számos szakemberrel vitáztam , az általam abszurdumnak tartott tarlóégetés miatt is. A 70-es években jóformán teljesen feledésbe merült a tarlóbuktatás. „Ha buktatás utón lehengerlitek, később könnyű lesz a szántás. így csak megkeményedik.” Udvariasságból vagy a kornak kijáró tisztelet miatta legtöbben bólintottak a tanácsaira, azután ki-ki csinálta úgy, ahogy jónak vélte.'.: A Vér Ferenc által írt könyvekben lapozgatva többször is találkoztam a visszatérő megállapítással : a talajok megismerése elképzelhetetlen a talaj szerkezetének pontos ismerete nélkül. Arra gondoltam, vajon mi újat mondhatnak e sárgult lapok a mai ta lajku tatoknak, akik számítógéppel végzett elemzéseik során a legparányibb mikroelemek mennyiségéről is pontos képet kapnak? Kételyeimet Jaki I .vannai, a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás talajlaboratóriumának vezetőjével osztottam meg. — Szó sincs arról, hogy Vér Ferencet túlhaladta volna az élet. Az általa kidolgozott alapelvek ma is helytállóak, legföljebb az eszközök korszerűbbek, ő már húsz évvel ezelőtt is azt mondta, ne éljünk a műtrágyák bűvöletében. Figyelmeztetett, hogy a talaj szerkezetének és fizikai jellemzőinek ismerete ugyanúgy teltétele az eredményességnek, mint a helyes tápanyag-visszapótlás vagy az okszerű biológiai és kémiai talaj - javítás. Ma a szaksajtóban reneszánszért äi mindaz, amit az ő könyvesben magam is ereklyeként őrzök. Később beszélgetésünk során megvallottam kétkedésemet. — Sajnos, az elmúlt években a talajvizsgálatokban különös, egyenlőtlen fejlődés ment végbe. A földek kémiai és biológiai jellemzőit a szakemberek a legapróbb részletekig ismerik, csak keveset tudnak viszont a talajok tényleges szerkezetéről. Számtalanszor elmondtam: a növény nem a talajon, hanem a talajban él. S mégis, az ag- ronómusok nagy része csupán a szántás mélységéig ismeri a tábláit, de nem tudja, mi van másfél méterrel a lába alatt. — Miért fontos ez? — Azért, mert például « kalászosok gyökere 110, a kukoricáé 150—160, a lucernáé 200 centiméter mélységig is behatol a talajba. Hogy a gyökér mennyi tápanyagot képes fölvenni, az attól is függ, hogy a mélyebb rétegekben milyen a talaj szerkezete, vízgazdálkodása, szellőzöttsége, oxigénellátása ... Az egyik szakember egyszer azzal jött hozzám, rejtély, hogy a harmadik évben miért nem adott termést a lucernájuk. „Az első évben gyönyörű volt, még a másodikban is jó, most meg az egész tönkrement, pedig mindent úgy csináltunk, ahogy a nagykönyvben meg van írva.” „Végeztetek taiajszerkezet-mé- rést?” — kérdeztem, pedig sejtettem a választ. Ásni kezdtünk. 90 centiméterig jutottunk, mikor mészkőrétegbe ütközött a szerszám hegye. Ez a mészkő- pad állta útját a gyökérzet terjeszkedésének is ... — Hogyan lehetséges, hogy a technológiák forradalmának korában épp ezekben az alapismeretekben maradt vissza a kutatás? — Ezzel nemigen foglalkoztak, s legfőképp azért, mert nem tudtak eredeti szerkezetű talajmintát venni. Ez a gond engem 30 éve foglalkoztatott, mikor végül is 1957-ben kidolgoztam a „Vér-féle szerkezeti mintavevő cső” néven ismert eszköz használatát, i megkaptam rá a szabadalmat. Ezzel kapcsolatos kutatási eredményeimet 1961-ben könyvben is közreadtam, rámutatva: a talaj szerkezete és vízgazdálkodási sajátosságai apró behatásokra is olyan érzékenyen változnak, hogy tudományos igényű gyakorlati szaktanácsadás elképzelhetetlen eredeti szerkezetű talajminták mérései nélkül. Ezzel a készülékkel később másfél méteres mélységig az egész megyét föltérképeztem. — Szabadalma nyomán 50 műszer készült. Miért nem terjedt el ez a módszer szélesebb körben? — Mintavevő csövem használata precizitást, lelkiismeretességet kíván, % nem gépesíthető. Sajnos az emberek egyre több helyen aajnáíjfik a kézi mánkét és a fáradságot. A mintavételezésnél bizony a sárba is bele kell lépni, sokat kell gyalogolni, és földes lesz az ember keze. Minderre egyre nehezebb embert találni. Jómagam a földet sohasem éreztem „piszkosnak”. Évekig biciklivel jártam a megyét, s gyűjtöttem a talajmintákat. Életem során összesen 121 ezer hold mintáit dolgoztam fel. Ilyen mérésekből állt össze Somogy első talajtérképe is. Akkorában az OMMI kaposvári talajtani osztályán dolgoztam, s nagyon hiányzott a talajtérkép a szaktanácsadáshoz. Ezért fogtam hozzá. Ezzel együtt háromezer műtrágyázási, meszezési, valamint vetőmagoltási kísérletet is végeztem. Az eredményeket „Somogy megye talajai és termékenységük fokozása” címmel könyvben is megírtam. Sajnos ez a 24 évi munkát összegező kézirat a nyomdában szőrén-szálán eltűnt... Feri bácsi máig is őriz egy másolati példányt. Ebben a megye talajainak alapos elemzése mellett sorra veszi a műtrágyázási hatástalanságok okait, valamint a megye talajvédelmének tennivalóit. A könyvet lapozva megdöbbent a dátum: 1970. Ugyan hány fejlődési zsákutcát kerülhettünk volna el később, ha a könyv megjelenik? Olyan tapasztalatok tárháza ez a kötet, melyeket saját kárukon szereztek meg a megye gazdasága'. A Feri bácsi által évtizedekkel ezelőtt leírt eljárások jó részét két-három éve mint újdonságokat „fedezték föl”. — A harmincas években már sokfelé alkalmazták a mai — egyesek által újdonságnak vélt — szántás nélküli talajművelési technológiákat. Igaz, nem válogatás nélkül, csupán ott, ahol a talaj humuszban gazdag és kellően laza, s ott se minden növény után. Ugyancsak hétköznapi dolog volt a meszelés, melynek jelentőségéről 1975 után kezdtek újra cikkezni. Hosszú életem egyik tapasztalata, hogy az „újdonságok” — akárcsak a divat — 30—50 évenként visszatérnek. — Magam is belátom, hogy a korszerűség fogalma viszonylagos, időről időre átértékelődik, mégis védelmembe venném az elmúlt éveknek a mezőgazdasági termelést forradalmasító tudományos-technikai eredményeit. — Ezeket én sem vitatom, azt viszont igen, hogy a még oly nagy tudású gépek valaha is pótolhatják a jó gazda* gondosságát. Bosszant, ha a korszerűség jelszavával megfeledkeznek mezőgazdaságunk hagyományos értékeiről. Az a gép igazán korszerű, amelyik jobb munkát végez, mint az ember, a többi csak szükságmegoldás. Ma — meglehet kényszerűségből — takarékoskodnak az emberi munkával, az energiával. Sajnos gyakran a lelkiismeretességgel is. Pedig sok példa van arra, hogy az ésszerűtlen takarékosság pár év múltán néha nagyon is sokba kerül. Vér Ferenc 1924-ben szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét. Ezt követően egy évig a műegyetemen dolgozott* tanársegédként, a világhírű dr. Sigmond Elek professzor mellett. Az ő hatására fordult figyelme a talajtan felé. Azt mondja: a talajkutatás csecsemőkora volt ez. 1927-ben került az Alsó-dunántúli Mezőgazdasági Kamarához, ahol megszervezte a talajtani osztályt, melynek 1949- ig — a kamarák megszűnéséig — vezetője maradt, A megyében elsőként hívta föl a gazdák figyelmét a talajtan gyakorlati fontosságára. Végeláthatatlan az ezekben az években végzett kísérletek és tudományos publikációk sora. Már 1930-ban szorgalmazta a minisztériumiban a tájegység talajtani f el térképe zését. Húsz év alatt 80 ezer holdról készített talajjavítási, meszezési, műtrá- gyázási szakvéleményeket. Az aktaikötegek ma is dolgozószobájában tornyosulnak. — A sok ezer szakvéleményezése során sohasem tévedett? Lázasan kutat elmékezetében, s már bánom a kérdést, mikor az esetek százezrei között rábukkant a megfelelőre. — Egyszer meHléfogtaim a szőlő szónk én e- geaésével kapcsolatban. Az igazat megvallva túl sok tévedést nem engedhettem meg magamnak. Akkoriban minden egyes szakvéleményemért közvetlenül anyagilag is feleltem. A tanácsom hasznának még ugyanabban az évben mérhetőnek kellett lennie. Végűi is a temérdek kísérletre épp az késztetett, hogy fokozni akartam szaktanácsaim megbízhatóságát. Csupán így őrizhettem meg szakmai hitelemet. — Négy könyve és több száx szakcikke jelent meg. Hogyhogy nem szerezte meg a doktori címet? — Sohasem törekedtem cimékkel kőrffl- aggatni magam. A mintavételé zések, kísérletek és a szaktanácsadás, a napi gyakorlati munka nem hagyott időt, hogy formailag is demonstráljam azt a presztízst, «melyet anélkül is mindenki méltányolt. Beszélgetésünk ötödik órájában karát megillető tapintatból kérdeztem meg: — Nem fáradt? — Ugyan már, Inkább felüdűfök, ha talajtanról van szó. A munka sohasem fárasztott, ma is ez éltet. Az OMMI kaposvári talajtani oastályrezetőjeként csaknem két évtizede történt nyugdíjazása óta a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Termelésfejlesztési Intézetének szaktanácsadója. Nyugdíjasként további 21 ezer holdról vesz és elemez mintákat, s talajtani szempontból 32 község határát térképezi föl. Közben számos elme le ti előadást tait, s megannyi publikációt jelentet mag. — A bábolnaiak ebben a vaskos kötetben küldték ed véleményezésre talajvizsgálataik több évi eredményét. Az eddig átolvasott részben is több helyen kaptam tévedésen a gépet, azaz hogy a kódokat összeállító embert. A számítógép nem csodaszer. Ha rosz- szul programozzák, hibát hibára halmoz — tévedhetetlen következetességgel. Sokszor beszélgetünk erről a kislányommal is, aki a Közgazdasági Egyetem számítástechnikai tanszékén dolgozik, és tervmatemartikábol doktorált. A régies bútorzatú, némiképp öreges hangulatú Május 1. utcai lakás csendjét időnként a három unoka zsivaja veri föl. Ok használják a két szóba közti ajtókra szerelt körtélen lógó gyűrűt is. — Efféle sportszereket aligha tehetne föl a mai lakásokban — jegyzi meg mosolyogva Vér Ferenc, miközben felesége — nyugdíjas rajztanámő — behozza a kávét. A kutató munkásságának megbecsüléséről számos kitüntetés tanúskodik. A legutóbbit, a M unka Érdemrend arany fokozatát tavaly november 7-én kapta meg. A 60 évi munkásságot elismerő gyémánt diplomát ez év őszén veheti majd át. — Újabban fölfedezett talajtípus az úgynevezett olajpala. Azokban a Balaton körüli vulkánokban található, amelyeknek kráterében tó keletkezett. Izgat, mire lehetne ezt fölhasználni a mezőgazdaságban. Mikroelemes vizsgálatok sorát kell összegeznem, hogy megtudjam. Ezen dolgozom most. Bíró FercM
